A FIRE, vagyis a Financial Independence, Retire Early – pénzügyi függetlenség, korai nyugdíjba vonulás mozgalom gyökerei egészen 1992-ig nyúlnak vissza, amikor Vicki Robin és Joe Dominguez kiadta a Your Money or Your Life (Pénzed vagy az életed) című könyvét.

A szerzőpáros radikális ötlete az volt, hogy minden kiadást át kell számolni azokra a munkaórákra, amelyeket az ember az adott dologért az életéből feláldoz – ezzel próbálva rávenni az olvasókat, hogy tudatosan döntsenek: tényleg megéri-e nekik az adott vásárlás annyi „életidőt", amennyibe kerül. Dominguez maga 31 évesen vonult vissza a Wall Streetről, és élete hátralévő részében soha többé nem fogadott el fizetést munkáért; 1997-ben halt meg. A könyv Oprah Winfrey műsorában való feltűnése után lett igazi bestseller, összesen több mint egymillió példányban kelt el.

Ők azonban még nem hívták FIRE-nek az ötletüket, ahogy mozgalomnak sem tekintették. A kora kétezres években tűnt fel a kifejezés, a kánon szerint egy Motley Fool fórumon, 2000 augusztusában, igaz, akkor még Financially Independent, Retired Early volt az elnevezés.

A "Szent 4%" tanulmányt, ami a FIRE Hitvallás alapvetése azóta is, William Bengen 1994-ben publikálta. Eszerint az azt megelőző évtizedek kötvény és részvénypiacait elemezve a vagyon 4%-a büntetlenül elkölthető, vagyis ennyit hoz egy S&P 500 részvényindex és ötéves amerikai állampapír kombinált portfóliója.

A modern, blogokon és online közösségeken alapuló FIRE-mozgalom az internet terméke. A legtöbb pénzügyi újságíró és maguk a FIRE-közösség tagjai is Jacob Lund Fiskert tekintik az első „igazi" FIRE-bloggernek: a dán asztrofizikus 2007-ben indította el Early Retirement Extreme (ERE) című blogját, majd 2010-ben azonos című könyvét. Fisker állítása szerint 30 évesen már pénzügyileg független volt, miután öt éven át jövedelme mintegy 75 százalékát félretette, és évi 7000 dollár alatti költségvetésből élt. A New York Times később egyenesen „a FIRE-mozgalom atyjaként" jellemezte.

Szerintem sokkal inkább volt egy aszkéta, mint pénzügyileg független. Egy furgonban élt az erdőben, havi 600 dollárt költött, nem sokban különbözött a hindu, de akár a középkori katolikus aszkétáktól. Nem hiszem, hogy ez lenne az élet célja, hogy valaki 30 éves korában kivonuljon a civilizációból és a társadalomból, csak hogy elmondhassa, hogy ő már nem dolgozik. Ezt hívják Lean FIRE ágnak, az aszkéta élet dicsőítését, amikor a cél, hogy minél olcsóbban kihozza valaki az életet és ettől váljon pénzügyileg függetlenné. Lehet élni egész életedben vietnámi zacskós levesen és turkálóból beszerzett kínai ruhákban egy furgonban, csak kérdés, hogy mi az értelme. (Ennek az ellentéte a Fat FIRE, amikor valaki habzsolja az életet "nyugdíjasként", de ehhez nyilván vagy tízszer annyi jövedelem kell, mint a Lean FIRE-hez.)

Ez nem pénzügyi szabadság, hanem az egyén szabadságának nyomornak való alárendelése egy vallásos rögeszme érdekében.

Fisker nem is bírta sokáig, hamarosan visszament dolgozni 2012 körül, teljes munkaidős állásba, kvantitatív befektetőként dolgozott egy magántőke-cégnél, és ezt követően abbahagyta a FIRE-ről szóló rendszeres írást. Blogja ma már nem frissül, de archívuma és fóruma továbbra is elérhető. (Egyébként a Finacial Samurai is visszament dolgozni 2023-ban, amikor megszorultak anyagilag egy házvásárlás miatt.)

(Fiskert megelőzte Jonathan Ping, a My Money Blog szerzője, aki 2004-ben indította az oldalát, aki szintén sokat írt arról, hogy nem szeretne dolgozni 45 évesen. Sőt, a Retire Early Home Page már 1996-ban létezett, amikor tíz emberből kilenc nem is hallott arról, hogy van internet. Az oldal kronológiája szerint az első anyagai 1996. április 1-jén jelentek meg, és már akkor szerepelt rajta korai nyugdíjazás, megtakarítás, befektetés, IRA, költségek és a „miért dolgozzak még negyven évig?” típusú kérdések egész sora, mégis Fiskert tekintik az első bloggernek a témában.)

A másodiknak tekinthető ismert blog vitatott, hol a Financial Samurai-t, hol a Money Mustache (Pete Adeney) blogot említik, mint második ismert blog a témában. Mindkettő nagyon népszerű lett, a Financial Samurai a mai napig hetente háromszor ír cikket. (Ha jól tudom, Financial Samurai hamarabb kezdte a blogolást, így talán ő tekinthető a második jelentősebb forrásnak.)

Ugyanebben az időszakban, nem sokkal Money Mustache után megjelentek a további nagy nevek: például a Mad Fientist 2012-ben, illetve a Go Curry Cracker, amelynek szerzői szintén harmincas éveikben hagyták ott a munkát és utazni kezdtek.

A Redditen pedig létrejött a pénzügyi függetlenség köré szerveződő közösség, amely azóta több millió tagot vonzott.

Ez is visszás nekem, amikor valaki azt hirdeti, hogy ő nyugdíjba vonult, de még 17 évvel később is heti három cikket ír, ami tele van affiliate linkkel, amiből neki bevétele származik, plusz könyveket ad ki, van, aki előadásokat tart pénzért és így tovább.

Ez nem nyugdíj, hanem egy jól felépített vállalkozás, ahol a pénzügyi függetlenség ideáját adja el pénzért, folyamatosan dolgozva. Én se írtam többet heti három-négy cikknél (most már annyit se) és én is előadásokat és tanácsadásokat tartok, mégsem jut eszembe azt mondani, hogy nyugdíjas vagyok 15 éve. Semmivel nem másabb ez, mint egy vallási guru, aki pénzért árulja a világmegfejtést. („Szabadulj meg a szükségtől/vágytól, és kövesd az én módszeremet, látod nekem is sikerült.")

További adalék, hogy a legtöbb FIRE gurunál, így Money Mustache és a Financial Samurainál is a férj úgymond elment nyugdíjba 30-35 évesen, de a feleség továbbra is nyolc órában dolgozott tovább. Ennek még neve is van, a WIFI (Wife Financial Independence), amelynek kiejtése szándékosan „wife eee" – utalva arra, hogy a feleség tartja el a háztartást.

A WIFI akkor áll fenn, amikor egy férfi nyilvánosan kijelenti, hogy FIRE-essé vált és „nyugdíjba vonult", miközben a felesége továbbra is teljes munkaidőben dolgozik, stabil jövedelmet hoz, nyugdíjcélú megtakarításokkal rendelkezik, és ami a legfontosabb: biztosítja a család egészségbiztosítását. (Különösen az USA-ban nagy gond az egészségbiztosítás. Ha dolgozol, a munkáltatód fizeti, de ha nem, akkor akár 30 ezer dollárba is kerülhet évente, főleg ha van férj is és akár gyerek is. Ekkora éves kiadás könnyen romba döntheti a FIRE-t elérni szándékozó személy pénzügyi terveit.

(Hadd segítsek a fogalmakkal: ha te úgy hívod magad nyugdíjasnak, hogy a feleséged dolgozni jár, akkor a helyes kifejezés a háztartásbeli vagy az otthon maradt apuka. Nem a nyugdíjas a helyes kifejezés ebben az esetben.)

Gyakori kritika a FIRE mozgalommal szemben, hogy szinte az összes ismert mozgalmi guru az olcsó Közép-Nyugaton és az USA déli részén él, ahol a megélhetés a töredéke annak, ahol viszont a legtöbb amerikai él, a tengerparti nagyvárosokban. S a legtöbbnek nincs is gyereke, mert az nem férne bele a keretbe. (Akinek mégis, azoknak is későn született, amikor már jól futott a szekér a blogolásból, könyvírásból  és az előadások tartásából.)

A férj (s ritkábban, de a feleség) zsugorisága gyakran szétveri a házasságot, Money Mustache is elvált 2018-ban. A volt felesége adott egy interjút még 2016-ban, elmondta az újságírónak, hogy férje asztalos satuval facsarja ki a citromot, és fúrógéppel keveri a mogyoróvajat, hogy pénzt spóroljon – ezek a részletek jól mutatják, milyen szoros, néha groteszk határáig feszített frugalitás jellemezte a család mindennapjait. S hát nehéz elképzelni, hogy ez nem járult hozzá a váláshoz, mert nem biztos (sőt, biztos, hogy nem) tetszik senkinek, ha a házastársa már a groteszkség határáig zsugori. (Mert aki fúrógéppel keveri a mogyoróvajat, mert a botmixer pénzbe kerülne, az bizony zsugori.)

Vicki Robin, a mozgalom szellemi „nagymamája", maga is kritikusan viszonyul ahhoz, amivé a FIRE vált. Egy 2022-es Washington Post-interjúban elmondta: a mai FIRE-mozgalom gyakran teljesen nélkülözi azt a társadalmi és politikai kritikát, amely az ő és Dominguez eredeti könyvének központi eleme volt. A Your Money or Your Life ugyanis nem csupán személyes pénzügyi tanácsadó volt, hanem a fogyasztói kultúra és a túlfogyasztás elleni tágabb kritika is – ezt a réteget szerinte a ma inkább technológiai szektorból érkező, fehér, középosztálybeli férfiak által dominált, sokkal apolitikusabb FIRE-közösség jórészt elhagyta, és puszta „gyorsan nyugdíjba megyek, és utána jól érzem magam" életmódtippé egyszerűsítette.

Fontos még megjegyezni, hogy a FIRE sikertörténetei erős túlélési torzítást (survivorship bias) mutatnak. A nyilvánosság elé kerülő, könyvet kiadó, előadásokat tartó FIRE-alakok szinte kivétel nélkül magas jövedelmű, gyakran informatikai vagy mérnöki szektorban dolgozó, tőzsdei fellendülés idején befektető emberek – vagyis olyan kiindulási helyzetből indultak, amely a lakosság nagy részének nem áll rendelkezésére (pl. munkáltatói egészségbiztosítás hiánya korai nyugdíjazás esetén az Egyesült Államokban, diákhitel-mentesség, ingatlanpiaci szerencse). A mozgalom kritikusai szerint ez torz képet fest arról, mennyire „egyszerű" valójában elérni a pénzügyi függetlenséget. Egy egyedülálló informatikus el tudja tenni a fizetése felét, de egy családos átlagember, aki a fizetésének a 80%-át elkölti lakhatásra és bevásárlásra, ha megfeszül sem tud félretenni 10%-nál többet.

S ez a lényege a túlélési torzításnak, hogy csak azokat látjuk, akiknek sikerült és csak addig látjuk, amíg sikerült nekik.

A 2020-as COVID megmutatta a veszélyt, hogy egy pillanat alatt elveszhet minden, amiből valaki élete végéig akart megélni. Utána létre is jött több új irányzat, mint a Coast FIRE, Barista FIRE, amik már nem az "eldobok kapát-kaszát 30 évesen" ideológiáját hirdették, inkább egy kényelmes, részmunkaidős foglalkoztatottságat, ahol a munka nem kényszer, hanem majdnem hogy szabadidős tevékenység.

A Coast FIRE azt mondja, hogy mondjuk 30 évesen már van annyi tőkéd, ami a hozamokkal és a kamatokkal együtt majd elég lesz nyugdíjasként, tehát innentől már nem kell félretenned, sokkal jobban megválogathatod, hogy mit dolgozzál és mennyit.

A Barista FIRE neve is erre utal, otthagyod a jól fizető, de gyűlölt multis munkádat és valami olyan munkát vállalsz, amit szeretsz csinálni, például elmész baristának részmunkaidőben. Már van annyi vagyonod, hogy nem kell, hogy érdekeljen, hogy mennyit keresel, ha az elég a mindennapi megélhetésre.

Az elmúlt 20 év a világgazdaságban nem a normalitás, hanem az extrémitás kategóriája. A jegybankok pénznyomtatása miatt és a tizes évek nulla százalékos kamatpolitikája miatt mindennek rakétaszerűen ment fel az ára, legyen az részvény, ingatlan vagy szinte bármi egyéb befektetés. Ha nem a kétezres évek végén jött volna divatba ez a mozgalom (tökéletesen egybeesve a pénznyomtatás beindításával), gyorsan hamvába holt volna egy éveken át tartó 10% feletti infláció esetén (1980-as évek eleje), egy tízéves részvénypiaci vergődés esetén (például a hetvenes évek). A legtöbb szószólónak hatalmas szerencséje volt az időzítéssel, hogy a befektetéseik kilőttek és ott is maradtak, hála a jegybankok politikájának. Próbált volna meg 1965-ben elmenni korai nyugdíjba, ma valószínűleg éhezne vagy dolgozna újra.

Érdekes a kettőség is a FIRE mozgalomban: egyrészt elutasítja a kapitalista-hedonista életmódot, nem akar fogyasztóvá válni, hogy ne kelljen dolgoznia, de közben azért a tőkéje, amit kapitalista cégekbe vagy ingatlanokba fektetett, az termeljen annyit, hogy ő kényelmesen megéljen. Elutasítja az új Iphone-t, de azért mindenki más vegyen azt, hogy jól hozzanak az Apple részvényei. Ebben másabb, mint egy vallásos aszkéta, mert a vallásos aszkéta a tőkéről és a hozamairól is lemond. Egy FIRE egyszerűen csak munkavállalóból tőkés akar lenni, aki munka helyett a vagyonából (és így más munkájából) él meg.

A filozófus azt mondja, elégedj meg kevesebbel. Egy átlag FIRE hívő gyakran azt, hogy most egy ideig beérem kevesebbel, hogy legyen elég tőkém, hogy később mindenre jusson.

Én személy szerint a FIRE mozgalmat egy teljes tévútnak tartom, nem látom, mi lenne a jó abban, ha valaki 30-35 évesen elkezdene semmit csinálni. Ahogy azt sem értem, miért kellene aszkétaként élni, csak hogy elmondhassam, hogy (majdnem) nyomorgok, de legalább nem kell dolgoznom. Ahogy az ember élete sem arról kellene szóljon, hogy nem dolgozik. Érdemes produktívan leélni egy életet, ahol hasznára vagy nem csak saját magadnak, de a társadalomnak is, amiben élsz. (Az egy ideális állapot, ha nem kell dolgoznod a megélhetésért, de a nagy kérdés, hogy mit csinálsz pénzkereset helyett. Ha majd visszanézel 80 éves korodban, mit fogsz gondolni az életedről? Szórakoztam, síeltem, hegyet másztam, nagyokat ettem? Ennyi lesz? Ennél szerintem sokkal jobb, ha hasznára tudsz lenni a családodnak, a közösségednek, a társadalomnak vagy akár a világnak.)

Azonban vannak benne jó alapelvek, ezért nem kell a gyereket is kiönteni a fürdővízzel együtt.

Ha csak annyit érsz el, hogy a nehezen megkeresett pénzed nem költöd el hülyeségekre, hanem befekteted és lesz egy pénzügyi biztonságod, annyi, hogy ne kelljen stresszes vagy gyűlölt munkákat elvállalnod vagy már ötvenévesen nyugodtan alszol, mert tudod, hogy jó anyagi körülmények között fogsz nyugdíjas lenni, az már hatalmas haszon.

Így ha ne is vedd át a túlzó vallási céljait a FIRE mozgalomnak, viszont tanulhatsz belőle, hogyan tedd rendbe a pénzügyi életed. Csak lásd meg, hogy hol lőnek túl az értelmes célon.