Nagyobb ház, nagyobb boldogság?
A lakóingatlanok méretei folyamatosan nőnek szinte mindenhol a fejlett világban. Az Egyesült Államokban jelenleg az átlagos ház 40%-kal nagyobb, mint 1980-ban és dupla akkora, mint a világháború után. (Miközben egyre kevesebb személy él egy-egy átlagos háztartásban. Egy személyre nézve 93%-kal nőtt az élettér 1973 óta.)
Ugyanakkor rengeteg felmérés van, hogy az emberek semmivel sem
elégedettebbek az ingatlanjaikkal, mint 30 vagy 50 éve.
Felmerül a kérdés, miért akarnak az emberek egyre nagyobb ingatlanokban lakni?
Az első magyarázat, hogy a nagyobb élettér több teret enged a közösségi életnek. A család elfér az étkezőben (s van is étkező), a kondiszoba miatt meg lehet hívni a barátokat, akik aztán ott is tudnak maradni vacsorázni, mindenkinek jut külön szoba, több mellékhelyiség és mosdó, mind-mind kényelmesebbé teszi az életet.
Ez első ránézésre rendben is van, de a kérdés ugyanaz: ha nagyobb az élettér, van hely a kondiszobának és a második fürdőszobának, ha a dupla garázsba befér kétszer annyi felesleges lom, miért nem elégedettebbek az emberek az ingatlanjaikkal, mint 30 vagy 50 éve? Miközben a nagyobb ház megvétele, hitele, fenntartása vagy akár bérlése is sokkal többe kerül, ennek ellenére úgy fizetnek ki egyre többet az emberek, hogy nem elégedettebbek a nagyobb ingatlanokkal.
Sőt, érdekes módon a nagyobb ingatlanba (házba) költözés csak átmenetileg dobja meg jelentősen az emberek elégedettségét. Ahogy kezdik belakni az ingatlant, közel 30%-kal csökken a kezdeti magasabb elégedettségi érzésük. Egy másik felmérés azt találta, hogy öt év után teljesen eltűnt a kezdeti elégedettségi emelkedés. Vagyis az új állapot lett az alapállapot, már semmi pluszt nem tett hozzá az emberek életérzéséhez. Ennek oka, hogy az első egy-két évben az ember még a régi ingatlanjához hasonlítja a meglévő ingatlanát, utána azonban már csak önmagában szemléli, illetve azt nézi, mennyivel lehetne még jobb. Akkor már azt mondja, még egy szoba de aztán tényleg nagyon kellene, hogy elégedett legyek a házammal. (Az alábbi ábrán is látszik, hogy a költözés előtt mennyivel elégedetlenebbek voltak a tulajdonosok a régi ingatlanjukkal, mint előtte.)
S természetesen az egyik legmeghatározóbb tényező, hogy mekkora ingatlannal lennénk elégedettek, az a környék, ahol lakunk. Nem ahol laktunk, mielőtt a jelenlegi lakhelyünkre költöztünk volna, hanem az a hely, ahol lakunk.
Hirtelen az eddigi álomházat is túl kicsinek érezzük, ha a szomszédoknak nagyobb háza van, mint a miénk.
Ahogy Marx fogalmazott 175 éve: Mindegy, mekkora a ház, ahol lakunk. Ha a szomszédos házak ugyanakkorák, minden tekintetben megfelelőnek érezzük az ingatlant. De építsenek fel csak egy palotát is a környékbeli házak mellé és hirtelen az összes addig megfelelő ház kunyhóvá zsugorodik össze.
Ezt hívják relatív gazdagságnak. Ahhoz képest érezzük magunkat jómódúnk vagy szegénynek, hogy másoknak mije van és nem az alapján, hogy mi mivel rendelkezünk vagy mivel lennénk elégedettek.
Az nem érdekel minket, hogy az übergazdagok mekkora házakban élnek, mert az nem a mi ligánk. De az igenis érdekel, hogy az a közösség, ahová magunkat soroljuk, mennyivel él nagyobb lábon, mint mi.
Az ingatlan az a legdrágább termék, amit az ember az élete során “elfogyaszt”. S mivel minél nagyobb egy ház egy adott környéken, jellemzően annál drágább is, a legtöbb ember önbecsülésének az alapja, tud-e akkora házat összehozni, mint azok, akiket magával egy társadalmi kategóriába sorol.
Robert Frank írja a könyvében, hogy ha az embereknek választaniuk kell, hogy laknak egy 370 négyzetméteres ingatlanban ott, ahol mindenki 550 négyzetméteres házban lakik vagy laknak egy 280 négyzetméteres házban, ahol mindenki más 190 négyzetméteren lakik, a legtöbben a második lehetőséget választják.
Gyakran a cikk elején említett nagyobb élettér utáni vágy mögött nem a mi nagyobb életterünk utáni vágy áll, hanem hogy nagyobb legyen az életterünk a többieknél. Érdekes módon a legtöbb esetben a férfiaknál az ingatlan az anyagi státusz, míg a nőknél a társadalmi státusz kifejezése.
A témában most megjelent egy érdekes tanulmány (angolul), akit érdekel a téma, olvassa el.
Addig is két idevágó régebbi cikk:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül
Úgy kell kialakítani, hogy amikor a család nem lakja, akkor ki lehessen adni, és akkor nem nettó veszteség a sok négyzetméter.
Valaki fentebb írta, hogy egy férfinak kell műhely. Ezzel én is így vagyok, amíg nem készült el a házunk nagyon zavart, hogy nem volt egy hely, ahol összerakva tudtam tartani a dolgaimat, amin éppen dolgoztam. Így 20 percre is érdemes nekiállnom reszelgetni, és jobban is haladok ezért.
Nem nagyobb egy négyszer akkor ház rezsije, mint a paneledé. Sőt. Kivéve, ha rosszul van megépítve. Ahogy jelenleg a házak nagyrésze, az 1970-80-as évekből, a 2000-es évekből és a mostani csokos házak minimum fele is.
Én picit kevesebb rezsit fizetek, mint egy rokonom panelban, holott az alapterület több, mint a háromszorosa.
Engem nem érdekel a más jóérzése. A házat lokáció (mindig ez az elsődleges értékmérő) és a leellenőrizhető műszaki adatok miatt vettük meg elsősorban, és azért, a térszervezése megfelelt annak, ahogyan mi gondolkodunk egy család életéről. A halálom az ostoba alaprajz, mindegy, hány nm-en, úgymint: “dolgozószoba”, “férfibarlag”, vendégszoba”, “ebédlő”, “vendégmosdó” stb. úgy, hogy nem is használják, csak kell, mert másnak is van.
Meg a gagyi minimál házakban a muskátli és a konyhafüggöny, mert nem olyat építenek/vesznek, ami nekik valóban kellene. Stb.
Hariri professzor érdekes meglátása, hogy a gyerekszoba üzenet a gyereknek, hogy individuum és ez is kialakítja benne és az egész társadalomban az elkülönülés igényét. Régen nagy házak voltak közös hálószobával, nyiván ez másra nevelte a gyerekeket: “legyetek egy hangya a bolyban”. Nyilván üdvözlendő ez a változás.
A gyakorlatban én 6 hónapja költöztem 107 nm-ről (+40 padlás tárolótér) 64 nm-re. Hátrány, hogy nincs külön nappali, az szülői háló is.
Előnyök: Takarítás harmadára csökkent, nem gondoltam volna. A szekrények (konyha, stb.) ugyanis leveszik a teret, így a nettó tér kb. feleződött.
Utazási idő szintén.
Kiváló biztonsági berendezések vannak.
“Valami mifid baromság miatt nem lehet azt hiszem már az EU-ból amerikai SP500 ETF-eket venni. Nem próbáltam, de elvileg van erre kiskapu. Opciózni ugyanis ugyanúgy lehet most is mint korábban.
Tehát annyit kell tenni, hogy pl. SPY-ra kiírsz Put opciókat és ha lejáratkor a SPY az opció célára alatt lesz, akkor rákerülnek a számládra a SPY ETF-ek, mivel az opció kiírással arra vállalsz kötelezettséget, hogy adott időben adott áron megveszel adott mennyiségű SPY ETF-et (kiírt opciónként 100db-ot). De ne mondjátok senkinek.;)”
Olyan ETF-eket lehet megvenni, aminek a nevében benne van az UCITS szó. A Vanguard-nak is vannak ilyen ETF-jei, bár azok valszeg osztalékfizetők.
Az IShares S&P 500-a se rosszabb egyébként.
Ezt nem igazán értettem soha, ezt a szálloda olcsóbb mint a vendégszoba dolgot. Vezesd már le kérlek, íme a paramétereink, mert nekünk is van vendégszobánk:
– megnéztem a tavalyi naptárban 32 napig volt vendégünk abban a szobában (22nm, szóval kényelmesen elfért benne 2 felnőtt+a gyerekágyban a bébi is)
– jellemzően kiemelt időszakban érkeznek hozzánk vendégek (pünkösd, karácsony stb.)
A helyi szobaárakat nézve napi 15 ezer/nap árral számolva ez durván 400 ezer forint tavaly. 111e/nm áron vettük a házat, ergó 2,45M volt a szoba. 4 éve vettük a házat, 1,5 milliót már “hozott”.
Szerintem egész jó megtérülés, és akkor csak az árat néztem, közlekedést időkiesést a távolság miatt nem.
Rezsink totál minimálisan több azzal, hogy van ez a szobánk hála az energetikai beruházásoknak.
Ahogy korábban írta Norbi írta. Transferwise/Currencyfair-hoz átutalod a forintot, ott átváltod és onnan utalod KBC-hez a kívánt devizát.
Mindkét cégről készült már cikk a blogon, ha több információra lenne szükséged deviza váltással kapcsolatban.
Nagy házat azért nem építettem (140 nm2 volt a tetőtérrel együtt, két szülő, két fiúgyermek), mert az nem az alkalmi összejövetelekre van kitalálva. Legalábbis nálam.
Van egy határ légköbméterben (építészek kompetenciája), ami alatt élhetetlen egy ingatlan (30 nm2-es lakás? 30 millióért?), de egy 300 nm2-es hodály sem okoz boldogságot.
Azt gondolom, a mai világból az emberléptékű dolgok hiányoznak.
Ingatlan, autó, utak, minden…
Ahogy a jövedelmed exponenciális növekedése sem okoz permanens orgazmust, úgy a nagy ingatlan, autó sem fog.
Egyébként nincs akkora alapterületű ház, amiben elég hely van egy nő ruhatárának 🙂
Igaz, 2 gyerekre terveztük, 1 lett, igy az egyik gyerekszoba dolgozóként funkcionál, de őszintén, jó az hogyha a fiamhoz jönnek a barátai el tudnak vonulni, ha én aludni szeretnék délután attól még a család nyugodtan tévézhet. Sok extra nincs, 3 szoba (egy háló, egy a gyereknek, egy meg igy lett a dolgozó/vendégszoba, egy tágas nappali egyben az étkezővel, konyha és kamra, fürdőszoba, mosókonyha és egy extra férfi wc).
Takarítás sztem nem olyan jelentős különbség négyzetméterre lebontva, egy 2x akkora nappali kiporszívózása 10 perc helyett legyen 20, nagy dolog.
Ha már a házakról van szó, olyan összehasonlításról volt már cikk (esetleg kalkulátor), hogy pénzügyi szempontból házat vagy lakást érdemes vásárolni? Nem befektetési célból, egyszerűen lakhatásra.
Van, kedves Dörnyei József.
Hogy nem fér bele a golfpálya? Nem. Szükségem van rá? Nincs.
Sokat gondolkodtam azon annak idején, elég-e a belső medence, vagy kell-e kültéri is?
Lemondtam a külső medencéről.
Ja, nem mindenki veszi, van aki építi.
Bye!
sciencedaily.com/releases/2010/03/100322092057.htm
És mindenkire igaz ez, de ésszel egész jól felülírható…
Józsi
Nekem a plusz egy szoba=az anyós sogornő ott aludhat kényelmesen hetekig, hónappkig is akár. Ellenben egy kanapé pár nap után kényelmetlenné válik. És gyorsan haza is megy xD Ezért jó messze vagy panelba magasra költözni. Nem fog minden héten kocsikázni 50-100 km-ket vagy többet. Vagy felmászni a 3.ra. Kivétel ha ő a 3-4. Emeleten lakik xD Reméljük h nincs kedve. Vagy csak hébe hóba 1x.
Másik h ma már olyan szinten felmentek az árak h a 3. Emeleti 2 szobás árából jó ha külvárosba kapok 1 lepukkant házat. Néha csak faluba.
A csok mindent feltolt az egekbe.
A jelenlegi albérletem kb fele akkora, mint otthon a nappalink, és így is van munka bőven. Lakásvásárláskor biztosan körültekintő leszek méretet illetően.
Te mindig elég vicces vagy. Egyedül élsz, ugye?
index.hu/nagykep/2017/10/30/ciganypalotak_banffyhunyad/
Ha már offtopic (ETF):
– Semmiképp se fizess egy vagyont bármely brókercégnek a váltásért. Ha muszáj váltani, ott a Miklós által preferált Transferwise, legrosszabb esetben 3 munkanap várakozás, és alig vonnak le valamit (a tranzakciós adót jól levonják).
– A KBC bár a legbiztonságosabb bróker, az új, forint alapú, ETF-eket valóban nem forgalmazza.
De a KBC-nél nem érdemes 4 milliónál többet hosszú távon befektetni, mert ugye csak 6 millióig védett a befektetésed, utána nincs garancia, akár mindent bukhatsz.
Válthatsz a Random Capital-ra (30M-ig védett vagy), ott egyszerűen átváltod a pénzed egy tőzsdei megbízás keretében, alacsony jutalékkal, bár még ez sem szükséges, hiszen forint alapú, BÉT-en forgalmazott ETF-et ott megtalálod.
Amire vigyázz, hogy mindig LIMITáron vegyél-adj el, sose PIACin, mert a likviditás nem tökéletes sajnos.
folyt.
Az öregről meg annyit, hogy ketten élnek anyósommal egy kétszintes, 180 nm-es házban. A felső szintre évente 1-2 alkalommal mennek fel, tele van pakolva egy csomó lommal. A melléképület detto ugyanaz: Karancs tűzhely, meg még egy rakás, régi szemét van ott. Hál istennek végre belátta az asszony, hogy nekem van igazam, apósom korszakalkotó ötleteit már meg sem hallgatja. Most ott tartunk, hogy azt a rengeteg szemetet, mocskot, amiket apósom az évek alatt ránk tukmált (hiányos étkészlet, soha nem használt, ócska konyhai gépek, felemás ágynemű, diplomata táska, meg mindenféle “kincsek”), folyamatosan hordom ki a szeméttelepre. És lám, máris kezdünk elférni…
Hogy hova megy el a sok négyzetméter?
Garázs, amiben nem szarokat, hanem autót tárolsz és körbe is tudod járni, az jó dolog.
Gyerekeknek külön szoba jó dolog. Gyerekenként.
Az sem baj, ha a fürdőben nem versz le mindent, ha meglibben a törölköződ.
Szeretek főzni, a konyhámban legyen hely.
Dolgozószoba? Pfej, jó az a kanapén is, laptoppal az ölben? Hát nem.
A nappaliba ne kelljen már centizni, hova fér el a kanapé, és ne kelljen oldalt fordulni, hogy elférjek egy szűkebb helyen.
Június elején indított egy megbízást egy külföldi partner a számlaszámomra, mint kiderült, még arra, amit másfél hónappal előtte, 30 napos határidővel felmondtam. Az utalásról küldött a partner egy bizonylatot, e szerint két hete kering valamerre – ő nem kapta vissza.
Mennyi idő alatt “pattan vissza” az összeg hozzá, vagy mikor és hogyan juthatok a pénzemhez? Van valakinek tapasztalata?
Előre is köszönöm.
Fizettesd ki az asszonnyal a kertészt, sőt szerveztesd meg vele az egészet. Különben sosem tanulja meg a tettei következményeit.
Ha erre nem hajlandó, akkor csinálj a kert hátuljába valamit, amit Te szeretsz, ő viszont gyűlöli. Garázs, műhely, medence, bármi.
Vagy add bérbe nyáron 20 éves, sátorozó, egyetemista csajoknak.
koos.hu/
nem oly rég ~25m2/személy volt az ideális/reális/minimum optimális lakhatási territórium, persze, ezek is a bruttó átlagfizetéshez hasonlóan pontos adatokat takarnak 🙁
40-50 nm-ben éltem le az életem legnagyobb részét, már szüleim generációjának is nyomor volt a cuculista lukakban felnőni (az idő persze mindent megszépít, de azért meséltek dolgokat), de 90-es születésűként, a rendszerváltás után felcseperedve igencsak rányomta a gyerekkoromra, életemre a bélyegét, hogy nem volt felnőtt koromig saját szobám, magánszférám, nem lehetett áthívni ismerősöket, vagy barátnőt, mert nem volt hová, miközben a kortársaim nagy részének igen…
Lehet 120-ról 150 nm-re felmenni már nem sok extra kényelemmel jár, de 50-ről 80-ra ugrani ég és föld érzése. A nagykoromra összejött családi fészekből pár éve újabb “Rákosi komfortba” kiröppenni is igencsak nehéz volt, hiába jut több nm most párommal egy emberre mint ott, valahogy mégis több az ide-oda pakolászás, szenvedés mint a családi 80nm-en.
Ne szenvedj fűvel: a kert nem használt végébe ültess diófákat/fenyőket, kerítésen körben pl. szeder. Alattuk nem sok minden fog nőni, szépek is és még értékük is lesz.
Ez már trollkodásnak is gyenge.. persze, nincs élet 400m2 alatt…
Unemployed,
Haha, tetszik az egyetemista csajos ötleted. 🙂
Meregzsakk,
Megbocsáss, ez egy bugyuta sztereotípia. Ha van értelme vagy pl. autópályán gyorsabb, az ember a Suzukit is elengedi. Ha nincs értelme vagy nem gyorsabb, akkor a flancos autót sem. Működik, hidd el, próbáld ki.
Az ingatlan méretét tekintve: sem a minimál, sem a maximál érveknek és győzködésnek nincs különösebb értelme. Az ember vegyen akkorát, amekkorára ténylegesen szüksége van és relative kényelmesen megengedhet magának. Ha 60m2, akkor annyi, ha 360m2, akkor annyi. Mások, szomszéd, após stb. véleménye teljesen irreleváns. Éljük már a saját életünket, ne másét.
Nyilván a lakhatás alapszükséglet egy bizonyos minimummal: tiszta, komfortos, pihenésre meg a hétköznapi tevékenységekre legyen alkalmas, a családtagoknak legyen személyes terük. Ezen felül mindenkinek saját személyisége, vágyai számítanak.
Én most vagyok a legelégedettebb a lakóhelyünkkel, pedig laktunk nagyobb helyen, kertes házban. Tehát nem csak ezen múlik a boldogság:)
Csak a számok kedvéért, végülis Kiszámolón vagyunk:
Amit eladtunk ház: 90nm (nappali+2 háló), 1000 nm kerttel.
Ahol most élünk: 62 nm lakás (nappali+2 háló) +6nm kis terasz.
Mindez 2 felnőtt egy kiskamasszal. A költözés remek alkalom volt a lomtalanításra is.
Plusz adalék: ismerős család 2x150nm-es házban öli egymást napi szinten, utál mindenki otthon lenni…
“Különben sosem tanulja meg a tettei következményeit”
Van annak valami diszkrét bája, ami a családon belül khm …. dinamika kibújik egy-egy kommentben.
Az emberek hülyék, nem tudjék, mit akarnak, mi kell nekik, stb. Az ilyen építészt meg elküldeni a fejébe, aki meg akar győzni a saját baromságairól, ha az nem szakmai dolog.
80 nm szerintem ideális: egyszer éltem egy isteni térszervezésű, bauhaus 82 nm-es lakásban. Azóta is azt tartom a legjobbnak egy átlagos, két gyerekes családnak, hárommal talán picit kicsi lenne. Ha nem talál meg minket a jelenlegi házunk, építkeztünk volna, és 80-85 nm nettót építettünk volna, a mi életünkre szabott térszervezéssel.
Szvsz. igazad van. Akinek nagyobb/kisebb/más kell, az vegyen magának nagyobbat/kisebbet/mást.
Nem fair, hogy a fizető utasok a reggeli és délutáni csúcsban is a banyatankokat kerülgetik.
:
Ha tul nagy a kert, akkor a diofa tenyleg jo otlet:) Tele van novekedesgatlo hormonokkal, amiknek a lebomlasi ideje 8 honap, ha jol tudom, es a diot eleg 1* egy evben osszeszedni.
Vagy adjatok el, es vegyetek az arabol egy pont megfelelot:)
Ha viszont nem tuzok ki vagyakbol eredo celokat, akkor meg soha nem fogom elerni.
A lokaciot ingatlannal magasabb prioritason tartom, mint a meretet. A hozzaszolasokbol latni, hogy egyentol, elethelyzettol is fugg, hogy ki mit tart fontosnak es hogy tudja a lehetosegeit osszeegyeztetni. Inkabb 20-30 perc alatt erjek a munkaba, mint 2x ekkora hazam legyen, 4-5x akkora telken es 40-60 perc menjen el az egyik iranyba. Volt szo, hogy autora 5-6-8 havi, lakasra 5-6-8 evnyi jovedelmet celszeru aldozni, meg anyival kiegeszitenem, hogy a havi fenttartas, rezsire meg 5-6-8 napit.
Az a baj, hogy aki 40 éves koráig úgy élt, hogy anyu vagy apu mindent megcsinál helyette, azon már nem lehet segíteni. A kertész nem lenne rossz ötlet, csakhogy közös kasszán vagyunk, így az én pénzem is benne állna. Egy alkalommal egyébként ki kellett hívnom, mert a betonozás mellett egyszerűen már nem jutott időm a hátsó kertre. 8 ezerért vágta le a füvet…természetesen számla nélkül, zsebbe.
Ültettem néhány gyümölcsfát, fenyőt, cserjéket, de ezeket is ugyanúgy gondozni kell (metszés, permetezés stb). A kis fenyőfánk 7 év alatt nőtt meg 3 méteresre. Alul megint vissza kellene vágni az ágait, plusz rendszeres locsolást igényel, mert kezd kiszáradni. A diófánk kb. 25-30 év múlva fog majd árnyékot adni, amikor már nyugdíjasok leszünk. Abban reménykedem, hogy hátha a kislányunknak megtetszik majd a kerti munka, és besegít nekem. Ha nem, akkor viszont megszívtam…
Persze, fel lehet nőni fele ekkora házban is, nálam is így volt anno. Akkoriban trabanttal jártunk, és milyen jó volt, most mégsem járnék azzal . Nyugaton én azt láttam, hogy ha van rá keret, akkor szép nagy házat építenek, fontos persze, hogy normálisan ki legyen találva az ingatlan, legyen a tereknek funkciója és legyen jól berendezve.
A cikk említi, idővel hogyan csökken az emberek elégedettsége az ingatlanuk méretével. Ez szerintem egybevág az “életszínvonal inflációja” támakörrel és minden életszínvonal ugrás után bekövetkezik
2. hasznos:max40.hu/
3. elgondolkodtató: epa.oszk.hu/00000/00005/00026/ot41-17.htm
“Szerencsére a fiatalok időben felkészítve elkerülhetik az időcsapdákat, a halálos civilizációs mintákba sodródást. Időcsapdák azok, amikor óriási életenergiákat fektetnek valamibe, amiről csak évek, talán évtizedek után válik világossá, hogy téves döntés volt. Az időcsapdák leggyakrabban a pályaválasztás, párválasztás, munkavállalás, vállalkozás, ——- lakhelyteremtés ———, eladósodás s legfőképpen a gyermeknemzés terén leselkednek. “
Ha oda jutok hogy megallapodok és esetleg saját ház akkor is úgy számolok hogy addig érdekes a saját tér amíg tini korban vannak a gyerekek. Előtte lehet közös szoba, érettségi után meg igen is húzzon el koliba.
Legyen egy kis kertecske (otthon ott a hatalmas telek, csak a baj van vele. Ha fater nem tudja gondozni majd akkor fene tudja hogy lesz karbantartva).
Amíg nincs bejárónő addig nem kell 200 nm-es ház az tuti.
A fű szerintem oda jó, ahol napozni akarunk/szaladgálni a gyerekeknek – minél kevesebb, annál jobb. Azért dióval/fenyővel nincs ugyanannyi munka, mint a fűvel.
És igen, a gyerekek idővel segítség – de ez nem hosszú periódus ás tényleg csak segítség. Az enyémek kiskamaszok, csinálják is a reggeli hósepréstől a fűnyírásig mindent – viszont ha verseny van/zűrösebb sulis időszak/betegek/nyaralnak stb, akkor nyilván nem és van még max. 8-11 ilyen év, aztán huss, elmennek majd. A kert marad 😉
Amúgy együtt érzek, a férjem kezdeti lelkesedését is elvitték a mókusok, közben nekem volt egy elég terhelt időszakom a munkahelyen is – viszont mostanra kezd beérzi az, hogy csupa kevés gondozást igénylő évelőt ültettem, a konyhakert pici, a fűnél pedig a gyerekek bevonva.
600m2 telek, a fele kert. Kicsit vágytam nagyobbra, de most már tudom, hogy egy centivel se kell több, elég szenvedés ez is. Limlom minimalizálva, pince 15m2, és pont elég (sose értettem a 100 m2-es alagsorokat). Fűtés évente 110 ezer, napelemek, akár minimálbérből is fenntartható.
És hiába küzdöttünk vele éveket, kegyetlenül meg fogunk tőle válni, ha már nem kell. Szerintem ez a legfontosabb szabály. Talán szívesebben maradnak majd a gyerekek, mert a belváros 25 perc BKV, de pontosan tudom, hogy 18 évesen saját lakást akarnak majd. És meg is kapják.
*Az élettér egyébként a magyarul szakirodalomban nem pejoratív (csak ha mellette van németül + kontextus), a németek továbbra is használják, bár elterjedtebb a Wohnfläche (lakótér/élettér), ez azonban ház esetében nem tartalmazza a kertet, míg a Lebensraum igen.
Lassan összejön(ne) az önerő (~10m) egy saját lakásra (bár még kivárunk, lehet rosszul tesszük, de egyszerűen nincs szívem ennyi pénzt adni egy lakásért, mint amennyit most elkérnek). Viszont nem tudjuk, hogy mekkorát vegyünk. 1-2 gyerekkel tervezünk. Szerintem a hálószobák alapvetően alvásra vannak (persze kell, hogy elférjen 1 asztal a gyerekeknek tanulni, illetve elvonulni) és e mellé legyen egy nagyobbacska nappali/ebédlő “élni”. Az átlagos panel csőkonyhánál nagyobb konyha is jó lenne, menyasszonyom nagy álma a szép, tágas konyha. Én egy saját mosdóra vágytam, de elengedtem már ezt is.
A gond az, hogy panelban nem nagyon van ilyen elrendezésű, másra meg nincs pénz (átlagos a fizetésünk, és valószínűleg csökkenni is fog, mert nem szeretem amit csinálok, meg ugye a gyerekek miatt is kiesik majd egy része, most kb 850-900e).
Maradunk Budapesten…ötletek/tippek.
Akkor angliai magyarként: hát itt q. nem nőtt az ingatlanméret, sőt az átlag angol ingatlanméret zsugorodik. Az új építési telkeken két házat zsúfolnak be oda, ahova egy férne, egy ún. háromszobás házban börtöncella méretűek a szobák (vö.: az EU-ban már a csirke minimális „életterét” is meghatározzák, az emberét nem kell). A régi házakról meg amit szívem szerint írnék, hát… Itt az építési technológia ugyanott van, ahol a viktoriánus korban: cavity wall „hőszigetelés” stb. Borzalmas lelakott mocskokat szemrebbenés nélkül mutattak meg az ügynökök, mire találtunk egy emberi környéken egy emberi lakhatásra alkalmasat.
Itt sajnos pont az ellenkezője van a kelet-európai építkezésnek: ha itt megveszel egy házat, nem dúrhatod le, hogy egy 21. századit építsél, hanem max. a belsejét tudod felújítani (már amennyire, mert ugye itt a legtöbb lakóingatlan sor- vagy ikerház).