Péter egy érdekes kérdéssel keresett meg: venni akartak egy notebookot a cég nevére és az áruházban arról tájékoztatták, hogy ha cég nevére lesz a számla, akkor bizony ugrott a jótállás.
Ezen nagyon meglepődött és megkérdezte, hallottam-e már ilyet?
Én pedig megkérdeztem a blog jogászát, vajon jól tájékoztatták-e Pétert a garancia, illetve a jótállás hiányáról.
Következzen hát Barnabás válasza:
Egy olvasói levélben felmerült kérdésként, hogy amennyiben egy cég számlára vásárol valamilyen terméket, abban az esetben miért nem illeti meg jótállás? Nagyon leegyszerűsítve: azért mert a jogszabály így szól. Ha részletesen is érdekel, akkor olvasd el a cikket.
(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt. Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.)
Jótállás (amit legtöbbször garancia néven emlegetnek a köznyelvben) jogszabály vagy szerződés alapján illethet meg valakit. Ilyen jogszabály szól például a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról, illetve a lakásépítésről is (a CSOK-os lakásvásárlók ez utóbbit nyugodtan tanulmányozzák, szükségük lesz rá). A tartós fogyasztási cikkekről szóló rendelet csak fogyasztó és vállalkozás között létrejött szerződéseknél írja elő a kötelező jótállást, így a vállalkozás nem köteles jótállást adni, ha cégként veszed - szerződésben persze megállapodhattok benne..
Fogyasztó csak természetes személy (ember) lehet, ő is csak akkor, ha nem szakmája vagy önálló foglalkozása körében jár el. Tehát ha mondjuk mikrót vásárolsz, akkor alap esetben fogyasztó vagy.
Ha viszont egyéni vállalkozóként kifőzdét üzemeltetsz és oda vásárolod a mikrót, akkor nem vagy fogyasztó (hiába vagy természetes személy), tehát a mikróra nem lesz jótállás.
Sokan szeretik a családi Kft. nevére vásárolni például a műszaki cikkeket, hogy az ÁFA-t visszaigényeljék, ezzel két probléma van.
A kisebbik (azért a kisebbik, mert igazából nem nagyon foglalkoznak ezzel a szervek sem, ha kis tételben csinálja valaki), hogy ez bűncselekmény; csalást vagy költségvetési csalást valósít meg. Azért bűncselekmény, mert nem valós a gazdasági esemény amire tekintettel a visszaigénylés történik: ha otthon játszanak a gyerekek a laptopon, azt nem a cég használja. (Tudom, mindenki meg tudja magyarázni – elvégre magyarok vagyunk -, hogy „Hát de miért ne játszhatna a gyerek néha a céges gépen, stb.…” – attól ez még az marad.)
A másik probléma, hogy ilyenkor a vásárló megfosztja magát a jótállástól, ami néha többet jelenthet összegszerűen, mint 27% megspórolt ÁFA. Hogy miért? Jótállás esetén az eladónak kell bizonyítania, hogy a termék az eladáskor hibátlan volt és a hiba később keletkezett; ez azzal a hatással jár, hogy akkor is élhet a vevő a jótállási igénnyel (javítás, csere, stb.) ha a termék a teljesítéskor nem volt hibátlan, de még akkor is, ha az eladó nem tudja bizonyítani, hogy az eladáskor hibátlan volt – ez utóbbi közel sem jelenti azt, hogy a hiba nem később keletkezett. Tehát itt két eshetőség van, amikor a vevő jár jól, s csak egy esetben bukja a jótállási igényt: ha az eladó bizonyítja, hogy az eladáskor a dolog hibátlan volt – ez a bizonyítás viszont nagyon nehéz sok esetben, ha a dolognak nincs nyilvánvaló hibája (pl. látszik, hogy leejtették, ragad a billentyűzet a ráöntött kólától, stb.).
Fontos: attól még, hogy jótállás nincs, kellékszavatosság van. A kellékszavatosság a következmények tekintetében nem különbözik a jótállástól, de a kellékszavatosságnál a vevő bizonyítja, hogy a termék már az eladáskor is hibás volt. Tehát ebben az esetben a vevő két esetben maradhat hoppon: ha a termék ez eladáskor nem volt hibás, vagy ha nem tudja bizonyítani, hogy a termék már az eladáskor is hibás volt. Tehát a jótállás és a kellékszavatosság között annyi a lényegi különbség, hogy kit terhel a bizonyítottság hiánya (ha nem tud bizonyítani).
Fontos tehát, hogy ha a cég nevére veszünk valamit, akkor minden esetben nekünk kell majd bizonyítani, hogy hibás terméket adtak el nekünk! Kivéve, ha szerződésben külön megállapodunk arról, hogy jótállást ad a termékre az eladó – nem fog, mert jogszabály nem kötelezi rá.
Kellékszavatosság esetén a következő jogok illetik meg a vevőt: első körben kijavítást vagy kicserélést kérhet. Attól függ a kicserélés vagy kijavítás, hogy melyik a célszerűbb a konkrét esetben; ha a kijavítás megoldható mondjuk két csavarozással, akkor nem kötelesek új terméket adni a régi helyett.
Fordítva is igaz, ha valami csak olyan költséggel/idővel javítható, hogy annak költsége már a termék komoly hányadát jelenti, akkor a csere a megoldás.
Ha ezeket nem vállalja az eladó (vagy nem lehetséges), akkor mással ki lehet javíttatni az eladó költségére, vagy árleszállítást lehet kérni, vagy el lehet állni a szerződéstől (termék vissza, pénz vissza).
Ha a vétel tárgya használt dolog és az eladó egy cég, akkor amennyiben a vásárló fogyasztó, akkor nem lehet kizárni a kellékszavatosságot a dolog hibáiért. Ezzel szemben, ha a cég nevére vesszük (pl. autót), akkor ez eladó érvényesen ki tudja zárni a kellékszavatosságot. Kellékszavatosság használt dolognál egyébként is csak azokra a hibákra terjed ki, amik nem a természetes használtságból erednek.
Tehát ha pl. veszek egy 190 000 KM-t futott turbó diesel autót, ott már könnyen elképzelhető egy kettőstömegű lendkerék csere, ami bár húzós összeg, mégis a természetesen elhasználódás következménye. Ha ugyanezt 60 000 KM-nél kell eljátszani, az nyilvánvalóan nem természetes elhasználódás.
Összefoglalva: ha „cégesen” vesztek valamit, akkor el kell gondolkozni, hogy mivel jártok jobban: a 27% visszaigényelt ÁFA-val vagy azzal, hogy nagyobb valószínűséggel kell majd kijavítania/cserélnie a terméket az eladónak, ha valami probléma van vele.
