Egy társasház története
Tibor küldött egy történetet, az ő társasházuk történetét. Érdemes elolvasni az anyagi tanulság miatt is, de amiatt is, mire készülj, ha egy társasházban veszel lakást. Annyi horrorsztorit hallottam már a társasházakról, ahol a lakók fele Q7-essel jár, de a közös költséget nem fizetik (ezek az újépítésűek), meg ahol öregek laknak, akiknek jóvanazúgy, ahogy van, ő ebben az életben már nem akar költeni a házra, akkor se, ha a tető beszakadt.
Ezekre is érdemes figyelned, ha lakást veszel. Elhanyagolt társasházban soha ne vegyél lakást, akámennyire is olcsó vagy tiptop a kinézett lakás, mert nem véletlenül elhanyagolt a ház. Inkább vegyél egy jó állapotú, karbantartott házban egy lepukkant lakást. Ugyanígy ne vegyél lakást egy olyan társasházban, ahol a lakók harmada-fele nem akarja/nem tudja fizetni a közös költséget. A lakáson tudsz segíteni, a házon nem.
S ha már ez a téma, éppen tegnap hallottam egy sztorit első kézből egy nyolclakásos “újépítésű”, talán két-három éves házról. Először csak azt hitték, megússzák annyival, hogy nincs két egyforma méretű lépcső a lépcsőházban, hogy felfagy az erkélyen a kő, mert kilopták a vízzáró fóliát, hogy a teraszok a ház felé lejtenek és áznak a falak és a többi kókler munka. Aztán amikor elkezdett megsüllyedni a ház, megvizsgálták az alapot és kiderült, hogy “kifelejtették” belőle a vasalatot. Minek az bele, úgysem látszik. Most meg a kétségbeesett fejvakarás, lakásonként valószínűleg sok millió forint lenne valahogy megerősíteni az alapot, de pénz az nincs, a legtöbben sok hitellel, CSOK-kal vették a lakást, legtöbbször erőn felül. A vállalkozó már rég bezárta a céget vagy egy hajléktalané lett azóta, lehetne éppen perelni, de értelme az nincs, pert nyerhetnek, de pénzt nem fognak belőle látni.
Na mindegy, csak egy témába illő friss sztori volt. Következzen Tibor levele:
Feleségemmel egy kétszintes, tizenkét lakásos társasházban élünk. A 12-ből 10 lakás 46-50 nm közötti, a maradék kettő 70 nm. A közös képviselőkkel sorozatban gondjaink akadtak, az egyik egy öreg bácsi volt, aki excelben könyvelt (!), e-mailt nem volt hajlandó olvasni, telefonon sosem lehetett elérni, általában nem nagyon érdekelte semmi a házzal kapcsolatban. Őt leváltottuk, jött egy kedves fiatalember, aki a bemutatkozására láthatóan rákészült, felmérte a ház állapotát, konkrét elképzelésekkel állt elő, hogy miket kellene itt megvalósítani, és majd együtt…
A házzal amúgy vannak komoly gondok, a lépcsőház és a függőfolyosó van a legrosszabb állapotban, jóformán életveszélyes. Lényeg, a lényeg, emberünk a csillagokat is lebeszélte volna az égről, megválasztottuk, aztán nagyjából soha többet nem sikerült elérni őt, e-mailekre nem válaszolt, telefont nem vette fel, semmilyen papírt nem küldött soha arról, hogy áll a ház, hogy állnak a befizetések, nuku éves összesítő, az égvilágon semmi. Közgyűlést annak ellenére sem hívott össze, hogy erre felszólítottuk levélben. Leváltani is csak levélben sikerült, a ház minden anyagát postai úton juttatta el az új közös képviselőhöz, aki jelenleg is van. Ő végre nem csak beszédében lelkes, hanem végre tényleg történnek itt dolgok, haladunk valamerre.
Na, ezekről a dolgokról szeretnék mesélni.
A háznak van egy ltp megtakarítása, ami már rég lejárt, csak hát az előző közös képviselőkkel nem igazán lehetett együtt dolgozni, a pénz azóta is ott állt a számlán (nagyságrendileg 1.5 millióról beszélünk, messze nem szaladunk vele). Az új közös képviselő az első közgyűlésen felvetette az ötletet, hogy érdemes volna megemelni a közös költséget, az így keletkezett többletből pedig felújítási alapot képezni, hiszen társasháznak amúgy is kötelező ilyennel rendelkeznie (erről soha egy szó sem esett korábban), szóval nem is értette, nekünk miért nincs ilyen.
A javaslata az volt, hogy nm-enként 50 (!) forinttal emeljük a közös költséget. Jó pár embernél ez kiverte a biztosítékot, hogy az rengeteg pénz (megismétlem, 50 nm-es lakásokról beszélgetünk, nem nehéz kiszámolni, mekkora tételről van szó). Hosszas vita után végül azért csak sikerült lenyomni a torkukon, és elfogadtuk a javaslatot.
Ekkor jöttem én. Felhívtam rá a kedves lakótársak figyelmét, hogy a ház szintjén havi 30.000 forintról ment a vita az elmúlt fél órában, ami éves szinten 360.000 forint. Tíz év alatt lesz 3.6 milliónk, amiből esetleg vehetünk három téglát, csak addig ránk dől a ház. Az én javaslatom az volna, hogy fizessen mindenki havi 20.000 forintot a közös költségen felül, az egy év alatt a háznak 2.880.000 forint, két-három év alatt az ltp pénzzel együtt már egy-két komolyabb munkára is futja belőle.
A javaslatom vége szemmel lincselés és generációkon átívelő átkozás lett, megkaptam mindent a “te asziszed, hogy én lopom a pénzt”-től kezdve a “nem vagyok én aranyásó”-n át a “de jó egyeseknek, hogy milliomosok”-ig mindent. És itt olyan emberekről beszélünk, akiknek két autója van, az egyikkel dolgozni jár, a másikkal wc-re, a másik most vett új autót, mellé napi egy csomag cigi simán pattan… szóval tovább nem is nagyon sorolom… nagyjából olyan emberekről beszélünk, akikről te magad is szóltál már jó néhány cikkedben, pl. a kedvencemben, ahol egy gyárban tartottál pénzügyi oktatást, ahol a melósoknak nem volt pénze, de azért masszívan dohányoztak, és tele volt a parkoló autókkal, miközben a gyár előtt volt a buszmegálló.
Rávilágítottam a kedves lakótársak előtt arra, hogy akinek nincs havi 20.000 forintja, ott azért vannak komoly gondok. Érvelésnek megkaptam, hogy drágák a gyerekek, már így is drága a közös költség, a számlák, a minden. Az egyik szomszéd szerint havi 20.000 forint nagyon sok, ne mondjam már, hogy nem az. Mondtam, hogy 20.000 forintról általánosságban nem lehet megítélni, hogy sok-e vagy kevés, az nem is igazán annak a függvénye, hogy valaki mennyit keres, hanem inkább annak, hogy mire költi.
Hát pedig, bárhogy is próbálná összébb húzni a nadrágszíjat, lehetetlent kérek.
Egyetlen szomszéd jelezte, hogy ő benne lenne a dologban, meg támogatja az elképzelést.
Szóval a javaslatom az erős többség leszavazta.
Eltelt fél év, szép téli napon a függőfolyosó egy darabja leszakadt (szerencsére nem történt személyi sérülés), a ház facebook csoportjában felvetettem, hogy mivel naponta én is elsétálok az alatt a pont alatt, ahonnan leszakadt egy darab, éppen eshetett volna az én, vagy a gyerekeim fejére is, vagy akármelyik másik szomszéd fejére is a dolog, most már talán csinálunk valamit?
Havi 20.000 forint továbbra is sok volt. De havi 10, és havi 5 is. Igazából szerintem bármennyi sok lett volna, amit a “Háznak” (direkt írom nagy betűvel, mert kb. az jött le, mintha az emberek a házra, mint harmadik félre tekintenének, nem olyasmire, ahol ők maguk laknak) adni kéne. Pár hét múlva még egy szép darab leesett a függőfolyósból (itt sem történt személyi sérülés), ami éppen valakinek a fregolijára esett. Na, hát ez már megmozgatta a népeket, gyorsan közgyűlést hívtak össze, ahol meg lett beszélve, hogy a függőfolyosót fel kell újítani és kész. Hát, pénzünk az nincs rá, akkor vegyünk fel kedvezményes hitelt az ltp-re. Megszavazta mindenki. Hamar kiderült, hogy az ltp nem ad hitelt a háznak, mert a bekért jegyzőkönyvekből egyértelműen kiviláglik, hogy fél évvel ezelőttig a háznak nem volt felújítási alapja képezve, márpedig az elmúlt három évet vizsgálják. Így csak piaci kamatozású hitelt adnak. Nem baj, jó lesz…
Ugye még emlékszünk a kedves szomszédra, aki bárhogy is próbálná, havi 20.000-t nem tudna megfogni a havi kiadásain? Éppen 19.000 forinttal lett ezáltal magasabb a havi közös költsége, mint eddig volt, de elmondása szerint ez nem jelent gondot a számukra, mert hasznos dologra megy a pénz. Nem akartam emlékeztetni a fél évvel ezelőtti szavaira, mert úgy láttam, felesleges ezzel vesződni.
Szóval ez a történet… amíg az emberek tudják, hogy valami nem jó, még akkor sem foglalkoznak vele, amikor már tapasztalják is, akkor viszont pánik és bármit elfogadunk. Havi 20.000 forint sok, amikor önerőről beszélünk, amit saját elhatározásunkból kellene gyűjtenünk, de ha hitelt kell belőle törleszteni, az valahogy olyan kötelezőnek tűnik, az rendben van. Mint a bagós, aki lelkesen cigizik, amíg stroke-ot nem kap, akkor gyorsan leszokik, mert megijed, pedig addig is tudta, hogy mit kockáztat. Vagy mégsem?
Miért működnek ilyen furán az emberek?
Inkább add el valami fiatal baleknak aki 70% hitelt vesz fel rá, neki jó lesz első lakásnak.
A mi házunk 2015-ben átadva,4 toronyból csak 2 lett a mi társasházunk, a másik 2 még épült. A képviselet hogy, hogy nem leszerződött a teljes terület áram- és vízfelhasználására, fizette a másik két torony építésének közüzemi költségeit, de magyarázták, hogy 10 millió a garázs áramköltsége… Kp-s számlákkal lopták a ház pénzét (szemétszállítás, stb
A közös költség tartozások ügyében 9 hónapig nem is intézkedtek (már volt vagy 5 millió), de jelezték, hogy a közös költség 80%-os (!) emelése nélkül a ház csődbe fog menni. Végül a harmada emelésbe mentünk vele.
Számvizsgáló elnökként vettem részt a leváltásukban, azóta minden ok
Szerintem azis közrejátszhat a nyilvánvaló cikkben is említett kisnyugdíjasokon kívül hogy sok lakás bérleményként van kiadva és nem vagyok benne biztos hogy a tulaj akar rá költeni, hisz ígyis termeli a pénzt neki.
De sebaj legközelebb elmegyek közgyűlésre és felmérem az erőviszonyokat.
A tulajdonosoknak komolyan kell venniük az SzB megválasztását és működtetését. Ez az egyik legerősebb eszköz, hogy a KK-k esetleges visszaéléseit megakadályozzák.
Nem baj, lett helyette celbefizetes, azt elfogadtak mert jo celra megy es az nem kozosktsg. 🙂 A haz igy nem vesz fel hitelt es hogy ok honnan teremtik elo az hidegen hagy.
Ez valódi luxus szintet jelent és el sem merem képzelni, hogy az “olcsóbbak” szintjén mik mennek, főleg ebben az építési lázban.
Mi most újítunk fel egy lakást egy olyan házban, ami részt vette a panelprogramban. Mivel a padlótól a csapokon át a plafonig mindent javítani kell (betonig szedik föl a padlót), így tudjuk, hogy legalább minden rendben lesz (ismerős csinálja a felújítást).
Arra sincs igazán jó megoldás, hogy lehet az alapok esetleges eltulajdonítását kivédeni. Egyrészt fennáll a közös képviselő (KK) visszaélésének lehetősége. Másrészt a bankok is csak mossák kezüket, ha valaki egy kifizetési utalványra ráhamisítja a KK aláírását.
A közgyűlésre elmenni jó ötlet. A bérleményként kiadott lakásoknál fizet a legkönnyebben a tulaj, hisz ott hónapról hónapra érkezik bevétel a lakásból. A legtöbben pontosan tudják, hogy minél jobb állapotú a ház, annál könnyebben, annál minőségibb bérlőnek tudja kiadni, tehát minimum munkája kevesebb lesz egy jó házban a lakásával.
Hozzátehető kiegészítésként az a tulajdonos típus, aki teljesen passzív (még a közgyűlésre sem megy el és szavaz belátása szerint), miközben mindig minden legyen tökéletes a szája íze szerint. Vagy említhetjük azokat, akik képtelenek intelligensen használni a kommunális és szelektív kukákat, illetve bármi nagyméretű lomot is simán bevágnak a kukák mellé. Lehetne még hosszan sorolni.
Egy jó közös képviselő és egy motivált számvizsgáló bizottság alapvető, hogy a lehetőségekhez képest legjobban működjön egy társasház.
– megkérdezzük ki a közös képviselő.
– leinformáljuk, mióta van a pályán, hány házat kezel, mennyi a közös költség más házakhoz viszonyítva, van-e webes adminisztráció, mennyire profi, stb.
– elkérjük az utolsó 5 év közgyűlési jegyzőkönyveit és határozatait
– megnézzük mennyi a tartozás, hány lakó tartozik (Pár % mindig szokott lenni, vannak hanyag rugdosásra szoruló emberek – ez nem gond. De ha évek óta növektő 5+% tartozás van az GÁZ, meneküljünk!
Ha ezeket a papírokat nem tudják odaadni, akkor fogjunk gyanút!
Éppen egy hanyag valakivel készülsz jó eséllyel életed legnagyobb értékű szerződését megkötni. Egy olyan személlyel, aki valószínűéeg pont úgy vigyázott a soktizmilliós ingatlanra, mint a közgyűlési papírokra.
Miért engedi meg a törvény, hogy ez megtörténhessen? – ez itt a kérdés.
A ház olyan mint az ország, csak kicsiben. 20-30 lakásos társasház esetében TALÁN ki lehet alakítani felelős együttműködést, okos gazdálkodást. Kis szerencsével meg lehet szervezni a felelős többséget, ami szépen kulturáltan ki tudja kényszeríteni a gondos gazdálkodást, rendszeres megtakarításokat, felújításokat.
Nagy 50+ lakásos házak esetében ez esélytelen, a közgyűlés egy kocsmai vitával ekvivalens, az emberek 95%-ának fogalma sincs a hatékony bizottsági munka módszereiről, szét lesz trollkodva bármely közgyűlés. Hacsaknem a közös képviselő tehetséges és mederben tudja tartani a dolgokat, előkészíti a döntéseket és keresztülveri a házon. Továbbá
a) nem lop
b) igyekszik apránként kialakítani és növelni felujítási alapot, ami fenntartja a házat
De a legjobb, ha már eleve a társasház alapításától volt felújítási alap meg LTP, ezeket utólag bevezetni, hát…
A másik hogy olyan társasházba nem szabad költözni ahol ilyen Marinénik meg Jaúzsibák a közös képviselők, csakis tárasházkezelő jöhet szóba. Vásárlás előtt eladótól társasházi közgyűlési jegyzőkönyveket, megszavazott felújításokat, pénzügyi elszámolást kikérni, mennyi a tartalék, milyen a ház anyagi helyzete, stb…
A műemlékvédelem működik még ilyen jól hazánkban, ott is csak a pecsétet ütik rá a változtatási tilalomra, lóvét egy fillért nem adnak a jóval drágább felújításhoz.
Más:
Mostanában is nézegettem a hirdetéseket, úgy látom Budapesten estek az új építésű lakások árai. A probléma az, hogy nagyon idióta kialakításuk van. Az “amerikai konyhát” már kezdem érteni, nem divat miatt csinálják, hanem mert nem jönne ki az adott alapterületen a konyha-étkező és a nappali. Igazából amit 1+2 szobás lakásnak hirdetnek, az 2 félszobás, és van egy konyha-étkező, az asztal helye mellett egy minimális hellyel a kanapénak. De a fő gondom nem is ez, hanem hogy még a kevésbé spórolós újépítésűekben sincs általában spájz, illetve még akkor sincs pincei tároló, ha udvari, és nem mélygarázs parkolás van.
Ilyet egyáltalán meg lehet csinálni műszakilag? Ha elképzelem, hogy új építés lévén csillió pénzért vettem ott lakást, nagyon pipa lennék…
Amit nem értek, hogy ilyen esetben hiába szűnt meg a cég, aki építette, annak a cégnek volt tulajdonosa, felelős vezetője, volt műszaki ellenőr, stb., akinek vállalni kell a felelősséget, nem? A korlátolt felelősség csak anyagi csődre stb. érvényes, büntetőjogi felelősség megmarad, nem?
Ha egy ház összedől hanyagság miatt és emberek halnak meg, akkor se a Kft. megy a börtönbe, hanem aki felelős volt a tervért, stb. Miért nem lehet egy ilyen dolognak után menni, és legalább a felelőstől vagy a felelősségbiztosításából látni valamennyi pénzt a foltozgatásra – mert ez igazán jó már sose lesz gondolom, ergo a belefektetett pénz egy része elúszott mert elértéktelenedik az ingatlan.
A közös költség maximuma 5.500.- Ft.
Ebben nem sok minden van benne, például a lakóknak kellene takarítani, de ugye csak páran takarítunk.
Közös képviselő (mivel ez szövetkezeti ház, ezért megbízott) nincs.
Tavaly nyáron elmentem a lakásszövetkezet tájékoztatójára. Ott mondtak pár érdekes dolgot, például azt, hogy az ilyen házaknál, mint a miénk a lépcsőház üveg – acél oldalfalait lassan cserélni kellene, 5,5M az ára most.
Utána volt egy lakógyűlés, ott felvetettem, hogy emelni kellene a közös ktg-en, mert ha gáz lesz, akkor nincs miből fizetni. A lakók 1/3-ada nyugdíjas, 1/3-a albérlő.
Annyit értem el, hogy pl. a mi 4.780.- Ft-os közös ktg-ünket sikerült felemelni 5.500.-ra és a többieké is vagy 600.- Ft-tal emelkedett.
Pedig 2006-ban már volt 8.000.- körüli a közös ktg, mert volt egy házszigetelési hitel. De lejárt.
Az eladási négyzetméter ár közelíti az egymilliót, de az építőknek bele kell férnie ennek kevesebb, mint felébe. Milyen minőség lehet ebből?
Egyébként ha nagyon csórók az emberek, fel lehet vetni a társadalmi munkát is, mint megoldást. Maltert, betont keverni, vakolni minden nem rokkant és nem fogyatékos ember tud, ha akar. Így csinálták 1945-ben is, és akkor kicsit nagyobb problémák voltak (a pénz értékállóságát tekintve is).
Nem mellesleg: a mindenféle GDPR-szabályzatok elkészítésének díjai szintén rontják a fizetési morált; mert az – nevezzük nevén – rablás.
Törvényalkotói hiányosságok vannak bőven a lakásépítések kapcsán.
Egy utazási irodának vagyoni biztosítékot kell letétbe tennie, hogy működhessen. Ha csődbe menne, akkor akár mekkora? Többnyire pár százezres, de max egy-két millió családonként.
Egy többlakásos társasházat meg lehet építeni egy összetákolt 3 millió Ft-os Kft-vel, ahol a tulaj vegyontalan (megnéztem ilyet egy konkrét építkezésnél, és elszörnyülködve láttam, hogy egy bizonyára nagyon ambiciózus 28 éves vidéki fiatalember és egy offshore cég a tulaj). Ha csődbe menne, akkor a károkozás mekkora lenne? Több tízmilliós családonként.
Törvényhozásunk messze földön híres, kiváló jogászokból áll, vajh miért nem jut eszükbe megregulázni ezt a vadnyugati piacot?
Az sincs rendben, hogy a közműcégeink legatyásodtak emiatt a hozzáállás miatt, de hogy a társasházaknak se tett jót Rezsi Szilárd, az is biztos.
Nagyon igaz. Építtető közös képviselője az egy beépített ügynök, sokszor arra jó hogy még több pénzt vegyenek ki a projektből. Régi trükk pl. hogy ha a lokáció erre alkalmas, akkor csinálnak az épületben 10-30%-nyi bérleményt (iroda, bolt, stb.), amit az építtető megtart magának és kiad. Aztán ezzel a részesedéssel meghatározó befolyása van a társasházban, indokolatlanul magas közös költséget szed (neki az csak egyik zsebből a másikba), lop, ellenőrizni meg nehéz mert ő jelöl majd ki számvizsgáló bizottságot, stb.
Szóval újépítésű vásárlásnál érdemes azt is nézni hogy meg van-e még az első közös képviselő. Ha igen, akkor fenntartással kell kezelni.
Azért az, hogy összedől az újépítésű extrém eset. Pontosan tudják az építők, hogy mit lehet kispórolni:
– hőszigetelést a garázsszintről: a födszinti lakók fizethetik a magas fűtésszámlát
– úsztatott padlót: hallgathatod az alsó és felső lakó minden lépését
– konyhai, fürdőszobai elszívó lényeges alkatrészeit
– hipi-szupi modern, gazdaságos közös hőszivattyú alul méretezése: nincs melegvíz amikor kell, fűtés se nagyon, lehet majd pluszban beépíteni az x kW-os fűtőpatronokat
– kerti öntözőrendszert, villámhárítót
– minden mást amit nem látsz elsőre
Az új lakások is úgy épülnek, mint a többi modern termék: a garancia lejáratáig bírja, utána rögtön kezdenek előjönni a bajai.
Talán mert az építőiparon keresztül lopnak a legtöbbet? …
több mint 50 évig nem nyúltak ehhez az ideigleneshez, akkor is csak éppen hogy, aztán kb 20 év múlva még egyszer enyhén súrolva….
9 elveszettt
Vannak már erre megoldások, amik nem helyettesítik ugyan a gyárilag kihagyott normális anyagokat, de azért megoldható a probléma.
Erre a lakóközösség, élükön a KK-vel megszavazta (több milliós tétel volt), hogy ne injektálás meg lemezelés legyen, hanem valami “földenergiás” tudomisén milyen áltudományos marhaság. Mert ez azért még mindig csak fele annyiba került, mintha ténylegesen működő módszerrel javítattjuk ki. Nem hiába zabálják itthon a homeopata cuccokat az emberek. A többség sajnos elszomorítóan buta.
És hiába mondtam, hogy második emeleti lakástulajdonos létemre tök szívesen fizetnék kétszer annyit ebbe a projektbe, csak ne ezt a humbuk megoldást válasszuk… leszavaztak és gyak. a WC-n lett lehúzva a pénz. Sikerült elköltöznöm…
És a tapasztalatom alapján soha többé társasház. Igen, magamnak kell takarítanom a havat. Magamnak összegyűjteni a “felújítási alapot”. De a saját elemi érdekem is, hogy működjön minden a házban/házon.
+ tapasztalat, hogy a szomszédok errefelé szó nélkül eltakarítják a MÁSIK ház elől is havat.
Két fenti probléma:
1. kilopta a vasalatot és eltűnik a cég: na ebben az esetben vagyoni és büntető felelőség a felelős műszaki vezetőé, Szerkezeti problémáért biztos elő fogják venni, ha mondjuk rosszul van beépítve egy ablak azért nem.
2. ha pl. függőfolyosó életveszélyes, tető beázik, régi a vezetékelés a falban, akkor az tipikusan a kötelező karbantartás elmaradása, ekkor bármelyik lakó elvégeztetheti a munkát, amiről értesíteni kell a lakóközösséget (pl. kifüggeszti a faliújságra egy papírt), majd követelheti az ellenértéket a házon, pl. nem fizet közösköltséget, vagy kifizeti neki a ház.
A 2. pont volt nekem érdekes, mert ugye már írtam, hogy nekem se túl aktívak a szomszédok felújítás terén. A gondom, hogy ha a ház nem fogadja el hogy karbantartás volt és nem hajlandó fizetni, akkor évekig járhatsz a bíróságra.
két éve váltottunk, relatíve kicsi a ház (10 lakás), egy jelölt volt aki beleállt a véleményébe: kicsi a ház, nem éri meg elvállani, a tanácsa az, hogy a ház alapítson egy bizottságot aki ellátja ezt a munkát. Ha bákit megbízunk az nem fog csinálni semmit, inkább költsük a házra a megsporolt pénzt.
Végül választottunk egyet, aki valóban lényegében elérhetetlen és nem csinál semmit. Nekem már nincs energiám másikat keresni (előző váltáskor is csak én hoztam jelöltet (akkor hármat), más senkit).
Közgyűlés szinvonala:
kéne megbízni takarítót. KK: 25 eFt\hó hetente végigtakarítja a három emeletet egy takarító cég, akik a szomszéd házban is dolgoznak. Lakók: legyen csak 20 és hetente csak az 1. emeletig takarítson, kéthetente az egész házat. Mert a 2. és 3. emeletre már csak kevesebben mennek fel. Szerencsére a takarítók ebbe nem mentek bele, csak egyben vállalták.
Egy másfél éve lakunk a lakásban amiből az első 7 hónapot külföldön töltöttük, amikor meg hazajöttunk már ment ez a COVID hisztéria és nem tartottak gyűlést. Max szüleimet tudtam volna meghatalmazással elküldeni de külföldről azt is nehéz. Amúgy nem bízták a véletlenre mert a levélként küldtek egy kérdőívet hogy akarunk e panelprogramot és hogy mennyit tudunk belerakni. Azt szüleimmel elküldettem, aztán a jegyzőkönyvből kiderült hogy kevesebb mint a fele (!) küldte vissza ezt a “kérdőívet”.. (nem is kellett visszaküldeni csak berakni a KK postaládájába.) szóval vannak bajok.
Amúgy következőre mindenképp elmegyek
Értelmiségibb környékeken talán még ki lehet fogni normális lakóközösségeket, de sajnos azok is romlásnak indultak ahogy öregedik a népesség, illetve ahogy történik a vagyoni átrendeződés (jóformán csak NER-es büdösbunkók gyerekei költöznek be, csak ők tehetik meg). Mindenhol máshol lesz pár(?) homo kádárikusz, aki megfojt minden kezdeményezést. Legtrógerebb környékeken max annyit érsz el kk emelés ajánlásával, hogy hozzád törnek be legközelebb a lakók távoli rokonai, mert pénzes lehetsz, ha többet szeretnél fizetni. Ki hallott még ilyet? 😀
Aki ezt a kelet-európai miliőt nem tudja elfogadni, annak iróniát félretéve ajánlom a nyugatot. Ott sincs kolbászból a kerítés, de a lakóközösségek teljesen máshogy működnek, teljesen más a hozzáállás a karbantartás kérdéséhez, vagy úgy a “közöshöz” általában.
Ha ennél több tulajdonosa van, akkor az már úgy “közös”, mint az ország.
“Arra sincs igazán jó megoldás, hogy lehet az alapok esetleges eltulajdonítását kivédeni. Egyrészt fennáll a közös képviselő (KK) visszaélésének lehetősége. Másrészt a bankok is csak mossák kezüket, ha valaki egy kifizetési utalványra ráhamisítja a KK aláírását.”
De van jó megoldás, nálunk két pénzügyi teljesítő van [vagy valami hasonló], azaz a közös képviselő és legalább egy ilyen teljesítő kell minden utaláshoz. Ilyen pontrendszer van: 4-4 pontja van a teljesítőknek és 6 pontja van a közös képviselőnek. Az átutalás teljesítéséhez 10 pont kell.
Tehát a közös képviselő egyedül nem tud tenni semmit a pénzzel, de ő mindig kell ahhoz, hogy valami teljesüljön.
Én is a dolog pszichológiai oldalán kezdtem gondolkodni. Gondolom valami olyasmiről lehet szó, hogy a hitelfelvételes esetben a munka azonnal (belátható időn belül) elkészül, míg az önkéntes takarékoskodáson alapuló megoldásnál a jövőbe veszik a dolog.
A gyerekek fejlődésekor is egy lépés az, amikor el tudnak vonatkoztatni a pillanatnyilag érzékelt dolgoktól. Egyesek megragadnak ezen a szinten 🙂