Olvastam egy tanulmányt, miszerint az ókori kultúrákban a mai értelemben vett boldogság szó nem is volt ismert vagy ha az is volt, szinte soha nem használták. Kíváncsiságból végignéztem a Bibliát, különösen az Ószövetséget és tényleg.
Bár a magyar fordításban többször is szerepel a boldogság szó, a héberben nem. A Zsoltár 68:7-ben jólét, bőség értelemben a kisemmizett száműzöttek sorsfordulására utal, vagyis pusztán csak a nélkülözők jólétbe kerüléséről van szó, a Mikeás 2:9-ben fordítva, a fényűzésben élők kisemmizéséről beszél, az Ézsaiás 65:14-ben szereplő szót máshol javaknak, jólétnek, jóságnak van fordítva és így tovább.
Ez azért furcsa, mert a mai nyugati kultúrában az élet kulcsfogalma, sőt mindenek feletti célja a "boldogság" lett. Egy nyugati ember számára a boldogság hajszolása az élet célja lett, ez más kultúrákban és más korokban egyáltalán nincs (nem volt) így.
Csak az elmúlt 90 napban(!) kétezernél több e-book jelent meg az Amazon Kindle kínálatában "happiness" témában. Mindenki azt szeretné tudni, hogy lehet elérni a boldogság állapotát, jelentsen ez a kifejezés bármit is.
Egy tanulmány szerint minél inkább depressziós egy személy vagy egy társadalom, annál nagyobb értéket tulajdonít a boldogságnak és annál fontosabbnak tartja annak elérését.
Ennek sajnos az ellentéte is igaz: minél inkább hajszoljuk a boldogságot, annál kevésbé vagyunk elégettek azzal, amink van, így éppen a vágyott boldogság, sőt a csupa nagybetűvel írt BOLDOGSÁG miatt nem tudunk boldogok lenni azzal, amink van.
Egy ideát kergetünk, miközben nem vesszük észre, hogy pont az idea elérésének vágya foszt meg bennünket attól, hogy boldogok legyünk abban a szituációban, amiben vagyunk.
Más kultúrákban a mi boldogságunk helyett a megelégedettséget tartják illetve tartották elérendő dolognak.
Mi a különbség a kettő között? Amig a nyugati boldogság eszméhez külső dolgok folyamatos elérésére van szükség, a megelégedés ezzel szemben egy belső állapot, a további dolgok utáni vágyakozás hiánya.
Ha kapsz egy komoly pénzösszeget ajándékba vagy vettél egy új autót, az boldoggá tesz, de amint zsebre tetted a pénzt vagy használni kezdted az új autót, a boldogságérzés abban a pillanatban elkezd csökkenni és hamarosan újra kell egy külső impulzus, hogy a boldogságod szintje megint emelkedni tudjon. Tehát ez a fajta boldogság folyamatosan újabb és újabb külső impulzust igényel, mert anélkül folyamatosan csökken ez az érzés.
Ezzel szemben a megelégedettség (sok kultúrában békességnek hívják (például héber shalom, arab szálem), ami sokkal több, mint a háborúság hiánya, egy belső megelégedettségre utal) egy stabil állapot, ami független a külső hatásoktól, sőt pont az a lényege, hogy már nem érzed szükségesnek a további külső források bevonását. Akkor vagy elégedett, amikor örülsz annak, amid van és nem arra vágysz, amid nincs.
Az angol szó a megelégedésre a contentment, ami a latin contentus szóból származik, eredetileg mindenféle edényre használták, amiben tartottak valamit vagy egyben tartottak valamit. Ebből alakult ki az a jelentése személyekre, akik magukban teljesek, egyben tartják magukat, nem kell számukra külső megerősítés.
Érdemes ezen elgondolkodni, mert a boldogság utáni vágy foszt meg bennünket a valódi megelégedéstől. Mivel a nyugati kultúra szerves része a folyamatos, még nagyobb boldogságérzés keresése, fontos észrevenni, hogy ez csak egy kulturális szemüveg, amit hasznos levenni, hogy ne ezen a szemüvegen keresztül szemléljük a világot.
Erről írtam már régebben is, mikor lesz elég számodra az, amit elértél:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
röviden tudok reagálni: +++++, nagyon egyetértek
Mielőtt pénzügyileg tudatos voltam (huszonévesen, amikor semmit nem tudtam a pénzről), már akkor is rájöttem, hogy a drága, új, csillogó dolgok vásárlásával csak rövid időre lettem boldogabb. Úgyhogy nagyon tudok azonosulni ezekkel, amikről írsz.
Random, én meg ilyen zagyva hozzászólást olvastam régen. Buddhizmus, meg öregek lenézése meg liberalizmus???
"Egy ideát kergetünk, miközben nem vesszük észre, hogy pont az idea elérésének vágya foszt meg bennünket attól, hogy boldogok legyünk abban a szituációban, amiben vagyunk."
Ha esetleg mégis sikerülne megvalósítanod ezt az "elégedett a jelenlegivel" állapotot, majd a környezeted tesz róla, hogy ne érezd magad olyan jól ettől.
"Más kultúrákban a mi boldogságunk helyett a megelégedettséget tartják illetve tartották elérendő dolognak.
Mi a különbség a kettő között? Amig a nyugati boldogság eszméhez külső dolgok folyamatos elérésére van szükség, a megelégedés ezzel szemben egy belső állapot, a további dolgok utáni vágyakozás hiánya."
Szerintem ebben (még) nincs konszenzus, bár a reklámok kétségtelenül ebbe az irányba terelnek.
Nagyapám több nyelvű fordító volt, és ő például rendszeresen kiakadt, amikor a gyerekkönyveinkben olyasmit olvasott, hogy "X boldog, mert kapott egy nyalókát" - pont ezért, mert ő is úgy használta a boldogság fogalmát, hogy az nem egy pillanatnyi dolog, hanem egy állapot, amit nem is feltétlenül zavarnak meg az aktuális nehézségek.
Hogyan lehetne ezt az információt kedves házastársunk agyába is inceptálni? 🙂
Van akinek lételeme a csillogás, új dolgok vásárlása (talán ösztönösen is, de kultúrális okok miatt is bőven)...
Az emberek összekeverik a boldogságot, az örömmel.
Az azonnali impulzív érzés az öröm. Ezt érzed, amikor elérsz egy célt, amikor új autód lesz, megkapod az állást, vagy nyersz a lottón. Egy depressziós is tud örülni, sőt van az a típusú depresszió, ahol ezek szélsőségesen jönnek, mert annyira vágyik rá, hogy boldog legyen.
De a boldogság nem ez. A boldogság egy általános érzés, aminek a lényege, hogy elég stabil ahhoz, hogy egyetlen inger, történés, ne tudja kibillenteni hosszú időre az embert. A boldogság az, ami kisímítva a rövidtávú hatásokat egy jó érzetet ad.
Az emberek boldogok akarnak lenni, és örömöket hajszolnak, amikért feláldozzák a boldogságukat.
Ahogy a mi családunkban mondják: mindig annak kell örülni, ami van. Ráadásul azért rögtön hálásnak is lehet lenni a világképünknek megfelelő entitásnak.
Nagyon jó cikk. Hányszor, de hányszor mondtam ismerőseimnek - ezzel fura nézéseket, véleményeket rólam kiváltva - , hogy a boldogság mint olyan nyugati fogalom egyszerűen nem létezhet, hiszen egy hosszabban fenálló folyamatos pozitív állapotot feltételez. Ilyen nincs, nem lesz, és nem is kell. Ezzel szemben sokkal fontosabb az öröm, az elégedettség, a büszkeség, a siker elérése, amik akár egy pillanatig tarthatnak, de akár napokig, néha tovább. De legalább valódiak és igazak.
És ugyanígy a másik oldalról: nincs semmi baj azzal, ha nem vagy mindig "boldog", becsúszik egy kis frusztráció, elégedetlenség, depi, magány stbstb. Ez teljesen rendben van, ez az élet rendje, nem kell hajszolni azt, ami nem létezik.
Kiváló cikk, köszönöm!
Off
Az hogy a bánatban van, hogy évek óta árult ingatlanok most hirtelen dupla áron lettek tovább hirdetve?
Miért gondolja bárki is, hogy az eddig 50 millióért árult ingatlant majd 100 millióért megveszik?
De gondolom nem árulnak ennyiért, ha nem arra számítanak, hogy majd megveszik.
Ergo, ennyi balek van??
Ezt nevezik lufinak ha jól sejtem..
Egyetértek a cikk mondanivalójával, viszont a magyar szóhasználatot illetően szerintem @ecoelho értelmezése jobb. De majd egy nyelvész megmondja. 🙂
Nekem is nagyon tetszik ennek a cikknek az alapgondolata, ezen a téren megtalált egyensúly nélkül én sem hiszem, hogy az ember boldog / elégedett tud lenni. Frappáns közmondás szerint
"A happy man is not one who gets what he wants, but one who wants what he gets."
Az olvasói reakciók szerintem vegyesek lesznek, mivel erre a felismerésre a mai kultúrában leginkább akkor jutnak el az emberek, amikor már futottak néhány "sikeres" kört a boldogság mókuskerékben, és van némi élet-tapasztalatuk ezzel kapcsolatban.
Kedves Miklós,
Te írod magadról, hogy jó életszínvonalon élsz, vannak megtakarításaid, és most éppen 100 millió feletti házat szeretnél vásárolni. Ezek szerint nem voltál elégedett az előző életeddel, amikor szerény körülmények között éltél. Miért van az, hogy ilyen nemes gondolatokat, minthogy törekedjünk az elégedettségre, szegény emberektől nem hallani?
Elégedett voltam a panel albérletben, a mostani helyen és elégedett leszek az új helyen is, nem akarok majd még drágább házat.
Elégedett voltam akkor is, amikor nem volt autóm, akkor is, amikor 28 éves autóm volt és most is az vagyok a mostani autóval. Nem akarok drágábbat.
De ez nem azt jelenti, hogy ha van rá pénzem, nem fogok venni se házat, se autót. De nem azért veszek jobbat, mert attól akarok boldogságot kapni, hanem azért, mert telik rá.
Pál apostol mondta erre a Bibliában, hogy tudok bőségben is élni és tudok nélkülözésben is élni, mert mindig megelégedett vagyok abban, amiben vagyok.
S pont erről szól az egész cikk: szegényen is lehetsz elégedett és gazdagon is lehetsz boldogtalan.
Tegyük hozzá, hogy régen azért terjedt el ez a filozófia, mert az átlagembernek, aki nem volt király vagy gazdag, nyomorúságos volt az élete, és minimális esélye volt a kiemelkedésre.
Ezért találta ki a vezetőréteg a megelégedettség kultúráját, hogy kevésbé lázongjanak az emberek a sorsuk miatt.
Aztán az ipari forradalommal hirtelen az átlagembernek is sok minden elérhető volt, ami korábban nem, ezért fentről a kultúrát átfordították abba, hogy akarj minélt többet, vásárolj minélt többet, hogy ez is pörgesse a gazdaságot.
Az értelmes ember most is látja, hogy nem érdemes a 10-20 milliós kocsit kergetni, meg hasonlókat, jó az olcsóbb kocsi is, ha képes lemondani a felvágásról, a szomszédok előtti villantásról, a státuszról, aminek sokan rabjai.
Ismét egy olyan poszt, amiben pontosan azt írod le, amit én gondolok, csak nem tudok ilyen jól megfogalmazni.
Köszönöm!
Azért az a fránya "nyugati kultúra" elég jó objektív mankókat ad a boldogság fogalmához (vagy megelégedettség, tök mindegy hogy hívod, csak játék a szavakkal). Milyen szintjei vannak, mi szükséges ahhoz, hogy azokat elérd, stb. Neve is van: Maslow-piramis
Persze teljesen igaz, hogy a boldogság egy lelki állapot. Lehet (erőltetetten) elégedettnek lenni azzal, ami van, meg lehet mohón mindig több után kajtatni. De szerintem aki a Maslow-piramis alján toporog, magányosan hónapról-hónapra vegetál valami 30 nm-es szuterén albiban valós kilátások nélkül, az súlyos önbecsapást végez, ha ezzel megelégedik, "mert hát ez jutott". Az ilyen fajta önámítás nem sokkal jobb, mintha tudatmódosító szerekkel érné el az ember a kívánt boldogságot.
Nekem nem tetszik a megelégedettség szó. Én inkább úgy mondanám, hogy elfogadom a jelenlegi állapotom, de nem feltétlenül vagyok elégedett vele. Talán ezt sem lehet dualizálni a nemre és az igenre. Van, hogy azért mehetne egy picit jobban is és van úgy, hogy nagyon elégedtelen az ember. Én azt mondom, hogy jó érzés megérkezni egy adott pontra, főleg úgy ha azt évek kemény munkályával érted el. Szerintem az ember alapvetően teremtő lény és a teremtés folyamatában van egy flow élmény.
A fogyasztói társadalom örömök végeláthatatlan sorozatára vágyik, és közben (éppen ezért) fogalma sincs hogy mi az ami boldogságot nyújthat. A boldogság ugyanis egy egyensúlyi állapot, de a patkányverseny amibe belehajszolnak minket, ennek csak az ellenkezőjét tudja kiváltani. És természetesen ebbe az irányba hajszolnak, hiszen az instabilitás, a megbízhatatlanság, az ideiglenesség folyamatos sulykolásával elveszik a boldogság lehetőségét is, és csak az időleges, rövid távú örömforrások beigérésével motiválnak a következő gomb megnyomására, amely jellemzően a verseny és nem a kooperáció keretein belül érhető el. Élhetetlen és embertelen társadalmi modell, ami összeomlásra van ítélve.
"A boldogság a hiányérzet hiánya." Örkény István
azvagyok.hu/l/ha-ezt-megerted-akkor-veget-er-a-kereses/
Elgondolkodtató írás, és egyet is kell értsek. Azonban nem gondolom, hogy akettő kizárná egymást, szerintem elégedettnek lehet lenni úgy is, hogy közben többet is szeretnénk elérni, azaz - az én olvasatomban - legyen egy folyamatos, egészséges fejlődés iránti igény.
Ha belegondolunk, sajnos a fogyasztói társadalom nélkülözhetetlen része az örök elégedetlenség, a boldogság ltének hajszolása, ezáltal generálva a fogyasztást.
"az súlyos önbecsapást végez, ha ezzel megelégedik, “mert hát ez jutott”"
Ezt egyszerű tesztelni: ha neked jó az, ami éppen van, és csak azért vennél drágább kocsit, nagyobb házat, hogy versenyezz az ismerősökkel, akkor tudhatod, hogy illúziókat kergetsz.
Szóval aki törekszik ilyen dolgokra, az magába nézhet, és tisztázhatja, hogy valóban szüksége van-e azokra a dolgokra, vagy csak státuszszimbólumként kellene neki.
Ez a boldogság-dolog a modern ember egyik legnagyobb tévedése. Semmilyen komoly helyen - értsd: a legmagasabb dolgokról való tudást tartalmazó könyvekben, pl. Biblia, Korán, Védák, stb. - nem szerepel olyasmi, hogy az emberi élet célja a boldogság lenne.
Vizuális megerősítésként 🙂
Katy Perry - Chained To The Rhythm
youtube.com/watch?v=Um7pMggPnug
Evanescence - Everybody's Fool
youtube.com/watch?v=jhC1pI76Rqo
Kedves Miklós,
Ha mindig elégedett lettél volna azzal, amid van,akkor sosem jutottál volna előbbre. Motiváció nélkül nincs anyagi fejlődés sem. A mérték, az arányok amik fontosak, hogy ne legyenek irreális céljaink. Jó egészségügyi ellátást, gondtalan nyugdíjas éveket, gyermekeidnek megfelelő oktatást akarsz. Ezekre nem mondhatod, hogy jó az SZTK meg az állami nyugdíj és az egyre rosszabb oktatási rendszer.
Ez nem igaz. Ott rontod el a dolgot, hogy szerinted megelégedés egyet jelent az anyagi dolgokkal.
Az anyagi dolgok nem célja az életnek, csak eszközei. S itt rontják el sokan.
Ajánlom figyelmedbe: https://kiszamolo.hu/az-elso-konyvem-a-biblia-es-a-penz/
Jókor jött ez a cikk, köszönöm.
Kedves Miklós,
"Ez nem igaz. Ott rontod el a dolgot, hogy szerinted megelégedés egyet jelent az anyagi dolgokkal."
Ilyet nem mondtam.Ugyanúgy szükség van anyagi javakra, mint pl. az ételre, és az ételt is túlzásba lehet vinni.
"Az anyagi dolgok nem célja az életnek, csak eszközei. S itt rontják el sokan." Igen nem céljai, hanem eszközei. Jó autót, ami drágább is, azért veszel, mert pl. biztonságosabb.
A mértékletességen van a hangsúly, meg azon, hogy nem a lehetőségeinken felül költünk dolgokra.
Nehez volt ezt anno elfogadnom, de miota azert veszek dolgokat, mert funkcionalis es konnyebbe teszi a napom, jo a lelkemnek a szine, tapintasa... de nem a csucs a piacon... azota boldog vagyok. Nem azert, mert reklamozzak, vagy masnak is van.
Technika ami bejott nekem: minden nap este atgondolni mi volt 3 jo dolog a mai napban. Illetve neha megallni es megnezni egy lepket, becsokott szemmel a nap fele forditani az arcomat, hobbit keresni, beleszagolni egy fuszernovenybe, jatszani X percet a gyerekkel, hiaba rohanos a nap, halat adni, hogy a gyermekem nem gyogyithatatlan beteg es egeszseges vagyok, lathatom oket felnoni. Sok ember ehezik, nincs megfelelo minosegu ivovize, fazik telen, stb. Nekunk van. Halasak lehetunk az eletnek. Nem kell tobb. Ami nem kell elajandekozom olyannak akinek nem adatik meg. Meztelenul szuletunk es halalunk utan csak a tetteinkben, masok emlekeben elunk.
Javaslom meg a kerteszkedest, sportot, hobbit, onkenteskedest... hatha megtalaod ebben az oromot es igy boldog leszel.
OK, hogy a teljességet, békességet, megelégedettséget kellene hajtanunk.
Mondjátok el, hogy hogyan!?
Fura azért az átlaghoz képest tehetős pénzügyi tanácsadótól azt olvasni, hogy ne hajszoljátok az anyagi javakat, mert nincs értelme, legyetek inkább elégedettek azzal ami van, miközben az egész pénzügyi rendszert, az állampapírok, a részvények piacát, az összes ilyen olyan pénzügyi alapot és terméket aminek a kiajánlásaiból az író megél ez a rendszer, az az életvitel tartja életben amit ebben a posztban épp elítél.
Persze a nagy cél mindig az, hogy éljen mindenki a megtakarítások forgatásából, a céges papírok hozamaiból, csak hogy az egész működjön ahhoz valakinek dolgozni kell. El kell végezni a szellemi és a fizikai munkát, hogy a másikak meg élhessenek anélkül csak a birtokolásból.
Én igazán nem csodálkozok, ha valaki nem elégedett azzal hogy a munkájának a gyümölcsét mások aratják le. Nem csoda, hogy most már menetrendszerűek a válságok.
Valláskárosult vagyok, engem automatikusan elkap az émelygés, amikor szóba kerül a biblia. De a cikkben okos dolog van leírva. Szerintem az egyén szemszögéből ugyanolyan szenvedés Afrikában minden nap x km-t sétálni a vízért, mint hogy érettségi után valaki nem kapja meg az áhított autót. Ha mindenki a saját szintjén tud nyomorogni, akkor boldognak is tud lenni. Ekkor a boldogság tényleg választható, és a kulcs hozzá szerintem is (és Miklós meg a buddhizmus szerint is) az, hogy kimondjuk: elég az, ami van.
@orok-korok
"szerintem aki a Maslow-piramis alján toporog, magányosan hónapról-hónapra vegetál valami 30 nm-es szuterén albiban valós kilátások nélkül, az súlyos önbecsapást végez, ha ezzel megelégedik, “mert hát ez jutott”."
Mondhatja magának: "Elismerem az állapotom realitását, felelősséget vállalok azért, hogy mit kezdek vele, és napról napra cselekszem azért, hogy kikerüljek belőle, bár nem fogok napról napra előbbre jutni. Közben hol így, hol úgy érzem magam (általában elkeseredetten). De az, hogy most benne vagyok ebben az állapotban, nem tesz engem értéktelen emberré." Nem elégedett, de mégis boldog, mert a fókusz jó. Aztán gondolkodhat azon, kitől kérhet segítséget, mi mindenért lehet még így is hálás stb.
A témában ajánlom Mark Mansont:
markmanson.net/stop-trying-to-be-happy
markmanson.net/happiness-is-not-enough
markmanson.net/hidden-costs-of-happiness
A megelégedettség nem azt jelenti, hogy üljünk a langyos pocsolyában, és minden jó ahogy van, az inkább a beletörődés.
Ugyanakkor a boldogság kultúrában az a becsapás, hogy hiába éred el az áhított célt ettől még a szemléleted (temagad) nem változott meg. Elérted amit akartál de nem vagy boldog, tehát mégse ezt akartam, vagy ez még mindig nem elég a boldogsághoz. És így jön létre a boldogsághajszolás véget nem érő mókuskereke.
A boldogságot nem elérni, főleg nem tárgyaktól elvárni, hanem inkább meglátni kellene.
Érdekes módon a nagy világvallások, mind arra tanítanak, hogy nem baj ,ha szegény vagy, nem baj, ha nyomorúságos az életed, majd a halál után minden jó lesz, ne aggódj. Majd akkor a "szerencsétlen" gazdagok a pokol tüzén fognak élni, nem juthatnak el a Nirvánába, szenvedni fognak az újjászületés után. Ezzel remekül kordában lehet tartani a szegénységet, reményt adva nekik. A gazdagok is belenyugodtak keserű sorsukba, az egyház pedig kiszolgálta az igényeiket.
Xaby, minden vallás egy szemét. A kereszténység is, mint vallás, az. Viszont a hit nem a vallás szinonimája, hanem a vallás ellentéte. Ha adsz neki egy esély, rájössz, hogy van értelme.
Hát, nem csak a nyugati kultúrák keresik a boldogságot.
Pl. Bhutánban nem GDP-t mérnek, hanem össznemzeti boldogságot.
Viszont érdekes felvetés, és érdemes lenne különbséget tenni a pillanatnyi öröm, az élethelyzeteddel való általános megelégedettség, és a hosszútávú, sokáig tartó boldogság (ha van ilyen) között, és definiálni őket.
Az Ószövetség a Teremtés könyve és a Zsoltárok könyve (talán még a Példabeszédek) kivételével egyébként sem épületes olvasmány.
Az Újszövetségben Máté 5:3-12 azért bőven találtál volna "boldogságot".
A boldogság, jobban mondva az illúziója, hogy megvehető vagy külső dolgok hajszolásával elérhető, nem más mint egy profi marketing szakemberek által kidolgozott termék. Gyakorlatilag mindent el lehet vele adni. Önmagában egy paradoxon. Minél inkább elhiszed, hogy az neked jár, hogy a boldogság a normális állapota az ember létezésének, annál fruszráltabb leszel, mert neked nem sikerül. Minél frusztráltabb vagy, annál inkább hajszolod és a kör bezárult.
Az emberi pszichének sok paradox védekezési mechanizmusa van a szorongás leküzdésére. Pl. amikor féltékeny vagy, de nem tudsz biztosat, próbálod a bizonytalanságod csökkenteni. Leskelődsz a társad után, figyeled a jeleket, megnézed a mobilját stb, de ezzel pont az ellenkezőjét éred el. A szorongás paradox módon nő. A helyes megoldás, hogy teszel egy lépést kifelé a körből. Tudatosítod, hogy a "boldogság" a fogyasztói tárasadalom egy terméke
A Maslow piramis remek dolog, a boldogságot az adja, hogy egyre feljebb kerülsz.
De aki az anyagi javaktól várja a boldogságot, az egyenesen visszafelé lépked a Maslow piramison.
Szerintem igenis fontos a boldogság mérése, és ez az élet célja.
Boldogok a gyerekeid az iskolában? Ha nem, akkor az egy beteg társadalmat takar, változtatni kell.
Boldogok a dolgozók? Ha nem, akkor vagy te, vagy a társadalom siklott ki. Változtatni kell.
Boldogok a nyugdíjas szüleid/nagyszüleid? Vagy már csak azt várják, hogy elbúcsúzhassanak mindnekitől? Ez se normális!
Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni, az egyéni boldogság (=megelégedettség) mutató pedig követelmény lenne.
Például fel kéne mérni, hogy mi kéne az emberek boldogságához saját maguk szerint.
Jobb képzés, közbiztonság, parkok, jobb kapcsolatok, több szabadidő, sport, szex, egészség, pénz, munkahely.
Jelenleg fogalmunk sincs.
@tittan
"elégedettnek lehet lenni úgy is, hogy közben többet is szeretnénk elérni"
Tovább mennék, szerintem csak így elégedett az ember önmagával. Az elégedettség nem egy statikus állapot, ahhoz ( reális ) célok kellenek és kis lépésekkel menetelni a célok felé. De azt senki nem ígérte meg az embereknek, hogy eközben folyamatosan happyk is lesznek. 🙂
Bámulatos, hogy nem esik le sokaknak még ezen a blogon se, hogy nem a pénzért kell dolgozni.
Se az, hogy a nagyobb ház nem egyenlő a boldogsággal.
@tepisti LOL, ez jó pont (Máté 5:3-12), de éppen ez a lények is: ott nincs olyan írva, hogy Boldogok, akik minden földi jóval rendelkeznek vagy Boldogok, akik a passzív jövedelmükből megélnek vagy Boldogok, akik minden évben külföldön nyaralnak, stb. Pont erről szól a cikk: ha az emberek a "BOLDOGSÁGOT" inkább Mt5:3-12-nél keresnék, mint a pl. plázák mélyén, akkor mindenki valóban boldogabb lenne.
Kedvencem ezek közül a szelídek, irgalmasok és a tiszta szívűek, btw, ha valakit is érdekel.
Szavazás: neked melyik tetszik legjobban a nyolc boldogság közül? Nézz magadba, értelmezd, és azután válaszolj!
"Boldogok a gyerekeid az iskolában? Ha nem, akkor az egy beteg társadalmat takar, változtatni kell."
A gyereknek nem boldognak kell lenni az iskolában, hanem jól kell éreznie magát. A kettő nem ugyanaz. A boldogság egy sokkal felfokozottabb érzés, ezért nem kellene dobálózni ezzel.
Szóval bőven elég, ha azt célozzuk meg, hogy az iskolában, munkahelyen jól érezzék magukat az emberek.
@csgary "a patkányverseny amibe belehajszolnak minket" Ezzel lehet takarózni, de igazából az emberek önmagukat hajszolják ebbe bele. Egy önmagával békében élő ember csak maximum mosolyog a javaival kérkedő ember láttán, és eszébe sem jut patkányversenybe kezdeni vele.
@maveryck Én ezt a dolgot magamban úgy rendeztem le, hogy ameddig el tudok menni anyagilag úgy, hogy az nekem még nem okoz stresszt vagy különösebben nem kell feladnom érte a magánéletemet, addig megpróbálom ilyen "miért ne" alapon, de nem fogok magamba roskadni ha elérem a lehetőségeim határát. Ez a határ mindenkinél máshol van. A baj akkor van, ha valaki a határain kívülre akar jutni.
Szerintem a megelégedettség ott kezdődik, hogy tudd, mit akarsz az élettől. Emlékszem, volt egyszer egy nagyon erős megelégedettség érzésem, ami kissé fura lehet, de tényleg így volt: a fiammal voltam a játszótéren, ő hintázott, és gondoltam én is beülök a mellette levőbe és hintázok egyet 40 éves felnőtt férfiként. Ott abban a pillanatban annyira elégedett voltam, hogy azt leírni nem is tudom. Azért voltam elégedett, mert nekem az egyik célom, hogy a fiammal minél többet foglalkozzak, ne járjon úgy, mint sok irodista szülő gyereke, hogy a szülő csak a pénzt lapátolja haza, de a gyereket fizetett idegenek nevelik. És akkor én ott a játszótéren annyira szabadnak és elégedettnek éreztem magam, és tökre nem érdekelt semmi, csak hogy most a gyerekkel hintázok. Tudom ez már eléggé hippi szöveg, de tényleg így volt.
Pár hónapja épp autót takarítottam otthon, és közben jött rám a 'megvilágosodás', hogy én valójában boldog vagyok. Ugyanis éppen azzal foglalkoztam, amit szerettem volna csinálni, és akkor, amikor elképzeltem. (Az autó még nem volt végletesen koszos, és se külső, se belső kényszer nem volt rajtam a takarítás miatt.)
Különleges volt erre ráébredni. Úgy gondolom valójában sokkal többször lenne rá mindenkinek oka az örömöt, boldogságot megélni, de a külső zajok/ingerek ezt sokszor megnehezítik, nehezebb mellettük magunkra figyelni.
Egyetértek, hogy boldogságot nem lehet venni, hiszen az bennünk lakozik. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e látni, illetve mennyit látunk a boldogság ezernyi formája közül.
Szerintem ez a boldogságkeresés azért lett csak a 20. században téma, mert akkor ért el a fejlett világ oda, hogy a Maslow-piramis alsó szintjeit már játszva megugorja. Nyilván amíg a mindennapi lét célja az volt, hogy naponta kerüljön elegendő étel az asztalra, addig nem volt szüksége az embernek arra, hogy elvont célokkal motiválja magát. Ha volt mit enni, elégedett lehetett magával, "teljes" volt az élete.
Okosak lehetünk, de bölcsek nem. Az öröm, boldogság, elégedettség mint fogalom nehezen megfogható, lehet, hogy filozófusnak kell lenni, hogy megértsük?
Ha vennék egy 10milliós autót, akkor örülnék, de boldog nem lennék, de elégedett igen.
Boldogsághoz használni kell sokáig magam, családom, ismerőseim örömére.
Ez így egyre bonyolultabb a saját fejemben, abba is hagyom 🙂
A cikk remek!
"nekem az egyik célom, hogy a fiammal minél többet foglalkozzak, ne járjon úgy, mint sok irodista szülő gyereke, hogy a szülő csak a pénzt lapátolja haza, de a gyereket fizetett idegenek nevelik."
Na igen, sokak itt a blogon és máshol is csak arról tudnak beszélni,hogy milyen munkára váltottak, akarnak váltani, hogy többet keressenek.
Sok emberben az fel sem merül, hogy olyan munkára váltson, ahol ugyanannyit vagy akár kicsit kevesebbet keres,de feleannyit dolgozik pl. Természetesnek veszi, hogy napi 8 órát vagy többet lehúzzon a munkahelyén,a saját életidejét pénzre váltva, amit lehet okosabban is.
Ha az ember kevesebbet dolgozva megkeres ugyanannyit, akkor több szabadideje van, ami nem láblógatást jelent, hanem azt, hogy azzal foglalkozhat, amivel ő szeretne. Azt tanulhatja, azt csinálhatja, amit akar,pl. olyan projekttel foglalkozik, amit nem fizetnének meg eléggé, de neki kedves.
Az "elégedettség" lehet, hogy nem a legjobb kifejezés, mert nincs olyan ember, aki azt mondaná, hogy többet már nem akar alkotni semmit vagy nincs benne tanulási vágy, kíváncsiság, fejlődni akarás (aki ezt mondja betegnek tekintjük).
Félig off
Ugye mást is zavar hogy jelenlegi társadalmunk gőzerővel robog az 1929es hasonló világválsághoz, “aminek egy világháború vetett végett “ és egyetlen dolog amit tudunk tenni hogy mindezt az első sorból nézzük végig .
Vagy esteleg van valakinek használható ötlete hogyan tudja magát a lehető legjobban ettől függetleníteni.