Írtam a FIRE mozgalom történelméről egy cikket nemrég. Lett is nagy felháborodása hívők között, miközben a cikkben semmi bántó nem volt, sőt kifejezetten pozitívan beszéltem arról, hogy ha a túlkapásokat lehántod az egészről, akkor sok olyan dolog van, amit érdemes megfogadni. Nem véletlenül, én sem és sok hozzám hasonló blogger, vlogger, író sem mond mást: ne költsd el hülyeségre a pénzed, az anyagi biztonság fontosabb, mint az élmények, tárgyak hajszolása, törekedj az anyagi függetlenségre, hitelek helyett megtakarításaid legyenek és így tovább. Ezek nem a FIRE alapigazságai, ezek évszázados, sőt évezredes alapigazságok, nem a FIRE találta fel, de nem is én vagy valaki a huszadik században.

Igen, írtam a túlkapásokról. S nem véletlenül. Megszámolni sem tudom, hány olyan tanácsadásom volt, ahol a tanácsadást kérő felülve a reddites fórumoknak, összeszedett ötvenmillió forintot vérrel-verejtékkel és kijelentette, hogy ő mostantól nyugdíjas. S csak abban kért tanácsot, hogy milyen agresszív portfóliót alakítson ki, hogy ez a pénz biztos kitartson a következő ötvenöt évben. Különösen a tízes évek második felében volt rengeteg ilyen tanácsadásom, akkor élte a virágkorát ez a mozgalom. Ötven millió forint semmire nem elég, garantáltan bele fogsz bukni. Lehet szerencséd a részvényárakkal és az inflációval évekig, de egy komolyabb pénzügyi vihar után ott leszel legatyásodva úgy, hogy 15 év után már teljesen kiestél a munkerőpiacról.

Voltak szomorúbb esetek is, akik tényleg kiléptek a piacról, felmondták a vállalkozást, csak éppen két-három évvel korábban, mint kellett volna. Hoztak néhány rossz döntést, vettek egy tanyát a világ végén, amivel átverték őket, jött egy-két aszályos év, stb és most majdnem minimálbérért dolgoznak újra, pedig sikeres vállalkozók voltak. Csak éppen a piacukat, amit felépítettek, azt a konkurencia elvitte két-három év alatt.

Ahogy én is írtam, lehet ezt normálisan is csinálni és extrém célok helyett anyagi biztonságot, megfelelő tartalékot, stresszmentes, lightos munkavégzést kitűzni célnak. Ha eléred azt 35-40 évesen, hogy olyan tartalékaid vannak, hogy már csak azt dolgozol és annyit, amihez kedved van, az teljes siker. Ha megtanulod, hogy ne élményeket hajkurássz meg túlárazott termékeket vegyél, hanem helyette inkább takarítsd meg azt a pénzt, amit a hedonizmusra költenél, már tudatosabb vagy pénzügyileg, mint az emberek talán 98%-a.

Krisztián belecsapott a lecsóba és FIRE hívővé vált. Már írt régebben a blogra, most újra jelentkezett, hogy elmondhassa, nekik hogy sikerült. Következzen az ő írása:

’19 decemberében írtam arról, hogy korai nyugdíjra azaz a FIRE-re készülünk párommal, és az előző FIRE-posztra reagálva szeretném megosztani, hol tartunk, és mi hogyan éljük meg a „nyugdíjat”.

Eredetileg 7 év alatt terveztük felhalmozni azt a tőkét, ami szerintünk kell ahhoz, hogy anyagilag függetlenek legyünk.
Feleségem ’24 novemberében, én ’25 januárjában mondtam fel, 33 évesen, és azóta „nyugdíjasok” vagyunk.

Az anyagi oldala nem hiszem, hogy túl érdekes, pár szóban össze lehet foglalni.
Kerestünk sok pénzt jól fizetett szoftverfejlesztőként, félretettük a túlnyomó részét, és befektettük diverzifikált, olcsó globális ETF-ekbe.

Inkább arról szeretnék mesélni, hogy miért csináltuk ezt, és mit csinálunk azóta, hogy felmondtunk.

Szerintem az egy tévhit, hogy aki FIRE-úton halad vagy szeretné elérni, az „el akar kezdeni semmit se csinálni”, vagy „aszkétaként” kell élnie.
Persze vannak ilyenek is, de számunkra a FIRE csak egy eszköz arra, hogy lehetőségünk legyen azt csinálni az életben, amit szeretnénk.
Kicsit úgy írnám le, mintha szeretnél vállalkozni vagy több időt fordítani a hobbidra, de a 8 óra munkára való utaltság miatt erre nincs lehetőséged.
A pénzügyi függetlenség segít abban, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozhass, és kipróbálhasd őket kockázat nélkül.

Párommal a FIRE-utunk elején (és közben folyamatosan) megbeszéltük, hogy mit szeretnénk csinálni munka helyett.
Mint ahogy egy 65 éves nyugdíjasnak sem válik egészségére, ha egész nap a tévé előtt tesped és „nem csinál semmit”, úgy egy korai nyugdíjasnak is célszerű foglalkoztatnia magát, nehogy eltunyuljon.
Mi mindig is szerettünk utazni és megismerni különböző kultúrákat, egyik célunk az lett, hogy ezt megtehessük lassan, mélyen megélve a különböző élményeket.

Nekem gyerekkori vágyam volt, hogy játékot fejlesszek, így abba kezdtem bele. Feleségem a fotózásban kezdett elmélyülni, miközben mindketten nyelveket tanulunk.

Ezekhez persze egyikhez sem „kell” a korai nyugdíj, de amikor az ember hétköznapjainak túlnyomó részét kitölti a munka, akkor kevesebb lehetősége van a hobbijaival foglalkozni.

Mi az évek során eléggé belefásultunk a munkánkba. Bár szeretünk szoftvert fejleszteni, a nagy céges bullshit egyáltalán nem hiányzik nekünk.
A temérdek meetingen ülés, az észak-amerikai jópofizás és a networking az előléptetésekért egyáltalán nem tetszett nekünk, így ezekből szerettünk volna kilépni.
Ezzel egyébként a szakmában abszolút nem vagyunk egyedül, csak sokaknak nincs lehetőségük váltani.

Az AI terjedése is nagyon megváltoztatta a munkát.
Az érdekes, kreatív részét kiváltotta a promptolás, ami számunkra nem okoz akkora alkotói örömöt, mint amiért anno a szakmába jöttünk.

Szóval ezek hatására ’25-ben kiléptünk az iparból, és kitaláltuk, hogy egy pár évig utazgatni fogunk.

Először Kanadán belül utazgattunk, majd felkerekedtünk, és az elmúlt közel 1 évben Ausztráliában és Óceánia környékén láttunk világot.

Én egyáltalán nem hívnám az életstílusunkat „aszkéta” életnek.
Mi nem hostelekben vagy hátizsákos motelekben szállunk meg, de még csak nem is szobákat bérlünk.
Persze nincs azzal semmi baj, ha valaki így utazik, de mi szeretjük a „saját” lakás kényelmét.
1–3 hónap között tartózkodunk egy helyen (általában ennyit enged a turista-vízum), megéljük a helyi hétköznapokat, bevásárolunk a helyi boltokban, főzünk helyi ételeket, és közben a hobbijainkkal foglalkozunk.

Az előző cikkem kommentjei között sokan kérdezték, hogy de mi van a gyerekvállalással.

Szerintem ez egy nagyon személyes döntés.
Bár a szociális norma az, hogy fiatalon szüljünk sok gyereket, szerintem van létjogosultsága annak is, ha valaki gyerek nélkül szeretné leélni az életét.
Mi még nem vállaltunk gyerekeket, de bele vannak tervezve a költségvetésünkbe.
Mivel tudtuk, hogy utazni szeretnénk pár évet, nem gondoltuk, hogy jót tenne egy csecsemőnek, ha magunkkal hurcolásznánk.
És az igazat megvallva a kényelmünket sem álltunk készen eddig feláldozni a gyereknevelés oltárán.

A másik visszatérő komment azt kérdezte, hogy ez csak programozóknak megy?

Természetesen sokkal könnyebb jól fizetett munkából korai nyugdíjba vonulni, viszont nem ez az egyetlen példa.
Utazásaink során találkoztunk több FIRE-es emberrel is, közöttük egy családdal, ahol a férj és a feleség is tanár volt, és 4 gyereket neveltek fel, mielőtt nyugdíjba mentek.
Persze nem 35 évesen, de a korai nyugdíj nem is azt mondja, hogy most rögtön dobj el mindent, hanem hogy ne nyújtózkodj a takaródon túl, és válj pénzügyileg függetlenné.

Egy szó, mint száz, igen, vannak extrém FIRE-arcok, akik lakókocsiból élnek 600 dollárból.
Vannak, akik nélkülöznek, és vannak, akik FIRE-nek állítják be magukat, pedig igazából koldulnak az utazgatásaik alatt.
Viszont csak azért, mert egy mozgalomnak vannak extrém egyedei, szerintem hiba ezek alapján megbélyegezni az elvet.

Mi nem érezzük, hogy lemondanánk dolgokról vagy nélkülöznénk.
Igaz, nem vesszük meg a legújabb iPhone-t minden évben, és nem all inclusive resortban szállunk meg, sőt még a helikopteres kirándulásokra sem szoktunk befizetni. De ha nem azért élsz, hogy másoknak mutogasd, mid van, szerintem boldog, megelégedett életet lehet élni FIRE alatt is.

Ha szeretnétek direktben beszélgetni a FIRE-ről, írjatok rám Instán.

Eddig a levele. Ugyanaz a mintázat: túl jól fizetett szoftverfejlesztők, gyerek nélkül. (Ezt azért fontos kiemelni, mert sokakat frusztrál, hogy nekik miért nem sikerül. Azért, mert ha neked családod van, bérleti díjad vagy hiteltörlesztőd, négy embert kell eltartanod, nem egyedül csak magadat, ha átlagos vagy annál nem sokkal többet keresel, akkor már az is csoda, ha a fizetésed 15%-át el tudod tenni.)

Elmentünk nyugdíjba, ami azt jelenti, hogy saját vállalkozásba fogtunk, én játékokat fejlesztek, a feleségem fotózik. Ha ezt pénzért teszitek, akkor nem nyugdíjasok vagytok továbbra sem, csak ki mertetek lépni a biztosból a vállalkozásba, mert volt hozzá elég tőkétek, hogy akkor se legyen baj, ha nem sikerül, vagy évekig keveset hoz.

Erre buzdítok én is mindenkit, akinek van elég megtakarítása hozzá. Akinek nincs, annak pedig azt mondom, hogy legyen neki, hogy ne kelljen egész életében alkalmazottnak lennie. De ez nem nyugdíj, ez szabadúszó vállalkozás vagy digitális nomád élet, hívd ahogy akarod. Ugyanez a bajom azokkal, akik 17 éve hirdetik, hogy ők nyugdíjasok, de közben többet dolgoznak a megélhetésért, mint mondjuk én. Heti három cikk, telepakolva pénzt hozó affiliate linkekkel, előadások, könyvírás, stb. Amikor ennek ellenére megszorul a család, még dolgozni is elmegy. Ez nem nyugdíj, ez egy közönséges vállalkozás.

Ha megélnél garantáltan életed végéig úgy, hogy soha többet egy fillért sem keresel, akkor lettél nyugdíjas. S akkor is megélnél, ha az elmúlt 20 év tőzsdei és minden egyéb őrülete után visszajön mondjuk a hetvenes évek vagy a kétezres évek tőzsdei zuhanása, ha a vagyonod lefeleződik a tőzsdén. Mert az elmúlt években egy marék rizs hozamából meg lehetett élni, hála az eszetlen pénznyomtatásnak és tőzsdei buboréknak. De ki fog ez még tartani a következő 40 évben is? Ha nem (szinte biztos, hogy nem), akkor is meg fogsz élni? Sokan itt rontják el. Ha annyi a vagyonod, hogy ha a sokk-inláció (lásd hetvenes-nyolcvanas évek), a 10-15 évig tartó tőzsdei zuhanás (lásd hetvenes évek, kétezres évek) esetén is gond nélkül megélsz, akkor jó, akkor gratulálunk.

De rengeteg reddites fire hívő nagyon nagyot fog csodálkozni, ha a következő öt évben csak zuhanna a tőzsde, mindezt magas infláció mellett. Hirtelen minden tervükről kiderül majd, hogy hiú reményre épült csak, kivetítették az elmúlt 15 év hozamait a következő negyven évre. Ha már nem plusz 18%-ot hoz a tőzsde évente, hanem mínusz 18%-ot több éven át, akkor minden vagyonuk elolvad, mint hógolyó a kánikulában.

S annál, hogy 55 évesen fogy el a pénzed, már csak egy rosszabb van: amikor majd 72 évesen fog elfogyni. S se állami nyugdíj, se gyerek, aki kisegítene.

S akkor a gyerek kérdés. Szintén nem tudom megszámolni, hány olyan tanácsadásom volt, amikor a tanácsadást kérőnek minden fontosabb volt, mint a családalapítás. Kiment dolgozni mondjuk Svájcba, Angliába, nagy karriert csinált, sok pénzt keresett, aztán 35 évesen ott állt, hogy hoppá, a családalapítás pedig elmaradt. Ekkor jön a kapkodás, találni valakit, akivel ez megoldható.

Az idő nem neked dolgozik, egy nőnek legkésőbb 35 éves koráig az összes gyerekét meg kellene szülni. S egy ideális házasságban a férfi maximum 3-4-5 évvel idősebb a feleségénél, tehát neki sincs végtelen ideje. (Igen, tudom, közöttetek 25 év van, mégis remekül működik a dolog. Én most az átlagos házasságról beszélek, ahol nem baj, ha a két fél ugyanannak a generációnak a tagja.)

Nem muszáj gyereket vállalni, de sokan később nagyon megbánják, hogy nem vállaltak. Fiatalon sokkal könnyebb gyerek nélkül, öregen meg sokkal nehezebb, amikor senkit nem érdekel, hogy mi van veled, senki nem nyitja rád az ajtót.

Nem akarom én megmondani, hogy kell-e neked gyerek, ez a te dolgod, csak arra hívnám fel a figyelmet, ha később megbánod, akkor már nem fogsz tudni semmit tenni ellene. S akkor mindjárt nem lesz olyan vonzó, hogy milyen jó volt gyerek nélkül csavarogni a világban. Ha nincs kinek elmesélni, hogy mit láttál, mert a kutyát sem érdekli, hogy létezel-e egyáltalán.

S akkor még egyszer: nem vagyok ellensége a FIRE alapelveinek, ugyanazt mondják, amit én és még sokan mások. Az extrém, meggondolatlan szélsőségekkel van bajom és nem zsigeri alapon, hanem mert sok emberrel beszéltem már, akik kipróbálták és kudarcot vallottak. De már ezeket leírtam az előző cikkben.