A svéd vagy fészek modell

Gyakran van olyan tanácsadás, ahol válás miatt kérnek pénzügyi tanácsot a felek vagy az egyik fél.

Az egyik központi kérdés a lakhatás szokott lenni, mit csináljunk a meglévő házunkkal, hogyan tudok én házat vagy lakást venni a házeladás rám eső összegéből, meddig gondolkodhatok hitelben és a többi.

A válás nagyon szomorú dolog a legtöbb esetben, ami kicsit jó benne, hogy egyre többször mindkét fél kiveszi a részét a gyereknevelésből, a gyerekek az idő egyik felét az egyik szülőnél, a másik felét a másik szülőnél töltik.

Sokan nem ismerik és nem is gondolnak az úgynevezett svéd modellre, másik nevén a fészek modellre, ahol nem a meglévő házat adják el és vesznek két másikat, majd a gyerekek hurcolkodnak 3-4 naponta vagy hetente egyik helyről a másikra, hanem megmarad a meglévő ház (vagy lakás) és a szülők költöznek el. (Hogy tényleg ez-e a divat Svédországban, vagy csak így nevezték el, nem tudom.)

A gyerekek otthon maradnak és mindig az a szülő lakik velük a házban, akinél éppen lennének. Így a gyerekeknek nem kell nomád életet élniük, maradhatnak a megszokott óvodájukban, iskolájukban, nem hagyják az olvasókönyvet vagy a kabátjukat a másik szülőnél és így tovább.

A szülőknek pedig nem kell két házat venniük, elég akár bérelni egy-egy kicsi lakást, hiszen csak néhány éjszakát alszanak ott hetente és a cuccaik is maradhatnak a régi házban.

Megvan a különélés, ha nem akarnak, nem is találkoznak egymással, mégis sokkal egyszerűbb és olcsóbb az egész. Egy ingaltaneladás, két ingatlan vétele, hitelügyintézés gyakran fél-egy évig (vagy akár tovább) is elhúzódik, ebben az esetben pedig csak két pici lakást kell keresni, amit ki lehet venni bérbe.

Ennek más előnyei is vannak az egyszerűségén és a gyerekbarát megközelítésen túl. Egyik ilyen előnye, hogy bármikor visszacsinálható. Ha kiderül, hogy mégsem olyan vidám dolog egyedül élni vagy a másik tényleg hajlandó megváltozni (vagy – khm – akár te is, mert ritkán van olyan, hogy csak az egyik fél a hibás), akkor bármikor fájdalommentesen vissza lehet csinálni.

A CSOK-ot sem kell visszafizetni és így tovább.

Ha pedig az derül ki fél év vagy egy-két év után, hogy ebből a kapcsolatból már nem lesz semmi, akkor még mindig el lehet adni a házat, mindkét fél tovább léphet esetleg egy új kapcsolatba és külön tudják folytatni, viszont nem lesztek kényszer alatt, hogy minél hamarabb megtegyétek.

Akárhányszor felvetettem ezt a lehetőséget, mindenkinek új volt, de mindenkinek tetszett, ezért gondoltam, hogy írok róla. (Persze nem utolsó sorban az akaraton kívül elég pénz is kell hozzá, hogy ezt a felek megtehessék, a közös háztartáson kívül még fenntartsanak másik lakás(oka)t. De szerencsére vannak olyanok, akiknek ez opció.)

S még mielőtt elválnál, hadd mondjam el, hogy a válás után nagyon gyakran nem jobb lesz a helyzeted, hanem csak másképp lesz rossz. Lehet, hogy egy problémától megszabadultál, de nyakadba szakad egy csomó másik. Ebben is segít, ha egy ideig külön éltek, de bármikor visszacsinálhatóan tartjátok a kapcsolatotokat.

S igen, sajnos van, amikor menni kell, mert mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban élsz, akár verbális, akár fizikai, akár érzelmi, akár pénzügyi bántalmazást élsz át. De van, amikor a nagy, megugorhatatlan problémákat csak azért látod akkorának, mert alulról nézed őket és túl közelről. Ilyenkor segít, ha egy-két lépést hátra tudsz lépni, mert kiderül, hogy már néhány méter távolságról is nem is akkora az a hegy, mint gondoltad.

Pénzügyi bántalmazás egy kapcsolatban

Share

133 hozzászólás

  • glezmen
    Atmenetileg, kozvetlenul a valas elott/alatt/utan mukodhet ez a megoldas, de mar kozeptavon is teljesen tarthatatlan szerintem… Mar az olyan mindennapi problemak is felmerulnek, mint a ‘ezt neked kellett volna eltakaritani/elrakni/stb’, es akkor a komolyabbakrol meg nem is beszeltunk.
    Szerintem az en valasom nagyon bekes volt, a birosagon is azt mondtak barcsak mind ilyen lenne, de en biztos nem mentem volna bele ilyesmibe…

    Nem is olyan esetben gondoltam, amikor a két fél egymás gyalázásában és rugdosásában éli ki a világ iránt érzett összes dühét és gyűlöletét, hanem amikor két normális ember a legkevésbé rossz megoldást keresi.

    Kell hozzá egy minimális érettség, igen.

  • axt
    Szerintem csak akkor működhet, ha a két félben maradt még valamennyi szeretet vagy tisztelet a másik iránt. Egyébiránt a közös lakásban hagyott cuccok néha véletlenül eltűnnének, vagy netán összetörnének. Azért az érzelmek ilyenkor eléggé hullámoznak és nem lehet tudni, hogy ki hogyan reagálna ilyenkor. Anyagilag biztosan egy jó megoldás, mert nincs másik hitel, új lakás, stb, de alapvetően a házasság nem egy Kft, hogy csak a pénzügyeket kelljen nézni. Elég húzós érzelmi része van egy ilyennek. Nem sok válást láttam magam körül, de amiket igen, azokban ez biztos hogy nem működött volna, leginkább egyik vagy másik fél hozzáállása vagy felfogása miatt. Szép dolog, hogy a gyerekért mindent, de szerintem még fontosabb az, hogy a szülők egy teljesen új életet tudjanak kezdeni, ahol nem köti őket már semmi a másikhoz. Egy kiegyensúlyozott szülő pedig a gyereknek is előnyös.

    Még egyszer: infantilis, beteges emberekkel nem működik. Akik csak azért is tönkreteszik a másik dolgait. De léteznek normális emberek is a világon.

    Az általad említett emberek arra is alkalmatlanok lennének, hogy külön helyen, de felváltva neveljék a gyerekeiket szerintem.

  • jami
    Ez a modell az első időszakra kiváló, utána a szülők felnőttként való továbbélését nyírja ki és a gyerekeket tartja inkubátorban. (Pl. a következő kapcsolat, esetleg a kisebb gyerekek nem feltétlenül élvezik majd, ha anya/apa x naponta a korábbi gyerekekkel él.)

    (Emlékeim szerint ez az ún. “fészek modell”.)

    Igen, ezért írtam, hogy ha kiderül, hogy ebből a kapcsolatból már nem lesz semmi, akkor tovább tudnak lépni és teljesen külön tudják folytatni az új családjukkal. Olyankor már a gyerekek fognak költözni.

  • Zöldözvegy
    Ehhez az is kell, hogy a munkaerőpiacon életképes, önfenntartó legyen mindkét fél. Az az anyuka, aki 10-15-20 évre kiírta magát HTB-ként a kenyérkeresők közül, nehezen tud olyan egzisztenciát építeni, hogy fenn tudjon tartani egy bérleményt, és még hozzájáruljon a közös ingatlan fenntartásához és a gyerekneveléshez. A rossz házasság utáni új, esetenként még rosszabb, gyors összeköltözéseknek is egyik oka, hogy a gyerektartás ellenére jellemzően kevés a jövedelme ahhoz, hogy stabil megfelelő életszínvonalat tartson fenn. Nem célom a sztereotipizálás, férfiakra is megfeleltethető a fenti.

    Ugyanez az anyuka saját ingatlant sem fog tudni venni, mert nem lesz hitelképes és eltartani sem fogja tudni se magát, se a gyerekeit. Igen, ilyenkor gyakran marad az új pali, aki lehet, hogy rosszabb, mint aki elől menekül.

  • jami

    Szerintem semmikor sem jó ötlet évtizedekre kiírni magát akármelyik félnek a munkaerőpiacról. Van, ahol ez működőképes 20-40 évig, de inkább ők a kivétel.
    És ezt nem akarják érteni a bajszosok, hogy a több gyerek, támogató háttér adása után a nőkre esélyesen az időskori szegénység vár és ezt a kicsit is értelmesek nem vállalják. Nem az a megoldás, hogy ne legyen abortusz, hanem stabillá tenni a gyereknevelés környezetét. Na ez nem az ötletszerű “családtámogatás”. Bölcsik, ovik, jól fizetett részmunkaidő; gyerekorvosok, gyerekszakrendelések, jó pedagógusok stb.

    Színes ízelítő a gyerekbarát hazai világból: saját, szülői kezdeményezés ezév elején gyerek SNI kivizsgálásáról – még mindig nem tartunk a megyei vizsgálatnál, pedig verem a tamtamot. És én vettem észre évekkel ezelelőtt is, h gond van, olvastam utána, mi lehet; kértem időpontokat, szakvéleményt stb.

  • TG
    Az elmélet az jó, a gyereknek biztosan jobb lenne.De az esetek többségében két olyan embernek kellene valahogy megegyeznie akik nem hajlandóak vagy nem is tudnak értelmesen (észérvekkel nem veszekedve) beszélni a másik féllel.
  • jami

    Ez is mutatja a különbséget az országok között. Nálunk, jelenleg, 2 kereső szülő is kapaszkodva tudja megoldani a megélhetést. Nem a válás a fő gond, hanem a dolgozói szegénység.
  • Papa
    Egészen másképpen élik meg a Svédek a másik birtoklását, mint itt mi Kelet-Európában, de ha egyszer felnövünk oda, akkor igen, ez egy nagyon jó modell.
  • glezmen
    axt:
    “Anyagilag biztosan egy jó megoldás” – szerintem meg nagyon rossz. Igy harom lakast kell fenntartani ketto helyett. raadasul a harombol ketto az ido feleben kihasznalatlanul, uresen all.

    Két nagy ház helyett, ami a gyerekek és a házastárs nélkül szintén üresen áll az idő felében, egy ház meg két kicsi lakás. Nem hinném, hogy akár rezsi, akár tőkeköltségben sokkal többe kerülne.

    S még egyszer: átmeneti megoldás, nem végleges.

  • Zabalint
    Ez így annyira naiv. Nem, nem úgy néz ki a világ, hogy vannak infantilis, beteg, ostoba gyűlölködő emberek, meg vannak a normálisak, hanem úgy néz ki, hogy egy kapcsolat végén bizonyos mértékben majdnem minden emberből előjönnek ilyen dolgok, valamilyen szinten még a békésen elválók esetében is. A közös életnek pedig tere a közös lakás, a legtöbb ember nem tud ettől elvonatkoztatni, és a legtöbb válásnál vannak dolgok, amiket már nem bír tolerálni a másikban. Nem kell itt olyanra gondolni, hogy eltűnnének dolgok, ez tényleg nem fordulna elő alapból normális embereknél, de a ki mit hogyan hagyott ott szinte biztosan vitatéma lenne. Szerintem az a ritka kivétel, akiknél nem lenne ez állandó konfliktusforrás.

    Az anyagi vonzatáról nem is beszélve, a lakhatás költsége nem egyenesen arányos a lakásmérettel, a legtöbb válásnál 2 lakás fenntartása is problémás, nem hogy 3.

  • Tibor
    szerintem akik eleg erettek ehhez meg korrektul megbeszelni a dolgokat stb azok nem valnak el pusztan mert egymasra untak

    Sajnos de. Már nincs szerelem, nem ő az igazi, mással hátha izgalmasabb vagy jobb lesz, vannak hibái és így tovább. Bár igazad lenne.

  • Elektromodulàtor-dvà
    Itt “nàlunk” (Norvègia) is papàs & mamàs hetek vàltjàk egymàst vàlàs utàn, de itt megveszik a 2/mèg egy hàzat. Igaz, nem vagyunk olyan csòròk mint a szerencsètlen svèdek :-))))))))
  • FrissHázas
    Mi most házasodtunk össze a párommal, írtunk házassági szerződést inkább. Abban benne van, hogy a közös ingatlant értékesítjük, ha nincs rá vevő, akkor akár kevesebb pénzért is, hogy ne maradjon közösködés. Nagyon örülünk ennek a megoldásnak mindketten, mert bármi is lesz a dolog kifutása, az anyagiak nagyobb részén már biztosan nem fogunk vitatkozni (mert előre megvívtuk a vitákat).
    A gyerek helyzete persze más (szerencsére nekünk nincs), de szerintem érdemes erről beszélni még a kapcsolat korai szakaszában (még a gyerek születése előtt), hogy melyik fél hogyan képzeli el válás után a dolgot.
  • Zanderke
    Az viszont tény, hogy a svédeknél a lakásbérlés nem egy egyszerű folyamat. Jelenleg simán 7-10 év a várólista. Másodbérlés ott már szinte szürke zóna és sokkal drágább, mintha te vagy a főbérlő. A 6000 korona/hó lakás a gettóban 10000-12000 koronáért megy el, de úgy szinte nulla az esély, hogy te kapod meg… Éltem ott, de nem mennék vissza. A norvégok más tészta, ők tényleg jól élnek!
  • axt
    Nem tisztem a zsebedben kotorászni, de azt ugye tudod, hogy egy SNI-s gyereknél az idő kulcstényező, így talán jobban járnál egy magánkivizsgálással, ahol azonnal lenne diagnózisod és ajánlott terápiád is. Tegyük most félre azt, hogy miért nem az állam biztosítja ezt, mert egyelőre ez nem segít. Csak egy tipp, ne vedd kötözködésnek.
  • tp
    Nem kell ket kicsi lakas sem, eleg egy, majd azt is lehet cserelgetni 🙂
  • Szaboz
    “Két nagy ház helyett, ami a gyerekek és a házastárs nélkül szintén üresen áll az idő felében, egy ház meg két kicsi lakás.”

    Hát azért a legtöbb magyar válás úgy történik, hogy apuka elköltözik albérletbe. És már az is nagyon jó, ha ezt tudja fizetni.
    Ennél a svéd példánál a ház megtartása mellett két lakást kellene pluszban bérelni, két rezsit kellene fizetni. Ezt azért nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.

  • jami

    Azért kicsit más előre megbeszélni pl. 32 évesen és szembesülni a megoldás okozta problémákkal 40 éves korban 2 és 6 éves gyerekkel. Akkor az “akár áron alul” a gyerekeket is érinti, csakhogy kiragadjak 1 momentumot.
  • JVG
    Svedorszagban elek huszon eve. A kezdetektol olvasom a bloggot. Sokszor majdnem kommenteltem is, de inkabb ugy döntöttem hogy az itteni eletem nem hatalmaz fel arra hogy az otthoni elet dolgaiba “beavatkozzak” (viszont elvezettel olvasom a velemenyeket). Most viszont elso felindulasbol klaviaturat ragadtam. Mivel Miklos forras nelkul irta a cikket ezert nagyon nehez tenyekkel szmebe szalni a mondani valojaval. A kornyezetemben (jelenlegi munkahelyem adminisztrativ es a regio kozigazgatasaban az egeszsegugy vezetesehez kapcsolodik) csak itt szuletett svedek vannak mintegy 40 fo. Sok az egyedulallo (szociologia tanulmanyok szerint Svedorszagban a legtobb a vilagon az egyedulallo-elo felnott a lakossag aranyahoz) az elvalt. A kornyezetemben (mind munkahelyi, mind barati) rengetegen vannak. Ezek kozol senki (=SENKI) nem igy oldotta meg a elvalas utan a gyerek elhelyezest. Folyt.kov
  • JVG
    Folyt: Ahogy a korabban hozza szolo irta Norvegiabol, ugyaugy van itt is. Azaz az egyik szulo elkoltozik (ha lehet akkor a kornyeken belul) mig a masik marad a lakasban/hazban. Ezt kovetoen a gyerekek 1 hetet itt, a masik hetet ott toltik. Az iskola az ami nem valtozik. Persze vannak egyedi esetek, de mindig a gyerekek erdeket nezik (pl az eletkor az meghatarozo a szocialis kapcsolatok miatt). Amugy van pl IKEA reklam is errol hgoy a gyerekek 2 teljesen ugyan ugy berendezett szobaban laknak 1-1 hetet a masik szulonel. Vannak egyedi esetek is pl a repulogepeken hetfon reggel illetve pentek delutan aranylag sok gyerek/kiskoru tazik kisero nelkul (nyakban egyseg okmany a legitarsasagtol, eloras szerint a legikisero veszi at a felugyeletet-gondoskodast a celallomasig torteno megerkezesig-atadasig pl Stockholm es Göteborg kozott). Ez mar a mobilitasrol szol. Ha det så bra!
  • Zoli
    3 éve váltunk el, kifejezetten jól működő közös felügyeletben vannak a gyerekek azóta 1-1 hétben itt és ott. Én is olvastam anno erről a fészekmodellről. Akkor csak anyagi oldalról láttam kivitelezhetetlennek (albérlet + hitel fizetése mindkét félnek, magyar fizetésből?…), most már emberi oldalról is.

    Röviden: ebben a modelben szerintem képtelenség továbblépni és felnőtt életet élni.
    Megismerkedsz valakivel. Addig oké, amíg csak különélés van, de ha be akarod vezetni a gyerek életébe, hogy csinálod? A fészekből nem csinálsz esetlegesen átjáróházat. És mit fog szólni hozzá a másik fél? Hogy lesz így összeköltözés, mozaikcsalád? Vagy akkor 10+ évig ne legyen senkid, akivel együtt laksz, mert elváltál?
    Ha a családben egyvalaki (itt a gyerek) alá rendelnek mindent, akkor bármit megvétózhat. És nem akarom, hogy a gyerekem úgy gondolja, hogy csak körülötte forog a világ, mert pofára esik.

  • Torrente
    Mindenki erről a svéd modellről beszél, most már rákeresek remélem jó nő! (bocsánat, nem tudtam kihagyni)
  • Godfather
    Azt hittem róla lesz szó. 🙂

    hu.wikipedia.org/wiki/Anita_Ekberg

  • jami
    Tudjuk, mi a gond, most az kell, hogy rátegyék a pecsétet a már komolyabb papírra és pl. a suliba az intézméynvezetőnek ÉS a szaktanárnak az orra alá tudjam dugni.
    Fejlesztést simán fizettem magánt 😉

    Csak arra írtam, hogy mennyire nem gyerekbarát a rendszer.
    (A minap az egyik tanárral rúgtam össze a port, aki tök rondán viselkedett a gyerekkel, holott ő IS írt véleményt a kérvényhez, szóva iganis látja, tudja, hogy mi van. Komolyan, siralmas. A gyerekem amúgy jól van, lapátoljuk bele az önbizalmat ezerrel.)

  • Grza
    A legjobb modell a magyar vállalkozói. Amikor a gyerek nevére vesszük a házat, hogy a nav el ne tudja vinni.
    Az az igazi halálcsapda válás esetén 🙂

    Próbáld meg eladni… A gyámhivatal úgy a kezedre fog csapni hogy arról koldulsz 😀

  • jami
    Először vmi németeknél lévő megoldásként olvastam erről. Gíanakszom, hogy ott is csak átmeneti.

    Kövezzetek meg, de az 1-1 hét is nehéz lehet. A szülőknek jó, mert teljes értékű szülők (csak épp helyhez kötve), legtöbbször nincs vita a tartásdíjon (mivel ilyenkor ált. nincs); de a gyerek folyton cuccol. (Ok, ágya, ruhái stb. van mindkét helyen, de kedvenc dolog, nevéből adódóan, egy van.)
    És költözik az állata is; bár ha macska, akkor ez sem opció.

  • Aechen Coras

    Örömmel olvasom, hogy vannak, akik házasságkötés előtt utána járnak a házasság jogi következményeinek. A többségről ez nem mondható el.

    Szerencsére itt is volt már poszt róla.

  • Karcsika
    Nem gondolnám, hogy valaha elválnánk (senki sem gondolta 🙂 ), de feltételezem, ha eljutnánk addig, hogy oké, nincs már más út csak a válás, akkor már elhanyagolhatóan kicsi annak az esélye, hogy meggondoljuk magunkat fél éven belül (vagy bármikor) és újra együtt akarunk majd élni az exszel (ezt vajon hogy írják helyesen?). A válásról nem csak úgy hirtelen felindulásból dönt az ember, ahogy a házasságról sem.

    Ez a svéd modell 🙂 első pillantásra nagyon csinoska, de aztán kiderül, hogy belül üres.

    Érdekes lenne egyébként egy olyan statisztika, hogy vajon a tehetősebb rétegben gyakoribb a válás vagy a szegényebbeknél. A válás mellett döntők hány %-a tehetné meg azt, hogy megtartja a házat és mellette vesz/fenntart két kis lakást? Gondolom a többségnél még a házon is hitel van.

  • jami

    Látatlanban, az igazán szegényeknél kevésbé van olyan válás, ahol eladják az ingatlant. Sokszor eleve házasság sincs.

    De hogy a babaváró+megelelőgező csok módosítani fog a szokásokon, az tuti, szép tanulmányokat írnak majd a szociológusok. Ahol már meglévő 3 gyerekre ment a csok, az tisztább, ott csak 10 évet kell a gyerekekkel maradónak az ingatlanban maradni.
    De ahol még nincs gyerek, ott vissza kell(ene) fizetni. Ronda megoldások lesznek.

  • piroska
    Az a pár aki ezt a modellt megtudná csinálni, nem akarnak elválni.
  • szs
    Szerintem ez nem működik. A válás az legyen válás és ne, ne legyen visszacsinálható, ne legyen köztes. Tudniillik, a legtöbb ember annyira fél változtatni, hogy így is túl sokáig ül a döglött lovon, nem kell azt még tovább húzni. Vagy ha valamelyik fél még bízik a visszacsinálásban, annak sokkal fájdalmasabb így, mint tényleg külön. Akárhogy is, a válás mindenkinek trauma, jó vagy rossz értelemben, nagy változás. Az ilyet jobb egyszerre meglépni, és húzni egy vonalat, hogy mostantól akkor újrakezdés, mint kicsit menni, kicsit maradni.
  • Zsuzsa
    Közvetlen környezetemben van ilyen megoldás (külföldön élek), érett, intelligens emberek között, de sehogyse jön ki se a matek, se az érzelmi plusz… 50 éves emberek kényszerülnek a hónap felében egy bérelt szobát (egy vagyonért) fizetni, ami az idő felében üresen áll, nem beszélve az életminőségük romlásáról, ahol a főbérlő megtiltja, hogy meggyújts egy gyertyát vagy felrakj egy képet a falra.. Havonta hurcolkodnak (mert ugyebár két komplett ruhatár is kéne ahhoz, hogy ne kelljen), rengetegszer visszakuncsorogva a másik fél “házideje” alatt, mert mégiscsak kéne ez vagy az.. És nem kell rosszindulatú, tárgyakat direkt tönkretevő “rózsák háborúja” típusú helyzetekre gondolni, egyszerűen arra, hogy “már megint pont az én félidőmben fogy ki a mosogatószer/vc-papír/stb. én gyomlálok/takarítok/virágot locsolok többet” RENGETEG apró bosszúsággal jár a legjobb válás esetén is..
  • Zsuzsa
    Sztem ez egy papíron jól hangzó elmélet, de a gyakorlatban bukta, mert a gyerek jólétének az alapja, hogy a szülei jól legyenek, ajánlom figyelembe Steve Biddulph “hogyan neveljünk boldog gyereket” könyvét. Egy ilyen modellben a szülők ISZONYATOS áldozatok árát tartják szem előtt a gyerek (valóban status quot preferáló) igényeit, és sok-sok álságos helyzetet-értzést generálva. ha ennyire jól meglennének az elvált szülők egy ilyen hibrid és elmaszatolt helyzetben , nem kéne elválni, meg tudnák beszélni a problémáikat.. Marha kíváncsi lennék e híres “modellnek” a gyakorlati beválásával kapcsolatos tanulmányokra..
  • kommentelek_én_is

    Ne vedd kötekedésnek, de minek nősültél meg, hiszen ritka romantikus fickó lehetsz… 🙂
    Egy házasság szerintem nem erről kellene, hogy szóljon, hiszen Ti eleve úgy kalkuláltok, hogy középtávon valaki kiszáll a dologból. Van gyerekes záradék, hogy ez esetben ki marad a házban, vagy ennek kompenzálására is kitaláltatok valamit? Pl. gyerektartás a mindenkori minimálbér x%-a?
    Egyáltalán hogyan győzted meg az asszonyt, hogy aláírjon egy házassági szerződést? Ilyen szerelmes, vagy ennyire elkápráztattad a vagyonoddal?


    Zseniális hozzászólás. Ennél jobb, mikor a kitartott anyuka, feleségtartást követel, hogy folytathassa a fényűző semmittevést és ennek érdekében a fekete jövedelmével zsarolja néhai urát…

    Persze mindenki kerülhet ilyen helyzetbe, ami főleg a közös gyerekek számára igazi sorstragédia.

  • Trix
    Van egy ismerősöm, ahol épp ezt próbálták megvalósítani.
    Első körben anya és apa albérletbe ment, gyerekek maradtak a nagy házban. Pár hónap után anyuka visszavágyott a sokéves otthonába, így nem bírtak végül az eredeti terv mellett maradni. Most apuka nagy házat vett (szerencsére volt mihez nyúlni), és kibontakozóban a gyerekek kétlaki élete.
    Három felszerelt háztartás kell hozzá, hogy komfortos legyen a felnőtteknek is, apuka még csak-csak elvolt az albérletében, de anyukának nem sikerült otthon éreznie magát az új helyén, mindig hiányzott valami onnan, átmeneti érzése volt stb.
  • random
    Foglalkoztam anno válóperekkel, és ennek a pszichológiájával, a nagy többségre nem az a jellemző, hogy higgadtan, megfontoltan váljanak el, hanem inkább az ott akarunk keresztbe tenni, ahol lehet, ha ehhez kell a gyerek akkor azzal is. És ez nem (feltétlen) intelligencia hiánya, a világ ettől komplexebb….
  • Sanya
    Érdekes modell de szerintem szükségtelen. A gyereknek sem árt egy kis változatosság. A gyerekek még rugalmasak. Pont 1 hete költözött egy amerikai család a szomszédunkba itt Németországban. Az apa katona, a hölgy meg fodrász. 3 gyerekük van. 4 évet éltek Japánban, aztán 2-t Angliában, 2-t Floridában és most itt Stuttgart mellett. Persze ez nem válás és az érzelmi dolgok másként csapódnak le, de a gyerekek teljesen rendben vannak. Semmi gondjuk a költözéssel és máris barátkoznak mindenkivel az utcában. Értem én, hogy ez más szitu mint a válás, de ne kelljen már állandóan attól félni, hogy mi lesz a gyerekkel, ha egy kis változás áll be az életébe. Megtanul élni vele. Sőt akár még élvezi is. Attól nem lesz belőle sorozatgyilkos, ha egyszer itt lakik egyszer ott. Felnőtt életében is fog költözni. Legalább lesz rutinja.
  • Laney
    @kommentelek_en_is Már ne is haragudj, de miért minősítgetsz? Miért gondolod, hogy ne lehetne romantikus, hogy nekik ugyanarról szól a házasság mint neked, és hogy győzködnie kellett a feleségét, hogy aláírja a szerződést?
    “Ilyen szerelmes, vagy ennyire elkápráztattad a vagyonoddal?” Ehhez egyrészt semmi közöd, másrészt ritka tahó egy komment. 😀
  • Zoli
    OFF
    Válás témában hatalmas a szakirodalom, de az a tapasztalatom, hogy az összes külföldi fordítás életszerűtlen az átlagos magyar viszonyok között.
    Éppen ezért tudom nagyon ajánlani ezt a könyvet – mindenkinek:
    Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok

    Külön ajánlom azoknak is, akik házasok. Rengeteg olyan gondolat, jelenség, tünet volt leírása van benne, amit korábban is felismerhettem volna.

  • habalababu
    Miklós, ne haragudj, de kb. mintha azt mondanád, hogy csak a bántalmazásos házasság nem menthető meg, a többi mind igen, csak nem akarják a felek eléggé. Mi épp ebben vagyunk, maximálisan együttműködünk, mindent fele-fele csinálunk a gyerekekkel. És szerintünk megpróbáltunk mindent (pont mert vannak gyerekeink), hogy rendbehozzuk, nem sikerült. Aki jó házasságban él, onnan nézve könnyen mondja, hogy csak akarni kell, rendbehozható. Nem, ez nem így van, messze nem ilyen egyszerű, minden átlagosan tapasztalt párterapeuta megmondhatja.
    A svéd modell nem olcsóbb szerintem: 2 egyszobás albérlet Bp-en (mivel itt élünk) mondjuk reálisan nettó 120-120 ezer (+ rezsi1+rezsi2), de inkább több, és akkor még a közös lakás fenntartása. Ez 3 lakás fenntartása. Ennél kb. minden más megoldás olcsóbb, kiszámoltam, ha nincsen több tízmilliód eltéve a bankban.

    Senki nem mondta, hogy minden házasság megmenthető. Annyit írtam, hogy érdemes megpróbálni megmenteni, mert gyakran azok a hatalmas különbözőségek és problémák egy lépés távolságból már nem is olyan nagyok.

    Meg aztán hiába akarná megmenteni az egyik, ha menne a másik.

    Igen, ehhez a megoldáshoz pénz kell, ennek ellenkezőjét sem állítottam.

  • Panaszkodóknak
    @kommentelek_en_is

    Van élet- vagy balesetbiztosításod? Eleve úgy kalkulálsz, hogy hamar meg fogsz halni, vagy rokkant leszel? Ritka életunt lehetsz.

    Van Casco-d? Eleve úgy kalkulálsz, hogy biztos ellopják az autódat? Ritka pesszimista lehetsz.

    Attól még, hogy nem szeretnéd, hogy bekövetkezzen egy ilyen esemény, a valószínűsége nem nulla és jobb készülni rá, na meg leszabályozni a dolgokat.

    Agyam eldobom, ide elvileg a társadalom krémje jár..

  • KM
    ne haragudj de ezt nehezen hiszem el.
    Ilyen szerződést nem lehet kötni. Hogy majd egy bizonytalan időpontban valamit ertekesitetek es alacsonyabb àron. Mihez képest alacsonyabb? Mennyivel? Ugyan, ezt a szerződést egy pillanat alatt fogja rèszben/egészében érvényteníteni a bíróság ezért normális ügyvéd nem is készít ilyen szerződést
  • tumpara
    kommentelek_én_is: ha nem kötsz házassági vagyonjogi szerződést, valójában akkor is kötsz, csak éppen a törvény szerintit (amiben azért vannak a laikus számára meglepetések). Akkor meg inkább olyat írjon alá az ember, ami mindkét fél számára tökéletes.
  • H.Péter
    Egyébként valóban érdekelne, hogy miért válnak el az emberek. Azt látom, hogy szórják a pénzt feneketlenül az esküvőkre, utána meg megy a “single mom” kiírás.
    Azt hiszik, hogy mindig lesz jobb, vagy mással nem lesz unalom?

    Mondjuk az is érdekelt mindig, hogy akik karácsonykor a hitelpultoknál állnak sorba órákat, azok mit éreznek. 🙂

  • jami
    Ha belegondolok, egykére sok idő jut, anyagilag alig megterhelő, marad szabadidő.
    Két gyerek szép szám, tudnak egymással játszani, esetleg még külön neműek és akkor mindenki még boldogabb.
    Három gyerek tud zsiványkodni, szövetkezni, biztosabban van 2 egymáshoz lélekben is közelebb álló.
    4 gyereknél kevésbé szorul ki valaki, működik a csapatérzés, sok támogatást tudnak egymásnak adni stb.

    És ez mind (!) igaz.

    Szerintem válásnál sincs egy “jó megoldás”, ha már. Az a jó, amiben lehetőleg a szülők (mindkettő) és a gyerekek is jól vannak. És ez nem feltétlenül attól függ, hogy laknak; inkább attól, h nem érzik magukat vesztesnek/a másikat nyertesnek.

  • Belavoltam
    Ha mar felmerult a hazassagi szerzodes gondolata, mi nem irtunk ilyet (vagy 20 eve). De ma mar szivesen irnek egy olyat bele, hogy amit en kerestem es takaritottam meg, az maradjon is az enyem.
  • Csigabiga
    Én ezt a válás dolgot nem értem. Amikor valaki megházasodik tesz egy ígéretet. Senki nem tart pisztolyt a fejéhez, hogy megtegye, de ha megteszi akkor örök életére elkötelezte magát. Gyanítom az emberek jó része nem érzi “az örök életre” súlyát ebben a sztoriban. És azt sem, hogy egy másik nővel/férfival való házasság ára, az ossszes másik nőről/férfiről való lemondás. A gyermekvállaláson kívűl nem hozol más ilyen elköteleződést az életében, így érdemes marhára megfontolni. Ez már csak személyes vélemény, de én sose vettem volna el olyan nőt/férfit, akinél opció, hogy bármilyen akadály során meghátrál. Mi évente egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy rá akarjuk gyújtani a házat a másikra, de aztán mikor ezt megoldjuk akkor az egész kapcsolat erősebb, jobb, minőségibb lesz. Mint a kovácsolt acél.
  • Aomame
    Mi nagyon szépen váltunk el egymástól, azóta is neveljük a gyerekeket, de ezt a modellt én sem tudom elképzelni. Bár, nekünk adódtak abból konfliktusaink, H másfajta élettérre volt szükségünk.
  • Joy
    Remélhetőleg az esküvőre készülve azon is járt az agyatok, milyen lesz házasként élni, mert a hozzászólásod inkább arról szól, mit csináltok utána.
    Kívánom, hogy pár év múlva azt írd, házas vagy, és szerencsére VAN gyereked. Vagy csak tudd szerencsésebben kifejezni magad.
  • Csavargó
    Jópár országban nem adhatod be a válókeresetet, csak akkor, ha már egy évet éltetek külön. A svéd rendszert nem ismerem, de a norvégoknál biztosan így van. Ilyen esetben ez teljesen kiváló és működő megoldás lehet. Aztán majd a válóper végén lehet eladni, meg megvenni a házakat….

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.