Viktor vetett fel egy témát, ami náluk aktuális probléma:
Egy téma javaslatom lenne, de talán helyesebb lenne ezt kérésnek nevezni.
Két hét múlva lesz 18 éves a lányom. Szeretnénk teljesen átvariálni a jelenlegi finanszírozását, ami most heti zsebpénz formájában ölt testet.
Cél, hogy elkezdjen gazdálkodni, az álmait a lehetőségeihez, vagy a saját teljesítményéhez szabni. Hogy neki jusson eszébe a havi utazási bérlet, a mobilszámla kifizetése, hogy megtanuljon előre gondolkodva spórolni a jövőbeni költségekre.
Hasznos lenne tudni mi erről a véleményed, megismerni a fórumtársak tapasztalatait, akár számszerűen is, hogy ki mennyit és milyen formában ad egy ekkora gyereknek. És mi tartozik bele? A ruházkodás? Nyilván, de van-e és hol a határ? Nyári üdülés a haverokkal? Buli, nyár, Fanta? A net? a mobil?, a laptop?, de aztán a legnagyobb, legújabb, legmárkásabb ám? Évente persze...
Mert ugye mindig van olyan barát akire hivatkozni lehet, hogy neki van ergó neki is jár. És mi van ha ezek ütköznek a család fizetőképességével, vagy ad abszurdum a fizető készségével? Ha ütközik a gyerek rövidtávú vágya a hosszútávú nevelési elvekkel? Hogy lehet így felelősen gazdálkodni, ha állandó érzelmi/anyagi nyomás alá van helyezve ad hoc beeső tételekkel a családi büdzsé? Pláne, ha azok esetenként még jogosnak is tűnnek. Pl. nyelvtanár, de óránként hatezerért?? Külföldi tanulás de évi több millióért? Mikor vagyok jó szülő, ha szó nélkül fizetek mint a katonatiszt, vagy ha felvállalom a konfliktust és a napi konfrontációt a magasztosabb pénzügyi nevelés céljaiért? Én ez utóbbiba már kezdek belefáradni, de nagyon...
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond jeligére előre is köszönöm a segítséged! 🙂
Üdvözlettel: egy tücsköt nevelő hangya
Eddig a levél. A kérdés nem könnyű, ahogy a gyereknevelés önmagában nem az. Ezzel szerintem minden szülő szembesül, mit adjon meg a gyereknek és mit nem.
Én is sokat gondolkodok rajta, mi lesz, ha a gyerekek alapnak veszik mindazt, amit kapnak, pusztán azért, mert telik rá és ezt látják, ezért ebből indulnak ki, mint az élettől elvárható minimum. Ha azonban ő kezdi az életet, mindez nem lesz számára alap, az első néhány évben legalábbis biztos nem: lakhatás egy jó környéken, autó, külföldi nyaralás és többi.
Éppen ezért gondolom azt, hogy szándékosan nem adok meg a gyerekeknek mindent, hogy lássák, nem jár minden alapból és van olyan, hogy nincs valami. Most nem volt sétáló Tacsi kutya karácsonyra, de ha nagyobbak lesznek, akkor sem fognak megkapni bármit, amit csak szeretnének. Hetvenezres fejhallgató? Persze, miért is ne. Ott a Meki, szeretettel várnak nyári munkára, majd abból megveszed magadnak. Mindjárt más értéke lesz a fejhallgatónak, ha az ára három hét kemény munka volt az olajbűzben a konyhán.
(Én 13 éves korom óta dolgoztam nyáron és a hétvégéken is gyakran, hajnal négykor keltem és mentem dolgozni fóliába, majd 16 éves korom óta vállalkoztam. Nem azért, mert muszáj lett volna, hanem mert jól esett dolgozni és az a pénz is jól esett, amit ezzel kerestem.
Persze ma már akkor se engedd a gyereknek, hogy dolgozzon 13 évesen, ha nagyon akar, mert csúnyán megbüntetnek gyerekmunkáért, de akkor még nem nagyon vették ezeket komolyan. De úgy gondolom, hogy sokkal életrevalóbb lettem attól, hogy nem 24 évesen csodálkoztam rá arra, mi is az a munka és hogy munkából lehet pénzt keresni, amiből megvehetem azt, amit szeretnék.)
De erről már többször írtam. Most ti jöttök, segítsetek Viktornak, ti hogyan csináljátok/csináltátok és miért volt sikeres a stratégia vagy miért nem.
Kapcsolódó cikkek:
Nálunk most születik a harmadik (nem a csok miatt, nekem nem éri meg felvenni), van egy 5.5 éves lányom, 2.5 éves fiam. A lányom már nagy hisztiket vág az üzletekben, repétren, hogy kell neki valami. Szimplán hagyom, hogy hisztizzen, nem érdekel, hogy megvető szemek néznek az üzletben. Ez olyan, mint a kéregetők az utcán... csak akkor kéreget, ha látja, hogy van értelme. Remélem majd megunja. Nyilván a gond ott kezdődik, hogy néha azért megveszünk nekik ezt-azt így nem tudják eldönteni, hogy mikor lehet, mikor nem, vagy minek van értelme, minek nem. Az ők szemszögükből olyankor lezár a homloklebeny és a világ legfontosabb dolgának hiszik azt a plüsst, vagy bármit. Én azt vallom, hogy a gyerek azért hisztizik, mert figyelemre vágyik. Azért is rosszalkodik. Nem baj, ha kikap, legalább akkor is velük foglalkoznak. Én ezért igyekszem ilyenkor is tudatosítani bennük, hogy nagyon szeretem őket
A gyereknek a szülő annyit biztosítson, amennyit megfelelőnek érez. Ez családonként más. Van ahol az anyagi lehetőségek sokkal többet tesznek lehetővé és és a családi hagyományok is nagy eltéréseket mutatnak.
Nálunk például igyekszem ebbe az irányba vinni a dolgokat:
A létfenntartáshoz szükséges dolgokon jelentősen túlmutató drága cuccokat csak ünnepi alkalomra kap a gyerek. Ha valami extra dolgot szeretne, azért teljesítenie is kell. Amíg kicsi, addig ugye nem küldhetem dolgozni. Iskolai jegyek és házimunka az elvárás.
Ha olyan dolgot szeretne, ami szerintem szükségtelen neki, azt nem kapja meg. A nevelés konfrontációval is jár. Ha kis korától folyamatosan kapja meg, akkor nem sokkolja, viszont ha évekig nem konfrontálódott vele a szülő és egyszercsak megteszi, akkor sokként fogja érni.
Habár az én lányaim 9 és 11 évesek, nálunk úgy alakul a pénzkérdés, hogy alapvetően nincs zsebpénzük, de bármikor tudnak otthon pénzt keresni. Minden könyv elolvasása 1.000 ft-ot ér, ami legyen kötelező olvasmány, vagy szabadon választott. Így sokszor azért olvasnak persze, mert kéne egy kis pénz nekik, mert meg akarnak venni valami felesleges dolgot, ami van az osztálytársuknak is. Viszont mire elolvasnak 1-2 könyvet, hogy az árát megszerezzék, már elmúlik a hirtelen "nekem is kell ilyen" érzés, másrészt -mivel olvasni nemcsak hasznos, de jó is- rákapnak, és akkor lendületből elolvasnak még néhány könyvet. (ezért is megkapják az ezrest)
Így egyrészt, ha megkívánnak valamit, nem elérhetetlen számukra, így a sóvárgás nem emeli az áhított dolog eszmei értékét, másrészt megtanulják, hogy ha valamit el akarnak érni akkor tudnak, de kell is nekik tenni érte, és az olvasásra is rászoknak.
Nálunk is 3 kicsi van, így még ez kevéssé érint, de elgondolkoztam, én hogyan csinálnám Viktor helyében. Szerintem ha kiszámíthatóságra szeretnél törekedni, akkor csinálj egy budget-szerűséget a tényadatokat nagyságrendben figyelembevéve. Pl. eddig kapott havi 10e-t zsebpénzként bármire elkölteni, mondjuk szintén ennyi volt a havi ruha, szórakozás stb. Na ezeket add össze, kijön, hogy mondjuk eddig - a nagyértékű adhoc dolgokat leszámítva - havi 80e-t költöttél rá zsebpénzestül mindenestül. Ezután mondd azt neki, hogy nézd, eddig ez és ez kb ennyi volt havonta, de szeretném, ha ezentúl ezeket te intéznéd, kapsz havonta 80e-t, oszd be, ami az ismert kiadásokon felül megmarad, az a tied, ami azon felül kell az egyéb vágyálmokra, azért lehet menni dolgozni.
En csak kibicelek itt, az elsö van epp születöben, szoval semmi tapasztalatom 18 evessel. De meg egesz jol emlekszem milyen volt 18-nak lenni, nalunk ugy müködött, hogy en is belelattam a csalad anyagi helyzetebe, terveibe. Tudtam, hogy melyik keresem realis es melyik nem, milyen dolgokert kell nekem dolgoznom es mit kapok otthonrol.
Ezt egy jo megoldasnak gondolom, nem kell a 18 eves gyereket ugymond "gyereknek" tekinteni, sokkal belatobb lesz, ha öt is beveszed a csaladi költsegvetes tervezesebe, aztan ha azt mondod neki, hogy nem, akkor azt is erti miert.
Nyelvtanar hatezerert tenyleg iszonyu sok, nezz szet az otevotnyelv.com blogon, a srac leirja hogy keress anyanyelvi tanart ennek a töredekeert.
Külföldi tanulasnal nezzetek meg, milyen munkalehetöseg van neki a környeken, hogy tudna ö csökkenteni a költsegeket.
A lenyeg, hogy legyen bevonva, ne megkapom vagy sem kerdes legyen.
Egy csomó családban az a gond, hogy a szülő evidenciának tekinti, hogy a gyerek magasabb színvonalon él, mint ő maga. Anyu a 20 éves télikabátjában jár, a lánya minden évben magától értetődően veszi a legújabb divat szerinti göncöt. Ugyanez a fél évente cserélt telefonnal, évente síeléssel, nyáron fesztiválokkal, miközben a szülők jó, ha egy hétre elmennek valahova. A helyzetet "súlyosbítják" a nagyszülők, ha valami nincs, ők biztos besegítenek. Anyagilag nehéz helyzetben lévő családokra is igaz ez a jelenség. Nyilván benne van a csoportszellem, de nagyon gáz.
Csak hogy kekeckedjek, ha Viktornak most lesz 18 éves a lánya, akkor szerintem kicsit már elkésett ezzel a dologgal. 😉
Persze a téma attól még fontos, de az már szerintem nem a gyerek pénzügyi felneveléséről, hanem az elengedéséről, illetve a felnőtt gyerek támogatásáról szól.
Egyébként persze az egy nagyon valós kérdés, hogy mit tegyünk az egyetemre menő gyerekkel, aki ugye még nem feltétlenül dolgozik, mekkora támogatást kapjon, belefér-e egy külföldi egyetem, stb. Ez viszont megint egy olyan kérdés, amiről évekkel (vagy egy-két évtizeddel) korábban már gondolkodni kell és mondjuk középiskolás korára vele is közölni kell, hogy egyetemre (tandíjra, megélhetésre) tudunk-e majd neki pénzt adni, vagy nem, ha igen, akkor ez külföldre is vonatkozik-e, vagy csak hazaira, stb.
Egy példát írnék csak. Mobiltelefon kérdése. Nálunk az a felajánlásom, hogy kétévente 15000 forintot adok nekik egy mobiltelefonba. Össze lehet gyűjteni, ha nem kér mondjuk 4 évig, akkor már 30-at kap).
Ha ennél drágábbat szeretnének, akkor nekik kell összegyűjteni rá a pénzt. Alapvetően a házimunkáért nem lehet kapni, csak pár extráért, mint pl a fűnyírás és a kocsitakarítás. Illetve születésnapra, ballagásra is pénzt kértek pl rokonoktól.
Azon kívül van zsebpénzük, de összegében nem sok. Aki kilencedikes az pl havi 2000-t kap a 12-es 5000-t (évente 1000-el növeltem).
Viktornak:-)
Attol is függ mit csinal erettsegi utan.Ha dolgozik,nem kell a segitseg(ha otthon lakik en kernek havi fix összeget a
lakhatasert,kajaert)ha egyetemista akkor tanuljon jol akkor kap valamennyi ösztöndijat,plusz igenyekre pedig keresse meg ö maga a penzt.Lehet ez igy rosszul hangzik,de szerintem ennek van talan ertelme.Utazas ,buli ezek mind extra igenyek amit azert ö maga is tud finanszirozni.Az eleg durva ha eddig is ugy lett nevelve,hogy azert mert a baratnöjenek van,ö is megkapja.Igy nehez lesz egy darabig nektek,amig ra nem ebresztitek,hogy ez igy nagyon nem jo.2 gyerekünk van 24 eves es 13 es fel.Amit elszurtunk a nagynal azt probaljuk mashogyan csinalni a kicsinel:-) Talan meg nalatok sem kesö!:-)
@yimshagin rettentö sok havi 80ezer.Minden honapban!!!Persze ha ügyesen gazdalkodik összejön belöle egy nyaralas vagy sok buli de szerintem (ha otthon lakik es eszik is) ez havi 150ezer siman.Azert az durva plane ha atlag fizetest nezzük.Talan meg az a legjobb ha mondjuk berlet,mobil minimum elöfizetest finanszirozni a többit keresse meg ö maga.Ha van ra igenye tegyen erte valamit.
Kedves Olvasók!
Én a fiatalabbik korcsoportot erősítem, így hátha tudok adni hasznos tanácsot a másik oldalról. Mindig megkaptam amit szerettem volna, így felnőtt koromra kellett megtanulnom a dolgokat, amik számomra hátrányosan értek. Lehet, hogy megkaptam mindent, de sok fontos képességem ami kellett volna, hogy megtegyek a dolgokért, nem fejlődött ki. Én azt tanácsolom, hogy ne adjunk meg mindent a gyereknek, mert sosem válik tudatossá. A 18 éves kor még megfelelő idő a tudatosság kialakítására. Ha tervezéséről van szó, adjuk meg az alapot ( étel, szállás, egy keveset a ruhákra), de minden másért meg kelljen dolgoznia, mert így tud kialakulni benne a türelem és a munka iránti megbecsülés.
Remélem tudtam vele segíteni!
@Endre nalunk ezt a ket dolgot(fünyiras,kocsitakaritas)imadja a gyerek a legjobban.Meg porszivozni:-)Nalunk nincs hazomunkaert penz.Most kezdtük a zsebpenzt is,kivancsi leszek.Majustol dolgozhat is(14)meglatjuk.Van bankszamlaja kartyaval(Nemetorszag) mar most azon agyal milyen szamitogepre gyüjtsön.Ja es a szomszedok maris megkertek hogy az ö autojukat is takarithatja,penzert.
Engem az egyetemen 5 évig havi 50 ezer forinttal támogattak a szüleim. Ez arra volt elég, hogy kifizessem a kollégiumot, egyek, havonta párszor elmenjek moziba. A többi pénz ösztöndíjból jött, illetve nyáron diákmunkából. Nagyon örültem ennek az 50 ezer forintnak, mivel sokan mások körülöttem diákhitelből éltek. Minden évben megkérdeztem a szüleim, bírják-e finanszírozni a tanulmányaim továbbra is, vagy vegyem fel a diákhitelt.
Nem volt evidancia számomra, hogy fizetik a tanulmányaim. Aztán az első fizetésem óta nem kértem pénzt a szüleimtől, nagyon jó érzés volt, hogy mostantól azt az 50 ezer forintot magukra tudják költeni.
Ha 18 éves korára a lányod nem jutott el odáig, hogy ne legyenek anyagi vitái a szüleivel, akkor valahonnan meríts erőt, mert akkor most kell erre megtanítanod.
Szerintem ezt 18 évesen elkezdeni csak azért, mert már beköszönt a nagykorúság: halottnak a csók.
A gyerekkel való hiteles együttélésben hiszek, nem a nevelésben. Úgyis azt csinálja vagy reagálja le, amit teszünk. Ha összhangban vannak az elvárásaink a saját életünkkel,akkor a gyerek követni fogja,ha nem,akkor lázadással reagálja le,de a legkevésbé sem rezonálnak a szócséplésre eredménnyel.
Szerintem anyagi helyzet függvénye sok dolog, de általánosságban: ha az a gyerek tudja, hogy a dolgok nem puszta sóhajtással keletkeznek a semmiből, ha kötelességtudatot és értelmes munkát lát otthon, amibe be is van vonva, és tudja, hogy a család anyagi viszonyai kb. milyenek, akkor túl nagy baj nem lehet. De semmiképpen nem nevelném arra, hogy magasabb színvonal jár neki,mint a család többi tagjának
16 éves kortól pedig legitim és valid a vágyak árának feléért megdolgozni, többivel kiegészíthető.
Na, nem ment el a hozzászólásom. Olyan kérdésem lenne, ha 9 éves gyerek fizet adót lakáskiadás után, akkor milyen befektetési lehetősé van, hogy adót tudjon visszaigényelni? Még nagyszülők+saját erő vettünk 13-ban egy 6. ker lakást neki, amit azóta kiadunk és megy havi 70e babakötvénybe meg 10e TBSZ-be neki, de jó lenne az adót is legalább részben visszatéríteni. önyp csak 16 évesen tud nyitni, de tudjuk már Miklóstól, hogy ilyen fiatalon nem szabad azt kötni, mert ilyen időtávban nem jó befektetés 🙂 Mást meg nem találtam, unit linked felejtős természetesen.
A cikk témájához annyit, hogy igaz, rászabadítok a gyerekre 18 évesen egy csinos összeget, de megpróbálom úgy nevelni, hogy készítsen egy tervet és ne állat módra egyszerre akarja elkölteni. Ha elkölti, akkor így járt. Ennyit tudtam neki adni, nem kevés, de több nem lesz.
Nálunk 8 éves a gyerek (fiú). Két helyről kaphat pénzt:
- mamáék a tanulmányi eredmény után jutalmazzák heti 500 forinttal, ha azon a héten csak "5-ös" jegye volt
- nálunk meg kertes ház+van saját telek is van, mindig van mit csinálni 1000 forintos nettó órabérért 🙂
Addig folyamatosak voltak az "ilyen legó kell", "az sincs meg azt is vegyük meg" mondatok, majd fél éven belül átállt a gondolkodásmódja arra, hogy "ez a közepes legó 7 óra munka? az sok!"
Ami nem fontos része a gyerekkorának, azokat szépen meg tudja venni (pl. a Minecraftozásához saját pénzéből vett könyveket). Kicsit most túl is tolta a gyerek, mert hétvégén mondta, hogy 92 ezer forintja van már, de nem tudja mire költse el... Ott tartok az oktatásban, hogy ha valakinek van pénze, azt nem kötelező minél hamarabb elkölteni.
Mi amúgy Start számlára gyűjtünk neki havi 20000-rel kezdtük, évente 1000-rel növeljük.
@laca "Szimplán hagyom, hogy hisztizzen, nem érdekel, hogy megvető szemek néznek az üzletben."
Nem csak azert szoktak nezni, mert sajnaljak a gyereket, hanem azert is (megkockaztatnam, hogy foleg ezert), mert nagyon zavaro a zaj. A gyerek-, vagy akar a kutyatartas, sok felelosseggel jar, tobbek kozott arra is kene figyelj, hogy masokat ne zavarjon. Nincs kihivas figyelmen kivul hagyni a hisztizo gyereket, csaholo ebet, kompetens szulo akkor leszel, amikor a hisztit is le tudod csititani anelkul, hogy engednel neki.
Nálunk van egy szint, amit megkapnak a gyerekek, a lehetőségeinkhez képest szerintem nem kevés. Bár mivel még nem elég nagyok, nem az árát kapják meg, hanem befizetjük őket ezekre. Ehhez persze mindig jönnek jönnek új hóbortok, de egy idő után bevezettük azt, hogy újat már csak a régiek terhére lehet felvenni. Jött az úszás először heti kétszer, lovagolni is akarok. Rendben, de akkor egy úszás, egy lovaglás. Most idén a falmászás az új sláger. Ez még csak terv és kipróbálás szinten van, de itt is dönteni kell, mit veszünk ki a kosárból. Ha nagyobb dolgokon keseregnek, hogy miért ilyen öreg a kocsink, miért nem nyaralunk a tengernél, akkor arra az a válasz, hogy nem kell alapítványi iskolába járni 3 településsel odébb, hanem itt lakunk szemben az államival, és akkor lesz tengerpart, meg újabb kocsi.
Később ugyanez mehet a pénzzel is. Itt van ennyi, tanuljon meg vele gazdálkodni.
Még nincs gyerekem, de előre félek a pénzügyi nevelésétől.. Nincs standard best practice.
Inkább a tapasztalatomat tudom veled megosztani, mert nem volt túl rég, hogy ebben a korban voltam 🙂
Nekem nem "járt" zsebpénz tiniként, ha valamire kellett, akkor kértem, de büfézésekre, bulira nem adtak, utólag hálás vagyok emiatt. A szüleim szabták a határokat, nem én. Amikor egyetemre mentem és elköltöztem otthonról mindenkinél okosabbnak hittem magam, és úgy költöttem a pénzt, mintha végtelen lenne. A szüleim kajára, sulis cuccokra és bérletre adtak, a szórakozásra magamnak kellett előteremteni, igy nagyon hamar elmentem diákmunkára (sokszor az egyetemi előadások helyett), hogy a kivánt életszinvonalamat finanszirozni tudjam. Ez a több évnyi munkatapasztalat egyébként hatalmas előnyt jelentett diploma után azokkal szemben, akik nem csináltak semmit.
Folyt.
Folyt.
Összességében a saját bőrömön tanulva és saját időmet feláldozva fogtam fel leginkább a pénz értékét, igy kerültem a kiszámoló oldalra is. Ez a legértékesebb tapasztalat.
Ami szerintem még jó lehet: leülni a gyerekkel, nyiltan beavatni a pénzügyeitekbe, mennyi a bevétel, mennyi a kiadás (a havi megtakaritást is ideszámolva), mik a rövid és hosszútávú pénzügyi céljaitok. Lehet, hogy a gyerek azt hiszi, hogy kerestek 300 nettót, ebből 100 a kiadás, a többit meg fukar módon nem akarjátok rá költeni. Ha látná, hogy mennyi is a "szabadon elkölthető" összeg egy hónapban, máris megértené miért luxus a hatezres nyelvtanár meg külföldi albérlet 18 évesen, mert ő ott akar tanulni. Nekem a legnagyobb megdöbbenés egyébként a havi élelmiszerre elköltött összeg volt.
Nálunk is picik még, távol a felnőttkor, viszont emlékszem 1-1 jó dologra gyerekkoromból.
Diákként már látjuk, tapasztaljuk, hogy eltérő színvonalon élünk. Ruházkodás, szülők autója, étel, nyaralás, síelés, hol lakik, zsebpénz... ezekből lehet a többiekről egy (felületes) képet kapni. Így a gyerek sztem be tudja tájolni, hogy a szülő számára mi az, ami nem nagy tétel. Ugye ez valahol egy laptop, itt egy drága mobil, ott egy farmer.
Számomra fontos (így is tanultam), hogy egy majdnem felnőtt NEM alapvető igényeit (jobb telefon, ruhadivat stb.) csak részben finanszírozzuk. Gyűjtse össze a harmadát/felét/kétharmadát, és jobban fogja értékelni, ha a saját pénze is, nem pedig ingyen hullik az ölébe.
A másik fontos (már kiskorban is) az időfaktor. Várjon rá! Ha annyira kell, 2 hét/2 hónap múlva is szeretné majd. Ha dolgozik érte, hetekig gyűjt rá, az egy jó kombináció az időfaktorral.
Gyerekeim még kicsik(3 év alatt), ezért a saját peldamat tudom leírni. Gimnáziumban kollégista voltam(2000-es évek eleje-csak az árszínvonal miatt), heti 2eFt volt a zsebpenzem, az oda vonatjegyet Apukám mindig megvette. Ruhát, telefont, stb. nem ebből kellett finanszíroznom, azokból a középkategioria adott volt. Nyáron nem dolgoztam, szüleim nem támogatták, hogy "éhbérért" dolgozzak, inkább nyelveket tanultam. Egyetem: havi 15eFt, amíg nem volt osztondijam(kb. fél év, utána nem kértem penzt), otthon laktam, ruha, laptop, stb. szintén adott volt. Nekem nagyon jó érzés volt, hogy a"megkeresett" (=ösztöndíj) pénzből fizettem magamnak pl. a jogsit, drágább ruhákat, stb. Egyetemet megtakarítással zártam, nem szortam el a pénzt, mint a csoporttarsak. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a szüleim által megtanultam egy keretet beosztani és addig nyujtozkodni, míg a takarom ér. Folyt.
A gyerekmunkához való hozzáállással (is) átestünk a ló túl oldalára. Én elmentem 13 évesen apám gyárába "dolgozni", de mindenki tudta mit tud egy gyerek. Hozz ezt, vidd el azt, söpörd ki a raktárt, stb ... A gyerekmunka az ami Ázsiában van. Persze nyáron már az is rossz volt, hogy 8 órán át bent kellett lennem, de a végén jól esett a 3-4k, talán biciklit vettem belőle. Viszont jobban átláttam - még ha nem is tudatosan - mennyit ér valami (bicikli).
Folyt. köv. Egyetem mellett viszont már szakmában dolgoztam nyáron, hogy pl. megcsinaljam a jogsit, tankoljam az autót(volt, mikor már megtehettem, hogy azzal járjak); vagy pl. kitartson a pénzem a következő ösztöndíjig. Röviden: a saját gyerekeimmel is ezt szeretném követni, kapnak egy keretet és tanuljanak meg gazdálkodni.
Nem könnyű, és most elkezdeni pláne nem könnyű.
De tény, a kortárscsoport valahol valamilyen szinten fontos, ha nem akarok vele kitolni, nem próbálom aszkétaságra nevelni egy jobban eleresztett gyerekekkel teli középiskolában, a többség ilyen korban nem akar kilógni, béna meg lúzer lenni meg végképp nem. De vannak határok, már el lehet dönteni, mi a fontos ezekből.
Néha úgy érzem, nem a gyerekek az igazi hunyók, hanem a sok lökött szülő, aki vég nélkül beszáll ebbe a fegyverkezési versenybe, talán meggyőződése ellenére is, és egymást hergeljük bele abba, ki vesz több kérészéletű marhaságot a sarjnak. De egyénileg ellentartani azért nagyon nehéz.
Én hitelellenes vagyok, nekem se kellett a fősulihoz se diákhitel, se folyamatos, már a tanulás rovására menő munka, ennyit megkaphatnak a srácok is, ha nem történik valami irtózatos tragédia addig. És őszinte beszédet a pénzről.
Érdekes felvetés.
Amin én nem spórolnék, az a minőségi oktatás. (Ha lehet, külföldön). Iphone XS, egyéb gyorsan elavuló kütyük esetében érdemes levezetni, hogy valójában mennyibe kerül az a 9990 forintos készülék 24 hónap alatt, és mi mindenre lehetne elkölteni ha félretennénk.
A diákmunkával viszont sajnos nem nagyon tudok egyetérteni, ha egy jónak számító bruttó 1000 forintos órabért nézek, akkor is csak nettó 100.000 forint marad egy teljes végigdolgozott hónap után (na ja, a diákokat foglalkoztató cégek sem véletlenül alkalmaznak ilyen típusú munkaerőt, de jellemzően inkább csak 750-850 forintot vágnak hozzájuk). Ez azért édeskevés. Itt már bejön a kérdés, hogy a jellemzően legalja munkával töltött időt nem érdemes-e másra fordítani (pl. nyelvtanulásra), mint hogy fillérekért dolgozzon a csemete azzal a jelszóval, hogy szokja a munkát.
Nekünk 2 fiúnk van - 22 és 21 évesek. Kb. 14-15 éves koruktól kezdve ha valami nagyobb dolgot szerettek volna akkor arra összegyűjtötték a pénzt vagy dolgoztak érte. Pl. cipőt szeretne, de neki kell a márkás akkor a sima cipő árát megkapta és az ünnepekre kapott pénzből hozzátette a többit. 15 éves koruk óta nyáron dolgoztak - a kicsi a 3. fesztiválszezont csinálta végig, a nagy már szakmában dolgozik. Most egyetemisták, mindketten havi 60.000.- Ft-ot kapnak és ebből oldanak meg mindent - kollégium, étkezés, utazás, szórakozás, ruha, stb. Kapnak mellé a falutól Bursa Hungaricát, az egyetemtől szociális támogatást és ha sikerül akkor tanulmányi ösztöndíjat is. Nagyobb heti 20 órában dolgozik, pénz az övé. Ő külföldi egyetemre szeretne menni ősztől (mesterképzésre), amíg tudjuk támogatjuk, amit taníttatásukra félretettünk, abból az őt illető részt megkapja, ha szüksége lesz rá. folyt.
folyt. Kb. 17 éves koruk óta a ruhákat maguknak veszik - minden ünnepre pénzt kapnak, tőlünk és anyutól/anyuéktól is. Telefonjuk eleinte az volt amit mi "levetettünk", most fordult a helyzet. Minden gimnáziummal kapcsolatos költséget fedeztünk (különóra, kirándulások, szalagavató, ballagás, stb.). Nálunk pl. nyelvtanár 4000 Ft/óra volt, de akihez a fiam járt a 2 gyerektől kérte az óradíjat együtt, de volt olyan is, aki ha 3 gyerek volt nála akkor mindháromtól elkérte az óradíját. Ballagásra kaptak nagyon jó laptopot.
Viszonylag korán (kb. 13-14 évesek voltak) megbeszéltük, hogy a költségvetésbe mi fér bele és mi nem. Tudták, hogy szegények vagyunk, nekik nem lesz havonta új telefon vagy a legdrágább cipő, legújabb divat szerinti ruha. Bár szerintem ezt fiúknál kevésbé tragédia, lányoknál lehet, hogy nagyobb - könnyen belelovalják egymást a kiadásokba, legyen az kozmetika vagy ruha.
Gimiben 3 évig kollégista voltam, utolsó 2 évben otthon laktam. Amikor kollégiumba jártam, heti 5 000 ft-ot kaptam, ebbőll 3 000 volt az oda-vissza utazás, így egy hétre volt 2 000 ft-nyi zsebpénzem. Ez elég volt arra, hogy vegyek valami nasit, heti 1 kocsma, pizza, gyros a többiekkel. Amikor 18 évesen hazaköltöztem, megváltoztak a dolgok. Kaptam havi 40 000 ft-ot, ebből kellett fizetnem a telefonszámlát, ebédet, sportolást, szórakozást, osztálypénzt, buszbérlet, ruha. Az első évben az utolsó ft-ig mind elment, de nem kaptam ezen felül pénzt, megtanultam gazdálkodni belőle, második évben már havi 5-10 000 megmaradt.
Most egyetemen abban támogatnak, hogy fizetik az albérletet, rezsit, meg csomagolnak vmennyi ennivalót. Többi ktg (fogorvos, jogsi, stb) az én resortom. Szerintem Viktornál is bevállna ez a nagyobb összegű havi "zsebpénz", a végére meg fogja tanulni a lány beosztani.
Egyet értek a hozzászólókkal, minnél többet be kell vonni a pénzügyekbe a gyereket. Meg kell értetni vele, hogy nem gonoszságból kell kifizetnie a saját számláit, hanem mert lassan felnő és egyszer önállónak kell lennie.
Nekem 10 éve szüleim egyik napról a másikra a kezembe nyomták a számláimat (külföldön a betegbiztosítás elég drága) és közölték, hogy ezentúl én fizetem őket. Akkor sokkolt és nem voltam anyira megértő. Ma tudom, hogy jogos volt, de jobban megértettem volna, ha szép hangnemben elmagyarázzák, hogy amit eddig fizettek nekem az ennyi és annyi és szeretnék ha lassan a saját számláimat én fizetném. Teljesen máshogy álltam volna hozzá.
A másik, hogy alapdolgokat megvennék neki. Ha márkás vagy drágább kell, akkor azt pótolja ki. Pl ha Laptop kell, az normál áron 100.000,- ha jobb kell a többit fizesse ki ő vagy házimunkával, diákmunkával, vagy spóroljon össze.
8 éves fiú, és zsebpénz két helyről jön. Nagyszülőktől néhány ezer évente párszor és példás magatartásért a suliban napi 100 Ft. Rossz magatartásért pedig levonás napi 100 Ft. Önfegyelemre tanít, és sajnos elég kevés pénzt hoz egyelőre, bár szerencsére még plusszos az egyenleg.
Elköltésbe annyit szólunk bele, hogy segítünk neki olcsóbb beszerzési forrást találni a normál boltnál. Így megtanulta, hogy a lego interneten sokkal olcsóbb, mint a játékboltban. Egyébként arra költi, amire akarja, zsebpénz, az övé.
Elég nehéz egyébként nemet mondani dolgokra, amit ezen felül megkíván, és meg is engedhetünk, de pedagógiai okokból mégse tesszük. Pl. nem kap tabletet, hiába kapott az osztálytársa (igen, 8 éves, és ma ez a helyzet, már rákérdezett a mobilra is, a válasz, hogy majd ha felsős lesz).
Nem vagyok annak a gondolkodásnak a hivője, hogy pénzzel motiváljam a gyereket. 1 könyv 1ezer stb. Nem tudom, hogy nem e nevelem ezzel egy pénzéhes szorongásos emberré. Aki csak pénzért csinál valami olyat, amit amugy nem csinálna. Ráadásul ezzel táplálom a gyerek megfelelési kényszer kialakulását.
Lehet, hogy (sajnos) ilyen a világ és lehet hogy naiv vagyok, de azt szeretném, hogy a gyerek majd azzal foglalkozzon amit szeret és ne legyen kitéve ennek a pénzhajkurászós társadalomnak.
És abban is hiszek, ha jó a kapcsolat, van kellő türelem, a szülők is azután élnek miszerint elvárják a gyerektől, el lehet magyarázni a gyereknek hogy miért nem akarja a szülő megvenni neki minden évben a legujjabb telefont. Söt lehet, hogy a gyerek nem is akar majd uj iPhonet venni (anno voltak nekem is ilyen osztálytársaim, holott szülöktől telt volna rá bőven). Akkor nem értettem őket, mostmár igen.
Lányom 15 lesz. Egy időben volt zsebpénze, de nem igazán jött be. Nyitottam neki bankszámlát, arra került egy közepes telefon ára. Ha bármi olyat akar, ami komolyabb összegbe kerül, mindig azt mondom neki, hogy a következő ünnepre állom a felét, a másikat a sajátjából kell hozzátennie. A módszernek köszönhetően látványosan visszaestek a költséges igényei 😉
A 9 éves fiamnak igen erős gyűjtési, spórolási hajlama van. Erre erősít rá az IKEA a maga petákgyűjtögetős rendszerével. Nemrég össze is jött 10 peták és vett magának egy kis ajándékot belőle. A pénz kezelését még tanulnia kell.
A válasz függ szerintem az erkölcsi neveléstől is és az érintett személy értékrendjétől.
A 18 necces kor. Nekem sajnos több lány ismerősöm is elcsábult a "könnyű" pénzkereset irányába (persze a barátjuk tudta nélkül), de a tv-ben is egyre több "celeb" fiúcskáról is kiderül egy egy meleg sztori. A háttér a legtöbb esetben nem indokolta. Az én ismerőseim még tanultak is, de milyen könnyű már almás telefont, meg külföldi utazást, drága parfümöt,ruhát, rongyrázó bulit tartani kemény munka helyett. Egy kis erotikus masszás még belefér, egy kis külföldi videózás, ha a család úgy tudja, hogy szobalány svájcban....stb.
Van aki szerint ez is csak munka, de én nem szeretném, ha a jövendőbeli gyermekeim ilyen munkát vállalnának, mert tőlem nem kaptak meg valamit........
Aztán lehet,hogy az se megoldás, ha mindent megkap......
Két olyan terület van, ahol habozás nélkül kifizetem azt, ami a legjobb a lányomnak: az oktatás (beleértve a nyelvtanulást, fejlesztést, magániskolát, külföldi tanulmányokat) és az egészség (ideértve a az egészséges táplálkozást, az egészségmegőrzést, a magánrendeléseket is). Ezeket jó befektetésnek tekintem, mert egészségesen és jólképzetten nyilvánvalóan jobb esélyekkel majd indul az önálló életben.
Kulcsfontosságúnak tartom a pénz értékének megtanítására, ami nem egyszerű feladat, mert nagyszülei nyugati milliomosok (dollárban persze), és ez negatívan befolyásolhatja a realitásérzékét annak ellenére, hogy mi egyáltalán nem vagyunk gazdagok, bérből és fizetésből, és egy kisebb önálló vállalkozásból élünk. Igyekszem folyamatosan perspektívába helyezni a dolgokat: pl. elmondom neki, hogy a telefonja árából a nagyszülei megvacsoráznak, a szerbiai barátaink két hónapig élnek - ez segít.
30 éves vagyok, családunk megsínylette a 90-es éveket. Szüleimtől azt láttam, hogy mindenen spórolni kell, sokat maszekoltak, hétvégén is 8-kor keltek. Így lettem én is ilyen gyűjtögető-spóroló típus (persze valakinél visszájára sülhet el 'végre költekezhetek'). 12 évesen kezdtem nyaranta kertészkedni pénzért, majd 17 éves koromtól minden hétvégén dolgoztam (összejött egy minimálbér). A gyerekeimnek én már jobb körülményeket fogok tudni adni, ezért lesz nehéz takarékosságra ösztönözni őket.
@star70 80e/hót csak példának írtam, ahogy említettem is, mivel még nem járok ebben a cipőben (lévén, hogy mind3 gyerkőc 7> éves), ezért dobtam be egy összeget, csak az elv volt a lényeg, hogy tartsa meg a maradékot, ha meg kevés, akkor előtte a munka világa
A fiam 17.
Eljàr dolgozni a gimi mellett,mert egyedül nevelem,nem tudok neki mindent megadni.
A felsôoktatàsra évek óta teszek félre.
Nekem már az is kérdés mit adjak meg három 4-6-8 évesnek (a negyedik szerencsére még nem esik bele ebbe a körbe)? Minden nap jön haza az infó, hogy az osztálytársamnak ez van, jézuska hozott ájfónt!!!!, másiknak tabletet, harmadiknak s7 galaxy-t, a csóróbbnak "csak" huaweit (30e-ért), de másnak meg laptopot hozott, vagy okosórát stb.. Jön a másik gyerkőc (6) jézuska hozott telefont a másiknak, a harmadiknak tabletet...
Nálunk ezek nincsenek kultiválva általam és nem is lesznek egy darabig. Próbáltam zsebpénzt, de nem motiválja őket igazán. Néha segítenek fát hordani maguktól. Persze ha megkérdem ki akar pénzt keresni úgy elég sokmindenre vehetők. Talán még kicsik ehhez a zsebpénzhez és keresethez. Startszámlára megy nekik havi 5e (azért annyira nem bízom én a rendszerben).
HA elfér a sorok között más is írhatna hogy ilyen óvodás/iskolás korúak mit kapjanak meg.
Érdemben nem tudok hozzászólni, de eszembe jutott egy 18éves lány mondata, ami így hangzott:
"mások autót kapnak 18éves születésnapjukra, nekem meg be kellet érnem egy kiskutyával".
Ez a mondat tükrözi ki, hogy milyen közegben nőtt fel, mit látott a környezetében és azt gondolom, hogy ez tényleg családonként eltérő.
Engem a szüleim, de úgymond inkább anyám kb 9 éves koromtól kezdett el nevelni. Előtte nagyszülőknél voltam. Mikor anyám elkezdett nevelni, mindent meg akart adni, ez a mai napig így van.
Amikor ő nevelt, akkor mentem kis falusi iskolából városi iskolába, pont egy olyan osztályba, ahol kb a fél osztály szülei vállalkozók voltak. Anyám folyamatosan attól rettegett, hogy kevesebbet kapok meg mint ők. Mindig úgy állított be minket, hogy jajj ők gazdagok, többet kaphatnak mint én és szegény én, engem ott biztos csórónak néznek.
Ezzel a neveléssel szerintem két dolgot rontott el:
- Egyiket @kovacs-peter már leírta
- A másik, hogy az önértékelésemet nagyon szétrombolta. Előtte volt önbizalmam, onnantól kezdve semmi.
Vigyázni kell a gyerek anyagi ledegradálásával (ha nem kap meg valamit, ne azzal legyen indokolva, hogy jajj de szegények vagyunk másokhoz képest), mert nagy károkat okozhat.
Folyt:
Amúgy le voltam degradálva másokhoz képest, de tudtak venni nekem egy lakást. A főiskola alatt is tőlük kaptam a pénzt.
El is költöttem nagy részét. Akkor kezdtem el becsülni a pénzt, amikor dolgozni kezdtem. Emlékszem, hogy akartam venni valamit és magától beugrott egy érzés, hogy hülye vagy? Dolgoztál és ilyenre költenéd el a pénzt? Nem maradna semmi a hónap végén. Akkor minek dolgozom? Rendesen meglepett, hogy ilyet éreztem. Ez kb a 4. fizetésem környékén jött elő. (ekkor találtam a Tóth András blogot, majd a Kiszámoló blogot)
Azóta mindig figyelek a megtakarításra, a feleségem is ilyen, szóval megy a dolog. Segített mondjuk ebben az is, hogy mind az én, mind az ő rokonságában többen lecsúsztak, mert mindent azonnal megvettek, ha kell hitelre.
Szerintem jó dolog, ha a gyerek a munkájáért pénzt kap, talán benne is az az érzés jön, mint bennem. Persze egyénfüggő ez.
Nálunk 4 gyerek van 23, 21 (lányok), 16, 15 (fiúk). Speciális eset, hogy extrém kis igényűek. Gyakorlatilag úgy kell őket rábeszélni, hogy vegyenek vmit (fiúkkal még össze is kell veszni, hogy nem, egy nadrág nem elég). A legnagyobb csaj már házas, valamivel több mint 1 gyerekkel. Őket havi fix összeggel támogatjuk. Ide talán a második lány illik legjobban. Egyetemista Pécsen. Kiszámoltuk, hogy mennyi a vonat hetente hazajárva (20k/hónap), mennyi a kaja (20k/hónap) plusz Bpi, Pécsi bérlet (7k). Ez így 47. Ennyit kap. Plusz fizetem a kolit. Ha ezen felül kell akkor elmegy plazmát adni, vagy diákmunka. Persze mobilt szgépet fizetem. Ha kevesebbet adnék azzal is megelégedne, de így érzem korrektnek. A fiúknak havi 6k a zsebpénz (5k volt, csak a nagyobbik levezette, hogy már a nővérei is ennyit kaptak és azóta volt infláció. Elmagyaráztam neki, hogy a dolog nem így működik, de megérdemelte)
@LSV: a 10 évesemnek évek óta heti 300 Ft a zsebpénze, minden szombaton kapja + nagyiéktól havi 2.000 Ft-ot kap.
Ha nagyobb értékű valamire vágyik, akkor összegyűjti a zsebpénzét + névnap, szülinap össze szoktuk adni a pénzt és ilyenkor picit nagyobb értékű ajándék is belefér. Ha így sem telik ki, semmi gond, gyűjti tovább.
Ezen kívül van az anyabank, 20.000 Ft-ig 20% kamatot fizetek, felette már feleződik a kamat. Ezért a kis piszok kitalálta, hogy a bankba csak 20.000 Ft-ot tesz, erre megkapja a maximális 4.000 Ft kamatot, de már a kamatot is külön tette, hogy ne essen át a 10%-os sávba. Így át kell dolgoznom az anyabank feltételeit és átbeszélni vele, hogy közös megoldást találjunk. Osztálytárs nálunk is jött 1. osztályos korában okosórával, de nem izgatja. Mobiltelefont most "kapott" (saját pénzéből vette), hogy 10 évesen elkezdett egyedül közlekedni.
Nálunk is 3 hónap és 18 lesz a nagylány...
Jelenleg heti a zsebpénz. Ezt miért kell gyökerestől átalakítani?
Lehetne havi (a várható szükséges minimum kiadásait kiszámolva és egy kicsi plusz) juttatás!
Valamint emellett szépen leülni vele és elmesélni neki a Család anyagi lehetőségeit és azt, hogy mit szükséges és mit nem megvenni. A kedves lányodnak nem biztos, hogy kristályosak a céljai, még tán van vágyálma ami nem biztos alapokon nyugszik. Egyenlőre gondolom tovább fog tanulni. Oda viszonylag könnyen kiszámolhatóak a kiadások. Ha magas végzettséggel szeretne elhelyezkedni akkor persze nyelvtudás elengedhetetlen, de ahhoz nem feltétlenül kell nyelvtanár ennyiért! A nyelvtanárba ölt pénzt lehetne másra is fordítani, így is megközelíthető.
El viszitek rendszeresen bevásárlásokra? Tudja mi mibe kerül? Látta már hogyan tud elfolyni a pénz ha nem figyelünk? Lehet itt kellene kezdeni
1.) Az okos gyerek nagyjàbòl azt a példàt követi, amit làt a szüleitöl. Ha azt làtja, hogy apunak a legmenöbb mobiltelefonja van neki is az fog kelleni. Ha azt làtja a szülei nem azt nézik, hogy a szomszéd megint kocsit cserélt, ergo nekünk is kell, akkor nem fogja birka mòdon követni a haverjait, akiknél ez a mòdi. Tovàbb megyek : egészen màs haverjai lesznek. (Ha értelmes gyerek rövid làzadò korszakokat leszàmìtva ìgy müxik a dolog.)
2.) En is mindig dolgoztam valamit, 8 évesen màr ebédet vittem ki, nyàron asztalosnàl, könyvkötönél - és nem mindig a pénz volt a lényeg. 18 évesen még nem késö elkezdeni itt-ott dolgozni.
3.) Önrész : A fenti ìràsokat kiegészìtve. Ha làtod, hogy a fiad/lànyod kitartòan (dolzova) gyüjt màr fél-egy éve valamire, nem szòrja el a pénzét, hanem félreteszi, akkor szerinten nem "bün" hozzàpòtolva segìteni. A kulcsszò az önrész.
4.) Külföldi utazàs : biztos, hogy van rà ösztöndìj, meg kell keresni, magyar vagy külföldi, alapìtànyi, regionàlis, vàrosi, ilyen-olyan minisztériumi, kormànyzati (pl. Franciaorszàg), ezeket (többet egy idöben) meg kell pàlyàzni. Aztàn az elnyert ösztöndìjat majd a szülö kiegészìti ha kell, bàr kint is lehet munkàt vàllalni (személyes tapasztalat). Èn a magyar és külföldi ösztöndìjakbòl + tanulàs melletti munkàkbòl egy teljes lakàs àràt spòroltam össze az egyetemi éveim alatt. Szòval itt sem az a recept, hogy én szétdobom kezem-làbam anyuci-apuci meg fizeti, és kint meg majd bulizom orrvérzésig tanulàs helyett...
(+ Biztonsàgi kérdés @ Kiszamolo : A kocsiknak pedig 5 és nem 4 kerekük van àltalàban, többségében 😉
Nincs még gyerekem, szóval nekem a legkönnyebb okoskodni. Viszont mindig a gyerekből érdemes kiindulni, mondatja velem a tanítási tapasztalat. Érdekli valamilyen szakterület, amiben gyakorlatot szerezhet? Akarja valahol használni a baromi drágán megszerzett nyelvtudást?
Egyébként a diákjaim többsége amint tehette, ment diákmelót vállalni, Budapesten tök jó lehetőségek vannak. Skóciában csak olyan magyar egyetemistával találkoztam, akik dolgoztak (általában pincérként), hogy tudják finanszírozni a szállást, megélhetést, ami nem kevés. Ott ők azt mondták, hogy a nappali képzés mellett abszolút megoldható a diákmeló, ha jól tudom, le is diplomáztak később. Szerintem nem fáj, ha egy fiatal dogozik, megtettem én is.
A nyelvtanár kollégának pedig pacsi, ennyiért egyetemi leíró nyelvtant is tanítanak anyanyelviek. Valamit tök jól csinál, ha még tanítanék, tőle kérnék tanácsot.
Az én gyerekeim a 80-as évek második felében születtek, tehét a 90-es években általános iskolás koruk kezdetén kezdtek el 'dolgozni'. Mindenkinek megvolt a házimunka része, amit alapból eel kellett végeznie a család részeként. Ezen kívül lehetett pénzért vállalni rendrakést egy fiókban, ruhásszekrényben, spájz egy adott részén, mindenki cipőjét kipucolni, mosogatni, törölgetni, kertben gyomlálni, segíteni öntözésben stb. Az így keresett pénzt összegyüjtve vehettek meg maguknak kisebb dolgokat, egy-egy könyvet, édességet, stb. Zsebpénz nem volt. Mindhárman 14 évesen (a 2000-es évek elsó fele) kaptak egy bankkártyát és arra havi összeget, amelyből a középiskolás korban megtanultak beosztani, mert ha hóvégére elfogyott, akkor így jártak és persze némi ügyintézést is. Ők nyitották, kezelték, stb. Ekkor kezdtek el munkát vállalni szomszédnál, barátainknál kertben, építkezésen, stb.