Párkapcsolatokban az egyik legnagyobb kérdés a közös kassza vagy külön kassza kérdése. Az élettársak vagy házastársak megoldásai egy nagyon széles skálán helyezkednek el a teljesen elszeparált pénzügyi élettől a teljesen közös kasszáig.
(Párkapcsolat alatt az elkötelezett, tartós kapcsolatot értem, leginkább a házasságot, vagy a közös gyerek vállalását, mert ahol még a komoly elkötelezettség sincs meg egymás felé, miért pont a pénzügyek lennének közösek.)
Személyes ismeretségi körömben van olyan, ahol a feleség megkéri a férjet, hogy hozzon egy doboz tejfölt a boltból és utána kifizeti azt a férjének. Ez nekem már-már szürreális egy házasságon belül, ez inkább egymás mellett élés, mint együttélés. De ez csak az én véleményem.
Nem akarván eldönteni, melyik lenne az ideális megoldás, érdemes inkább megnézni egy felmérést a témában.
Vannak példák hosszú házasságra abban az esetben is, ha a pénzügyeiket teljesen külön kezelik a házastársak és találunk rövid és viharos házasságokat akkor is, ha minden fillér sorsáról együtt döntenek a házastársak.
(Fontos, hogy az átlagból nem lehet általánosítani! A következő dolgok is csak az átlagot mutatják be, amitől van eltérés egyedi esetekben. Kinek ez működik, kinek az, vagy fordítva, bár így vagy úgy csinálják, csak éppen nem működik, akár bevallják maguknak, akár nem.)
Egy viszonylag friss felmérés azt vizsgálta, boldogoknak tartják-e magukat a felek a házasságban szeparált és közös pénzügyek esetén.
Azt találták, minél inkább közösek a pénzügyek, annál inkább vallják magukat boldognak a házastársak. 95 és 100% közötti közös pénzügyek esetén nem volt különbség a boldogság faktorban, azonban a különbség már igen markáns 70 és 80%-os közös pénzügyek esetén is.
A nagy kérdés, hogy a közös pénzügyek okai a boldogságnak, vagy csak jelzései annak, hogy a kapcsolat jól vagy rosszul működik?
Valószínű, hogy inkább csak jelzik a problémát, mintsem kiváltanák azt.
Egy válságban lévő kapcsolatban eleve a felek megpróbálják kivonni minél inkább a jövedelmüket a közös kasszából, készülve az elkerülhetetlenre. Szeparált pénzügyek esetén akkor is többet veszekednek a felek a pénz miatt, ha egyébként rendben van a kapcsolatuk. Ki mennyit ad bele, mennyit vesz ki belőle, mennyire állja a saját részét, ezt így gondolja-e a másik is? Közös pénzügyek esetén ilyen veszekedések nincsenek. (Persze ott is lehet veszekedni azon, túl sokat költ-e a másik vagy éppen túl fukar-e. De az már egy másik szint, hiszen az alapok közösek.)
Külön választott pénzügyek esetén sokkal könnyebb az elsétálás, közös pénzügyek esetén a felek sokkal több erőfeszítést tesznek (kénytelenek tenni) a kapcsolatért a nehéz időkben. Sokan erre gondolva vagy készülve sem teszik közössé a pénzügyeiket.
Gyakran azért van elválasztva a felek pénzügyi élete, mert nem illenek össze. Egy vásárlási mániás házasodott össze egy fukarral és ilyenkor inkább külön számlán élnek, csak hogy ne kelljen beszélgetni az elefántról a nappali közepén. Csináljunk úgy, mintha ott sem lenne, ha külön kasszán vagyunk, nem kell beszélnünk a problémáról.
Pedig de és tudnátok is megoldást találni:
Hasonló ok a külön számlára, hogy nem tudnak megegyezni a közös célokról, ezért inkább nem lesz közös céljaik, mindenki magának osztja be a pénzt. Esetleg nem bízik az egyik a másikban, mert az titokban sok pénzt elver a hóbortjaira és akkor inkább költse csak a saját pénzéből, mint az enyémből is.
Ennek ellenére az elszeparált vagy csak részben közös pénzügyekkel is remekül tud működni egy kapcsolat, ha az mindkét félnek megfelelő.
Itt azonban rengetegen elrontják. Ha van egy túl erős egyéniség a kapcsolatban, aki ráerőlteti az akaratát a másikra, a másik egy rövid idő után inkább visszavonul és mindent ráhagy, mert nincs kedve állandóan veszekedni. Ezt a domináns fél tévesen beleegyezésnek veszi, pedig csak az értelmetlenné vált ellenkezés hiánya ez és nem a beleegyezésé.
Ilyenkor gyűlik az indulat elfojtva és egyszer elementáris erővel kitör és azonnal romokba taszítja a kapcsolatot. A domináns fél nem érti, mi történt, látszólag minden rendben volt éveken vagy évtizedeken át és a másik fél mindig mindenbe beleegyezett. Hát egyáltalán nem, csak annyira elnyomtad, hogy már ellenkezni sem hagytad.
Úgyhogy legyél biztos abban, hogy tényleg összhang van közöttetek és nem csak uralkodó és behódolt szerepkörök.
A legegyszerűbb módja az összhangnak, ha beszélgettek. Mindenről. A tervekről, a gyereknevelési kérdésekről, a pénzről, a költésekről. Mi a jó nektek, a közös kassza, részben közös kassza vagy a szeparált pénzügy?
Ha kell, hozzatok mindketten kompromisszumokat. Mert a jó házasságnak két titka van: a folyamatos kommunikáció és az örökös kompromisszumkészség mindkét fél részéről az élet minden területén.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
A szeparált kassza esetén a másik fél nem tud esetleg arról sem, a párja eladósodott (pl. hitelkártya meggondolatlan használata) vagy el fog adósodni. Azt gondolom ez pénzügyi felelőtlenség. Nem tudom elképzelni hogyan működhet valós helyzetben ez, mi közös kasszán vagyunk a házasságunk első napjától. Vannak hátrányok, pl. ha külön számlánk lenne akkor 2x150e forint felvétele lenne ingyenes, így meg csak 1x. Sajnos a bankoknak sem érdekük a közös számla (ha külön lennénk akkor 2x szedhetnének be bankszámlavezetési díjat).
Zozó, az lényegtelen, hogy hány számlád van egyéni néven. Ezt sokan összekeverik. Nekem is meg a feleségemnek is van több külön bankszámlánk és egy sincs közös, ennek ellenére közös kasszán vagyunk. Nem kell pénzt kérnie, ha venni akar valamit, közösen gyűjtjük a megtakarításokat, nincs én pénzem meg te pénzed.
Egyébként mint írtam is, nincs egyedüli jó megoldás. Jó megoldás az, ami beválik és működik hosszú távon is.
Szerintem azzal kellett volna kezdeni, hogy definiálod a kiindulási fogalmakat: közös kassza, külön kassza. Ugyanis ezek szubjektív, nem előre definiált fogalmak, melyek első hallásra inkább csak egy érzést közvetítenek, de nem konkrétumot. Mondok egy példát. Adott egy pár, akiknek van külön számlájuk, de mindent közösen fizetnek. Ha mondjuk egy kirándulás árát az egyik befizeti, a másik azzal kompenzálja, hogy minden mást ő fizet a kiránduláson: üzemanyag, kaja, belépők. De nincs szigorú elszámolás. Vagy mondjuk a heti bevásárlást hol egyik fizeti, hol másik, de nem számolják el tételesen, hogy egyik héten 9000 Ft volt, másik héten meg 15000. Szóval ahogy én látom, mindenki máshogy értelmezi ezt a két fogalmat, ezért a kommentelők nem egy nyelvet beszélnek majd, és jön a bábeli zűrzavar.
Axt, de ebben az esetben is van én pénzem meg te pénzed. Én fizetem a kirándulást, te a költségeket. A bevásárlás is hol az én, hol a te pénzedből megy. Ez is egy szeparált pénzügy közös elemekkel. Annyival több, mint a teljesen szeparált, hogy nem annyira szoros az elszámolás. (Rezsi fele, kaja fele, lakbér fele)
Nálunk is közös a büdzsé, de technikailag több számla van, ami vagy az egyik vagy a másik nevén van. De rálátunk mindketten mindegyikre és az a miénk, nem enyém vagy tied.
Eddig bevált és működik - 16 éve. 🙂
Dél-Koreában sokszor a férfiaknak van egy formális fizetése, amiről tud az asszony, és van egy rész, amit máshogy kap még.
Érdekes kutatás. Én ennek ellenére a (majdnem) külön kassza párti vagyok. Szerintem egészséges a közös kiadásokat szépen elosztani (akár arányosan, ha nagy a fizetéskülönbség pl. gyes miatt pl. férj 60 %, feleség 40 % - rezsi, nagybevásárlás, nyaralás, gyereknek bicikli, lakásfelújítás, megtakarítás gyereknek), aztán a maradékból pedig mindenki gazdálkodhat szabadon (hobbi, tanulás, megtakarítás, ruhák).
Nyilván a nem rendszeresen ugyannyiba kerülő költéseket (pl. egy kisebb bevásárlás vagy vacsora étteremben pedig lehet egyszer én, egyszer te alapon fizetni, hogy ne kelljen filléreskedni. Ez még nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy segítjük egymást, ha szükség van rá, ahol tudjuk. Viszont így az anyagi viták nagy része bőven elkerülhető (mint pl. a nyolcadik táska megvásárlása vagy a negyedik haverokkal sörözés).
Párommal kvázi közös kasszán vagyunk. Kaját, fogyócikkeket közösen vezetjük excelben, hónap végén pedig felezzük. Mindig ő fizet vásárláskor én meg hónap végén utalom a részem. Jól működik.
Szerintem már nem is lehet nagyon bankban közös néven levő számlát nyitni. Valakinek a nevén kell lennie a számlának.
Meg kell adni a meghatalmazást a másik félnek és akkor lehet bármit csinálni a megszüntetésen kívül.
A közös kassza nem közös bankszámlát jelent.
Nyilván, ahol eltérőek a jövedelmek ott a több jövedelmet hozó felelőssége, hogy dominánsként vislekedik és ráerölteti az akaratát a másikra, vagy közösen döntenek.
Nem tudom miért, de nekünk nem volt kérdéses egy pillanatig sem, hogy közösen intézzük a pénzügyeket.
Jó napi szinten én követem nyomon, meg intézem is legtöbbször a pénzügyeket, de a feleségem sincs tudatlanságban tartva és tisztában van azzal, hogy mire költhetünk, vagy mire nincs jelenleg pénzünk.
Mi 10 éve együtt vagyunk, együtt is élünk de külön kezeljük a pénzügyeinket és működik. Valószínűleg azért nincs problémánk a pénz körüli kérdésekkel, mert mindketten jól keresünk így anyagilag teljesen függetlenek vagyunk egymástól, ha pedig akarunk valami drágábbat venni és azt később közösen használni (tv, hűtő, autó), akkor meg összedobjuk rá a pénzt közösen kb 50/50 arányban. Én az élelemért és a háztartási dolgokért felelek, párom a rezsit fizeti, a kettő kb kiegyenlíti egymást. Szerintem nincs egyetemes megoldás erre, de két értelmes ember képes kialakítani olyan rendszert, ahol vagy közös vagy külön számlán, de ne a pénz körül forogjon a kapcsolatuk, mert az már rég rossz és csak további problémákat fog okozni.
Nálunk a rövidtávú dolgoknál hagyományos: gyerek költségeit, rezsit, étkezést, közös utazást elosztjuk, viszont ruhát például mindenki magának vesz.
Viszont a hosszútávú dolgoknál rendhagyó a helyzet. Megtakarításokat külön kezeljük, de közösen "használjuk". Mivel kétszer annyit keresek, mint a feleségem, így jóval többet is teszek félre. Így indultunk neki lakásvásárlásnak, a kezdőtőkét én álltam, a törlesztőket is tőlem vonják le, ő pedig időnként belefizet valamennyit. 75%-25% arányban van a nevünkön a lakás (a gyakorlatban az eddigi befizetések 90%-át én álltam). Ha ragaszkodtunk volna a klasszikus 50-50%-os felosztáshoz, akkor csak jóval kisebb lakást tudtunk volna venni.
Most ezt akkor jól csináljuk? 🙂 Amúgy kisebb viták inkább csak a kis dolgok miatt szokott lenni
@szigma Próbáljátok ki a Splitwise nevű költségmegosztó appot. Remekül használható a közös költségek vezetésére, akár a pároddal akár nagyobb társasággal (pl: nyaraláskor). Böngészőből és appon keresztül is működik.
A közös kassza számomra azt jelenti, hogy minden értékünk közös, nincs enyém-tied, mindegy ki fizet éppen, nem szorul kompenzálásra. Hasznos, hogy legyen több számla, de mindegy mikor melyikről ki fizet, mert a költségvetés közös. A döntéseket együtt hozzs meg a pár arról, hogy mire költsenek, mire nem, de az legyen a pénzügyminiszter a családban, akinek ehhez nagyobb tehetsége van. pl. A nagyobbik lányoméknál ez a lányomnak megy jobban, ő vezeti, de együtt döntenek a fontosabb dolgokról. A kisebbiknél együtt vezetik és döntenek, a középső gyereknél a férj az, aki jobban be tud osztani, de ők is megbeszélik. Nálunk pedig én vezetem. Készpénz is van mindkettőnknél szükség szerint, Az fizet, aki épp lemegy a boltba, de beteszi a blokkot a dobozba, hogy el lehessen számolni este, hogy tudjuk miből gazdálkodhatunk.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a tej hozatalát hogyan árazták be. Pl. Nem lett volna olcsóbb a Tesco-val kihoztani?
Az a legjobb ha hasonló hozzáállású a párod, akkor működhet a közös kassza, közös lakás, közös kutya, közös kutyafüle... Ha nem, akkor jobb ha a felelősségtudatosabb fél a domináns, különben nem lesz előrelépés.
Más: "Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát." - Kik? A kiszámoló.hu fejlesztői vagy a Firefox csapata? Elég gáz úgy weboldalt/fórumot fejleszteni, hogy az nem működik rendesen a harmadik legnépszerűbb böngészőn. Disqus-t tudom ajánlani.
Adamo, ha csak Firefox-szal nem megy, akkor nyilván náluk pattog a labda...
Nálunk közös számla van, odamegy minden bevétel és onnan megy minden kiadás. A megtakarítás is közös, és ez működik is 9 éve, mióta csináljuk. Pénzügyekkel kapcsolatban soha nincs konfliktus. Egyébként meg az a legfontosabb, amit Kiszámoló írt: beszélgetni kell egymással erről (is), ráasádul sokat, különben tökmindegy, hogy külön vagy közös kassza van, a pénzügyeken mindig lehet veszekedni. És az hamar kinyírja a kapcsolatot.
Balázska, nem teljesen értem - miért tudtatok volna csak kisebb lakást venni? 🙂 Szerintem az a fals gondolkodás, hogy - egy házasságban - mindenki annyi %-ot kap a lakásból, amennyit befizetett....
Ha én 10x annyit keresek, mint a feleségem (nálunk ez az arány), akkor ez azt kell jelentse, hogy egy kunyhó jut a falu végén? :). Ha többet keresel, többet teszel a kasszába, a más területen pedig nyilván a másik fél tud a családhoz többet hozzátenni.
Nem attól jó, vagy rossz egy házasság, hogy "szabályos-e" a pénzügyi felállás. Nálunk - a fentiekből adódóan mindent én fizetek, a feleségem költőpénzét is. Még sincs olyan érzésem, hogy valamit rosszul csinálnánk.
Lehet fokozni a "mezei" kassza szeparációt. Pl. le lehet bontani a családi életet kvázi "szolgáltatásokra" (takarítás, főzés, stb.) Ezeket szépen be lehet árazni, nyilvántartani, hó végi klíringgel elszámolni. Kérdés, a szexért ki fog fizetni. 🙂
Mi 4,5 hónap ismeretség után költöztünk össze - albérletbe. Első perctől kezdve közös kasszán vagyunk, volt amikor közös volt a számlánk is. Pár éve egy bankváltáskor az ügyintéző rábeszélt a különre, mondván ha valamelyikünkkel történik valami hónapokig zárolják a számlát. Egyik számláról megy a rezsi, a másikról utalunk (megtakarítás, fiúknak). A maradék általában vásárlásra megy el. Soha nem nézzük, hogy ki mennyit költ, felesleges dolgokat nem veszünk, minden nem létszükségletet megbeszélünk akárkinek kell. Nagyon sokáig voltunk nagyon szegények, nagyon meg kellett gondolni mire is költünk, akkor hozzászoktunk, hogy ami nem feltétlenül kell megbeszéljük.
Nekem is van az ismeretségi körömben olyan akiknél az egyik fél - a nő - a teljes bevételét beteszi a közös kasszába, míg a másik ad valamennyit - jó esetben a rezsi felét - a többit a sajátjának érzi.
Egyáltalán nem számít, hogy külön kassza vagy közös kassza. Egy dolog számít, mégpedig hogy a két fél mennyire kompatibilis és mennyire gondolkodnak hasonlóan az életről. Ha egy hullámhosszon vannak, akkor a közös és külön kassza is tud jól és rosszul is működni.
A kulcs a cikk vége: kommunikáció és közös tervezés. Aztán mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik.
Saját helyzet: nekem speciel nagyon furcsa lenne folyamatos "elszámolásokat" csinálni a feleségemmel, nem beszélve az ezzel járó "tököléssel". Hisz azért házasodtunk össze, mert együtt tervezzük leélni az életet. Tizenpár éve közös a kassza, egyetlen folyószámlánk van, nincs macera, pénz jön be és megy ki. A megtakaríásokat is egyben kezeljük, nincs szétbontva. Simán működik, nincs konfliktus pénzügyekben tizenéve - a felmerülő kérdéseket megbeszéljük. Pedig jó ideje én sokkal jobban keresek. Ő viszont otthon ült a gyermekeinkkel. Egy családban gondolkodva nem közös kassza van, hanem családi - hisz a család az egység, nem az egyén.
Akinél bizonytalanabb még a kapocs, vagy kérdéses, hogy jól működik-e majd a pénzügyi és egyéb kommunikáció, ott persze jobb lehet a külön kassza.
Mi külön kasszán vagyunk, de a rövid és a hosszútávú célok közösek. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb. A pénzköltéshez való hozzáállásunk is sokban hasonlít - feleslegesen szinte semmit nem veszünk.
A lakhatás költségeit felezzük mióta együtt vagyunk, illetve ha utazunk valahova, ott is a szállás és az utazás költsége felesbe megy.
Nálunk a legnehezebb a kajapénzt elosztani igazságosan. Általában 3-4 alkalommal fizetek én a boltban, utána rajta a sor (nem én eszek sokat, hanem ő keveset)
Elszomorító dolognak tartom, amikor egy kapcsolatban a pénz bármilyen problémát okoz.
Erdekes latni, hogy ebben tenyleg nincs egyetemes jo megoldas. Nalunk az valt be, hogy minden közös, ho elejen felretesszük a megtakaritasokat, a maradekbol megelünk, az ezen felüli maradekot ho vegen osztjuk kettövel es az a zsebpenz, amit mindenki arra szor el, amire akar, nincs szükseg megbeszelesre es közös döntesre. Igy nincs vita a 8. taskabol meg a 3. mini dronbol sem, mert az zsebpenz tema.
A kihivas abban van, hogy el kell dönteni mi zsbpenz tema es mi nem. Az elsö taska közös költseg, mert az tenyleg kell, a többi meg csak hobbi.
Raadasul ez a rendszer tudatossagra is nevel, mert minel többet költünk honap közben közös hülyesegekre, annal kevesebb zsebpenzünk marad a ho vegen.
Nálunk technikaliag van 2 külön számla, de közös kassza van. Nincs én pénzem meg te pénzed, amink van, az közös, a megtakarításaink is. Az, hogy éppen ki fizet melyik számláról a költés jellegétől függ. Az egyikkel 10 Ft-ért lehet átutalni, így a kártyás fizetések mennek inkább a másikról. A nagyobb költéseket pl műszaki cikkek, megbeszéljük előre, de azt, hogy táskát, cipőt veszek nem - mindegy hányadik :). Tizensok éve vezetjük a havi bevételeket, kiadásokat (tételesen csak a nagyértékűeket, a többit csak összegszerűen) és megtakarításokat. Évekre visszamenőleg tudjuk melyik időszakban mennyi volt a bevételünk, átlag kiadásunk, megtakarításunk, hogyan változtott ez az első majd a második gyerek születésével. Tisztában vagyunk vele, hogy kb mennyi havi átlagköltésünk, ha annál drágábbra sikerül egy hónap, akkor átbeszéljük, hogy mik voltak az extrák... folyt köv
Ez viszont csak úgy tud működni, hogy közel azonos az értékrendünk, pénzügyekhez való viszonyunk. Egyikünk sem szórja kétkézzel a pénzt, de nem vagyunk extrán spórolósak sem. Nincs vita abból hogy vettem egy új csizmát, mert egyrészt egyetértünk abban, hogy megengedhetjük magunknak másrészt meg mindketten tudjuk, hogy a következő 2 hónapban nem fogja követni 3 másik. Közösek a közép és hosszútávú pénzügyi terveink, tudjuk kb mikor, mekkora értékben akarunk kocsit, garázst, lakást, stb venni és ezeket a célokat kb mikor érhetjük el. Közösen határoztuk meg mekkora legyen a "vésztartalék" és miben tartsuk. Megbízunk egymásban a pénzügyek terén ugyanúgy mint az élet más területetin.
Ha mindkét fél keres eleget, amiből egyedül is meg lehet élni de mégis van 20-40% eltérés a fizetésükben akkor jó megoldás lehet a részben közös kassza. Főleg az együttélés első néhány évében amíg nincs gyerek.
Nálunk ez volt a helyzet és bevezettük, hogy a fizetéseink 35%-át összeadtuk és abból gazdálkodtuk ki a lakbért, meg a nagybevásárlásokat. Az évek során folyamatosan emeltük a részarányt és folyamatosan bővítettük az közösen fizetendő dolgok körét. Például hosszabb távú megtakarítások.
Most már 50%-nál tartunk, a megtakarításainkat is közösnek tekintjük.
A következő lépes a gyerek születésével a közös kassza lesz mert onnantól lényegében egy kereső van, a többi csak támogatás. De a közös rész elköltésének megbeszélésével már nagy rutint szereztünk.
Előnyei: Mindkét felet motiválja a nagyobb kereset. Igazságos. Fokozatos átmenetet biztosít a külön kasszáról közös kasszára.
A házassággal vagyonközösség jön létre. Jól értelmezem tehát, hogy jogilag bármelyik házastárs munkabére a házastársak közös vagyona?
Nálunk mindkettőnknek hasonló a hozzáállása a pénzhez (megnézzük mire költünk), ennek ellenére mindketten megkattannánk ha nem lenne saját rész is. Nálunk a következő felállás vált be: a fizetését mindenki a saját számlájára kapja, azzal azt csinál amit akar (elkölti vagy megtakarítja, az ő dolga) Viszont az ingatlanjaink bérbeadásából származó havi jövedelem, jutalmak, szerencsejáték nyeremények, ingatlanspekulációból származó egyszeri nyereségek, stb mind a közös számlára (vagy kp esetén az úgynevezett "köcsögbe" :D) mennek. Tulajdonképpen ebből élünk, mindkettőnknek van kártyája a közös számlához és bármikor belenyúlhat a "köcsögbe" ha kp-re van szüksége közös kiadásra, a maradék pedig közös megtakarítássá válik. A ruházkodást, kozmetikumokat, külön hobbikat, egymás szülinapi-karácsonyi ajándékát, stb pedig mindenki fizeti a sajátjából.
Ha van gyerek, szóba jön a külön kassza? Amíg a feleség otthon neveli a gyereket, addig a férj dolgozik és építi a karrierjét. Aztán már ha a feleség is visszamegy dolgozni, akkor sem egyforma mértékben keresnek. Ha van gyerek, akkor szerintem nem korrekt a külön kassza.
Hallottam olyat, hogy 50 oldalas házassági szerződést kötöttek, feltételekhez kötve, hogy ha a feleség szül gyereket, kap egy lakást. Nem tudom elképzelni, hogy igazán boldogak tudnak lenni az ilyen emberek.
Én a párommal 10 éve élünk együtt, az első perctől közös kasszán, amihez én ragaszkodtam, ő ellenezte. Akkor én jóval többet kerestem a páromnál, és a kapcsolatba is én hoztam az autót és a lakást is. A kereset azóta megfordult, már ő keres jobban.
Azóta már van közös családi ház is, meg más egyéb közös ingatlan illetve cég is (itt se engedte az 50-50%-os tulajdoni részt, itt is én vagyok a többségi tulajdonos).
Az apróbb kiadásokat is megbeszéljük, de mindenki annyit költ amennyit akar (lelkiismeret furdalása mindig a páromnak van, mert ő sokkal többet költ, lévén én "igénytelen" vagyok), viszont a tényleges anyagi helyzetünkkel egyáltalán nincs tisztában, nem is érdekli (amire kell, van), néha szoktam leültetni és tájékoztatni az aktuális helyzetről, főleg mióta tőzsdézek. A befektetésekről, biztosításokról stb. meg úgyis van egy dosszié az ügyvédünknél, ha történne velem valami.
@poroszlan
Igen, alaphelyzet ez.
Írásban lehetőség van a vagyonközösség felbontására a házasság alatt is. Ekkor lesz külön kassza, amiről itt sokan írnak. (Bár nem gondolnám, hogy náluk le is van ez papírozva)
A vagyonközösség felbontása legkésőbb a válásnál úgyis elő jön. De akkor már az indulatok és az érzelmek is sokkal hevesebbek lesznek.
Nálunk az a felállás, hogy van mindenkinek külön számlája, illetve van egy közös számla két kártyával. A közös számlára minden hónapban ugyanannyit átutalunk és ide jön a családi pótlék és más közös bevételek. A mindennapi költések, bevásárlások, rezsi, közös programok, stb a közös kártyákról mennek. Ha elmegyek a haverokkal sörözni a saját káryámmal fizetek...
Igazából csak egyfajta szabadság érzést ad a dolog, hiszen nagyjából tudjuk, hogy egymás számláján mennyi van, kinek mennyi a megtakarítása (amit szintén egyben kezelünk), de teljesen más érzés, hogy van egy saját privát számlád is, azaz nem adtad fel teljesen az identitásodat.
@laci
"Hallottam olyat, hogy 50 oldalas házassági szerződést kötöttek, feltételekhez kötve, hogy ha a feleség szül gyereket, kap egy lakást. Nem tudom elképzelni, hogy igazán boldogak tudnak lenni az ilyen emberek."
Miért ne tudnának boldogok lenni? Nem értem az összefüggést a papír és a boldogság között.
Közösen állapodtak meg.
Ugyanúgy amikor az igent a házasságkötéskor is közösen mondták ki.
@zozo Ez elég hülye érv, már bocsánat. Ha a bankszámla egyenlegből tudod meg, hogy a párod eladósodott, az már régen rossz! Hiszen az azt jelenti, hogy nem kommunikáljátok a pénzügyeket. A kommunikáció meg nem a közös vagy nem közös kassza kérdése.
@boma Szerintem ugyanarról beszélünk, nálunk mindketten a lehetőségekhez mérten járul hozzá. Az hogy a tulajdonjog hogyan alakul, megegyezés kérdése.
Intelligencia meg kommunikáció kérdése az egész, és nem a közös kassza vagy nem közös kasszán múlik. (A boldogság meg aztán pláne nem, nem is értem, hogy lehet ilyen összefüggéseket keresni.) Persze értem, hogy itt statisztikákról volt szó a cikkben, de amúgy a legtöbb ember alig ismerik egymást, de már házasodnak, közös kassázn vannak, közös hitelt vesznek fel... teljes agyhalottság, nulla gondolkodás. Ez a jellemző. Mert ez a szokás, tehát mást nem is lehet, mint amit a többi birka csinál. A külön kasszánál pont hogy nincs veszekedés, mert akkor senki nem ugathat bele, hogy a másik mire költi a saját pénzét. Nálunk külön kassza van, de ettől még (intelligensen) kommunikálunk a másik pénzéről is. Pl. "gondold végig, hogy tényleg szükséged van-e arra az okosórára, mielőtt megveszed" - ezeket le lehet szépen kommunikálni, ettől még mindenkinek saját döntése, hogy mit vesz.
@tamas
A te párod ugatni szokott?
Nálunk van közös kassza, amit hó elején adunk be kp-ban. Abból megy szinte minden közös költség (kivéve ajándékok egymásnak, nagyobb ruhadarabok stb. és a megtakarítás). Jóval többet keresek a feleségemnél, így ennek kb. 80-90%-át állom. A feleségem többet szeretne fizetni, de nem szoktam hagyni neki. 🙂 Amit saját számláról fizetünk, azt nagyjából levonjuk a kp-ban beadott saját részből.
Azonban a vagyonunk külön van. (külön vagyon = házasságkötés előtti vagyon + házasságkötés utáni megtakarítás a közös költség beadása után megmaradt jövedelemből)
Teljesen külön kasszát időközönkénti elszámolással nem tudnék elképzelni. Soha nem kérjük számon egymást, szerencsére mindketten takarékosak vagyunk.
Nem tudom, hogy lehet teljesen közösen kezelni a vagyont, hiszen pl. válás esetén a házasságkötés előtt szerzett vagyon úgyis különvagyonnak számít.
Házasságban, hacsak nincs külön erre vonatkozó házassági szerződés, vagyonközösség van, sőt ha a szimbólikus jelentését nem vesszük, a házasság csak éa kizárólag erről szól. Innentől kezdve a külön kassza egy illúzió, a külön bankszámla meg nem külön kassza, csak egy technikai dolog.
Na meg eleve kezdjük azzal, hogy a legtöbb magyar családban az ingatlan teszi ki a vagyon nagy részét, és az mindegy kinek a nevén van, úgyis együtt használják. Aztán ha van is külön hobbi, a szabadidő jó részét együtt töltik el, együtt nyaralnak, az ételben is biztosan van egy nagy közös halmaz. Ha már vannak gyerekek, akkor meg végképp nem lehet külön. Persze fenn lehet tartani egy fajta illúziót a közös részek pontos elosztásával, csak sok értelme nincs.
Nálunk 15 éve (hú de régóta...) közös kassza van. Alapvetően nem szeretek a pénzzel foglalkozni, pláne nem a napi kiadásokkal. Fizetést csak annyit viszünk haza a cégeinkből, amennyire éppen szükség van, nagyjából évente vizsgáljuk meg a kérdést, hogy jövőre mennyi legyen. Cégként mindig találunk beruháznivalót, így nincs értelme a "ki keres többet" kérdésnek nálunk.
Talán az a titka a dolognak, hogy bízzunk egymásban, a közös dolgokat közösnek tekintsük, és - főleg az elején - beszéljük meg ha bajunk van a másik költéseivel, valamint tanuljunk belőle, hogy mik a közös értékek. Az is fontos, hogy hasonló mentalitásunk legyen, de az nem az anyagiak, hanem az együttélés miatt kell, a pénzügyi hasonlóság csak következmény.
Technikailag több számlát kezelünk, az emigrációra készülés miatt már EUR folyószámlát is. Revolutot használok, nagyon jó hogy kategorizálja a költéseim.
@tamas
Addig mehet ez így, amíg hasonló jövedelmetek van. De ha lesz egy vagy két gyerek, és otthon marad 5 évet, ezzel elhalasztva a fizetésemeléseit, és csak a gyerekek miatt folyamatosan jövedelemhátrányba kerülve hozzád képest, akkor hogyan osztoztok?
Vagy valamelyikőtök munkaképtelen lesz. Élete végéig. Hm, ezek már erkölcsi kérdések.
@herr-riporter
A jog nagyon részletesen szabályozza az együttélés anyagi körülményeit. A házasság előtt szerzett dolgokat is. Azt viszont külön kasszásként jó tudni, hogy a külön bankszámlák és szóbeli megállapodások és ráutaló magatartás nem jelentenek külön kasszát a házasságban.
Szinte minden, a házasságban szerzett vagyon közös. A jobban kereső bankszámlája is. Hacsak nincs írásos megállapodás, házassági szerződés másról. A fenti összes különkasszás tudtán kívül közös kasszán van szerintem. 🙂
A lehetőségek:
1. Van 1 közös kassza + közös kezelés
2. Van a 2 külön kassza + közös kezelés - valójában ebben az esetben is 1 kasszáról beszélünk
3. Van a 2 külön kassza - külön kezelés, meghatározva, hogy ki mit fizet havonta - ha ez a felek tudtával és egyetértésével zajlik, és tudják mennyi saját kezelésű pénz marad az egyes feleknél, akkor ez is kb. ugyanaz, mint az előző kettő.
4. Az előző pont alfaja, amikor 3 külön kassza van, mindenki befizeti a meghatározott közös részt, a többit pedig szabadon felhasználja.
5. 1 kassza van, mert valaki "hazaadja a fizetést" és a másik kezeli a pénzt. Ha közös célok vannak, és átláthatóság, akkor ez is ugyanaz mint az előzőek.
6. Ha 1 kassza van, és az egyik elszedi a másik pénzét. Ez zaklatás, nem egészséges.
A normális esetek 1-5 kb. ugyanazok, ha van megegyezés, közös teherviselés és egyéni szabadság, akkor mindegy hol a pénz ténylegesen
@zabalint
Bocs, ugyanazt írtam 🙁
@Kiszamolo / 2018-08-03 at 12:08
Ez nem biztos, hogy ennyire egyertelmu.
re: eferix
2018-08-03 at 13:27
Nálunk az a felállás, hogy van mindenkinek külön számlája, illetve van egy közös számla két kártyával. A közös számlára minden hónapban ugyanannyit átutalunk és ide jön a családi pótlék és más közös bevételek. A mindennapi költések, bevásárlások, rezsi, közös programok, stb a közös kártyákról mennek. Ha elmegyek a haverokkal sörözni a saját káryámmal fizetek…
Nálunk is ugyanez a módszer, és ezt a házassági szerződésben is rögzítettük.
Nalunk egy viszonylag friss kapcsolat elso komolyabb (hosszu tavu) dontese volt a “kozos” szamla. Nagysagrendileg ugyanannyi a jovedelmunk, mindkettonknek van sajat privat szamlaja. A kozos szamlara mindketten ugyannyit utalunk, es a kozos koltsegeinket abbol fedezzuk (napi bevasarlas, kozos hasznalatu auto tankolas, de meg a macskak oltasa is innen megy). A sajat kasszabol megy a lakasaink rezsije (mindkettonknek van, es felvaltva lakjuk hol az egyiket, hol a masikat, annak fuggvenyeben, melyik praktikusabb), a parom kislanyanak a nyari tabora, a sajat autom szervize, a privat nyugdijszamlank, stb.
Ugy tunik, egyelore ez mukodokepes modell. Az biztos, hogy sokkal tervezhetobb, es kevesbe frusztralo, mint az egyszer en, masszor te megoldas. Legalabbis amiota ez van, engem sokkal kevesbe zavar, mint a fejben tartos, megosztos modell.
Akinél külön kassza van, az fizetést ad a kevesebbet kereső asszonynak a családdal járó mentális teherért, házimunkáért? Vagy a tiszta ruhák, tiszta otthon, gyerekes logisztika, tanulás, lehetne sorolni az jár a kevesebb pénz mellé? Azt is kiszámlázzák egymásnak, hogy a liter tejből ki ivott többet? Az ágy közös, a pénz nem? Otthon vagyok gyesen a közös gyerekkel, ellátom a háztartást, és éljek meg a 28.000 ftból, míg életem párja hesszel a 20xos pénzével?
A házasságok több mint 60%-a válással végződik, tartós élettársi kapcsolatnál még több a szakítás. Erre jön még rá, amikor az egyik fél unja a házasdágot, csak kényelem, anyagi függőség, társadalmi elvárások miatt nem lép ki. Józan ész, merre vagy? 🙂
Elkülönítetten kell kezelni a saját vagyont, kompenzálási rendszerrel (szülés, gyereknevelés stb. miatti kiesés). Ha együtt maradnak, nincs jelentősége, ha válnak, akkor meg korrekt rendezés legyen.
Az emberek többsége olyan naiv, mint egy indián. A nők akár évekig várnak, féltelépegetve, hogy valaki vállalja be őket komolyra -sokszor már gyerekkel-, miközben a társuk azt hiszi, minden rendben van. Már rohadt kevés az anyagi biztonság megteremtése, a normális viselkedés, a nők jó része halálosan unja a napi rutint, a beszürkülést, a pali férjek meg azt hiszik minden rendben van, pedig a nő csak a társadalmi elvárás szerinti szerepet
játssza. Persze senki se gondolja magát palinak, megvezetettnek, mindenki nagyon okos, mindenki nője tisztességes. Nem vagyok rá büszke, de sokszor volt olyan, hogy a férj/barát előadta, hogy milyen jól megvannak, miközben a csajuk kipakolt mindent, aztán 2 jó szóért és némi izgalomért széttette a lábát. És a férj/barát nem is hazudott, mert abban a hitben volt, hogy némi kis vita ellenére minden tökéletes. A nők akár éveket képesek várni színjátékkal, amíg mrgfelelő kiszállót találnak. A férfiak korrektebbek, nincs annyi színjáték. Hogy ki a hibás(abb) a kapcsolat megromlásában, az lényegtelen, az is, hogy vannak végtelenül tisztességes nők. A lényeg az, hogy statisztikailag is nagy kockázata van a válásnak, ezért érdemes rendezni a vagyoni viszonyokat. A többi süketelés és önfuttatás. Ha együtt marad a család, akkor úgysincs komoly jelentősége, kinek mi van a nevén.
Csak a tisztánlátás miatt:
A házasság alatt szerzett vagyon valóban "közös" vagyis 50-50%, de ez MEGDÖNTHETŐ vélelem, tipikusan vagyonmegosztási perben, bizonyítással.
Több mint 10 éve, már az összeköltözés óta, még a házasság előttről közös kasszán vagyunk. Pedig az elején masszívan többet kerestem, mint a feleségem, én vettem a lakást, de mégsem volt belőle soha probléma. Sokáig egy közös bankszámlánk volt, mivel kényelmes volt neki, hogy én már 15 éve naprakész nyilvántartást vezetek a kiadásokról és neki nem kellett foglalkoznia vele. Csak tavaly év végén nyitottunk neki külön számlát egy másik banknál, mert bármilyen fontosabb ügyintézésnél mind a kettőnk aláírása kellett és a gyerek születése után kezdett problémás lenni. Így is teljesen jól működik a dolog és szerintem ez is erősíti a kapcsolatunkat, ami fontos dolog, mert sok kapcsolatot meg tudnak mérgezni az anyagiak.