Azon a szinten élek vajon, ahogy élnem kellene?
Szerencsés esetben az ember anyagi élete egy folyamatos felemelkedés az élete során: elvégzi az iskoláit, kevés pénzért felveszik valahová dolgozni, tapasztalatokat szerez, előléptetik, esetleg vállalkozóvá válik, egyre többet keres, egyre többet tud félretenni és egyre több minden válik számára elérhetővé.
(Természetesen bár ez lenne a normális út, amit egy ember bejár az élete során, sok esetben sajnos nem ez történik. Sok ember az iskolái elvégzése után megelégszik egy rosszul fizetett állással és a képességek vagy a motiváció hiánya miatt soha nem is tör ki onnan, így ugyanolyan anyagi szinten vonul nyugdíjba, ahogy elkezdte a pályafutását negyven évvel ezelőtt. Mások egész életükben az aktuális anyagi lehetőségeik felett akarnak élni, ezért megtakarítás helyett anyagi gondokkal küszködnek hónapról-hónapra. De most nézzük azt, aki nem esik bele ezekbe a gyakori hibákba.)
Emlékszem, ezelőtt huszonévvel átutaztam Budapestet, hogy egy használt szkennert megvehessek ötezer forinttal olcsóbban és legtöbbször használtan vettem műszaki cikkeket, mert úgy sokat lehetett spórolni. Az akkori anyagi helyzetemben ez jó döntés volt és ez is kellett ahhoz, hogy ma már ne kelljen ilyennel foglalkoznom.
Azonban ahogy egyre többet kerestem, nem ment könnyen a váltás, fel kellett világosítani magamat, hogy már nincs szükség erre az életmódra, tovább kell lépnem. Életem első bluetooth headsetén hónapokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, tényleg kell-e nekem, pedig talán 12 ezer forintba került és már akkor is jóval az átlag felett kerestem. Aztán rájöttem, hogy több pénzt kerestem volna, ha a bluetooth headseten való gondolkodás és a legjobb ár-érték arányú termék kiválasztása helyett inkább dolgoztam volna. Egyszerűen az akkori anyagi helyzetben már nem megtakarítás volt a régi hozzáállás, hanem egyenesen túl sokba került.
Ami szükséges hozzáállás volt a húszas éveimben, később már hátránnyá vált, ugyanis ha nem tudsz továbblépni, ahogy haladsz előre az anyagi életedben, könnyen kicsinyessé válhatsz. Továbbra is filléres cuccokat veszel, olcsó ételeket eszel, nem adsz borravalót senkinek és így tovább. Ami szükséges, amikor úgy állsz anyagilag, de kontraproduktív, amikor már nem így kellene élned.
Honnan tudhatom, hogy az anyagi életemnek megfelelő életmódot élem-e? Nem szaladtam-e túlságosan előre (ami komoly és költséges hiba) vagy éppen fordítva, nem maradtam-e túlságosan le a lehetőségeimhez képest?
A kérdés felvetése talán könnyebb, mint a válasz, de azért megpróbálunk megbirkózni vele. S ne felejtsd el, nincs mindenkire egyszerre igaz szabály, mert különbözőek vagyunk, de általános szabályt talán le tudunk fektetni.
De mielőtt belevágunk, egy tanács, hogy ne kerülj bele ebbe a csapdába, hogy ne is költs többet, mint kellene, de ne is élj úgy, mint egy csavargó, miközben már milliókat keresel.
Amikor kezded a karriered az életedben, ne fogadj el olyan munkát, ahol nem tudod legalább a fizetésed 10%-át félretenni.
Lehet, hogy túl nagyok az igényeid pályakezdő létedre, akkor azokat kell visszametszeni, hogy a lehetőségeidhez legyen szabva az igényed és ne fordítva. De ha ezzel nincsen baj, tényleg reálisok az elvárásaid az életszínvonaladdal kapcsolatban a korodhoz és lehetőségeidhez képest, akkor tartsd magad annyira, hogy csak olyan munkát vállalsz el, ahol legalább a fizetésed 10%-át el tudod tenni. Ha ez nem így van, akkor azért dolgozol, hogy legyen mit enned és azért eszel, hogy képes legyél dolgozni. Ez egy rabszolga szint, bele se menj. Ha kell, költözz, ha nincs helyben normális lehetőség normális fizetésre. Senki nem mondta, hogy neked ott kell leélned az életed, ahol éppen most vagy.
Időről-időre mindig nézd meg, mennyivel keresel többet és mennyivel van több pénzed ma, mint volt három éve. Ha nincs változás, eltékozoltál az életedből három évet, mert ha nem jutottál előre, csak stagnáltál és túl rövid az élet, hogy ez évekig-évtizedekig így legyen. (Kivéve, ha éppen mondjuk a doktoridat csináltad és azért nem tudtál előrelépni vagy a beteg szüleidet kellett ápolni, esetleg a szakmai jövőd miatt tartasz csak ki most valahol átmenetileg, de ezek már a speciális kivételek. Ahogy az is, ha már bőven van annyi pénzed, hogy mindegy, hogy mennyit keresel aktuálisan.)
Ha nő a bevételed, annak egy részét fordítsd az életszínvonalad emelésére, így elkerülöd, hogy 45 évesen is úgy élj, mint kollégista korodban. Azonban soha ne fordítsd a többletfizetés felénél többet arra, hogy kényelmesebben élj, mert így viszont elkerülöd azt, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonalad inflációja.
Ha még nem olvastad, olvasd el az alábbi cikket az életszínvonalad inflációjáról.
Ha most kezdted a futásodat az élet versenyén, csináld azt, amit fentebb leírtam és nagyon rosszul nem tudod csinálni. De mi van akkor, ha már félúton vagy a versenypályán vagy közel a célhoz?
Honnan tudod, hogy most már megveheted-e a biotojást a boltban, ami száz forinttal drágább, mint a normál, hogy befizethetsz-e egy egymilliós nyaralásra esetleg meddig kell nézned az étteremben a jobb oldali oszlopot (az árakat) inkább mint az ételek összetételét?
Egy másik cikk a témában, amit érdemes lenne elolvasnod, ez az ellentéte a életszínvonalad inflációjának:
Sokak hobbiból takarékoskodnak, azonban vannak sokan, akik takarékosnak hívják magukat, miközben csak zsugoriak. Ez a cikk abban segít, hogy eldöntsd, te melyik csoportba tartozol a valóságban:
De visszatérve az eredetileg felvetett kérdésre, némileg önkényesen mondjuk hat fázist különböztethetünk meg az anyagi életed állomásaiként:
1, Hónapról-hónapra élés. Ekkor meg kell nézned minden fillért, mire költesz, mennyiért veszel sonkát és mennyiért télikabátot.
2, Szabad bevásárlás. Ekkor még lehetnek anyagi problémáid nagyobb dolgokban, még mindig gyűjtesz a lakásra és ha van egyáltalán, akkor egy 8-10 éves autód van, de azt már nem kell megnézned, milyen kenyeret vagy szalámit veszel a boltban és az mennyibe kerül.
3, A jobb oldali oszlop elfelejtése. Ha elmész egy étterembe, nem kell az étlap jobb oldalára egy pillantást sem vetned, nem kapsz szívinfarktust, ha a számla dupla akkora lesz, mint gondoltad.
4, Ott nyaralsz, ahol akarsz és nem ott, ahova van pénzed elmenni. Természetesen hangsúlyozva, hogy ezt meg is teheted, nem arról van szó, hogy hitel van a lakásodon, az autódon és üres a zsebed, de azért Balin nyaralsz, csak hogy irigykedjenek a Facebookon az ismerőseid.
5, Olyan ingatlanban laksz, amiben szeretnél és nem olyanban, amire telik. Szintén nem arról van szó, hogy 25 milliós önerőre felvettél 100 milliós hitelt, hanem hogy telik is egy százmillió feletti ingatlanra, ha éppen erre lenne igényed.
6, Már elengedted a pénzt, keresel annyit, hogy akár a bevételeid felét is eladakozod másoknak, akik nálad sokkal rosszabbul élnek. (Ezt megteheted hamarabb is, nem kell megvárnod, amíg 150 millióért tudtál házat venni, de ezt csak így zárójelben.)
Na de hol vagy te ezek az állomások közül?
Mit szólnál hozzá, ha kapnál valakitől tízezer forintot? Mennyire változtatná meg az életed?
Ha százezret? Egymilliót? Tízmilliót? Százmilliót?
Furcsán hangozhat, de nagyon sok embernek semmi lényeges változást nem hozna még százmillió forint sem. Több lehetne a nyugdíjmegtakarításom, egy kicsit nagyobb vagy szebb házba költözhetnék, de nem aggódom most sem a nyugdíjmegtakarítás miatt sem, valószínűleg lesz elég így is és a mostani hely, ahol lakom vagy éppen venni akarok, az is megfelel minden igényemnek, így százmillió forint mindig jól jön, de igazán minőségi ugrást már az sem okozna, ahogy hiába vehetnék drágább autót is a jelenleginél, a mostanival is teljesen elégedett vagyok.
Persze a fenti eszmefuttatás csak a normálisan gondolkodó emberekre igaz, sokan vannak, akik már százmilliárdot összeharácsoltak, de akkor is kell nekik 110 milliárd. A kulcsszó a megelégedés:
Ha tízezer forint érezhető változást hozna abban a hónapban, akkor te az első kategóriába tartozol, aki még máról-holnapra él.
Ha százezer forintnak még tudsz örülni, de azért nem éreznéd az anyagi életed megváltásának, akkor te valószínűleg a második kategóriába tartozol, akinek már nem kell meggondolni, mit tesz a kosarába a bevásárlás során.
Ha egymilliót csak úgy hozzáteszel a többi megtakarításodhoz, de túlságosan nem dobogtatja meg a szíved, hamar túlteszed magad rajta, akkor te valószínűleg a negyedik kategóriába esel, tízmillió esetén az ötödik kategóriába és ha százmillió sem hoz már lényeges változást az anyagi életszínvonaladban, maximum a megtakarításaid lennének többek, amik már most is elégségesek, akkor te a szerencsés hatodik kategóriába tartozó lehetsz.
Bölcsesség kell ahhoz, hogy ne akarj a lehetőségeid felett élni, a világ nyomása ellenére sem, de bölcsesség kell ahhoz is, hogy ne is élj feleslegesen a lehetőségeid alatt, ha csak nincs valami külön terved ezzel kapcsolatban, mint korai nyugdíj vagy más embereken szeretnél segíteni anyagilag, ezért élsz kevesebből, mint tehetnéd.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A 3. befektetési ingatlanomnál jöttem rá, hogy a pénznem boldogít.
Olvasni kezdtem, szellemileg fejlődni… ez hozta meg az áttörést a teljes, értelmes élethez.
De végre olyan helyen lakom, amilyen helyen lakni akartam, rendezve vannak a hitelek és a bevételek lassan, de biztosan növekednek, szóval rövidesen lehet belőle hármas kategória is, ha teljesen befejeződik a házfelújítás.
Mindenesetre felszaladt a szemöldököm a házépítős poszt alatt, amikor 50-70 milliónál indultak a házépítések/vásárlások, úgy tűnik valamit nagyon elronthattam.
Leginkabb egy karrier elejen konnyen elkepzelheto, megertheto es dicseretes lehet, ha nem az anyagiak dominalnak, hanem a tapasztalatszerzes es/vagy referenciaszerzes.
Egy szakacsnak egy patinas etteremben adodo lehetoseg, mas szakmkban egy nagy szakember mellett adodo lehetoseg, egy uzletember mellett eltoltheto ido, egy miniszteriumi referencia stb..
Termeszetesen tudni kell tovabballni es a megszerzett lehetoseget kpra valtani..
A: Fiatal, albérletben, egyedül?
B: Fiatal pár, albérletben, egyik fél keres, másik fél még tanul, így a keresete elhanyagolható jelenleg?
Nagyon tudok azonosulni az “utaztam 2 órát tömegközlekedéssel” mert így tudtam 2000 Ft-ot spórolni egy elektronikai eszköz árán még egyetemista koromban. 😀
Különösen érdekes ez az analízises szituáció, amikor már azon pörögsz, hogy megvedd-e vagy sem, majd rájössz, hogy az ezen a gondolkodáson eltöltött idő már nem éri meg 😀
Szerintem 30 évesen “gondolkodás módban” 2 és 3 kategória környékén lehetek, anyagilag viszont 3 és 4 kategória inkább.
Ezt egyenlőre nem bánom, inkább szeretek túlbiztosítani 🙂
1. kat: 65 %
2. kat: 25 %
3. kat: 7,5 %
4. kat: 2 %
5. kat: 0,5 %
6. kat: 0,01 %
Feldobtam, lehet vitatkozni vele. Én 31 évesen most valahol a 2-3. kategória határán érzem magam. (Bár a túlárazott finedining éttermi árat elvből el fogom utasítani, akkor is, ha az 5. kategóriában kötnék ki valaha)
KÖSZÖNÖM!
Amúgy én is gondolkoztam ezen, hogy most vannak könyveink amiket el tudunk adni 500 Ft-ért. Megéri foglalkozni vele mondjuk fél órát, ha azalatt tudnál keresni mondjuk 4-5000 Ft-ot?
De sztem az a válasz, hogy megéri. Most mindent dobj ki, mert jobban megéri újat venni, ezt látják a gyerekeid is, hogy mindent kidobsz. Lehet valaki meg örül neki, hogy 500 Ft-ért tudott venni egy jó könyvet, te is örülsz neki.
Ezt is fel lehet fogni az adakozás egyfajta formájaként. 🙂
De akkor ez a logika szerint, te nem nyírsz füvet, nem mosogatsz el, mert jobban megéri dolgozni, és felvenni valakit erre?
A: Fiatal, albérletben, egyedül?
B: Fiatal pár, albérletben, egyik fél keres, másik fél még tanul, így a keresete elhanyagolható jelenleg?
ez kb. ugyanaz a kajaköltséget leszámítva, nem?
A: min. 160-200 ezer, ha egy szobát vesz ki mondjuk 60 ezerért (de ebből még nem nyaral, nem vesz minden évben új 100 ezres mobilt, és nem jár magánorvoshoz, ha muszáj neki)
B: 40-50 ezerrel több
Itt átváltasz egyes szám első személybe. Akkor itt magadról beszélsz, vagy egy 6. kategóriás személy nevében jelképesen?
100k forint nem oszt nem szoroz, 1 milliónak iszonyatosan örülnék, és meg is lenne a helye a közeljövőben
kajánál van lélektani határ (kb ~3000 forint szállítással, borravalóval, szóval ~2000 magára a kajára), amit nem lépnék át, rosszul érezném magam hogy többet költöttem egy adag kajára magamnak
tehát nem arról van szó hogy szívinfarktust kapnék, vagy gondot okozna mondjuk egy 20ezres éttermi számla, hanem hogy nem megyek étterembe ennyi pénzért, illetve hogy a mindennapjaimban törekszem rá folyamatosan (pl főzéssel), hogy ne menjen el túl sok pénz fölöslegesen
de ezek mellett meg bármikor el tudnék menni Balra gond nélkül, szóval nem nagyon világos most nekem ez a 6-os kategorizálás
no mind1, köszönöm a cikket! (meg mostanság a többit is, iszonyat mennyiségű infóhoz juttattál a cikkekkel és az alatta lévő kommentekkel)
A magam részéről 100 Milla ajándék pénz se változtatna semmit az életemen, de tudok annak is örülni ha valamit sikerül 10.000 Ft-tal olcsóbban megvennem. A lényeg a jó ár-érték arány.
Ezzel tudok (részben) azonosulni, csak én közalkalmazottként kénytelen leszek 65-ig dolgozni, a napi munkaidőt akarom csökkenteni, amennyire tudom, és ez megy is, mert a munkaidőm egy jó részét magam osztom be, ahogyan a teljesítendő mennyiséget is, és intenzív pár nap után nyugodtan kiereszthetek (szeretem amúgy a hivatásomat, csak még egy csomó minden mást is szeretek: olvasni, sportolni, filmet nézni, gazdag társas életet élni).
Nálam az a megoldás, amit már más is írt, hogy — főleg Kiszámoló írásainak köszönhetően — megtanultam spórolni és élvezni is azt valahol. Nem megyek át 2 ezer forintért a városon, de hidegen hagy egy csomó dolog, ami korábban (új ruhákat-cipőket-kütyüket venni, márkák preferálása) és egy csomó mindenről könnyű lemondani, mert valójában nem is az (belvárosban élve nem kell a kocsit használni stb.). Nem teher odafigyelni és egy csomó kiadást megspórolni.
Továbbá nem értek egyet azzal hogy ha már pénzed van akkor szórd a pénzedet borravalóra. A borravaló ugyanaz a szemét paraszolvencia amit most épp az egészségügyből próbálnak meg kitakarítani. Van egy termék, van egy szolgáltatás. Annak annyi az ára, ami. Akkor miért kéne többet fizetnem érte? A boltban a pendrive-ért is többet adtok? Nem. Pedig ott is szépen mosolyog a pénztáros.
Én jelenleg jól keresek, a fizetésemnek a nagy részét félre tudom tenni, viszont ez egy ideiglenes állapot (külföldi, remote munka) szóval nem tervezek vele hosszú távon. A terv minél többet félretenni most és ez után az életben nem dolgozni többet heti 2 napnál / évi 2 hónapnál tovább. A legnagyobb nehézséget amúgy a kötelező heti 40 óra munka elengedése okozza, valahogy ezt látjuk a környezetünkben, ezt láttuk a szüleinktől és nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy nem őrültség és nem a jövőbeli biztonság feladása ennél jóval kevesebb (vagy semmi) időt tölteni olyan munkával, aminek csak a pénzkeresés a célja.
A mindennapokat végig gondolva valóban kicsinyesnek gondolom magam, de nem is tudom mi változtatna ezen, sajnos valahogy még ezt élvezem is. Akkor is kicsinyes az ember, ha nem mindenben az?
Vidéki, elmaradott megyében lévő városban élünk párommal, én még 30 sem vagyok, ő pedig közelebb van a 25-höz mint a 30-hoz. Főállásom mellett van egy vállalkozásom is, csak úgy “szabadidőben csinálom” jelleggel. Havi bevétel 700e felett van, mégis megnézem a boltban hogy mennyibe kerül a füstölt sajt kg-ja, és stb, ellenben okos otthonba illő készülékek, és normális berendezések vesznek körül minket. Nem veszek KitchenAid eszközt, de az átlag márka csúcskészülékeit választom. Nem nyitnék meg egy webáruházat sem ha kapnék 1m Ft-ot, de az étteremben érdekelnek az árak. Most akkor hova tartozhatok? 🙂 Mindegy, a lényeg: vannak fontosabb dolgok a pénznél!
A spórolási szokásaim nagy részét jó eséllyel soha nem fogom tudni levetkőzni, talán a csóróbb gyerekkor, a falusi háttér, meg a jó protestáns költési elvek miatt 🙂
Százezer potya forintnak minden bizonnyal tudnék örülni, de igazság szerint sokat nem osztana, nem szorozna -a millió már igen, azt pontosan tudnám mire költeni.
– legyen egy jó szakmád, amivel rögtön tudsz mit kezdeni, amikor megszerezted, nem 5 év gyakorlat múlva. A kulcsszó a modern világban: értékteremtés, sokszor ez az idősebbek által lenézett irodai munkát jelent. Tegyél arra amit mondanak, nagy ívben.
– tanulj meg angolul (a német holtnyelv, de lokálisan erős, így az is ér). BESZÉLJ! Nem baj ha makogsz, makogj magabiztosan és máris rávertél a magyar munkaerőpiac 92%-ra. Nem kell a felsőfok, nincs köze a valósághoz, középfok + kiköltözés min 1 évre, ha komolyan veszed. A stabil nyelvismeret egy új ligát nyit ki manapság MO-n, ahol a beugró annyi, mint a nyelv nélküli piac teteje
FOLYT
Borravaló: kifejezetten sokat adok, amikor szegény országban nyaralunk, ahol tudom (mert beszélgetek a helyiekkel), hogy mondjuk száz dollárt keresnek havonta. De itthon is adok az utcán komolyabb összeget, gyakran olyannak, aki nem is kér, csak látom rajta, hogy szüksége lenne rá.
Nekem húszezer forint semmit nem jelent, egy fél tanácsadás ára, amiből annyi van mostanában, hogy alig győzőm. (Nem véletlenül írok keveset mostanában.) Viszont annak, akinek odaadom, rengeteget jelent. Nála sokkal jobban hasznosul az a húszezres, mint nálam, talán százszor jobban is, vagyis nála jobb helye van, mint nálam. Én meg meg sem érzem, hogy adtam.
– EQ: ne legyél egy érzelmi toprongy. Tök jó dolog, ha 30 éves korodra 3 milliót keresel/hó, de toszhatod, ha egy baltanyél érzelmi szinvonalával boldogít a környezeted. Olvass, tapasztalj, legalább nagyvonalakban tudd, hogy milyen életszakaszok vannak előtted és hogy mit miért áldozol be. Férfiként nem akkora baj, ha 30 évesen kezd el nyiladozni ez a világ számodra, de nőként már a biológia miatt neccesebb.
– tanuld meg kezelni a kiégést, felismerni annak jeleit, gondolkodj el azon, hogy TE ki vagy és mit szeretnél, pl. ugyanannyit dolgozni több pénzért vagy kevesebbet dolgozni ugyanannyi pénzért a következő helyen.
– ne félj lépni, legkésőbb évente vizsgáld felül racionálisan magad
– játsz befektetésekkel, érezz rá, hogy bírod-e a kockázatot, kicsiben tőzsdézz, forexezz, kriptózz vagy ami tetszik, de első sorban a tapasztalat miatt most még,nagyon kevesen élnek meg ebből 20asként
A borravaló nem az, aminek te leírtad. Az egyfajta elismerés azért, ha “plusz” szolgáltatást kapsz.
Ha elmegyek egy étterembe, nem nekem kell főzni, kiszolgálnak, elmosogatnak utánam, adok jattot.
Ha rendelek kaját, nem nekem kell főzni, odahozzák, feljönnek vele az emeletre, adok jattot.
Ha boltban veszek valamit, azért én elmegyek, kifizetem, a pénztáros nem ad plusz szolgáltatást azzal, hogy lehúzza a vonalkódot meg elém rakja a kártyaterminált. Ott nem adok jattot.
A borravaló az úriemberek módszere a köszönet kifejezésére, amikor annak helye és ideje van. Kell hozzá egyfajta kultúra, hogy jól és jó időben tudja valaki alkalmazni.
Most Szegeden keresek egy új céget. Folyt.
Most Szegeden keresek egy új céget. Itt is sok pénzt szeretnék keresni egy cégnek, de közben nyaralni is elmegyunk majd és odafigyelek arra, hogy évente kapjak emelést.
Ha egyedül lakik valaki akkor kb. 55-60E-rel lehet kevesebb.
Olyan vagy, mint sok gyógytornász ügyfelem, akik 160 ezer forintért dolgoznak a gyerekkel, miközben a főnökük 7-10 ezer forintot kér el a szülőktől minden egyes óráért. Nekik is azt mondtam, ne legyenek már balekok. A szakmát tudják, hiszen ők csinálják, nem a főnök. Kibérelni egy pici szobát vagy termet nem pénz havonta, a kata 50 ezre sem az. Ha csak heti hat órát adnak, már annyit keresnek, mint most. Miközben azt is látom, hogy aki maszekban nyomja ugyanezt, három hónapra előre nem tud időpontot adni, annyi az ügyfele.
A helyedben megkeresném azt, mit tudnék én eladni ugyanezeknek az ügyfeleknek.
Jöhet könyvajánló.
De igyekszem ezen változtatni! Legalább addig már eljutottam, hogy mindent házhozszállítással rendelek, mert egyszerűen jobban megéri azt a +1 órát munkára vagy pihenésre fordítani, mint 1500ft-ot megspórolni.
A szükségtelen holmik eladása neten még több időt fel tud emészteni. Környezetvédelmi okokból viszont nem vagyok hajlandó ezeket kidobni.
Nekem az vált be, hogy egyben leadom adományként, vagy felteszem internetre ingyen. (Pl. könyvek, vigye el mindet valaki egyben.) Vagy akár a lomisoknak odaadom.
Aki elviszi az lehet eladja és keres rajta, de legalább végül olyanhoz kerül aki használni fogja a holmit, nem pedig a szemétbe.
Persze ha valakinek a vaterázás szórakozás, az más! 🙂
Van egy 45 milliós, új építésű, tehermentes, jó elhelyezkedésű, 2 szobás lakásom Budapesten.
A munkából származó havi bevételem 2-2,5m forint.
Mellette a portfólióm összértéke forintosítva kb. 130 millió.
Szegény családból származom és hasonló színvonalon élek még mindig. A havi átlag kiadásom 170 ezer forint. Ez majdnem a bruttó napidíjam.
Inkább lettem zsugori, mint takarékos. Azért nem megyek szabadságra, mert még ott is napidíjam kiesését számolom.
Soha nem volt párom, nincsenek barátaim, családdal is évek óta megszakadt a kapcsolat. Egy szabad hétvégén már nem tudok mit kezdeni magammal egyedül, semmi nem érdekel.
A COVID miatti otthoni bezártság miatt mélyebbre süllyedtem, mint valaha.
Elszúrtam és éveken át a rossz célt követtem. Mindent a munkának és pénz hajszolásának rendeltem alá, miközben kiégtem. Próbálok változtani rajta, talán még nem késő.
Mivel foglalkozik a vállalkozás, ami ennyit hoz 26 évesen, ha nem titok?
Véget ért volna a koronapánik? Lehet, hogy létre kellene hozni egy Kiszámoló-indikátort a gazdasági növekedés előrejelzésére 🙂
Soha nem érdekelt az előrébb jutás, a jobb anyagi színvonal, ha kezdtem többet keresni, akkor elkezdtem kevesebbet dolgozni, mert olyankor is a szabadidő számomra értékesebb volt, mit az anyagilag jobb élet.
Az, hogy egy olyan társadalmi környezetbe születtünk, amiben elvárás, hogy tanulj és legyél több, számomra mindig is idegen volt, olyan, ami rám van kényszerítve.
Számomra kényszer a világ és társadalom által létrehozott elvárások elfogadása, de kompromisszumra kényszerülök, ami kimerül annyiban, hogy van munkám, amit elvégzek tisztességesen (erre sose volt panasz).
Tudom, különc vagyok ezzel a gondolkodással, de ez van, nem vagyunk egyformák.
Nem szeretnék vállalkozó lenni, nem érdekel. Megint nem lenne semmi szabadidőm, meg soha nem is vágytam rá.
Jelentkeztem egy ITs céghez salesesnek (külföldi ügyfeleket keresni), ez nagyon érdekelne. Vagyis jó pénzért eladni a programozók idejét.
Más is van rajtam kívül, aki nem szeretne vállalkozni?