Barnabás, a mi jogi oktatónk újabb cikkel jelentkezett, ezúttal a tartási szerződés a téma. Milyen fajtái vannak, az örökösök kimaradnak-e ilyenkor a vagyonból és hogy lehet felmondani egy ilyen szerződést?

Úgyhogy következzen az ő írása:

Lement az első jogi akadémia, remélem hogy hasznosnak találta az, aki eljött. A következő alkalom egyelőre szervezés alatt van, várhatóan januárban lesz megtartva Jelentkezz itt a hozzászólásokban, ha jönni szeretnél.

A mai bejegyzés a tartási/életjáradéki szerződésről fog szólni, ami lehet kiváló befektetés és lehet az életet megkeserítő felesleges szerződés is, aminek a megkötését évek után is bánni fogjuk; ezért érdemes tisztában lenni azzal, hogy mivel jár, mielőtt a könnyű pénz ígéretére beleugrunk egy ilyen szerződésbe.

Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt.

Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.

Első körben fontos tudni, hogy az életjáradéki/tartási szerződésnek két módozata van: vagy öröklési szerződésként vagy „sima” tartási/életjáradéki szerződésként lehet megkötni. A két módozat közötti különbség, hogy ha öröklési szerződésként kötik meg a felek, akkor az eltartóra az öröklés pillanatában száll át a tulajdonjog, míg a „sima” tartási szerződésnél már a szerződés megkötése után közvetlenül. A cikkben az egyszerűség kedvéért mind a két módot és azok különböző formáit tartási szerződésnek fogom nevezni, külön jelzem ahol az egyes formák között eltérés van.

A tartási szerződés úgynevezett szerencseszerződés, ez abból ered, hogy az eltartott meghalhat már a szerződéskötés után két héttel, de 1-2 évtizedig is dacolhat az elmúlással, s ennek köszönhetően csúnya ráfizetés is lehet egy jónak induló befektetés. Pontosan emiatt én nem is tekintem befektetésnek, túlzottan kiszámíthatatlan ahhoz. A szerencseelem miatt ezt a szerződést nem is lehet megtámadni (érvénytelenné tenni) feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással, tehát nem számít, hogy mennyire állt arányban a tartás értéke az így megszerzett vagyonnal (2 hónapnyi tartással is meg lehet szerezni százmilliós vagyonokat).

Korábban (a régi Ptk. alapján) gyakran használták ezt a szerződéstípust arra, hogy a segítségével kizárják az örökösöket a kötelesrészből, ugyanis ez a szerződés visszterhes (ellenszolgáltatás van benne), a kötelesrész alapjába viszont csak az ingyenes juttatások számítanak bele, így ha a teljes hagyaték volt a szerződés tárgya, a kötelesrészbe gyakorlatilag semmi nem tartozott bele, tehát a kötelesrész is 0 lett.

Az új Ptk. ezt megváltoztatta: a tartási szerződéssel szerzett vagyonból le kell vonni a tartás értékét (amennyibe került volna a tartás, ha ki kell fizetni) és az így kapott összeg beleszámít a kötelesrész alapjába, ha az eltartott két éven belül hal meg. Ha két évnyi tartás után hal meg, már nem tartozik bele a kötelesrész alapjába.

Ha mi szeretnénk eltartók lenni és az a kérdés, hogy öröklési vagy sima tartási szerződést kössünk, akkor mindig érdemesebb sima tartási szerződést kötni, mert hamarabb kerül hozzánk a tulajdon, nem tesszük ki magunkat egy öröklési pernek vagy hagyatéki eljárásnak – ráadásul az öröklési (tartási) szerződésnek több követelménynek kell megfelelnie, hogy érvényes legyen; így több a potenciális buktató.

A szerződések fajtái a szerződés tartalma alapján: (1) tartási, (2) gondozási, (3) életjáradéki.

(1) Tartási szerződésnél az eltartó az eltartott lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére köteles, ha nem állapodnak meg másképp.

(2) Gondozási szerződésnél ugyanúgy az eltartott jó állapotának fenntartása a cél, csak valamilyen módon enyhébb formában; ugyanakkor sok konkrétumot nem lehet még elmondani erről a formáról, ugyanis korábban nem volt lehetséges pusztán „gondozásra” szerződést kötni, így még nem tudjuk, hogy a bírói gyakorlat mit fog elfogadni ellenértékként.

(3) Életjáradéki szerződésnél az eltartó bizonyos meghatározott pénzösszeget köteles fizetni, ez a forma annyiból előnyösebb, hogy az eltartó állapota voltaképpen közömbös – a másik két módnál nyilván több a kötelezettség, ha az eltartott beteg, stb., itt viszont minden esetben ugyanannyit kell fizetni. Ezt a fajtát rendszerint úgy kötik, hogy induláskor kifizetnek egy nagyobb összeget (többnyire az ingatlan felújítására), majd havonta előre fizetnek mintegy „nyugdíj-kiegészítést”.

Lehetséges, hogy a felek viszonya megromlik a szerződés tartalma alatt, ha tartásra vagy gondozásra kötöttek szerződést, akkor a bíróság jogosult életjáradéki szerződéssé alakítani, így a szerződés megmarad, de nem kell egymást látnia az eltartónak és az eltartottnak. Pontosan emiatt, érdemes a szerződésbe beleírni, hogy ha tartásra kötünk szerződést, a tartásnak mekkora értéket tulajdonítunk (így nem fog meglepetés érni, ha esetleg átalakítanák a szerződést életjáradékivá).

Szélsőséges esetben a bíróság meg is szüntetheti a szerződést valamelyik fél kérelmére, de ehhez tényleg nyomós indok kell. A felek egyoldalúan nem tudják megszüntetni a szerződést, csak bírósághoz fordulhatnak ez ügyben. A szerződést tehát csak a bíróság, vagy a felek maguk – egymással egyetértésben – szüntethetik meg.

A tartási szerződéssel kapcsolatban a következőket kell megfontolni: biztosak vagyunk-e abban, hogy az eltartottal való jó viszonyunk kitart az eltartott haláláig? Amennyiben nem tudjuk, vagy pedig eleve életjáradéki szerződést kötünk, tudjuk-e vállalni azt, hogy a meghatározott pénzösszeget az eltartott – szélsőséges esetben – 90 éves koráig minden egyes hónapban fizessük? Végül: bírjuk-e idegekkel, ha az eltartott sokáig él és emiatt már egy néhány százalékos bankbetéttel is többet kerestünk volna, vagy legalább nem buktunk volna a szerződésen, ami elsőre jó üzletnek tűnt…

Jogszabályok tanulmányozásra: Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:491-497. §, 7:48-52. §, 7:80. § (4) bek.

Ha szeretnél jobban eligazodni a jog világában, gyere el a jogi akadémiára, ahol közérthető módon és a mindennapi életből vett példákkal mutatjuk be, hogy a jog nem csak a jogászoké, hanem bárki számára érthető és világos – most kedvezményes, bevezető áron!