Rendszeresen érnek mindenféle vádak, miszerint én gyűlölöm a biztosítási ügynököket és utálom a biztosításokat.

Erre szeretnék most pár szóban reagálni.

Ügynökök:

Ezt a butaságot nem tudok ki találta ki és miből gondolta. A biztosítási ügynöki szakma egy nagyon fontos és hasznos terület. Már egy lakásbiztosításon is sokat bukhatsz, ha úgy kötöd meg, hogy nem értesz hozzá, de azt még csak-csak ki tudod tanulni, milyet kell kötnöd. Azonban egy üzlethelyiség, vagy raktár biztosításához már elengedhetetlen egy profi biztosítási ügynök segítsége, aki ismeri az összes biztosító apróbetűit és tudja, hogy neked pontosan mire van szükséged (amit néha te magad sem tudsz). Fejből tudja, melyik biztosító hány milliméter vastag és milyen sűrű rácsot ír elő az ablakra és a többi. Ha találsz egy ilyen ügynököt, aki ráadásul becsületes is és a jutalék nem annyira fontos, mint az elégedett ügyfél, jól becsüld meg, mert nagy kincset találtál.

(Ha ügynököt választasz, mindig figyelj arra, hogy egy adott biztosító ügynökével beszélsz (ő csak egy biztosító ajánlata "közül" tud választani), vagy többes ügynökkel. Arról is győződj meg, hogy a többes ügynök hány biztosítóval van leszerződve.)

Biztosításellenes vagyok

Erre csak annyit mondanék, hogy a visszajelzések alapján valószínűleg ezer felett van azoknak a száma, akik a blog hatására kötöttek kockázati életbiztosítást. Jelentkezzen az az ügynök, aki már kötött ennyi kockázati életbiztosítást. De ugyanígy többször írtam már a lakásbiztosításról is. Úgyhogy erre már több szót nem is vesztegetnék.

Akkor kivel van bajom?

Bajom senkivel nincs, írni pedig csak azokról szoktam, akik magukat független pénzügyi tanácsadónak állítják, miközben nem is függetlenek, mert az utánam kapott jutalékoktól függ a megélhetésük, nem is pénzügyesek, nem is tanácsadók és az emberek tudatlanságát és bizalmát kihasználva mindenféle rossz és méregdrága termékeket sóznak rá mindenkire.

Pénzügyi az, akinek legalább egy felsőfokú, valódi pénzügyi végzettsége van.

Tanácsadó az, aki tanácsot ad pénzért és semmit nem értékesít. Onnantól kezdve, hogy valaki bármit értékesít, akár közvetlenül, akár közvetve, átalakult értékesítővé, ezért becsapás az, ha tanácsadónak hívja magát.

Ha bemegyek egy Toyota szalonba, szívesen meghallgatom az eladó tanácsait, hogy mit javasol, milyen autót vegyek, kicsit, vagy nagyot, dízelt, vagy benzinest, ötüléseset, vagy hétüléseset, de tisztában vagyok vele, hogy nem fogja se azt mondani, hogy nekem még korai autót vennem, várjak vele három évet, se a Ford szalonba nem fog átküldeni, mert ott találok a számomra alkalmasabb autót, ráadásul olcsóbban.

Azonban ha valaki tanácsadónak titulálja magát, elvárom, hogy még csak a gyanúja se merüljön fel, hogy ő el akar adni nekem valamit és igenis mondja meg, hogy korai még nekem autót venni, vagy egy buszbérlettel jobban járok.

(Ugyanez igaz a pénzügyi tervezőre is, az hívhatja így magát, aki megtervezi a pénzügyi jövőmet és elmondja, mit hol érdemes keresnem. De eladni nem ad el nekem semmit.)

Szinte minden egyes tanácsadás alkalmával olyanokkal találkozok, akiket már hintába rakott egy úgynevezett pénzügyi tanácsadó. Amikor kiszámolom nekik, mennyit buktak a rájuk beszélt unit linked biztosításon (ez gyakran millió feletti összeg), nem akarják elhinni néha.

De erről már írtam például itt is, úgyhogy nem akarnék erre több szót vesztegetni.

Mindössze annyit akartam nyilvánvalóvá tenni, hogy se a biztosításokkal, se a biztosítási ügynökökkel semmi bajom, ezért ilyen butaságokat kérlek ne mondogassatok.

Ha már így belejöttem, még két dologról akarok említést tenni.

Az egyik a kommentelés. Minden kommentet ki szoktam engedni a blogba (előzetes moderáció van), néhány kivétellel.

- Ha a kommentelő annyira tévedésben van, hogy aránytalanul nagy energiabefektetést igényelne megmagyarázni neki, hogy miért van teljesen eltévedve. Ha viszont nem tenném meg, az olvasók gondolnák azt, hogy igaza van a kommentelőnek, amikor például valami hajmeresztő ostobaságot ír a bankok működéséről.

- A trágár, igénytelen, gyülölködő kommentek is a kukában végzik. Amíg nem tudsz igényesen írni, inkább maradj az olvasásnál.

- A hozzászólásokból ki szoktam törölni a saját oldalra mutató linkeket (és az egyéb, reklámszagú linkeket), hogy valaki ne azért kommenteljen az én oldalamon, hogy eggyel több link mutasson az övére.

- A negatív kritikákat is ki szoktam engedni és meg is válaszolok rá. De gyakran a kommentelő olyan témát hoz elő, amit már százszor lerágtunk a kommentekben, vagy köze sincs az adott témához. Ekkor, hogy elejét vegyem az értelmetlen és meddő vitának, (illetve az újbóli megismétlésének) a további felvetéseket már törlöm. Ez semmi személyes, csak felesleges egy meddő és lerágott vitát újrakezdeni, vagy egy új meddő vitát elkezdeni.

(A fent leírtak a kommentek egy százalékát sem érinti.)

A másik slágertéma a miért nincs kinn a nevem a blogon és hogy akarok pénzügyi tanácsadást folytatni név nélkül.

Tehát még egyszer, sokadjára: ez egy blog, amin történetesen hirdetem a vállalkozásomat is, mint pénzügyi tanácsadó és nem egy pénzügyi tanácsadó oldal, ahol van pár cikk is. (Erről már itt írtam bővebben.)

Egyébként miután szinte heti-havi szinten nyilatkozgatok már rádiókban névvel, jelenik meg újságban cikk a nevemmel, nem kell agysebésznek lenni, hogy valaki megtudja azt. (Csak az elmúlt két hétben jelent meg cikkem a Blikkben, nyilatkoztam a Gazdasági Rádióban kétszer is és meginterjúvolt egy témában egy Magyar Nemzet-es újságíró. Mindannyiszor ott volt a nevem is.)

Nem is olyan nagy titok, csak éppen a blogolásnak a névtelenség a lényege. Mert nem arra figyelsz, hogy ki mond valamit, hanem magára a mondanivalóra. Ha rajtam múlna, senkit nem engednék névvel nyilatkozni. Ha például Orbán Viktor nyilatkozik, az ország egyik fele kritika nélkül elfogadja, a másik fele kritika nélkül elutasítja, csak nagyon kevés ember ítéli meg a mondanivalót a személytől függetlenül. Ha nem tudnád, ki nyilatkozik, kénytelen lennél a mondanivalót megítélni és nem a személyről alkotott sztereotípiád alapján dönteni. Nos, erről szól a blogolás.

Egyébként azt sem értem miért szavazna akárki bizalmat bárkinek is, csak mert lát egy számára ismeretlen nevet és valakinek a fotóját? Neked ennyi elég a bizalomhoz? (Bár megjegyzem, az emberek nagyobb műgonddal választanak mondjuk bluetooth-headsetet maguknak, mint pénzügyi tanácsadót, úgyhogy el tudom hinni sokakról.)

Szerintem a név és fotó helyett legyen fent az oldalon a pénzügyi végzettségek másolata, az önéletrajz, hogy hány évet töltött valaki a bankszektorban, vagy egy alapkezelőnél és néhány cikk, amit ő írt és megjelent lapokban.

Na, ez az, ami alapján már valami kis bizalom kialakulhat.

Ennyit akartam csak letisztázni.