Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hoztunk

2013-10-10
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

A gyerekkori neveltetés évtizedekre meghatározza az életünk minden területét. Az ilyenkor megtanult viselkedési formák szerint éljük az életünket, gyakran egy életen át nem ismerve fel, hogy a legtöbb probléma oka a párkapcsolatunktól kezdve az anyagi életünkig itt keresendő, a korán eltanult, gyakran hibás viselkedési formákban.

A sikeres élet egyik fontos kulcsa a pénzügyi területen való helyes gondolkodás. Ezért összeszedtem néhány klasszikus hibát, hátha felismered magadban valamelyiket.

A pénz az önjutalmazás eszköze

Főleg szegényebb családoknál fordul elő, hogy mindennapi gondjaik vannak, de ezt úgy akarják kompenzálni, hogy ha "talált pénz" áll a házhoz, akkor a legelképesztőbb luxusdolgokat veszik meg maguknak és a gyerekeknek is, vagy napokig mulatnak a pénzből. (Ennek rosszabb verziója, amikor ugyanezt hitelből teszik meg, úgy akarnak elfelejtkezni az anyagi problémákról, hogy hitelre vásárolnak mindent, a fényképezőgéptől a drága telefonig.)

Természetesen ez a mentalitás gazdag családban is előfordulhat, csak akkor a jól megérdemelt sikereinket ünnepeljük azzal, hogy elverjük az összes pénzünk luxusdolgokra.

Aki ilyen családban nő fel, az úgy fog tekinteni a pénzre, ami azért van, hogy rendszeresen és lehetőleg azonnal jutalmat vásároljon magának. Az ilyen embernek a pénz csak kulcs a boldogsághoz, amit azonnal át kell váltani boldogságra, azaz el kell költeni.

Aki így gondolkodik, az nem érti, miért kellene a pénzt természetellenesen arra használni, hogy felhalmozza a bankszámláján. A "pénzügyi biztonság", "pénzügyi szabadság" számára idegen dolog, mert az ő világképében a pénz nem erre való.

Ha te is az önjutalmazás eszközeként tekintesz a pénzre, amiből boldogságot lehet venni, akkor fontos mihamarabb megváltoznod, mert garantáltan túl sokat költesz és ha még nem kerültél bele a hitelcsapdába, hamarosan ott fogod találni magad.

Tényleg, ha extra pénzhez jutsz, mit csinálsz vele? Gyorsan el kell költened, vagy örülsz, hogy ennyivel előrébb kerülsz a nyugdíj-megtakarításodban?

Soha nem volt saját pénzed

A legtöbb családban a gyereknek soha nem volt saját pénze, amin megtanulhatta volna a megtakarítás, beosztás, tudatos költés praktikáit. Ha kapott is zsebpénzt, azon túl is megkapott mindent, így a zsebpénz inkább csak szimbolikus volt, nem ösztönözte megtakarításra és sohasem szembesült azzal, hogy valamit bizony nincs pénze megvenni. Így nem tanulta meg, hogy a vágyainak gyakran gátat szab az anyagi helyzete (ezek a gyerekek fognak minden vágyuk betöltésére hiteleket felvenni felnőttkorban) és nem jött rá az előzetes takarékoskodás szükségességére sem.

Akinél pedig szegények voltak a szülők, ha egy gazdag rokontól pénzt kapott a gyerek, azonnal elköltötte a pénzt, nehogy oda kelljen adni a szüleinek.

Ha nem tanulja meg korán, mit jelent beosztani a pénzt, mit jelent a saját pénzéből kiadni valamire, mi az, amikor nincs pénze valamire, akkor felnőtt korában sem fogja tudni kezelni a pénzt, hiszen azt sem tudja, hogy egyáltalán kezelni kellene azt.

(A gyerekek pénzügyi neveléséről már írtam itt és itt is.)

A siker és boldogulás titka a kemény munka

Gyakori tévtanítás gyerekkorban, hogy a sikeres élet kulcsa a kemény munka. A gyerek azt látja, hogy a szülei minden kemény munka ellenére egész életükben adósságból adósságba kerülnek, de felnőtt korban ennek ellenére ő is így fog élni.

Valaki írt arról, hogy amikor pénzügyi gondjai voltak a magas fizetése ellenére, elkezdett még keményebben dolgozni, ahogy otthon hallotta. Aztán még keményebben. Amikor már heti 80 órát dolgozott és még mindig egyre mélyebbre süllyedt a pénzügyi mocsárba, rá kellett jönnie, hogy nem a kemény munka fogja kihúzni őt, hanem az, ha rendet rak a pénzügyei között, megszabadul a hiteleitől és a bevételeihez szabja az igényeit.

Nem akarok olcsójánosnak látszani

Egy hölgy mesélte, hogy szerinte az apja annyira takarékos volt, hogy ő érezte magát kínosnak miatta. Ezért elhatározta, hogy ő soha nem lesz ilyen. Be is bizonyította, nem sajnálta a pénzt, amikor elszórta, felesleges ruhákat vett, vagy gáláns borravalókat adott.

Meg is lett az eredménye, nagyon hamar ki sem látszott a hitelkártya-adósságokból és egyéb hitelekből. Kénytelen volt korrigálni a pénzhez való hozzáállását és megfelelő mederbe terelni a pénzügyeit.

Lelkiismeret-furdalás a pénz költése miatt

Más valaki azt mondta, hogy annyira szegények voltak gyerekkorában, hogy még sportolni is csak kölcsönkért ruhában tudott elmenni. Ez a szegénység egy kényszerű takarékosságot szült, ami önmagában jó dolog is volt akkor. De mikor felnőtt és már sikeres vállalkozó volt, akkor is kényelmetlenül érezte magát, ha bármire is költött. Egyszer aztán leesett neki a tantusz, hogy ő tulajdonképpen már milliomos, mégis szakadt ruhákban és szakadt autóval jár és olcsó ételeket eszik a gyerekkori beidegződései miatt. Nem mert és nem tudott úgy élni, ahogy azt a bevételei lehetővé tették, mert a lelkében még mindig mélyszegénységben élt. Ettől is meg kell szabadulni, hogy ne kárhoztasd magad, ha a keresetednek megfelelő életszínvonalon élsz.

Minden rossznak gyökere a pénz

Állítólag ez a legtöbbet idézet mondás a Bibliából. Akit ebben a szellemben neveltek, a pénzre (és a gazdagságra) mint valami megvetendő és szégyellnivaló dologra fog gondolni és az anyagi élethez is ilyen lesz a hozzáállása.

Ha szerinted a rossz gyökere a pénz, nyilván egészségtelen lesz a hozzáállásod az anyagi élethez.

A legsúlyosabb az ebben a dologban, hogy nem is ezt írja a Biblia. Ott ugyanis az áll, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. (Itt) Ugyanis a pénz ugyanolyan semleges dolog, mint a konyhakés: azzal is tudsz kenyeret vágni az éhezőknek és tudsz vele embert is ölni. Nem a konyhakésben van gonoszság, vagy jóság, hanem az ember szívében, aki birtokolja azt.

A pénz szerelme valóban minden rossznak a gyökere: sikkasztásnak, lopásnak, korrupciónak, rablásnak, prostitúciónak, kábítószer-kereskedelemnek, bandaháborúknak, csalásnak és minden másnak. De ehhez semmi köze a pénznek és annak se, hogy neked van-e, vagy éppen nincs pénzed, szegény vagy-e, vagy gazdag.

Ennek a véleménynek a verziói még a minden gazdag csaló, biztos lopással szerezte a vagyonát és társai. Vagyis aki gazdag, tisztességes ember nem lehet. Ellenben a "tisztes szegénnyel".

Ez mind-mind hatalmas butaság, ami tönkreteszi az egész életedet, ha elhiszed. El fogod utasítani a gazdagságot és a pénzt, nem fogsz törekedni arra, hogy valamit elérj az életben, hiszen a gazdagok bűnözők és a pénz megrontja az embert. Márpedig ki akar bűnöző lenni, vagy megromlani?

Soha ne nézz a pénzre, mint valami piszkos dologra, mert nem az. Attól, hogy gazdag vagy, például még segíthetsz a rászorulókon. Sőt, hogyan akarsz segíteni a szükségben lévőkön, ha te is egy vagy közülük?

Takarékosan élek, csak akciós dolgokat vásárlok

Ez is egy nagy csapda, sokan vadásszák az akciókat, szezon végén vesznek ruhát és azt eszik, ami éppen akciós a hiperben. Mert otthon is ezt látták. Ezért aztán megvannak győződve, hogy ők igen tudatosak pénzügyekben.

Helló, ne csapd be magad: az, hogy takarékosan élsz-e, egyedül a bankszámlád nagysága árulja el. Ha ugyanannyit költesz, mint a kollégáid és ugyanúgy nem teszel félre pénzt havonta, akkor az akciókra való vadászatod csak azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzt versz el, mint bárki más, maximum hatékonyabban használod fel azt.

Az akciókra vadászásnak csak akkor van értelme, ha annak célja a megtakarításaid növelése. Ha csak annyi az eredménye, hogy két felesleges ruha helyett te hármat tudsz venni, akkor nincs miért elégedettnek lenned. Oszd be a pénzed, tedd félre minden hónapban a szükséges összeget és csak a maradékból vadásszál akciós dolgokra.

A fent említett problémák messze nem a teljes lista, de talán segít rávilágítani arra, hogy milyen fontos, hogy végiggondold, mit is hoztál otthonról a pénzzel való hozzáállásoddal kapcsolatban.

Nézd meg a pénzügyeidet! Megtakarításaid vannak, vagy hiteleid? Elég megtakarítással rendelkezel minden várható és váratlan esetre? Elmondhatod, hogy nem élsz adósságban?

Ha nem, érdemes végiggondolni, mit csinálsz rosszul és vajon nem egy otthonról hozott beidegződés okozza-e azt, hogy helytelenül kezeled a pénzt? Mit tanultál otthon a pénzről? Tanultál-e bármit is? A szüleid sikeresek-e az anyagi életükben és te az vagy-e?

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Hozzászólások:

Komment szekció frissítés alatt!

Kedves Kommentelők!
Éppen egy új kommentmotorra állunk át, azonban a Kiszámoló blog régi kommentjei mind elérhetők, és az elmúlt 1 év Disqus hozzászólásait hamarosan, a következő napokban importáljuk az új rendszerbe. Ha van fontos észrevételed, kérjük, oszd meg velünk! Köszönjük a türelmeteket és megértéseteket.
165 hozzászólás
Legrégebbi
Legújabb Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments

Nekem nem volt saját pénzem, vagyis csak ritkán rokontól, ami kellett, azt szüleim vették meg, egyébként relatív gazdagok voltunk, ezért aztán ebből következőleg teljesen logikus, hogy gyakran van lelkiismeret furdalásom pénz elköltésekor, mert igazából mindent amit lehet, igyekszek félretenni és lekötni/befektetni. Ja és két testvérem van, akik ugyanazt a "pénzügyi nevelést" kapták otthon, és mégis mindhármunk pénzhez való viszonya egészen eltér egymástól.

Nekünk sem volt saját pénzünk amit be kellet volna osztanunk gyerekként, mégis rendben vannak a pénzügyeim. Ezért a "Soha nem volt saját pénzed" ponttal nem értek egyet. Nem látom, hogy ebből a nevelésből az következzen, hogy mindenre hitelt vegyen fel az ember felnőttként.
Nekem pl az sokat jelentett, hogy láttam, hogy a szüleimnek mindenre volt félretett pénze, vagy az mikor gyerekként végighallgathattam, hogy a szüleim a barátaikkal kiszámolják, hogy mennyibe is fog kerülni a tervezett közös nyaralás, és megértettem, hogy ezt nem tudjuk most megengedni.

Zabalint, az "ugyanolyan nevelés" az hatalmas pedagógiai hiba. Eltérő személyiségű gyerekekénél más eszközökkel lehet eljutni ugyanahhoz a célhoz. Azaz nem a pénzügyi nevelés jelentéktelenségét jelenti ez, hanem azt, hogy rossz eszközöket használtak a szülők.
Nem csak pénzügyekben követik el ezt a hibát, de nagyon tipikus szülői magatartás ez.

Hát igen sokszor lehet látni olyat hogy enni sincs mit, de a a 200k -s telefon ott van a kezében, persze kérdés még az előfizetés is hozzá, mert lehet a telefont 40-50k ért kapta, az előfizetés meg 15-20k havonta. Az akciós vásárlás sem kifizetődő, meg a hipermarket sem. Sok esetben az akció csak csalogató, és van hogy akciósan drágább mint korábban, vagy a hipermarket egyes árú cikkek esetében olcsóbb egy kicsit, a nagy többségben viszont jelentősen drágább. Csak egy példa, hogy amióta piacon vesszük az élelmiszerek nagy részét (nem kofáktól), azóta a minőség is érezhetően jobb és olcsóbb is az élelmiszer... Mindenki vonja le a következtetéseket magának...

Szerintem ahhoz mazochistának kell lenni, hogy az ember egy életen keresztül minden fillért beosszon, csak hogy nyugdíjaskorára - amit talán meg sem ér - minél több összegyűljön. Arról nem beszélve, hogy a történelem során nem volt ritka, hogy bankban/biztosítónál vagy akárhol felhalmozott vagyonok hirtelen a levesbe mentek. Szóval én az egész életemet nem áldoznám fel ezért. Inkább annak a híve vagyok, hogy az ember tegyen félre annyit, amennyiből aztán egy szerény megélhetést tutira tud magának biztosítani, ha nem lesz állami nyugdíj, a többit pedig költse kedvére, utazzon, járjon moziba, színházba, koncertekre, élvezze az életet stb. Végsősoron az élményekből áll össze az életünk. Persze lehetne arra is gyűjteni, hogy majd nyugdíjasként járom be a világot, de ki tudja, megengedi-e majd az egészségi állapotom? Inkább most.

Kedves Györgyi!

A megtakarításoknál nem a nyugdíj a közvetlen cél, hanem a függetlenség elérése. Valakinél ez 20 év alatt összejön, másnál 50 év is kevés. A családi minta nagyon jó és mint Garbo írta az élet más területeire is kivetíthető az örökség.

Kaptunk a szüleimmel pénzügyi "pofont" (pl.Radius Hungaricus) és ezekből tanulva mára már kikupálódtam pénzügyekből. Heti szinten nézem a gazdaság eredményeit és ennek megfelelően hozok döntéseket. Pár évig "papíron" tőzsdéztem, majd élesben kezdtem el. Tanultam-tanultam józan paraszt ésszel, majd a NET bejövetelével finomítottam rajta (Dr Tóth András, Kiszámoló ...).

Nem vonok meg magamtól mindent, de tudok döntéseket hozni a fontosság szerint.
Felszámoltam mindent hitelt, biztosítást. Befektetem a havi bevételeink 30%-át. A nyugdíjunk és a gyerekek lakása már megvan. Most a független életre gyúrok, eddig jó eredménnyel.

Kedves Nagy Pál, pont a függetlenség az, amit felad az ember, ha minden energiáját és pénzét a gyűjtögetésbe fekteti. Én most szeretek független lenni, teljességében élvezni az életet, és nem korlátok között élni egy jövőbeni vagyon reményében. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy nem teszek félre, csak azzal nem értek egyet, hogy minden egyes váratlanul jött pénzt azonnal a befektetéseinkhez kellene csapni. Mellesleg a hitel számomra mindig tabu volt. Azt veszem meg, amire előzőleg összegyűjtöttem a pénzt. Na jó, annyiban mázlim van, hogy a házban, ahol felnőttem, kényelmesen elfér több generáció, így a lakásvásárlási mizériából kimaradtam. Azt nyilván én sem tudnám megoldani hitel nélkül.

Jók amiket leírtál, de ezek csak az egyik része a pénzügyi nevelésnek. (Mint olyan sok minden.) A család mellet ott van pl.az iskola vagy a baráti kör. A hiányos vagy egyáltalán nem is létező pénzügyi óra vagy az, hogy a gyerek mit lát a barátaitól: ki hogy kezeli a pénzét.
És nem utolsó sorban állam bácsi, aki a legnagyobb "nevelő" az adópolitikájával, tranzakciós - meg csipszadóival és a készpénz/bankkártyás
forgalom szabályozásával.

Kedves Én,

nem tudok neked igazat adni, bár szigorúan véve értem miről beszélsz. Folyamatos olvasóként látok egy trendet az irásokban, ami számomra egyértelműen jelzi, hogy a legtöbb ember életéből hiányzik a pénzügyi kultúra és mivel a cikk szerzője nem csak hobbi szinten űzi a pénzügyi tanácsadást, nap, mint nap találkozik olyan esetekkel, melyek az ilyen hangvételű, "józanitó", vagy neadjisten az olvasó által szélsőségesnek ható hozzáállásként csapódik le.

Én a cikkből azt a következtetést vonom le, hogy sok ember fejében nagy a baj és sokan vagy nem veszik a fáradtságot, vagy csak fásultak ahhoz, hogy elgondolkozzanak, vajon mi vezetett oda, hogy pénzügyileg nem épp békésen folyik az életük. Ez a cikk erről szól, és szerintem nagyon jó.

Rengeteg dolgot tanulunk a szüleinktől, pozitívakat és negatívakat egyaránt. A rosszak közül némelyiket felismerjük magunktól (legfőképpen, amik nem tetszettek már gyerekkorban sem), némelyiket időközben megtanuljuk mástól (iskola, barátok, élettárs/házastárs). A maradékra pedig megtanít az "élet", ami gyakran fájdalmas lehet.

Nyilván hasznos lenne a pénzügyi kultúra erősítése. De erre is inkább azok nyitottak, akik az alapokkal tisztában vannak vagy már mélyen a gödörben vannak. Sok országban általános iskolától van ilyen tantárgy.

Mi a megoldás?

Négy elemit végzett nagyanyámnak semmi gondja nem volt a beosztással. Ha kevés volt, azt, ha több, azt. Abba a négy osztályba belefért a háztartástan. Ma a nyolcba nem.

Többen írják, hogy nincs problémájuk a felsoroltakkal.
Ezek szerint hozunk sok jó pénzügyi mintát is magunkkal.

Az akciókkal kapcsolatban van az a mondás, hogy a nő megveszi féláron azt, amire nincsen szüksége, a férfi meg dupla áron azt, amire szüksége van.

Mondjuk megjegyzem, elég sok olyan ember van, főleg idősek között, aki az akciós és a lelkiismeret furdalásos típus kombinációja, jobb esetben a bankban, rosszabb esetben a párnában gyűjtve az így megtakarított pénzt.

A lelkiismeret furdalásos típusnak egy altípusába tartozik az, aki addig spórol, amíg végül többszörösét kiadja annak, amit megspórolt, éppen a spórolás következményeként. Ilyenből is ismerek jó párat.

A megtakarítás nekem önmagában nem életcél. Azért dolgozzak végig 40 évet, hogy majd majd nyugdíjas koromban legyen miből élvezni a munkám gyümölcsét, amikor már erőm nincs hozzá, hogy bármit tegyek? 🙂

Mint mindenben, itt is az arany középút a jó választás.

Nem! Azert tegyel felre, mert a nyugdijad -ha lesz is-realerteken annyit fog erni amibol ehen fogsz halni! Azert figyelmeztet Kiszamolo, hogy nyugdijas korodra, az allam altal biztositott nyugdijbol nem fogod tudni fenntartani azt az eletszinvonalat amit addig megszoktal!

De persze egyszerubb most karogni, akkor meg majd markot tartani, mellet verni, hogy te tisztesseggel ledolgoztal 40 evet, hol a havi netto 400-as nyugdij a tisztes oregkorhoz? Es meg sokat se mondtam, ha a realerteket nezzuk.
Kerdezd meg hogy nagyszuleid anno mennyit kerestek es most mennyi a nyugdijuk.
Anyam 500 forintert kezdett anno dolgozni 74-ben. Ebbol a felet lejattolta a azuleinek. Most a nyugdija nem eri el a netto 200 ezret, es ez igy meg kiemelkedo nyugdijnak szamit. De a korabbi eletszinvonalat nem tudja tartani, igy sem. Nyugdijas fejjel kell atallitania a penzugyi szokasait, hogy kijojjon.
Ezert!

Én szeretem a változatosságot. Szóval ha aközött kell választani, hogy most megengedek magamnak évi egy balatoni nyaralást és két színházat azért, hogy mindezt majd nyugdíjasként is megtehessem, vagy most bejárom a világot, nyugdíjasként meg majd elleszek szépen itthon, sétálgatok a környéken, babrálok a kertben, kiolvasom a helyi könyvtárat, és mesélek az ifjúkori csavargásaimról, akkor százszor inkább az utóbbi. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy idős emberként is ugyanúgy éljek, mint fiatalként. Tökéletesen meg fog felelni egy csendesebb, nyugodtabb élet is, amihez jóval kevesebb pénz kell.

Oké, és arra mi a garancia, hogy most lemondok mindenről, és az így összegyűlt pénzből nem fogok mégis éhezni? Hosszú távon sajnos semmi sem biztos sem a politikában, sem a gazdaságban. És akkor nem éltem sem most, sem akkor.

Megfordítanám ezt a dolgot. Amennyiben minden pénzt felélünk az aktív korszakunkban, és nem lesz tartalékunk, vagy nem lesz bármilyen bevételünk az inaktív korszakban, garantált lesz a nyomorgás.

Még mindig nem az a baj, hogy éhezni fogsz nyugdíjasként, vagy hogy nem fogsz tudni elmenni arra a világkörüli útra, amelyet a nyugdíjra tervezel, hanem az, hogy mindezért rinyálni fogsz, hogy ti. te keményen végigdolgoztad a negyven évedet (a 70-90 éves életed kb. felét, miközben 200 éve, de a fejlődő világban még ma is, az volt a normális, hogy kb. négy-ötéves korodtól halálodig dolgoztál, nehogy éhen halj), ezért most a fiatalabbaknak kötelességük téged eltartani. Elnézést kérek az egyes szám második személyért, nem kifejezetten neked szól, hanem úgy mindenkinek. Ha megnézed, most is ez megy, és ha a mostani aktív korosztály nem kezd el idejében takarékoskodni, hogy legalább részben önfenntartó legyen időskorában, akkor ez még hosszú évtizedekig nem is fog változni.

Mellesleg a jövőnk biztosításához a pénzfelhalmozásnál sokkal biztosabbnak érzem az olyan tudás, ismeretek felhalmozását, amivel akár az életemet tudom olcsóbbá tenni, akár munkáltató nélkül, önállóan is tudok pénzt keresni. Ha azt nézzük, hogy a nyugdíjba vonulás után még mindig élünk vagy harminc évet, eleve esélytelen annyi pénzt összegyűjteni, hogy munka nélkül is tutira végig megéljünk. Akkor már jobb, ha tudunk pénzt keresni anélkül, hogy hatvan-hetven évesen munkáltatóknál kellene kuncsorognunk, akiknek nyilván úgyis a fiatalabb korosztály kell.

Az EUStat kimutatása szerint Magyarországon a 65. évet megérteknél a várható életkor 14 (férfiak) illetve 18 év (nők), melynek kb. 1/3-át élik egészségesen, a többit kisebb-nagyobb betegségekkel töltik el.

A demográfiai helyzet változásának köszönhetően nem csak állami nyugdíjra nem lesz pénz, de tisztességes állami egészségügyi ellátásra sem!

Amennyiben az "éljünk a mának, a holnap nem számít" gondolat jegyében valaki elutasítja az öngondoskodás, megtakarítás fontosságát, akkor a saját halálos ítéletét írja alá, mivel nem fogja tudni megfizetni a szükséges orvosi ellátást!

Egyébként volt egy haverom, akivel igazából részben az ő rossz pénzügyi szokásai miatt vesztünk össze.

Na ő ha pénzhez jutott, egyből elszórta. Bármire, ami az útjába került, és mindenből drágábbat vett. Mikor elmentünk haverokkal bevásárolni az esti iszogatáshoz, a tecsóban megkérdezte tőlem, hogy mennyi pénz van nálam. Nagyon jól tudtam, hogy ezt úgy érti, hogy ha van nálam mondjuk 20 ezer Ft (annyi lehetett), akkor szerinte valami drága whiskey-t kellene innunk. Én meg mondtam, hogy van bőven, de nem azért, hogy mind eligyuk. Ebben a szituban valójában mindketten megsértődtünk egymásra magunkban, pedig utólag nézve csak a pénzügyi kultúránk volt élesen ellentétes. Mert nem volt önző gyerek, ha neki lett volna 20 ezre, ő megvette volna a drága whiskey-t, és másnapra már nem marad pénze... Én meg ez esetben is inkább le akartam volna beszélni.

A válasz, hogy állandóan tanulni kell, figyelni. Lehetőleg tájékozottnak lenni, más kárán tanulni, hogy amikor hasonló helyzet adódik, akkor el tudd kerülni a tudásod alapján (még ha csak elméleti is).
Az is megoldás ha más kárán tanulsz, kielemzed, hogy te mit csináltál volna másképp, vagy hasonló helyzetben mit tettél volna (hogy kerülted volna el).
Mielőtt nagyobb beruházásba fogsz részletesen utánajárni (tényleg szükségem van rá, tényleg arra van-e szükségem, olcsóbb nem jó-e helyette).
Fontos, hogy takarékoskodj, figyeld a fogyasztási szokásaidat. Már az is nagy előrelépés, ha minden hónapban írod, hogy mennyi pénzt sikerült megtakarítani. Az évek alapján így tudod figyelni mikor költöttél többet, mikor kell a nadrágszíjat jobban összehúzni. És a lényeg: tanulni, tanulni, tanulni...

Nálunk az egész család a lelkiismeretfurdalás-vonalat képviseli. Szüleim nehéz gyerekkor után most nagyon jól élhetnének, de nem "mernek". Pedig nyugdíjas korúak, lenne idejük, pénzük is rá, de nem ezt szokták meg.
Én ezt láttam tőlük és szintén nem tudnék kibújni a bőrömből. Sok ismerősöm jóval kevesebb pénzből jóval fényűzőbb életet él, engem meg sokszor egy belső hang gátol. Persze ez nagyon jó és racionális így, talán túlzottan is... Néha örülnék, ha nagyobb örömet okozna a pénz költése. 🙂

Ismét egy kiváló cikk! 1etértek teljesen a gyerekkori minták fontosságával, de annyiban kiegészíteném, hogy ez alkat kérdése is. Ahogy vki írta, egyazon családból jött egyedeknek lehet teljesen más hozzáállása a pénzügyekhez. Igaz, én még az elején vagyok az utamnak(27), de az aranyszbály bevésve már régóta (nem mehet ki több, mint amennyi bejön).

Szüleim sose adtak pénzt, viszont adtak malacperselyt, amibe a rokonoktól kapott lóvét pakolhattam. Apám mondta, ha 100ezer meglesz szóljak. Nekem ez volt a küldetés, hogy ezt el kell érni és de jó. Mikor meglett akkor kézen fogott és elmagyarázta, van olyan lehetőség, hogy kincstári takarékjegy, bejön velem a postára és berakjuk és lesz majd kamat meg minden. Ez is nagyon tetszett, elmentem vele és ebbe is beleláttam. Utána megbeszéltük, hogy van ám fundamenta is oda is félrerakhatok havonta. Az osztálytársaimnak fogalma nem volt róla micsodák ezek, nekem meg olyan jó érzés volt, egyfajta küldetésnek fogtam fel, amit apával csinálunk. Persze közben mindig vágytam xboxra, meg mobilra, meg távirányítós autóra, de valahogy erősebb volt bennem a biztonság iránti vágy, az, hogy tudom van mihez nyúlnom ha bajban leszek és nem utolsó sorban a szülők is büszkék voltak rám, ami mindent kárpótolt

Kedves Cantus: nagyon tetszik amit írtál! Ne haragudj, megkérdezhetem hány éves vagy? Nagyszerű szüleid lehetnek. Hogyan érték el, hogy egy banki termék érdekesebb legyen számodra, mint pl. a mobil? Gondolom példamutatásukkal kicsi korodtól a tudatos (pénzügyi) életre neveltek. Nekem is vannak gyerekeim, de nekik sajnos még fontosabb a pénz átváltása "örömforrássá", mint a gyűjtögetés. Ez biztosan az én hibám, és még van pár évem a pályamódosításukra, ezért érdekelne, hogy Te (gondolom) felnőttként hogyan élsz (persze csak nagyvonalakban), hogyan ért be szüleid nevelése az életedben (+ testvérednél, ha van)? Kiszámoló, írásod csúcsszuper ismét, és úgy gondolom értékét még emeli a sok személyes példa a hozzászólásokban!

Kedves PSz! 28 éves vagyok és a következő években tervezzük a gyerekeket is. Szüleim 51 és 53 évesek világ életükben mindig dolgoztak. Az egy nagyon jó kérdés, hogy hogyan is érték el nálam mindezt, konkrét választ nehéz erre adni, de szerintem egy dolog mindenképp hozzájárult: kapott pénzt csak befektetnem lehetett, csak arról a pénzről dönthettem szabadon, amiért megdolgoztam és úgy kerestem. Tehát a húsvéti locsolkodó pénzt vagy a karácsonyi nagymama pénzt azt mindig át kellett otthon beszélni, hogy akkor most mibe is rakjuk. Viszont ha napszámban a nyáron kerestem pénzt azt teljesen szabadon rám bízták. Csakhogy ez utóbbi pénzforrást olyan keserves volt megkeresnem, hogy nem volt szívem elszórni. A munka nehézsége (200Ft-os óradíjért ültettem a földbe négykézláb a dughagymát) nevelt rá a pénz megbecsülésére.

Köszönöm a választ! Egyértelmű a felelősségteljes szülői nevelés jelentősége. Bár csak néhány évvel vagyok idősebb nálad, de én sajnos otthon nem tanultam meg ezt a pénzügyi tudatosságot, felnőttként meg már valamivel nehezebb, de persze sosem késő megváltozni, ebben Kiszámoló írásai is segítenek. Az biztos, hogy én gyerekként minden ajándékba kapott pénzt, illetve 14 éves koromtól nyári munkás fizetést magamra költhettem, ami nem volt ugyan nagy összeg, de meg lehetett volna tanulni rajta a megtakarítást. Később felnőttként is mindig kaptam segítséget a szülőktől nagyobb kiadások esetén, lakásvásárlás, autó, stb. ami akkor nagyon jó volt, de visszagondolva pontosan attól a mentalitástól tartott távol, hogy megtanuljak takarékoskodni egy jövőbeli célom elérése érdekében. Jó ha át tudjuk értékelni a dolgokat néha. Neked pedig sok sikert kívánok a továbbiakban is!

A "soha nem volt saját pénzed"-hez annyit, hogy a zsebpénz valamilyen szinten jó eszköz, de amíg csak édességet, nyári tábort, hobbi- vagy sportfelszerelést kell belőle vennie a gyereknek, addig nem igazán tanít meg a lényegre, mert ezek nélkül pont le lehet élni egy életet. Azt csak akkor tanulja meg, amikor majd az ételt, háztartási költséget, lakhatást+rezsit, közlekedést, ruhát is magának kell megfizetnie; akkor jönnek az igazi kérdések, hogy mi az előbbre való (jól emlékszem erre a nagy váltásra). Viszont a saját háztartásban élő eltartott gyerekkel ilyen költségeket akár csak részben zsebpénzből megfizettetni szerintem elég embertelen. Szóval ha nem volt zsebpénzed, az rossz, de ha volt, attól nem vagy sokkal nagyobb előnyben.

Pedig azt pont a zsebpénzén tanulja meg a gyerek, hogy ha például lemond a naponkénti mekizésről, akár a régóta vágyott játékkonzolra is összegyűjtheti a pénzt.

Kedves Kiszámoló!

A bibliai hivatkozásokról jutott pár dolog az eszembe. Egyrészt te ezek szerint protestáns vagy? Érdekes lenne egy bejegyzésben néhány szót ejtened esetleg a vallások és a gazdaság kapcsolatáról. (Sőt, "management by Jesus" is van, ez nem vicc!) Weber óta köztudomású, hogy a protestantizmus elősegítette a kapitalizmus terjedését, viszont Niall Ferguson brit történész szerint manapság már éppen a kapitalizmus okozza a vallástalanság elterjedését.

Egy gyakorlati megjegyzés is: látom, kedveled a ma már elég veretes szövegű Károli-fordítást, de a ma emberéhez a Bibliának nem a ma nyelvén kellene szólnia? Egy régi hangzású szöveg éppen azt a véleményt erősíti, hogy a vallás egy poros, múltbéli micsoda. Jézus sem a négyszáz évvel korábbi arámi nyelven beszélt az emberekhez. Lehetne valamilyen modernebb fordításra hivatkozni, ha nem gond?

Kis gyerekeim vannak, már én is gondolkozom, hogy milyen mintákat adok át nekik. Próbálok levetkőzni néhány dolgot, amit a szüleink, mint nagyszülők ma is mondanak, de nem nagyon értek velük egyet. Ebből osztanék meg párat hirtelen.
1. "Okos enged, szamár szenved." - Hát ezt én nem így tapasztaltam. Aki kitartó az ér el nagy dolgokat. Persze értem a morális üzenetet, az rendben, de nem ezzel a mondattal.
2. "Nem akarok, szeretnék." - Ezt akkor mondják a gyereknek, mikor kérés helyett az akar igét használ (lehet kicsit akaratos), és szépen mondják neki, hogy más igét használjon.
Az amerikai kollégáim, azok akarnak, nem csak szeretnének. És el is érnek dolgokat. Sőt én is akarok dolgokat, mert amiket csak szeretnék, azokból sokszor semmi nem lesz.

Szóval egyet értek azzal, hogy felül kell vizsgálni amit tatnítottak és amit felnőttként gondolunk.
Majd a gyerekeim is tegyék meg ezt.

Szerintem az "okos enged..." szólás kifejezetten NEM a céltudatosságról, a kitartásról szól, hanem csak és kizárólag arról, amikor valami értelmetlen dolgon erőlködik vki (vagy többen), illetve vitáznak. Lásd pl a két kecske a keskeny hídon: egyik sem engedett, mindkettő beleesett - ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az okos - engedett volna, hátralép...

Én is nap, mint nap találkozok olyan emberekkel (pl. munkatársakkal), akik csak azért vesznek meg valamit, mert olcsóbb, mint szokott lenni. Amúgy meg sem vette volna (legalábbis most, hirtelen). De mivel most fél áron volt, hát megvette. Na, így szokott elmenni valóban több pénz, mint ha nem is lett volna akció. Aztán valóban, van a tudatos akciózós vásárló, aki pl. 2-t fizet 3-at kap akciók keretén belül megvesz olyan dolgokat, amik tényleg kellenek. De ott is fontos, hogy a harmadik példány árát az adott dologból elrakjuk félre, különben a megmaradó "harmadik pénz" elmegy más hülyeségre, és akkor aztán szintén nem ért semmit az akció... mi legalábbis próbáljuk így csinálni. De tény, hogy néha beleesünk mi is abba a hibába, hogy megveszünk csak azért valamit, mert rajta figyel a -50% táblácska 🙂 De szerencsére egyre ritkábban.

Sajnos szüleimnél láttam-látom ezt... Volt, hogy naggyonolcsón láttak vmi blúzt, pólót. Kérdezték, ugye milyen jó? Nem, csúnya a mintája, kényelmetlen viselni, én nem kérem, de ha neki tetszik, magának vegye meg nyugodtan. "De hát milyen olcsó!" Oké, értem, de nekem nagyon nem jön be. Hát, azért vett kettőt, hármat, és pár hét múlva már velem morgott, hogy milyen gáz nekem bármit is venni, mert csak lóg a szekrényben és nem veszem föl a vadiúj ruhát... Nem akarom bántani őket, mert jó fejek, de az akciós cimke menthetetlenül leveszi őket a lábukról.
(Mondjuk saját magamra sem lehetek büszke, elkövettem a saját hibáimat pü téren, de leckének jó volt, az tuti).

"...de mostanság talán kezd elmenni a blog abba az irányba, hogy sulykolod: NE KÖLTS SEMMIRE sem."

Naaaaa, ezt azért a Miklós sohasem mondta. 🙂
A 100-200e nyugdíj-előtakarékosságot meg nem ő szabja meg, hanem KISZÁMOLTA (ugye mennyire hasonlít ez a szó a blog címéhez? 😀 ). Mint ahogy olyat sem mondott sohasem hogy havi 1 millióból 980e-t tegyél félre és 20e-ből élj meg, arra viszont már soxor utalt hogy tegyél félre annyit amennyit kell, jelen példában mondjuk 500e-t, a többit meg nyugodtan éld fel.

Bejegyzésről bejegyzésre egyre tisztábban látszik az az alapvető probléma hogy sok olvasó nem tudja (vagy csak nem akarja) megérteni a leírtakat. Hát így tényleg elég nehéz lesz...

Ja és minden elismerésem a Miklósé, én az ő helyében ennyi fikázás után már régen abba hagytam volna a blog írását! 😀

Amennyit kell...
Node mennyit kell, pont ez a kérdésem?

Nem ezt nem mondta, csak ha levetítem magamra az általa elmondottakat, akkor kiderül, hogy a fizetésem ~70%-át havonta félre kellene tennem.
És nyilván megélnék a maradékból is csak nem jutna kikapcsolódásra, szórakozásra, nyaralásra, sportolásra, tanulásra. A gyerek nem járhatna külön órákra stb-stb.
Én ennek nem sok értelmét látom, hogy megvonjak magamtól(és családomtól) mindent egész életemben azért, hogy majd öreg koromban körbeutazzam a világot? Vagy akkor is csirkefarhátat kell majd ennem és hagyjam az unokáimra a kövér bankszámlát? Vajon tényleg ettől leszek jó apa?

De semmi gond. Miklós nekem túl poroszos. Fűnyíró elv, megszorítunk, elveszünk, megvonunk. Ettől még biztos jó közgazdász, de az életviteli tanácsokból nekem már kicsit sok most tőle.

De a fikázástól elzárkózom. Sajnálom, ha félreérthető voltam.

"Amennyit kell…
Node mennyit kell, pont ez a kérdésem?"

Jajj csak nem akarod megérteni a lényeget (persze nem vagy egyedi eset, a többség ilyen). Ahhoz hogy nyugdíjas éveidben a neked megfelelő életszínvonalon élj akkor (a te általad felvázolt példa alapján) a fizetésed 70% kell félretenni. És te erre képtelen vagy, mint ahogy én is képtelen vagyok, egész egyszerűen mert tényleg nem megy. Konklúzió? Nyugdíjas éveinkben nem fogunk megfelelő életszínvonalon élni, mert képtelenek vagyunk ezt biztosítani. PONT. Miklós csupán kiszámolja ezt, a számok "poroszos" viselkedéséről nem tehet.

Igy van. Kiszámolta, hogy 70%-ot kell eltenni, ahhoz, hogy majd egy bizonyos életszinvonalat biztosits magadnak. Ha ez nem megy most, akkor az a bizonyos életszinvonal is alacsonyabb lesz. Nem baj, csak akkor ne legyen emiatt sirás.

Ha tudatosan belövöd magadnak az akkori alacsonyabb szinvonalat, azért, hogy most magasabb legyen, no problem.

Kb látom előre, hogy pár év múlva azon megy majd a sirás (általánosságban beszélek, nem személyeskedek), hogy a rohadt egyetemi tandij. Pedig már most látható előre, hogy valsz full tandijas lesz a felsőoktatás, mégis, nem tudom, hányan készülnek tudatosan erre. És akkor majd ugyanúgy megy a sirás, mint most a hitelekkel, akármikkel.

Hát én pont nem a gyerekkorban látott példát valósítom meg, hanem az ellenkezőjét. Szüleim szinte mindent hitelből vettek meg, amink volt. Nincs is megtakarításuk, nem is nagyon volt soha. Most eléldegélnek normál szinten a nyugdíjukból.
Én csak a lakáshitelbe és egy THM 0%-os hitelbe mentem bele (már letudtuk), de szerencsére a feleségem sem rajong a hitelekért, így nincs nagy kísértés, hogy halmozzuk a hiteleket. Hozzátéve, hogy mi átlag feletti életszínvonalon élünk.
Akiknek unalmasak ezek a bejegyzések, olvasgassák a kommenteket és meglátják, hogy nagyon is szükségesek ezek a cikkek. A legtöbbet magam is tudom, nem újdonság számomra, de mégis megdöbbentő, hogy mennyi ember nem tud szöveget értelmezni, csak kiragadnak egy részletet és teljesen félreértve magyarázzák.

...ahogy mi itt ugyanazon szövegből más következtetéseket vonunk le (remek-hülyeség), ugyanúgy tettetek ti is a nővéreddel.
Nincs garancia, hogy mindenkinél ugyanaz működik, mert például más az elvárásotok, akaraterőtök, tudatossági szintetek. Ez utóbbiban segítenek az itteni írások.
Szerintem egyszerű szabályok szerint kell működni (nem dobom el a szemetet, nem eszem 6 óra után, átadom a helyet a buszon, nem lopok stb.), mert nem lehet minden pillanatban a teljes összefüggés rendszert felépíteni és értékelni.
Ilyen egyszerű szabályok kimondásából él fél Amerika tanácsadó irodalma. (10 szabály, hogyan bla-bla; A sikeres emberek 7 szokása stb.)
Valamiért nálad sem folyik le az a pénz, tehát neked megvan a praktikus gyakorlatod és működik.
"Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek"

szerintem is jo cikk. majd akkor lesz "tul sok" az ilyenekböl, ha mar nem 10böl 7-8 csalad el MO-n pazarloan, nulla megtakaritassal.

egyetertek azzal is, hogy van szerepe a csaladnak es a nevelesnek a kesöbbi szokasokban, de ezek nem többek egy kezdö iranynal, amiböl aztan barmi lehet. öcsem es en elegge különbözünk, en mar regen is elköltöttem mindig a penzem, ö meg sporolt, miota az eszet tudja.

en sokat szorongtam regen a csalad anyagi helyzete miatt, es tudom, hogy ez is benne van, amiert neha ramjön a költekezhetnek. mindig van valami nagyon "fontos" cel az eletemben, ami kiadasokat kivan.

vannak, es lesznek is megtakaritasaim, de soha nem fogok mindenröl lemondani. ha mas nem, a 20. szazad kivalo pelda arra, hogy mennyire nehez egy eleten at menteni tudni egy vagyont. egy krach eseten pedig nem az jar jol, aki be tud füteni a tizezreseivel, hanem aki addig is elköltött mindent.

"ha mas nem, a 20. szazad kivalo pelda arra, hogy mennyire nehez egy eleten at menteni tudni egy vagyont."

Na ez az, amiért sosem szorítanám meg úgy igazán a nadrágszíjat pusztán a jövő kedvéért. Unokatesómnak a szülei gyerekkorunktól kezdve gyűjtöttek valami ifjúsági takarékpénztár vagy hasonló elnevezésű konstrukcióban pénzt. Nem is keveset, az akkori fizetésüknek azért érezhető részét rátették. Aztán mire unokatesóm nagykorú lett, és kivehette, jött a rendszerváltás, az infláció, és az élethez gyűjtött "indulótőkéje" pont egy kihúzható kanapéra lett elég. Ez most is benne van a pakliban.

Azért ne felejtsétek el hogy a megtakarított tőkét meg kell tanulni kezelni, hogy kisebb eséllyel veszítsd el. Nagyszüleim a háború után a kis tőkéjükből népboltot nyitottak, ezt mondjuk elvették tőlük.

De ezután sem adták fel, nem szórták el a pénzüket, hanem kifőzdét nyitottak. Na ez bejött. Ezután szobákat adtak ki. Ez is bejött. Ezután szüleim a rendszerváltás után lakást vettek, ez is bejött. Számomra egyértelművé vált hogy ennek nincs jövője ezért mérnöknek tanultam, eddig jól vagyok. Most látom, hogy az ázsiai munkerő felesleg miatt ez évtizedes távon nem lesz kifizetődő, ezért a jövőben értékpapírok hozamaival szeretném kiegészíteni a bevételeimet.

Mindig kell gondolkodni is egy kicsit, hogy a tőkéd mibe felteted, különben elszedik tőled, ha te pedig nem látod át a helyzetet, csak azt érzed, hogy a befektetéseidet mindig elveszted.

Egyébként sem azért kell kuporgatni hogy 20-30-40 év múlva jobb legyen. Ez hülyeség.

Sőt, tovább megyek, nem is kell kuporgatni, csak meggondolni, hogy mire költesz, és így is rövid távon milliók maradnak a zsebedben. Egy példa amin mostanában gondolkozok:
Szeretnék egyszer egy családi házat (ha megengedhetem magamnak) hogy a gyerek(ek) az udvaron játszhassanak nekem pedig legyen egy kis műhelyem.

De nem járnék-e jobban ha olyan lakást vennénk ami sokkal olcsóbb mint egy családi ház és egy játszótér közelében van? Így a gyerek játszhatna, szocializálódhatna mi pedig milliókkal beljebb lennénk. Vagy nem éri-e meg jobban lakásban lakni és bérelni egy garázst, amit berendezhetnék műhelynek?

Erről szól a blog és az élet: gondold meg, vázolj fel 4-5 variációt és számold ki mikor jársz a legjobban.

Mondok más példát is: a kedvenc nadrágomon elromlott a zipzár ezért nem tudtam hordani. Sajnáltam, hogy kéne vennem egy ugyanolyat 15 ezerért de nem vettem, viszont szerettem volna. Szerencsémre kis idő elteltével találtam véletlenül egy kis suszterműhelyt a közelben és 500 forintért 2 perc alatt kicserélték a zipzár mozgó részét. 500 forintért!

Huhh asszem egy kicsit eltértem a tárgytól, bár talán sikerült rámutatni hogy a rossz beidegződések milyen sokba kerülnek az élet minden szintjén 🙂

Érdekes hogy a rossz beidegződések/szokások mennyire lerontják a tanult elméleti gazdasági ismereteket.
Megtanultuk például hogy létezik helyettesítő termék de a beidegződéseink meggátolnak abban hogy életünk során a nagy kiadások esetében megkeressük a helyettesítő termékeket és a számunkra leginkább megfelelőt válasszuk.

Emlékszem Fábry mondta hogy megvesszük a gránátalmát 500 ft/db áron mert sok benne a C vitamin, de nem vesszük meg a vecsési káposztát 50 ft/kg áron.

A Seychelle szigetekre kell menni nyaralni egymillióért mert ott kék a tenger és fehér a homok. Mintha Görögországban kétszázezerért nem lenne ugyanolyan.

Másik példa: rádiót akarsz venni. Tudod, hogy a rádió kb. 25 dollárba kerül. Bemész a boltba, ott egy szép rádió 25 dolcsiért, már tennéd is a kosaradba, de szembetalálkozol egy barátoddal, aki elmondja, hogy ugyanezt a rádiót egy másik boltban két utcával arrébb 20 dollárért látta. Sétálsz két utcát 5 dollárért? Naná!

Következő hónapban tévét szeretnél venni, ami kb. 500 dollárba kerül. Találsz is egyet 500-ért, de jön a barátod, hogy két tucával arrébb ő ugyanazt a tévét 495 dolcsiért látta. Sétálsz két utcát 5 dollárért? Az emberek többsége nem, mert az áru értékéhez arányítja a nyereséget, nem a fáradsághoz.

Ez annyira triviális... és mégsincs a fejünkben, sőt, megkockáztatom, hogy aki "sétál két utcát", hogy 5 dollárral kevesebbért vegye meg a tévét, azt hülyének nézik. Konkrétan én is a fejemhez kaptam, amikor elolvastam a bejegyzésedet.

"de mostanság talán kezd elmenni a blog abba az irányba, hogy sulykolod: NE KÖLTS SEMMIRE sem."

Egyet kell értsek, régen nagyon tetszettek a cikkek, mostanában inkább az általad képviselt világképet, életmodellt próbálod sugározni, sokszor elég egyszerű logika mentén gondolkodva, figyelmen kívül hagyva a való életet.

(Egy példa: "ha autóval kell dolgozni járnod, fizettesd meg a munkáltatóval." Ehhez sok sikert kívánok.)

Szóval most már nekem is kevésbé tetszik, lehet egy-két lap helyhiány miatt beidézget tőled dolgokat, vagy örülnek az ingyencikknek, de azért ne ess abba a hitbe, hogy próféta vagy.

"Egy példa: “ha autóval kell dolgozni járnod, fizettesd meg a munkáltatóval.” Ehhez sok sikert kívánok.)"

Pedig ez csak érdekérvényesítési képesség kérdése, na persze a megfelelő tudás és képességek birtokában. Amelyek nem úgy kerültek a fejembe, hogy megbotlottam a küszöbben, és rámdőlt egy könyvespolc, hanem kemény munkával, hosszú éveken át történő küzdelemmel, lemondásokkal. A bolti eladónál, szalagmunkásnál nyilván ez nem játszik.

Az előző munkahelyemen volt céges autóm. Jelenleg nincs, azonban ha az irodát hivatalos ügyben el kell hagynom (ami kb. egy köpésre van a lakóhelyemtől), akkor jár a cég által fizetett taxi. Minden másra meg ott az eleve jóval magasabb fizetés.:) Jelenleg kiküldetésben dolgozom külföldön, gyakorlatilag a budira is taxival járok, mindent céges számlára ofcourse.

Hát így is lehet.

szerintem sehol se irta a szerzo, hogy tilos kolteni... csak annyit irt, hogy lehetosegeken belul kell. Ha valaki havi 1 milliot keres, akkor az nyugodtan kolthet havi 500k-t. aki viszont csak 100k-t keres, az ne akarjon havi 120at kolteni...

Hát ez az.
Tetszik, használod, nem tetszik és/vagy nem érted, nem használod.
Faékebbül már nem lehet...

Nem jó a példa. Aki 100k-t keres, az 50k-t szeretne költeni - és a csapból is folyó arányos teherviselés logikája szerint joga van hozzá - ennek ellenére nem teheti meg. Az igazi arányos teherviselés az lenne, ha neki tizedébe kerülne a kenyér. Amíg az nincs meg, hazugság az arányos adózás.

Sziasztok!
Eddig a blogot olvasók 95%-ához tartozva nem kommenteltem, de úgy érzem erősítenem kell azok táborát, akik értik (elnézést a szerénytelenségért) miről próbál Miklós napról-napra okítani bennünket. Én személy szerint nagyon hálás vagyok ezért és remélem a sok értetlenkedő ellenére (vagy éppen ezért) nem adja fel, mert nagyon hasznosak az írásai. Tapasztalat.
Tehát arról sosem volt szó, hogy "NE KÖLTS SEMMIRE", ahogy írjátok többen. Mindössze egyszerű általános iskolás matekkal a szájunkba van rágva (és kiszámolva), hogy mi mennyibe kerül. Ha sokallod a nyugdíjmegtakarítást, ne tegyél félre, de ne is várd, hogy majd valaki eltart. Itt a blogon mindig is arról volt szó, hogy élj úgy, ahogy megengedheted magadnak. Ha sok a pénzed, akkor szórakozz, autózz, utazz! De ha nincs, akkor ne tégy úgy mintha lenne, mert végül rosszul jársz, s az is, aki a gondodat kell, hogy viselje.
P.Z.

T. Polifoam, hadd járuljak hozzá a vitához:
Véleményem szerint az autódat így is a munkáltatód fizeti, hiszen a tőle kapott fizetésből tartod el. Persze ha címkézetten jobban esne a pénz, le lehet venni a fizetésedből és kocsihasználat címen odaadni így talán a kecske is jól lakna.
A munkaerő ára az annyi amennyit az adott időben az adott helyen a piac megad érte csakúgy mint minden más árúért. A költségek, így a közlekedés az általad elfogyasztot élelmiszer stb egyebek ebbe van kalkulálva. Persze ha úgy gondolod a TE munakerőd többet ér és más piacon jobban tudod eladni miközben költségeid alacsonyabbak lennének .. háat vidd oda.

Azert remelem, hogy akik attol felnek, hogy talan nem elik meg a nyugdijjat, tudjak, hogy a varhato elettartam novekszik, valamint azt is, hogy egyre konnyebben tudja az orvoslas egeszsegesen tartani az embert. Sot, olyan cegek foglalkoznak a fiatalitas gondolataval mint a Google ( ahol azert van penz a kutatasokra ), es sok orvos szerint realis, hogy ez egyszer tenyleg realitas lesz.

Ugyhogy a helyzet az, hogy most meginkabb erdemes felkeszulni az oregkorra mint barmikor korabban:)

Alapvetően a jövő problémája az, hogy ugyan nő a várható élettartam, a várható egészséges, munkaképes élettartam nem nő ugyanennyivel.

De ha nem így lenne, hanem ugyanolyan mértékben növekedne a kettő, akkor tényleg nem kellene annyit törődni a nyugdíjjal, mert az én korosztályom már 80 évesen menne nyugdíjba, és elég lenne először 40-45 évesen foglalkozni a nyugdíjas korral.

Én sem értem, hogy mit vártál egy pénzügyi blogtól. Hogy szülészeti tanulmányt ír majd? És ha arra gondolsz, hogy mindig ugyanaz a téma, abban sincs igazad, mert próbál változatos lenni Miklós.

Szerintem jók ezek a cikkek. Én szeretek félretenni, de akkor is mindig kapok valami hasznosat ezekből a bölcsességekből. Néhányan félreértik, nem arról van szó, hogy ne költs, meg nem is arról, hogy aki X családban nő fel az tuti eladósodik.

Mindössze arról szól, hogy nézd meg külső szemmel, kicsit madártávlatból a szokásaidat. Biztosan úgy élsz, ahogy szeretnél élni? Tudnál valamit javítani?

Én ha nagyobb összeghez jutok először legszívesebben mindet félretenném. Most már előre meghatározok egy limited, ami feletti bevételből X % -ot kötelezően elköltök.

Ebből meghívok másokat erre-arra, elviszem páromat egy jobb kávézóba, vagy valami közös programot csinálunk.

U.i.: így jó a blog, ahogy van!

Érdekes ez. Van olyan, hogy mondjuk egy garasoskodó családban felnőtt gyerek később ezt kompenzálja a "pénzszórással".
Másrészt, amikor a garasoskodás egyszerűen visszafelés sül el. Pl: itt veszem a tejet, ott a kenyeret, amott a párizsit. Jó, megteheti, mert háztartásbeli, nem dolgozik, tényleg ráér. De ezt dolgozó emberként nem lehetne csinálni. Ennek az extra esete, amikor kocsival megy egyik boltból a másikba...
Ja, és ráér? Persze, bár a munkaügyi kp-os tanfolyam milyen szar lenne, mert ide, meg oda kellen utazni, mennyi idő, stb...

Szóval, panaszkodik, hogy úgysem lenne ideje tanulni, mert amúgyis, olcsóbb, ha ő főz a gyerekeknek ebédet, mint a menzát fizetni.

Szóval, érdekesek az emberek, na....

Miklós, milyen érdekes: többen unalmasnak találják, hogy a pénz beosztásáról írsz, miközben még mindig nem értik, miről is papolsz itt újra meg újra. Ezek szerint még sok ilyen témájú cikkre van szükség 🙂

Szerintem te nagyon felreertetted Kiszamolo cikkjeit. Pont hogy nem ad senkinek kesz instant megoldasokat, hanem segit, hogy felismerjek az emberek, mi az amit megengedhetnek maguknak es mi az amivel nagy valoszinuseggel a persze, csinald ha jolesik, csak akkor ne nyigjal, hogy el vagy adosodva helyzetbe juttatjak magukat.
Es elarulom: kiszamolo tippjei alapjan netto havi 120 ezerbol is kepes vagyok felretenni, ugy hogy nem erzem meg, pedig sajat haztartast vezetek.
Nyilvan nem jarok kocsival, nem a legdragabb csomagu tv elofizetesem van, nem rendelek kajat heti ketszer a netpincerrol, nem eszem etteremben, de meg a mekiben sem.
Futni nem edzotetembe jarok, a gyerek meg nem jatszohazba jar szorakozni, hanem a nagyszuleihez a tanyara. Sok mindenrol le lehet mondani,csak sokan nem akarnak lemondani se a napi cigirol, se a reggeli 1000 forintos starbucks kaverol.

A 120e nettóra Miklós ezt írja:
...
Ezeket összeadva, kijön egy ütős összeg, mondjuk havi 80-90 ezer forint. Az egészben az a legdurvább, hogy tényleg mindre szükséged van. Ilyenkor azt mondom az ügyfeleknek, hogy mivel erre az összegre szükségük van, tegyék el mindet. Persze, akkor nem lesz elég a fizetésük, de pont ez a célom, hogy ráébresszem őket, hogy egész egyszerűen túl keveset keresnek. Nagyon sok ember elmegy dolgozni havi 120-140 ezer forintért, azért dolgozik, hogy tudjon enni és azért eszik, hogy tudjon dolgozni. Ennek így nem sok értelme van.
...
Az én fizetésem ennek többszöröse, havi ~200e-t tesztek félre, de Miklós tematikájával számolva ez nagyon kevés, gyalog kellene járnom, szakadt ruhákban, közepesen hideg vizet fogyasztva és minden nap hálát rebegve, hogy otthon van áram meg vezetékes víz. Mert 100 indiai orvosnak ennyije sincs. 🙂
Te ezt nem érzed erősnek?

nagyon érdekes, és biztos nem véletlen, hogy akkor jelenik meg egy ilyen bejegyzés, amikor az előzőeket elolvasva már magam is kb. ugyanezekre a következtetésekre jutottam. sajnos én otthonról az első típusú mintát hoztam, aminek a problémáival talán soha nem is (vagy nagyon nagyon későn)szembesülök, ha nem veszekszünk állandóan a férjemmel, aki sokkal tudatosabb pénzügyek terén. mostmár értem, hogy miért, és hogyan kell megváltoznom, bár még sokszor csak az aggodalmaskodást érzem, az önjutalmazás örömei helyett, de megpróbálom elengedni ezt az érzést. tudom, hogy a lelki oldal nem ide tartozik, de kétségkívül jelen van, mikor az ember egy ilyen elhatározást tesz, hogy megváltoztatja a pénzhez való hozzáállását. úgyhogy mindenkinek sok sikert kívánok!

"bár még sokszor csak az aggodalmaskodást érzem"

Hát igen, ezzel a hozzászólónévvel... Első lépésként megváltoztathatnád Contenta-ra. 😉

Én is úgy látom, hogy aki úgy érzi, hogy ezek a cikkek arról szólnak hogy ne költsünk semmire, azok szintén nem ér(z/t)ik a pénzügyi szabadság fogalmát.

"ami megtetszik azt megveszem, hiszen KEll és mert MEGÉRDEMLEM"

Mindig amikor valami marhaság megtetszett, az aktuális munkámhoz viszonyítottam. Hány sor kukoricát kell végigcímerezni hozzá, hány ládát kell odébbvinni, hány kazánt kell kitakarítani, hány kilométer kábelt kell behúzni, hány tervet kell még megszerkeszteni, hogy meg tudjam venni. Már nem is kellett annyira.

Sajnos a barátnőm is úgy látja mint pl a szüleim, hogy az élet szerves része az, hogy a nap 30-50%-át egy rossz munkahelyen el kell tölteni, ugyanúgy, mint hogy ami KELL és MEGÉRDEMELJÜK, azt megvesszük, mi sem természetesebb. A kidobott pénz az kidobott idő, és nem a vagyontárgyaim teszik teljessé az életemet.

Kiszámoló!

Azért az életmód-tanácsadás mellett lehetne folytani a konkrét dolgok bemutatását is, pl. ETF, high yield bond, befektetési módszerek, stb., stb., nehogy azt higgyék az ellendrukkerek, hogy kifogytál a témákból 🙂

Ilyen sorrendben jöhet. Már várom. 🙂
És csak így tovább! Jók az írásaid.

Miklós,

Esetleg lehetne még szó a nem túl távoli jövőben a jelzáloglevelekről és a CFD-kről is?

Előre is köszönöm.

Nem tudm, hogy létezik-e még, de elég sokakat érdekelt a (talán BB) Egyenlitő hitele. Erről is igértél...

A Budapest Bank egyenlítő hitelét kihagytad :-)(Ha még létezik)
Meg az önkéntes nyugdíjpénztárakat is 🙂 Mindkettőt több, mint egy éve ígérted 🙂

akkor már inkább általánosságban a lakáshitelekről. Támogatott, piaci, LTP-hez kötött, és akár egyenlítő. A közelmúltban jelentősen lecsökkent kamatszintek tükrében.

Öröklés?

Kedves Kiszámoló,

Először is megjegyzem, hogy lelkes olvasód vagyok. Tetszik az, ahogy próbálsz rávilágítani a problémákra, a lehetőségekre, a körültekintés fontosságára és a tartalékolás szükségességére.

Részemről két problémás embertípust látok: az egyik, aki nem tudja kezelni a pénzt, a másik pedig aki célnak tekinti a pénzt. Véleményem szerint mindegyik ugyanolyan nagy probléma. Azt látom több hozzászólásból, hogy téged próbálnak ebbe a második kategóriába beskatulyázni. Szerintem pedig az írásaidból pont az arany középút felé történő terelgetés látszik.

Rendkívül fontosnak tartom a megtakarítások gyarapítását, ennek ellenére próbálom az egyházi tanításokban is gyakran megjelenő bölcseletet magam előtt lebegtetni, miszerint mindenki úgy jön a világra, hogy nem hoz magával semmit, és úgy is távozik el, hogy nem visz magával semmit.

"...úgy jön a világra, hogy nem hoz magával semmit, és úgy is távozik el, hogy nem visz magával semmit."
Azaz?

Tudnánk összedobni néhány jó pénzügyi mintát, amiket hozunk magunkkal?
Többen jelezték, hogy jól működik a stratégiájuk...

A saját példám.

Szüleimtől a következőket kaptam:
- a saját munka becsülete
- tisztelet mások iránt
- becsüld meg azt, amit az élettől kaptál
- bízz magadban, és vállalj felelősséget tetteidért (ne a másikat hibáztasd kudarcaidért)
- figyelj, tanulj, döntsél
- és utolsónak: PÉNZT NEM! De volt takarékkönyvem, gyűjtöttem újságot, üveget. Hetedikes koromban már dolgoztam a nyári szünetben. Ezekkel a pénzekkel én rendelkeztem.

Saját filozófiám:
- befektetéseket rövid, max 1 évre tervezni
- célokat felállítani, amihez a lehetőségeket-utakat több szempontból is megvizsgálom
- elismerni, hogy ha hibáztam
- több helyről keresni a pénzt, még ha kevés is
- a munka, amit csinálok, azt SZERESSEM, ne legyen kényszer
- nem megvonni mindent magamtól, de tudni kell, hogy mint engedhetek meg
- türelem, türelem és tanulás, tanulás

Eredményeim:
- boldog családom
- két házam
- elismernek, tanácsot kérnek

Pontosan ilyen elvek mentén élek és az eredményeim is hasonlók. Nagyon jó volt olvasni a soraidat, mert reményt adott, hogy nem vagyok egyedül és igenis van egy "szűk kör", akik csendben teszik a dolgukat. Kíváncsi volnék van-e bármilyen jól működő, szervezett közösség, ahol a "mifajtánk" találkozhatna egymással, ahol ötleteket/stratégiákat cserélhetne.

Cantus!

Ennél jobb oldalt nem találsz. Nagy, fenntartható közösséget nem lehet létrehozni ilyen filozófiával. Kisebbségben vagyunk ebben az országban 🙁

Újból köszönet Kiszámolónak!

Kedves kommentelok, Kiszamolo melyik cikkeben irta a sokszor idezett mondatot, miszerint "NE KÖLTS SEMMIRE"? En egyre sem emlekszem. Talan azert, mert nemcsak hogy elolvastam, de meg is ertettem oket.
NEM unalmas, csak igy tovabb!!!!!

A helyzet az, hogy van ugye két véglet, aki túlköltekezik és eladósodik, meg aki fogához veri a garast. Unalmasnak azért nem tartom, de azért az feltűnő, hogy Kiszámoló a ritka kivételektől eltekintve (lásd itt a lelkiismeret furdalásos típus) az előbbi véglet ellen ír, ami jogos, mert a hazai betét-hitel arányt nézve inkább előbbi végletből van több az országban, ugyanakkor akiket ez az oldal érdekel, azok között valószínűleg a középútból és utóbbiból lehet több.

A pénzhez való viszonyulás nem pusztán pénzügyi kultúra, hanem a teljes kultúra függvénye. Hofstede az időhöz való viszonyulással írja le a kérdéskört. Azt mondja, hogy léteznek kultúrák, ahol értéke a rövid időtávnak van. Az ember kényszernek érzi, hogy pl. visszahívja a másikat, aki meghívta ebédre vagy erő felett is bevásárol, mert így illendő. A most számít. Más kultúrák meg hosszú időtávokban gondolkodnak. Ők félretesznek, takarékoskodnak, és átgondolják, mire mennyit költsenek.

Ha jól emlékszem, te is írtál valahol az OECD pénzügyi kultúra kutatásról, amiből kiderült, hogy Malajziában meg Mexikóban mennyivel többen takarékoskodnak, mint nálunk, holott még annyi fogalmuk sincs a pénzügyekről, mint nekünk. Azok a Hofstede kutatás szerint hosszabb távban gondolkodó kultúrák.

Ezért esnek neked sokan értetlenül. Kultúrával nem tudsz vitatkozni. A belátás csak belülről jöhet.

Nagyon remélem, hogy nem tartozok a lelkiismeretfurdalásos kategóriába, és még egészséges, amit én teszek. 😀

Off, de egyébként mekkora összegtől érdemes diverzifikálni? Mitől függhet még ez?

"Tiszteljétek Lükorgoszt, aki megvetette az aranyat, minden bűn forrását!" – Püthagorasz.

Azért engem az érdekel a legjobban, hogy a nővéred hogyan tud 3x annyit keresni? Nem lehet, hogy az a "rossz" mentalitás, hogy minden pénzét elveri segíti őt hozzá, hogy 3x annyit keressen? Mi volt előbb? A 3x annyi keresete, vagy a pénzszórása? Nem lehet, hogy a pénzszórása sikeresebben kényszerítette rá őt a pénzkeresetre, mint Téged, vagyis tulajdonképpen ő bánik jobban a pénzzel? Gondolj bele a következőbe: ha Te a te kereseteddel átvennéd az ő mentalitását, mehetnél a hullámpapírra, míg ha ő átvenné a Te mentalitásodat - akárcsak részben - sokkal könnyebben tudna nagyságrendekkel többet megtakarítani, mint Te, töredék energiával jóval előrébb jutna.

A bejegyzést elolvasva, ismét felerősödött az az érzésem, hogy a posztírónak 1. sosem volt annyi pénze, amit ő legalább elégnek érzett volna, 2. most sincs, 3. tulajdonképpen egy tahó.

Ha ez trollkodás, akkor az, ez a véleményem. És valahogy a legtöbb cikked után ez jut eszembe rólad.

Igen, igen, Nehéz dolgok
1. a magyar nyelv,
2. az olvasás és
3. az összetett mondatok.
Ha mindezen már túl vagy, megpróbálkozhatsz következtetések levonásával is, de ott még javaslom felnőtt felügyeletét.
Jó tanulást!

Igen, Kiszamolo neha ugy jar mint a kozmondasban:
"Mondd meg az igazat es betorik a fejed!"

En a valtozatossagot szeretem ezen a blogon, h van tozsde meg befektetes meg hetkoznapi takarekoskodas. Nem csak egy szuk retegnek szol. Es ugye en egyetertek ezzel a penzugyi szemlelettel, ezert olvasom. Az en olvasatomban nem arrol szol, h ne kolts semmire, hanem h arra kolts amit megengedhetsz magadnak. Es imadom a kommenteket:)

Irjal cikket a gazdagok penzugyi szokasairol is lecci. Ismerosom anno Nemetorszagban volt bebiszitter bankareknal, azt mondja ott tanult meg a sporolni, pedig o nagyon szegeny csaladbol szarmazik, de otthon rogton elszallt a penz.

Ilyesmire gondolsz? 🙂

//kiszamolo.hu/honnan-lehet-felismerni-egy-milliomost/

Valaki még a kommentek elején írta, hogy nem akar korlátok között élni egész életében. Ez azért probléma, mert az egész világunk korlátokból áll, része az életnek, akkor is ha elfogadod és ha nem. Csak utóbbi esetben magadat csapod be.
A lottónyertesek is azért mennek csődbe, mert azt hiszik nincs korlát, pedig van bőven. Mindig van drágább, jobb, szebb, stb. Ezzel meg kell békélni.

Nyilván vannak mindig korlátok, csak nem mindegy, mekkora ketrecet vesznek körül.

Lehet rossz egy olyan pénzügyi minta is, ami korábban jó volt. Az előző rendszerben szociálódottak módszerei a rendszerváltás miatt sok esetben csődöt mondtak, annak ellenére, hogy korábban, más körülmények között működtek. Nyilván vannak "örök érvényű" alapelvek (pl. kevesebbet költs, mint amennyi van, hogy legyen tartalékod), de ésszerűen alkalmazkodni kell az aktuális körülményekhez. A 25-30%-os infláció idején nem biztos, hogy célszerű bankba tenni a pénzt, ha a kamat ennél sokkal alacsonyabb. Nagyapám pl. 56-ban előrehozta az amúgy szükséges bevásárlásokat (megvette a télikabátokat,stb) mondván, hogy háború lesz, vagyis elértéktelenedik a pénz, most kell belőle venni vaalmit, amíg van értéke.

A pénz, a céljaim, az eszközök amiket használok és az elért eredmények együtt mutatják, hogy "jól" bánok-e a pénzzel - az elérendő céljaim függvényében.

Gerald Durrell, milliós példányszámban eladott sikerkönyvei és az általa alapított, világhírű jersey-i állatkert vagy a vele forgatott, szintén világszerte ismert termtud filmek ellenére nem volt egy gazdag ember olyan értelemben, hogy az állatkertje folyamatosan fizetési gondokkal küzdött évekig, nem maradt utána kövér bankszámla vagy hasonló.
Gerald Durrell ezzel együtt maximálisan sikeres ember volt szerintem, aki elérte amit kitűzött célként, és a pénzügyi magatartása ebben cseppet sem jelentett akadályt.
Ez is arra példa, hogy se a céltalan költekezés, se az öncélú kuporgatás nem jelent sikert, ahogy a hiányzó milliók se jelentenek mindig kudarcot.

"Mert a pénz őrszem, aki a piac bejáratánál áll azzal a paranccsal, hogy senkit ne engedjen keresztül, amíg a vámot meg nem fizette. Úgy gondoljátok, hogy a pénz a piac kulcsa [a piacon az áruk cseréjét értsük]? – ez nem igaz: a pénz retesz." – Proudhon

Valahogy mindig olyan környezetbe kerültem gyermekként, hogy az adott város leggazdagabb családjainak gyerekei voltak a barátaim. Egész életemben azt láttam, hogy hogyan élnek emberek gondtalanul. Drága autók,villák, vitorlások stb…Ezzel szemben a szüleim nem voltak gazdag emberek. Sőt a mai napig spórolós életet élnek. Nem tudják mi az a luxus. Én olyan 18 éves lehettem mikor elolvastam jópár könyvet a témában, de a legnagyobb hatást ez tette rám: Bodo Schafer: Út az anyagi függetlenséghez. Mai szemmel (néha újraolvasom) már látom, hogy nem mindegy úgy működik a világban ahogy Bodo írja a könyvében, de nekem az ott gyökeres változást hozott az életembe. Kicsit több mint 10 évvel a könyv elolvasása után azt gondolom, hogy sikerült az alapvető tanácsokat megfogadni.

Bodo Schafert én is olvastam, és nagyon úgy tűnik, hogy Kiszámoló is :-). "Sajnos nagyon kevés ember él szerintem úgy, hogy nem okoz neki örömet a pénzköltés, bárcsak én is közéjük tartoznék." - olyan szakmát, munkát, hobbit kell keresni, ami örömet okoz. Vagy a meglévőt örömmel csinálni. Nem lehetetlen! Érdemes a pénzügyi kultúra fejlesztése mellett egyéb önfejlesztést is tartani. Például Csíkszentmihályi Mihálytól a Flow című könyvet elolvasni. Ez arról szól, hogy mi teszi boldoggá az embert. Minden mindennel összefügg ugye. Ha találunk értelmet az életünknek, akkor máris sokkal kevésbé fogunk csillogó - de költséges - dolgokra vágyni. Akkor már nem okoz nehézséget a takarékoskodás sem.

Ha ezt nagyon le akarom sarkítani akkor az, hogy kevesebb költsél mint amennyit keresel és ezt a pénzt fektesd be és ne a holnaptól várd a csodát. Most már látom, hogy ezzel a stratégiával milyen messzire lehet eljutni…Viszont a mai napig fáj, hogy a pénzt nem elköltöm hanem befektetem. Sajnos nagyon kevés ember él szerintem úgy, hogy nem okoz neki örömet a pénzköltés, bárcsak én is közéjük tartoznék. De szerencsére (egyelőre) a józan ész mindig felülkerekedik. Csak érzem, hogy minnél nagyobb dolgokat tudnék megvásárolni annál nagyobb a kísértés, hogy levágjam azt a bizonyos aranytojást tojó tyúkot 🙂

Rendelj hozzá másik aláírót is. 🙂 Olyat, akire nem tudsz nyomást gyakorolni.

Én az író írásainak nagy részére bólogatok, de nem mindenre. Amit írtak néhányan az is igaz, kuporgatni/spórolni egy életen át nem lehet életcélja valakinek.
Gondolj bele, összespórolsz magadnak egy saját házra valót meg ott csücsülnek a millióid egy bankban. Aztán rá 5 évre jön a 3. világ háború, első körben lebombázzák a házad, ahogy az ország nagy részét, másodkörben a bankban lévő pénznek lőttek meg az egész bankod megszűnik létezni, az értékpapírjaid értéktelenek lesznek és ott leszel egymagadban (meg a családod esetleg) az lesz a tiéd ami rajtad van. Aztán elmondhatod, hogy de te félretetted mindig a fizetésed nagy részét és spóroltál most mégis szegény vagy mint a templom egere és talán jó lenne ha legalább visszaemlékezhetnél egy nyaralásra vagy a vasárnapi finom vacsorákra, de nem tudsz, mert te zsíroskenyéren éltél, hogy majd nyugdíjas korodban utazgass pl.

Ha a 3. vilaghaborut ( vagy akarmilyen haborut ) varjuk, akkor vegyunk fel hitelt... Azert ez nem lehet egy eletcel...

Amugy tudom, volt olyan idoszak, amikor tenyleg nem erte meg sporolni ( masodik VH elott, kozben es utana ) , mert 20 ev alatt tobbszor is elvettek az embertol... de azert ez nem folytonos, es ha veletlenul szerencsenk van, akkor jol johet...

Amugy nem az elmenyek gyujtese kene, hogy legyan ez egyeduli cel... megfelelo tudassal az ember egy haboru utan is nagyon jo eletet tudhat maganak es a csaladjanak biztositani.

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram