Új mozgalom hódít az Egyesült Államokban, a DINK (Dual Income, No Kids). Az ide tartozó párok tudatosan nem vállalnak gyereket, az így felszabadult pénzt és időt inkább magukra fordítják. (Bár a kifejezés már 1987 óta létezik, igazán most lett felkapott ez az életforma.)
A magukat DINK-ként meghatározó párok jóval az átlag felett keresnek, jellemzően az átlagfizetés másfél-kétszeresét keresik. Nem csak a felszabaduló pénz és idő miatt döntenek a gyerektelenség mellett (bár ez a két fő motívum), hanem például egy tönkrement kapcsolatból is könnyebb anyagilag és minden más tekintetben felépülni, ha nincs gyerek. A karrierben sem hátráltatják őket a gyerekek, ahogy a nyugdíjas évekre való anyagi felkészülésben sem. Úgymond teljesebb és gyümölcsözőbb életet élhetnek gyerek nélkül.
A 40-45 év közötti amerikai nők hetedének nincs gyereke, a gyerektelen párok 56%-a mondta, hogy inkább nem vagy biztos, hogy nem is szeretne gyereket. A gyerektelenek szűk egyharmada anyagi okok miatt nem vállal gyereket, de nem azért, amiért a DINK-ek, hanem mert úgy érzik, hogy nem tudnák finanszírozni a gyereknevelést. (Egy gyerek ma az Egyesült Államokban átlagosan évi szűk 26 ezer dollárba kerül.) Ezek alapján a társadalom 5-7%-a lehet az, aki tudatosan nem vállal gyereket, noha anyagilag megtehetné.
Tény, hogy ha nem kell sem a pénzedet, sem az idődet gyereknevelésre fordítani, akkor több időd és pénzed marad magadra. Fiatal korodban biztos, hogy jobban jársz, ha nincs gyereked, de nagyon nem vagyok meggyőződve arról, hogy idősebb korodban biztos nem fogod megbánni a döntést. Nem csak arra gondolok, hogy senki nem nyitja rád majd az ajtót, hanem arra, hogy nem biztos, hogy lesz bárki, aki törődni fog veled vagy ápolni fog, ha annak jön el az ideje.
Rosszul leszel, elesel, napokig, hetekig feküdhetsz ott, ha senki nem néz feléd. Bekerülsz a kórházba, hazaküldenek, de nem lesz senki, aki ápoljon, bevásároljon vagy egyáltalán egy szót is szóljon hozzád. Látom a környezetemben az időseket és azt is, ilyenkor milyen sokat számít a családi háttér és én személy szerint nem szeretnék magányosan öreg lenni.
Igen, a gyerek rengeteg lemondással jár, időben is, pénzben is, leterheltségben is, minden tekintetben nagy áldozat és nagy változás egy-kettő-három gyerek felnevelése. De úgy gondolom, hogy megéri az áldozatot. (Ez csak az én véleményem, te nyugodtan gondolhatod másképp. S igen, nem csak a gyerektelenséget, de a gyerekvállalást vagy a túl sok gyerek vállalását is meg lehet bánni később és rengeteg olyan család van, ahol bár van gyerek, de látni sem akarja a szüleit.)
Ide kapcsolódik, hogy sok olyan emberrel is találkoztam, akik bár akartak gyereket, de a családalapításnál minden fontosabb volt: karrier, külföldi munka, pénz. Aztán harmincnéhány évesen kezdődött a kapkodás, hogy talán még nem késő találni valakit és családot alapítani. Ha már közel vagy a harminchoz és akarsz családot, akkor nagyon benne jársz az időben, hogy megoldd ezt a problémát. Akkor nem érsz rá olyanokkal együtt élni, akik még öt év együttélés után sem tudják, hogy meg akarnak-e házasodni és akarnak-e gyereket, de olyan kapcsolatot sem érdemes kezdeni, amiben legalább az esély nincs meg, hogy egy jó házasság lesz a vége. Már nincs három-négy éved, hogy olyannal lépjél kapcsolatba, aki ennyi idősen sem tudja, hogy mit akar az élettől.
S ha te sem és a párod sem szeretnétek gyereket, az teljesen rendben van, a ti döntésetek, de ezt érdemes minél előbb tisztázni és hagyni, hogy a másik találjon magának egy másik párt, ha nem vagytok a kérdésben egy hullámhosszon, mert ez nem olyan kérdés, ahol van köztes megoldás, mint például a lakás és a családi ház helyett vesztek egy sorházat kompromisszumként.
A gyerektelenségi trend az egész világon megfigyelhető, mindenhol esik a termékenységi mutató, nem csak a fejlett, de a fejlődő államokban is. Ha nagy változás nem lesz, 2100-ban már alig lesz néhány olyan ország, ahol a népességfogyást el fogják tudni kerülni.
A megélhetési válság, a drága ingatlanok és sok országban a drága gyereknevelési kiadások nem igazán ösztönzik a fiatalokat a gyerekvállalásra. Ha nem sikerül megoldani a nagyvárosok egyre súlyosabb lakhatási válságát, könnyen lehet, hogy a most még inkább marginális tudatos gyerektelenség sokkal általánosabb lesz már a közeli jövőben is.
