Nagyon sok embernek a pénz az istene, attól várja a boldogságot, az élet értelmének megértését, hogy célt ad az életének, elfogadást az emberek között és így tovább.

Pedig a pénz csak egy eszköz, arra való, hogy a mindennapi szükségeidet be tudd tölteni a segítségével. Legyen hol laknod, mit enned és innod, tudj ruházkodni, közlekedni és orvoshoz vagy fodrászhoz menni. Több pénzzel vehetsz szebb házat, jobb minőségű ételeket, érdekesebb helyre tudsz elmenni nyaralni, de hamar elérsz arra a pontra, hogy már nem ad a még több pénz semmit hozzá az életedhez. A (feleslegesen) nagyobb ház, a még drágább autó vagy nyaralás már nem tud érdemben semmit hozzátenni az életed minőségéhez. (Főleg azért, mert az életed minősége nem csak a pénzen múlik, hanem az emberi kapcsolatokon, elfogadáson, lelki megelégedésen és sok minden máson is.)

Azonban ezt sok ember nem veszi észre. Pont azért hamis isten a pénz, mert nem tudja azt nyújtani, amit az emberek elvárnak tőle, hiába áldozzák fel az életidejüket, az energiájukat, az egészségüket, a kapcsolataikat és gyakran a tisztességüket is a pénz istenének oltárán, minden áldozat ellenére az istenük cserben hagyja őket.

Ha te nem vagy elégedett és boldog szegényen, amikor éppen csak be vannak töltve a szükségeid, soha nem leszel boldog gazdagon sem, mert a pénz nem fog boldoggá tenni soha.

Gyakran nézem a frissen lett magyar milliárdosokat, mennyire kínlódnak. Még nagyobb jacht, még nagyobb magánrepülő, még nagyobb kastély, elnöki lakosztály, hétcsillagos hotel. Ezek kergetése a biztos jele annak, hogy nem találták meg a megelégedésüket az életben. S azt a nagyobb jacht sem fogja elhozni, hiába vesz valaki kétévente egy új, még nagyobb és még drágább jachtot. (Kapcsolódó cikk: Boldogság mindenek felett)

A lottónyertesek sorsa is a legtöbb esetben igazolja ezt. Eleve azért lottózik valaki, mert abban reménykedik, hogy majd sokat nyer és akkor minden gondja egy csapásra megoldódik. Közben a legtöbb esetben nem jobbá, hanem sokkal rosszabbá válik a nyertesek élete, sokan mentálisan és fizikailag is belerokkannak a nyereménybe. Őket is megcsalja a pénzisten, nem csak a korrupt vagy tisztességes milliárdosokat.

A nyugati országokban a lottónyeremények köré nagy marketingeseményeket szerveznek, megnevezve a "szerencsés" nyertest, ezért sokkal több információnk van a későbbi sorsukról. Sajnos nagyon sok olyan esetet lehet olvasni, ahol a nyertes később átkozta a napot, amikor megnyerte a főnyereményt, az élete tönkrement tőle, nem pedig megjavult.

Ezért is jó olvasni olyan történeteket, mint ami a napokban jelent meg a BBC-nél.

Huszonöt évvel ezelőtt egy akkor hatvankét éves férfi és a felesége nyert mai értéken bő hétmilliárd forintot a lottón, mindketten keményen dolgoztak addig, a férj építkezésen, a felesége egy kórházban éjszakai műszakban. A munkát abbahagyták, de nem bolondultak meg a pénztől, ahogy sajnos sok sorstársuk igen. Vettek egy tengerparti házat, amit mindig is szerettek volna, egy Range Rovert és befizettek néhány tengeri hajóútra, de sikerült megőrizni a józan eszüket. A férj mondta ki a lényeget: "Boldogok voltunk a nyeremény előtt is és (ezért) boldogok tudtunk lenni a nyeremény után is. A nyeremény megváltoztatta a lehetőségeinket, de nem változtatott meg minket."

A feleség azt mondta: "Túl sok ennyi pénz egy házaspárnak".

Rájöttek, hogy miután mindenük megvan, a legokosabb, amit tehetnek a pénzzel, hogy eladakozzák. Először a családjukon belül, de amikor már a gyerekeiknek is megvolt minden, ami kell egy normális élethez, elkezdtek adni mindenki másnak is. "Olyan volt, mintha minden nap karácsony lenne. Láttad az emberek arcán a boldogságot és ez sokkal többet ért, mint valami újabb ostoba tárgyra költeni a pénzünket."

Adtak a kórháznak, ahol előtte a feleség dolgozott, vettek tévét minden kórterembe egy másik gyerekkórházban, vettek egy új MRI készüléket egy harmadik kórházba, háborús veteránokat segítettek, minden karácsonykor több száz szegény gyereket vittek el  Disney előadásokra és így tovább.

Arra vigyáztak, hogy nekik is maradjon pénz és nem volt lelkiismeret-furdalásuk, ha lecserélték az autót vagy egy újabb nyaralásra mentek, de ha láttak valahol egy szükséget vagy egy alapítvány céljai megragadta a figyelmüket, akkor miután közösen megbeszélték, készek voltak adni, mert ez volt a legjobb, amire a pénzt használni tudták. Örömöt vettek belőle más emberek számára és nekik is ez okozott örömöt. Lassan már huszonöt éve folyamatosan adakoznak a pénzből. (A hölgy néhány éve meghalt, így már csak a férfi folytatja az adakozást.)

A mai napig megnézik, hogy megéri-e valami azt az árat, amit kérnek érte. (Az egyik cikkben a férfi a zoknit említette, hogy úgy vesz zoknit, hogy megnézi, ér-e annyit.) Ez is egy nagyon jó hozzáállás, amit sokan nem értenek. "Miért törődsz azzal, hogy mi mennyibe kerül, van pénzed, vedd meg az első helyen." Miért pazaroljam a pénzt, csak azért, mert van? Ha azt a pénzt, amit megspórolok azon, hogy nem veszek felesleges vagy feleslegesen túlárazott dolgokat, csak eladakozom szükségben lévő embereknek, máris értelme lett a pénznek.

Ez a két ember valószínűleg alacsonyan iskolázott ember volt (a régi munkahelyeik miatt gondolom ezt), de több bölcsességük van, mint a legtöbb nagyon gazdag embernek. Nem bolondultak meg a pénztől, nem szolgálták istenként a pénzt, nem vártak tőle boldogságot, hanem vettek belőle boldogságot más emberek számára és ezt tette őket még boldogabbá.

Kívánok minden kedves olvasómnak anyagilag ennyire áldott új évet és ilyen bölcsességet is a pénz kezeléséhez.