A gyerekek pénzügyi nevelése 3.
Az egyik legfontosabb, amit megtaníthatsz a gyerekednek, az a pénzzel való bánás. Persze megtanulhatja a saját bőrén is, egy erőn felül bevállalt lakáshitel, vagy egy felelőtlen kezességvállalás után, de jobb, ha inkább segítesz neki elkerülni ezeket a csapdákat. Az oktatást pedig nem akkor kell elkezdened, amikor végzősként kilép az egyetem kapuján, hanem már egész kicsi korában.
Az iskolában sok olyan fontos dolgot fog megtanulni, mint az ostoros moszat felépítése és az Urál ásványkincsei, de a valódi életről és így a pénzről se fog egyetlen értelmes mondatot sem hallani. Ezért tiéd a felelősség, hogy a gyerekeidet felkészítsd az életre az anyagi területen is. (Ahol mégis van pénzügyi oktatás az iskolákban, felmérés szerint több kárt csinál, mint hasznot. Egyébként meg az iskola dolga a tananyag leadása és minden más, az életre való felkészítés a szülők dolga, még ha oly sokan ezt el is szokták felejteni. Az, hogy a gyereked sikeres lesz-e az életben, a te felelősséged, nem az iskoláé.)
Naponta rengeteg alkalom kínálkozik arra, hogy beszélj a pénzről, a munkáról, a költségekről, a megélhetésről a gyerekednek. Neked csak egy dolgod van: használd ki ezeket a lehetőségeket. Amikor pénzt veszel fel, amikor bevásároltok, amikor számlát fizetsz be és a többi hasonló esetben is.
A témáról már írtam itt és itt, most ezt szeretném folytatni. Amit ott leírtam, nem szeretném megismételni, ha még nem olvastad kezd ezekkel az írásokkal.
Már a négyéves gyerekeknek is érdemes megtanítani, hogy a dolgok pénzbe kerülnek és a pénzt meg kell keresni. Mondd el, hogy te is azért dolgozol, hogy legyen pénzetek és írd le, mivel is foglalkozol. Már ebben a korban elmagyarázhatod, mi a különbség aközött, amire szüksége van és aközött, amire vágyik. Szintén érdemes kitérni arra, hogy vannak dolgok, amire várnia kell, mire megszerzi. Nagyon jó a Sesame Street videója a témában (itt), de sajnos csak angolul találtam meg. Az ilyen meséket nézve remek alkalom beszélgetni a látottakról.
(Nagyobbaknak remek ez a játék is, vagy ez a sorozat, sajnos szintén angolul.)
Amire vigyázz: soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, vagy erre nincs pénzünk. Fontos, hogy a gyerek anyagilag is biztonságban érezze magát és ne azt értse meg, hogy nektek nélkülözni kell a pénz hiánya miatt. Mondd inkább azt, hogy nem akarunk erre pénzt kiadni, vagy nem erre fogjuk elkölteni a pénzünket. Nagyobb gyerek már megértheti, hogy van olyan, amire nem telik, de egy 4-5 évest ne terhelj ezzel.
Nagyobbacska (6-9 éves) gyerekeknek beszélj a reklámokról, hogyan akarnak befolyásolni, hogy olyan dolgot vegyél, amire nincs szükséged. Van, aki megtanítja a gyereknek, hogy némítsa le a tévét, ha éppen reklám megy benne.
A megtakarításait az ekkora gyerek már osztályozhatja az elköltöm-félreteszem-befektetem-eladakozom felosztás mellett, ami megtanítja, hogy mi mindenre és miért érdemes félretenni pénzt. Ehhez remek ez a malacpersely, amiről sok éve írtam. Egy jó felosztás a 40% költés, 40% rövid célú gyűjtés, 10% hosszú távú gyűjtés és 10% adakozás.
(Azt természetesen mondani sem kell, hogy a gyerek pénze tabu, olyan nincs, hogy megszorulsz és elveszed a gyerek pénzét. Ha ennyire képes vagy megszorulni, akkor biztos, hogy még neked is sokat kell tanulnod a pénz kezeléséről.)
A hét-kilenc éveseknek itt egy remek játék, ami egyszerre tanítja meg szavakat betűzni és tisztába lenni a pénzérmék értékével.
Ebben a korban már bejön a döntés szükségessége, hogy mielőtt elköltöd a pénzed, nézz körül, hasonlítsd össze az árakat és a termékeket, mert ha egyszer elköltötted, örökre elvesztetted a pénzed.
Az ilyen idős gyereknek már megmutathatod, mire költ havonta a család. Van aki ezt olyan plasztikusan csinálta, hogy az egész fizetését felvette egydollárosokban, hazavitte, kiborította a konyhaasztalra és megmutatta a gyerekeinek, mire mennyit fognak költeni. Kiszámolta a rezsit, csinált belőle egy kupacot, a tankolásra szánt pénzből lett egy másik kupac, az ebédpénzből, a havi lakásbiztosításból, a bevásárlásra szánt pénzből, a tizedből és az összes többi tételből lett egy-egy kupac. Így a gyerekei vizuálisan látták, mi mindenre és mennyit költenek egy hónapban. Ezzel az ötlettel sikerült felkeltenie a gyerekek figyelmét és megértetni velük, hogyan osztják be a pénzt hónapról hónapra.
A kora tinédzser korban már érdemes rávenni, hogy minden megkeresett pénzének a tizedét tegye félre. Még 18 éves kora előtt tanítsd meg neki az eladósodás veszélyeit, külön felhívva a figyelmét a hitelkártyára és az olyan dolgokra, hogy attól, hogy jogosítványa lett még nem kell autót is vennie, főleg nem hitelből.
A költés az egyik leggyakoribb pénzügyi kérdés a gyerekek és a szülők között. A gyerekek egyre többet kérnek. Ezért vigyázz, amikor megveszed neki mindig a csokit és a kisebb dolgokat a boltban. Nemsokára sokkal drágább dolgokat fog kérni és az lesz neki természetes, hogy mindig mindent megveszel neki első kérésre.
A legjobb, ha inkább zsebpénzt adsz a gyerekeknek és egyértelművé teszed, hogy abból kell megvenniük az áhított dolgokat. (A kisebbeknek heti zsebpénzt adj, a nagyobbaknak kéthetente, a tinédzsereknek havonta egyszer. Jó kiindulási alap, hogy annyiszor 200-500 Ft-ot adsz egy hétre, ahány éves a gyerek. Hat éves kor alatt zsebpénz helyett adhatsz kuponokat is, amit aztán beválthat tévézésre, fagyizásra, akármire.)
Légy határozott és következetes. Tedd egyértelművé, hogy a zsebpénzen túl mit fizetsz és mit nem. Így nem lesz kérdés, hogy mi az, amit felesleges kérniük, amit maguknak kell kigazdálkodniuk a zsebpénzükből. Ha már elég zsebpénzt kapnak, vegyenek abból feltöltőkártyát, vagy akár telefont vagy a vágyott sportcipőt is.
Soha ne adj kölcsönt a gyerekeidnek. Tanulják meg, hogy mi a következménye, ha elverik a zsebpénzüket és értsék meg, hogy vannak olyan dolgok, amire gyűjteniük kell, nem érik el azonnal, ahogy megkívánták.
Ha pénzt kap a gyerek, bátorítsd, hogy ne költse el azonnal, hanem gondolja végig, hol is lenne a legjobb helyen a pénze.
Tanítsd a gyereket felelősségre is. Ha mondjuk az utcán hagyta a biciklijét lezáratlanul és ellopták, ne vegyél neki másikat. Gyűjtse össze a saját pénzéből az új bicikli árát, a legközelebbire biztos jobban fog vigyázni. (Azonban ha lezárta a biciklit és úgy lopták el, akkor egy bűncselekmény áldozata. Ekkor megvigasztalod és veszel neki másikat. )
Soha ne vidd magaddal a gyereket a szórákozásból való bevásárlásaidra (shopingolás), ne tanulja el, hogy a vásárlás időtöltés is lehet. (Mit mondjak, te se menj ilyen túrákra, csak értelmetlen költekezés lesz a vége.)
Ha tudod, a nagyobb gyereket vidd magaddal a bankba is és mondd el, hogy mit csináltok és miért. Külön jó pont, ha vele együtt fizetsz be a megtakarítási számládra és közben elmondod, hogy mennyit teszel ide és miért.
Szakértők javasolják, hogy a tíz év alatti gyerekek jelenlétében készpénzzel fizess, ne a mágikus kártyával, amiről soha nem fogy ki a pénz. A készpénz fogyását és átadását megértik, a kártya csak összekeveri őket. Az az a valami, amiből mindig lehet vásárolni. Ebben a korban a kártya még túl absztrakt nekik, nem értik a működését.
Rendszeresen beszélj a gyerekeknek a pénzről és az anyagi kérdésekről, így természetes legyen a számukra, hogy a pénz és a pénzügy az élet szerves része, amivel mindig törődni és amiről beszélni kell.
Soha ne becsüld le a pénz fontosságát a gyerek előtt, csak hogy ne kelljen valami kérdésére válaszolni, Inkább neveld bele, hogy a sikeres élet egyik igen meghatározó eleme a pénz és az ahhoz való hozzáállás.
A gyereked gyakorta fog találkozni azzal, hogy más gyereke iphone-nal járkál és márkás cuccokban jár. Ilyenkor nagyon fontos, hogy elmagyarázd neki, hogy te miért nem veszed meg ezeket a túlárazott, balekoknak gyártott dolgokat és vegye észre, hogy egy ember értékét nem az általa birtokolt kütyük és egyéb vackok határozzák meg.
Még egyszer, nagyon fontos: nehogy azt mondd, hogy ti azért nem vesztek meg ilyen dolgokat, mert nektek nincs rá pénzetek, mert akkor azt fogja megérteni, hogy ezek a státusz szimbólumok tényleg a gazdagságot és a jólétet fejezik ki, miközben ez egyáltalán nem igaz. (Ugye már olvastad a milliomosokról szóló cikkemet?) Így fog élni, hogy ő is majd a 250 ezres telefonok és a 15 milliós autók bűvöletében látja a sikeresség kifejeződését.
A másik rossz, amit csinálhatsz, hogy a kisebb ellenállás elvén te is megveszed neki ezeket a vackokat, hogy ne lógjon ki a többi konzumidióta pénzügyileg tudatlan, a reklámozott termékek bűvöletében élő kortársa közül. Így sikeresen arra neveled, hogy mindig a kívánságai és a társadalom torz értékítélete alapján élje az egész életét. Na, ne csodálkozz, ha már 30 évesen is ki se fog látszani a sok hitelből.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Hát azóta zárok mindent. 8 évesen már önállóan jártam kerékpárral iskolába, és mindig lezártam, nem kockáztattam sohasem, egyszerűen felelősséget éreztem a szüleimtől kapott tárgyakért.
Ha már pénzügyi nevelés (amit mondjuk csak minimálisan kaptam meg otthon), akkor igenis kell beszélni a felelősségre nevelésről is, és nem elütni annyival, hogy “gyerek”.
mondjuk ez a nagyszülő/rokon kérdés meg azért is nehéz, mert mondjuk a gyerek születése táján és kicsivel utána még nagyon jól jön ha mindent megvesznek, így rászoknak, nem?
A nagyszülőkre reflektálva: számomra van e tekintetben egy példa a családban. Megmondták a nagyszülőknek, hogy NEM veszünk Traktorkának tv-t a szobájába csak azért, mert elmúlt 7 éves. Nagyszülők nem fogták, dafke megvették. Ők pedig azzal a lendülettel, még az előszobából vitték ki a tv.-t, vissza a kocsiba. Nagyszülőket ez után egy hónapig nem látogatták, mert “nem értek rá”. Soha többé nem volt ez irányú probléma velük. Ugyanis, a gyerek a szülő felelőssége. Nem hagyható, hogy a nagyszülő valami félrekódolt jófejségből tönkretegye a nevelést CSAKAZÉRTIS.
Hiszem, hogy ha elég felnőtt vagyok gyereket nevelni, akkor ahhoz is, hogy akárkivel szemben megtartassam a rájuk vonatkozó és ezáltal őket védő korlátokat.
Odaadsz egy pénzt, visszakapsz “sok” pénzt + az árut, “még jobban is jártunk a történet végén mint az elején” 🙂
De pont az az, hogy a gyerek nem hülye, a leegyszerűsített ok-okozatnál többet is megért a világból. Pl. mit csinálnál, ha azt mondja lezárta, mégis ellopták?
Kedves Miklós!
Egy nevet több e-mail címmel is engedsz? Nem jó érzés, hogy valaki más is “okoska” néven irogat, akinek köze nincs hozzám. 🙁
on:
Nekem nem volt zsebpénzem, ha kértem pénzt, kaptam. Nehezen is tanultam meg beosztani! Ahhoz voltam szokva, hogy bármikor kérhetek, ha kell.
ilyen esetben az elso alkalommal meg lehet neki masikat venni, de ha tobbszoris elofordul, akkor ket lehetoseg van:
1, Vagy nem zarja le
2, vagy nagyon kelendo a holmija
Vagyis a 2. esetben olcsobbat kell venni…
evvan ha nincs kötelező regisztráció…
nagyon tetszett az új cikk. 🙂 Reeve, a mi fiunk a következőt tudja: apa azért megy dolgozóba dolgozni, hogy tudjunk venni nutellát. Ennyi elég is 6 év alatt, nincs belekeverve bonyodalom, teljesen követhető és logikus. 😀
Bocs mindenkitől az off-ért.
Hogy egy klasszikust idézzek: “Jó, szerintem meg nem így van.”:)
Az hogy elhagyja a telefonját az ugyanúgy rossz dolog számára, amellett, hogy felelőssége is. Lezáratlan bicikli dettó. Amikor megkapta a biciklit, akkor a szülő elmagyarázta, hogy mit miért kell lezárni. Telefonnál szintén elmondod, hogy mittudomén ne hagyja nyilvános helyen őrizetlenül amíg kimegy a mosdóba…stb Az adott dolog értékét szintén el lehet magyarázni, akkor amikor megkapja. Ezeket nem akkor fogja megtanulni, amikor elveszti.
Nekem elég volt azt látni, hogy előbb a számlákat fizetjük be, és nem herdáljuk a pénzt. Ha kérdeztem valamit, szépen elmagyarázták a szüleim. Anno nem volt ez a nagy divatozás sem az iskolában annyira, hogy én rosszul érezzem magam. Vagy már akkor sem érdekelt más véleménye. 😀
Úgy gondolom kaptam egy jó alapot, de a pénzügyi tudásomat felnőttként szereztem/szerzem meg önállóan, mert érdekel.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy ne mondjuk a gyereknek, hogy nem telik rá. Én is sokszor hallottam ezt, de nem okozott semmilyen törést, simán megértettem, nem volt hisztizés.
De ismétlem önmagam, teljesen más most a világ és a mai gyerekeknek szükségük van kimondottan pénzügyi nevelésre.
HA azt mondod, hogy a pénzt nem költjük mindenre és erre nem akarjuk költeni, az így dekódolódik: a pénzt nem kell mindenre mindig költeni,más szempontok is léteznek, mint a konzumnyomás és nincs feszültség,nincs stressz,mert ez nem egy dolog, ami kellene és kár, hogy nincs, hanem nem kell nekünk feltétlenül.
EZ a komoly különbség, akkor is, ha okos a gyereked:így működnek pszichésen, mind.És most nyeljétek le azt a croissant-ot 🙂
Egy 15 éves már érti, mi az, hogy nem telik rá.
Be kell őket vonni, de a koruknak megfelelően: ez az a pont, ahol a legkönnyebben és a leggyakrabban hibáznak a szülők, a legjobb szándék mellett is.
“A gyereked gyakorta fog találkozni azzal, hogy más gyereke iphone-nal járkál és márkás cuccokban jár. Ilyenkor nagyon fontos, hogy elmagyarázd neki, hogy te miért nem veszed meg ezeket a túlárazott, balekoknak gyártott dolgokat és vegye észre, hogy egy ember értékét nem az általa birtokolt kütyük és egyéb vackok határozzák meg.
Még egyszer, nagyon fontos: nehogy azt mondd, hogy ti azért nem vesztek meg ilyen dolgokat, mert nektek nincs rá pénzetek, mert akkor azt fogja megérteni, hogy ezek a státusz szimbólumok tényleg a gazdagságot és a jólétet fejezik ki, miközben ez egyáltalán nem igaz.”
Ez az iphone meg márkás cucc, ez nem óvodás probléma, meg úgy általában a státuszszimbólumok se. Ezek ilyen alsótagozat végén, felsőtagozat elején kezdenek el megjelenni, akkor pedig már bőven el lehet kezdeni bevonni a gyereket.
Majd a 12-18 éveseknél egy új szemszögből lett megismételve, teljesen más szövegkörnyezetben. Itt már nem az anyagi biztonság a cél, hanem hogy megértse, nem az vagy, amid van.
“Amire vigyázz: soha ne mondd azt a gyereknek, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, vagy erre nincs pénzünk. Fontos, hogy a gyerek anyagilag is biztonságban érezze magát és ne azt értse meg, hogy nektek nélkülözni kell a pénz hiánya miatt. Mondd inkább azt, hogy nem akarunk erre pénzt kiadni, vagy nem erre fogjuk elkölteni a pénzünket. Nagyobb gyerek már megértheti, hogy van olyan, amire nem telik, de egy 4-5 évest ne terhelj ezzel.”
Kicsit kontrasztos volt ehhez képest, amikor elköltöztünk Magyarországról, a gyerek perselypénzét bevittük az egyik bankba, ahol egy unott hölgy közölte, hogy válogassuk szét az aprópénzt kis tasakokba, számoljuk meg, feliratozzuk, adjuk le, és a 15%-át elteszik mint munkadíj. Meg is szüntettük a számlát.
commerzbank.de/portal/de/privatkunden/produkte/sparen-und-anlegen/hipp-baby-sparbuch/hippmeinbabysparbuch.html
Nem hiszem, hogy meg kell venni a gyereknek az ilyen dolgokat.
Azert az eremnek van egy masik oldala is – ez meg az en rokonom.
Keso huszas csaj, sajat keresettel. De ugy tori a telefonokat mint mas toltott cukorkat szokta ropogtatni.
Eltorik, nem baj, jon a masik. Szerintem mar annyi telefont kinyirt, h a skynet helyben kivegeztetne.
Ehhez persze SZERINTEM az is kell, hogy valaki ezeket gyerekként (nyílván nem 4-5 évesen) is megértse ezeket és ne azon rágódjon 35 éves korában is, hogy az anyja nem vette meg az 50000-es barbivárat a 19000 ft-os minimálbéréből és hogy őt mekkora sérelem érte és majd ő mindent megvesz a gyerekének, hogy ne kelljen “nélkülöznie” a szegénynek. Mert annak a gyereknek lesz is ideje mindennap játszania a 973 db játékkal.
Valamilyen szinten SZERINTEM el kell jutni az embernek oda, hogy saját magát is objektíven lássa visszamenőleg. Én igenis volt, hogy nem kaptam meg valamit és a szüleim mérgesek voltak, ha elhagytam valamit, de rájöttem, hogy igazuk volt.
Az, hogy közben én is szülő lettem, persze sokat segített ezen. 🙂
Anno 98-2000 magasságában képben voltam nagyjából a márkás kosaras cipők áraival, na akkoriban ez úgy nézett ki, hogy mikor megjelent az új modell, az 30-40 ezerbe került, a kifutó modellek valahol 10-20 ezerbe, Ausztriában meg volt hogy meg lehetett venni Ft-ban számolva 5 ezerért kiárusításban. Nyilván attól, hogy 1-2 éves modell, még ugyanaz a minőség volt. A mostani árakat nem ismerem (bár amit láttam, az alapján reálértéken azóta nagy esés volt), de az arányok gondolom stimmelhetnek, és ez a stoplis cipőkre is igaz lehet. Szóval részben tényleg csak az imázst vásárolod meg a gyereknek, ha 40 ezres cipőt veszel neki.
Emellett jelenleg azt látom futócipőknél, hogy pl. a Decathlon saját márkáiból az azonos minőségi szint fele-kétharmada körül van árban a márkás cipőkhöz képest, és nem az új modellekhez viszonyítva. Egyébként mindegyiknek 1-2 dollár a gyártási költsége.
Ugyanakkor szerintem nem számított semmit. Ugyanis akik menők voltak, azok nem ezzel érték el a népszerűséget, hanem a személyiségükkel (ami egyébként nem volt pozitív…). Innentől kezdve ha a menő gyerek vett fel 40 ezres sportcipőt, az ő lábán menő volt, ha a lúzer gyerek vette fel, akkor kinevették, és ez fordítva is igaz volt, a szakadt (nem szándékosan szakadtra gyártott), olcsó göncökkel.
Ezen a téren én inkább ott látom a dillemmát, amit majd szülőként meg kell oldanom, hogy mennyire neveljük a gyereket intellektuális irányba, mert amiatt jobban ki fogják nézni egy átlagos iskolában, ha érdeklődő, mint ha olcsó cuccai vannak.
Ha elfogadjuk a tényt, hogy átlagcsalád egy havi bevétele egy i-phone megvételének ára, és utána havi alsó hangon is egy 10-es a fenntartása (de inkább több), mindezt egy olyan készülékért, ami 3 éven belül már értéktelen is lesz a használójának, nos szerintem aki ilyet ad a gyerekének, az konzumidiótát nevel. Vagy nevelés helyett inkább kicsengeti a stexet a státusz szimbólumra, de ez ugye hasonlóan káros.
Ha a gyerek megveszi 16 évesen a félretett zsebpénzéből és nyári munkájából, az pedig már az ő dolga. Arról lehet vele beszélgetni, de az már az ő szuverén döntése.
De! Ha elhagyta a dolgait, igenis legyen következménye. Volt egy ismerősöm, aki már iskolás korában (~’98-) 10E ft heti zsebpénzt kapott, ami kb 2 napig tartott. Mindenét elhagyta, a télikabáttól kezdve, a telefonján át, amikor már azok is bejöttek. A szülei egyből pótoltak mindent neki maximum egy ejnye-bejnye keretében. Ma dolgozik, a fizetése 3-4 napig tart, a számláit, egyéb fizetnivalóit a szülei intézik helyette és sopánkodnak, hogy nem tud a gyerek ennyi idősen bánni a pénzzel.
Persze az már kóros, de Kiszámolónak igaza van ebben. Ha kis korban nincs megtanítva, akkor csak neki lesz rossz később, vagy a közvetlen környezetének. Igazából nagyon is csodálkozok, hogy ebben a blogban (értsd ez a törzsgárda) ennyien támadták Kiszámolót
a postára vittem, meg van szabva, hogy mekkora összeghatárig váltják ingyenesen, és fajta szerint kell berolnizni, pl asszem, 5 ft-osok egy rolniba, és maximum 25 darab lehet, 50-esből 10, vmi ilyesmi…rá kell írni a rolnira a nevet, elérhetőséget 😀 bonyolult szabályok vannak 😀 végül a felét sarki boltosnak adtam, mert sokkal jobban örült ezeknek a szép szabályos rolniknak 😀 és még a nevemet is megtudta :DD
Amit írsz, az a másik véglet. Az sem jó, ha mindig mindent azonnal pótol a szülő, és egyébként is mindent megvesz neki, de az sem jó, ha komoly félelmet nevel a gyerekbe, hogy az állandóan attól rettegjen, hogy elhagy egy tárgyat, és persze emiatt aztán el is fogja hagyni…
Világos, én is próbáltam ezt kihangsúlyozni. ( lásd “minden eset egyedi mérlegelést igényel.. az már kóros”) 900 karakterbe és a 3 perc múlva kezdődő munkamegbeszélés miatt így fért bele. 🙂
Kár, hogy most nincsenek ilyen gyerekeknek szóló takarékossági programok, a német példa nekem nagyon tetszik, nem véletlenül gazdagok a németek, biztos hozzájárul a takarékos szemlélethez ez is! Még van pár évem kitalálni, én hogyan fogom motiválni a gyereket a hasznos pénzköltésre, de igyekszem majd nem hülyeségnek tartani, ami a szíve vágya.
nono… ekkora hdd-t azért ne álmodjunk 96′-ra.. 🙂
1996-ban 540 giga HDD? 540 mega volt az inkább. 540 gigása talán még a NASA-nak sem akkoriban 🙂
“nem véletlenül gazdagok a németek… takarékos szemlélet”
Hasonló kultúrkör, de Ausztriában vannak némi problémák:
Jugendliche haben keine Angst vor Schulden
Teure Mobilfunkverträge, Markenkleidung und das erste Moped: Die Konsumansprüche vieler Jugendlicher übersteigen deren Taschengeld oder Einkommen. Viele tappen schon in jungen Jahren in die Schuldenfalle. Schulden zu haben, so das Ergebnis einer Umfrage in Oberösterreich, wird heutzutage von fast einem Drittel der Schüler als „normal“ angesehen.
Beratungsstellen sind alarmiert – denn schuld daran ist nicht nur der Konsum: Jungen Menschen fehle das nötige Bewusstsein und Wissen über Finanzen und Geld. Die steigende Jugendarbeitslosigkeit verschärft die Problematik zusätzlich.
orf.at/stories/2208527/
“512 kb memória mindenkinek elég lesz.”
Bill Gates
🙂
Erdekes es elgondolkoztato idezet. De pl a Billie gyerek soha nem mondta. 😀
OFF
Mivel kezdett netes pletyka szaga lenni a dolognak, ezért utánanéztem. 🙂
en.wikiquote.org/wiki/Talk:Bill_Gates
Ki-ki döntse el maga. Régen volt, igaz se volt.
Rendszeres látogatója leszek azt hisszem mert eddig is érdekeltek a pénzügyek. Nincs gyerekem de nem vagyok messze azért a gyerek és kamaszortól még,a magam 23 évével. Gyerekkoromban pénzügyi alfabétaként nőttem fel,igazából a pénzzel való kapcsolatot nem tanították meg. 19 éves korom óta van bankszámlaszám és ehhez tartozó kártyám amin található egy összeg a költségeim fedezésére. Tulajdonképpen az utóbbi években tanultam meg bánni a pénzzel. Ha szeretnék valamit akkor előtte mindig többszőr átgondolom magamban, hogy szükségem van-e az adott dologra(legtöbbszőr ruha :D)ha huzamosabb időn át bennem marad hogy szeretném akkor megveszem. Vigyázzok nagyon a dolgaimra mert tudom hogy ha tönkremegy akkor újat kell vennem az adott tárgyból. Megtanultam spórolni mindennapi színten,nem vagyok sz#rrago csak tudatos.