Rossz pénzügyi minták, amiket magunkkal hoztunk

A gyerekkori neveltetés évtizedekre meghatározza az életünk minden területét. Az ilyenkor megtanult viselkedési formák szerint éljük az életünket, gyakran egy életen át nem ismerve fel, hogy a legtöbb probléma oka a párkapcsolatunktól kezdve az anyagi életünkig itt keresendő, a korán eltanult, gyakran hibás viselkedési formákban.

A sikeres élet egyik fontos kulcsa a pénzügyi területen való helyes gondolkodás. Ezért összeszedtem néhány klasszikus hibát, hátha felismered magadban valamelyiket.

A pénz az önjutalmazás eszköze

Főleg szegényebb családoknál fordul elő, hogy mindennapi gondjaik vannak, de ezt úgy akarják kompenzálni, hogy ha “talált pénz” áll a házhoz, akkor a legelképesztőbb luxusdolgokat veszik meg maguknak és a gyerekeknek is, vagy napokig mulatnak a pénzből. (Ennek rosszabb verziója, amikor ugyanezt hitelből teszik meg, úgy akarnak elfelejtkezni az anyagi problémákról, hogy hitelre vásárolnak mindent, a fényképezőgéptől a drága telefonig.)

Természetesen ez a mentalitás gazdag családban is előfordulhat, csak akkor a jól megérdemelt sikereinket ünnepeljük azzal, hogy elverjük az összes pénzünk luxusdolgokra.

Aki ilyen családban nő fel, az úgy fog tekinteni a pénzre, ami azért van, hogy rendszeresen és lehetőleg azonnal jutalmat vásároljon magának. Az ilyen embernek a pénz csak kulcs a boldogsághoz, amit azonnal át kell váltani boldogságra, azaz el kell költeni.

Aki így gondolkodik, az nem érti, miért kellene a pénzt természetellenesen arra használni, hogy felhalmozza a bankszámláján. A “pénzügyi biztonság”, “pénzügyi szabadság” számára idegen dolog, mert az ő világképében a pénz nem erre való.

Ha te is az önjutalmazás eszközeként tekintesz a pénzre, amiből boldogságot lehet venni, akkor fontos mihamarabb megváltoznod, mert garantáltan túl sokat költesz és ha még nem kerültél bele a hitelcsapdába, hamarosan ott fogod találni magad.

Tényleg, ha extra pénzhez jutsz, mit csinálsz vele? Gyorsan el kell költened, vagy örülsz, hogy ennyivel előrébb kerülsz a nyugdíj-megtakarításodban?

Soha nem volt saját pénzed

A legtöbb családban a gyereknek soha nem volt saját pénze, amin megtanulhatta volna a megtakarítás, beosztás, tudatos költés praktikáit. Ha kapott is zsebpénzt, azon túl is megkapott mindent, így a zsebpénz inkább csak szimbolikus volt, nem ösztönözte megtakarításra és sohasem szembesült azzal, hogy valamit bizony nincs pénze megvenni. Így nem tanulta meg, hogy a vágyainak gyakran gátat szab az anyagi helyzete (ezek a gyerekek fognak minden vágyuk betöltésére hiteleket felvenni felnőttkorban) és nem jött rá az előzetes takarékoskodás szükségességére sem.

Akinél pedig szegények voltak a szülők, ha egy gazdag rokontól pénzt kapott a gyerek, azonnal elköltötte a pénzt, nehogy oda kelljen adni a szüleinek.

Ha nem tanulja meg korán, mit jelent beosztani a pénzt, mit jelent a saját pénzéből kiadni valamire, mi az, amikor nincs pénze valamire, akkor felnőtt korában sem fogja tudni kezelni a pénzt, hiszen azt sem tudja, hogy egyáltalán kezelni kellene azt.

(A gyerekek pénzügyi neveléséről már írtam itt és itt is.)

A siker és boldogulás titka a kemény munka

Gyakori tévtanítás gyerekkorban, hogy a sikeres élet kulcsa a kemény munka. A gyerek azt látja, hogy a szülei minden kemény munka ellenére egész életükben adósságból adósságba kerülnek, de felnőtt korban ennek ellenére ő is így fog élni.

Valaki írt arról, hogy amikor pénzügyi gondjai voltak a magas fizetése ellenére, elkezdett még keményebben dolgozni, ahogy otthon hallotta. Aztán még keményebben. Amikor már heti 80 órát dolgozott és még mindig egyre mélyebbre süllyedt a pénzügyi mocsárba, rá kellett jönnie, hogy nem a kemény munka fogja kihúzni őt, hanem az, ha rendet rak a pénzügyei között, megszabadul a hiteleitől és a bevételeihez szabja az igényeit.

Nem akarok olcsójánosnak látszani

Egy hölgy mesélte, hogy szerinte az apja annyira takarékos volt, hogy ő érezte magát kínosnak miatta. Ezért elhatározta, hogy ő soha nem lesz ilyen. Be is bizonyította, nem sajnálta a pénzt, amikor elszórta, felesleges ruhákat vett, vagy gáláns borravalókat adott.

Meg is lett az eredménye, nagyon hamar ki sem látszott a hitelkártya-adósságokból és egyéb hitelekből. Kénytelen volt korrigálni a pénzhez való hozzáállását és megfelelő mederbe terelni a pénzügyeit.

Lelkiismeret-furdalás a pénz költése miatt

Más valaki azt mondta, hogy annyira szegények voltak gyerekkorában, hogy még sportolni is csak kölcsönkért ruhában tudott elmenni. Ez a szegénység egy kényszerű takarékosságot szült, ami önmagában jó dolog is volt akkor. De mikor felnőtt és már sikeres vállalkozó volt, akkor is kényelmetlenül érezte magát, ha bármire is költött. Egyszer aztán leesett neki a tantusz, hogy ő tulajdonképpen már milliomos, mégis szakadt ruhákban és szakadt autóval jár és olcsó ételeket eszik a gyerekkori beidegződései miatt. Nem mert és nem tudott úgy élni, ahogy azt a bevételei lehetővé tették, mert a lelkében még mindig mélyszegénységben élt. Ettől is meg kell szabadulni, hogy ne kárhoztasd magad, ha a keresetednek megfelelő életszínvonalon élsz.

Minden rossznak gyökere a pénz

Állítólag ez a legtöbbet idézet mondás a Bibliából. Akit ebben a szellemben neveltek, a pénzre (és a gazdagságra) mint valami megvetendő és szégyellnivaló dologra fog gondolni és az anyagi élethez is ilyen lesz a hozzáállása.

Ha szerinted a rossz gyökere a pénz, nyilván egészségtelen lesz a hozzáállásod az anyagi élethez.

A legsúlyosabb az ebben a dologban, hogy nem is ezt írja a Biblia. Ott ugyanis az áll, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme. (Itt) Ugyanis a pénz ugyanolyan semleges dolog, mint a konyhakés: azzal is tudsz kenyeret vágni az éhezőknek és tudsz vele embert is ölni. Nem a konyhakésben van gonoszság, vagy jóság, hanem az ember szívében, aki birtokolja azt.

A pénz szerelme valóban minden rossznak a gyökere: sikkasztásnak, lopásnak, korrupciónak, rablásnak, prostitúciónak, kábítószer-kereskedelemnek, bandaháborúknak, csalásnak és minden másnak. De ehhez semmi köze a pénznek és annak se, hogy neked van-e, vagy éppen nincs pénzed, szegény vagy-e, vagy gazdag.

Ennek a véleménynek a verziói még a minden gazdag csaló, biztos lopással szerezte a vagyonát és társai. Vagyis aki gazdag, tisztességes ember nem lehet. Ellenben a “tisztes szegénnyel”.

Ez mind-mind hatalmas butaság, ami tönkreteszi az egész életedet, ha elhiszed. El fogod utasítani a gazdagságot és a pénzt, nem fogsz törekedni arra, hogy valamit elérj az életben, hiszen a gazdagok bűnözők és a pénz megrontja az embert. Márpedig ki akar bűnöző lenni, vagy megromlani?

Soha ne nézz a pénzre, mint valami piszkos dologra, mert nem az. Attól, hogy gazdag vagy, például még segíthetsz a rászorulókon. Sőt, hogyan akarsz segíteni a szükségben lévőkön, ha te is egy vagy közülük?

Takarékosan élek, csak akciós dolgokat vásárlok

Ez is egy nagy csapda, sokan vadásszák az akciókat, szezon végén vesznek ruhát és azt eszik, ami éppen akciós a hiperben. Mert otthon is ezt látták. Ezért aztán megvannak győződve, hogy ők igen tudatosak pénzügyekben.

Helló, ne csapd be magad: az, hogy takarékosan élsz-e, egyedül a bankszámlád nagysága árulja el. Ha ugyanannyit költesz, mint a kollégáid és ugyanúgy nem teszel félre pénzt havonta, akkor az akciókra való vadászatod csak azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzt versz el, mint bárki más, maximum hatékonyabban használod fel azt.

Az akciókra vadászásnak csak akkor van értelme, ha annak célja a megtakarításaid növelése. Ha csak annyi az eredménye, hogy két felesleges ruha helyett te hármat tudsz venni, akkor nincs miért elégedettnek lenned. Oszd be a pénzed, tedd félre minden hónapban a szükséges összeget és csak a maradékból vadásszál akciós dolgokra.

A fent említett problémák messze nem a teljes lista, de talán segít rávilágítani arra, hogy milyen fontos, hogy végiggondold, mit is hoztál otthonról a pénzzel való hozzáállásoddal kapcsolatban.

Nézd meg a pénzügyeidet! Megtakarításaid vannak, vagy hiteleid? Elég megtakarítással rendelkezel minden várható és váratlan esetre? Elmondhatod, hogy nem élsz adósságban?

Ha nem, érdemes végiggondolni, mit csinálsz rosszul és vajon nem egy otthonról hozott beidegződés okozza-e azt, hogy helytelenül kezeled a pénzt? Mit tanultál otthon a pénzről? Tanultál-e bármit is? A szüleid sikeresek-e az anyagi életükben és te az vagy-e?

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Share

165 hozzászólás

  • emberes
    Nagyon remélem, hogy nem tartozok a lelkiismeretfurdalásos kategóriába, és még egészséges, amit én teszek. 😀

    Off, de egyébként mekkora összegtől érdemes diverzifikálni? Mitől függhet még ez?

  • KZoltán
    “Tiszteljétek Lükorgoszt, aki megvetette az aranyat, minden bűn forrását!” – Püthagorasz.
  • Zabalint
    A helyzet az, hogy van ugye két véglet, aki túlköltekezik és eladósodik, meg aki fogához veri a garast. Unalmasnak azért nem tartom, de azért az feltűnő, hogy Kiszámoló a ritka kivételektől eltekintve (lásd itt a lelkiismeret furdalásos típus) az előbbi véglet ellen ír, ami jogos, mert a hazai betét-hitel arányt nézve inkább előbbi végletből van több az országban, ugyanakkor akiket ez az oldal érdekel, azok között valószínűleg a középútból és utóbbiból lehet több.
  • Zsoca
    “Amennyit kell…
    Node mennyit kell, pont ez a kérdésem?”

    Jajj csak nem akarod megérteni a lényeget (persze nem vagy egyedi eset, a többség ilyen). Ahhoz hogy nyugdíjas éveidben a neked megfelelő életszínvonalon élj akkor (a te általad felvázolt példa alapján) a fizetésed 70% kell félretenni. És te erre képtelen vagy, mint ahogy én is képtelen vagyok, egész egyszerűen mert tényleg nem megy. Konklúzió? Nyugdíjas éveinkben nem fogunk megfelelő életszínvonalon élni, mert képtelenek vagyunk ezt biztosítani. PONT. Miklós csupán kiszámolja ezt, a számok “poroszos” viselkedéséről nem tehet.

  • Spórolós Jenő
    Azért engem az érdekel a legjobban, hogy a nővéred hogyan tud 3x annyit keresni? Nem lehet, hogy az a “rossz” mentalitás, hogy minden pénzét elveri segíti őt hozzá, hogy 3x annyit keressen? Mi volt előbb? A 3x annyi keresete, vagy a pénzszórása? Nem lehet, hogy a pénzszórása sikeresebben kényszerítette rá őt a pénzkeresetre, mint Téged, vagyis tulajdonképpen ő bánik jobban a pénzzel? Gondolj bele a következőbe: ha Te a te kereseteddel átvennéd az ő mentalitását, mehetnél a hullámpapírra, míg ha ő átvenné a Te mentalitásodat – akárcsak részben – sokkal könnyebben tudna nagyságrendekkel többet megtakarítani, mint Te, töredék energiával jóval előrébb jutna.
  • Fakarika
    A bejegyzést elolvasva, ismét felerősödött az az érzésem, hogy a posztírónak 1. sosem volt annyi pénze, amit ő legalább elégnek érzett volna, 2. most sincs, 3. tulajdonképpen egy tahó.

    Ha ez trollkodás, akkor az, ez a véleményem. És valahogy a legtöbb cikked után ez jut eszembe rólad.

  • Györgyi
    Kedves Nagy Pál, pont a függetlenség az, amit felad az ember, ha minden energiáját és pénzét a gyűjtögetésbe fekteti. Én most szeretek független lenni, teljességében élvezni az életet, és nem korlátok között élni egy jövőbeni vagyon reményében. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy nem teszek félre, csak azzal nem értek egyet, hogy minden egyes váratlanul jött pénzt azonnal a befektetéseinkhez kellene csapni. Mellesleg a hitel számomra mindig tabu volt. Azt veszem meg, amire előzőleg összegyűjtöttem a pénzt. Na jó, annyiban mázlim van, hogy a házban, ahol felnőttem, kényelmesen elfér több generáció, így a lakásvásárlási mizériából kimaradtam. Azt nyilván én sem tudnám megoldani hitel nélkül.
  • Györgyi
    Én szeretem a változatosságot. Szóval ha aközött kell választani, hogy most megengedek magamnak évi egy balatoni nyaralást és két színházat azért, hogy mindezt majd nyugdíjasként is megtehessem, vagy most bejárom a világot, nyugdíjasként meg majd elleszek szépen itthon, sétálgatok a környéken, babrálok a kertben, kiolvasom a helyi könyvtárat, és mesélek az ifjúkori csavargásaimról, akkor százszor inkább az utóbbi. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy idős emberként is ugyanúgy éljek, mint fiatalként. Tökéletesen meg fog felelni egy csendesebb, nyugodtabb élet is, amihez jóval kevesebb pénz kell.
  • Györgyi
    “ha mas nem, a 20. szazad kivalo pelda arra, hogy mennyire nehez egy eleten at menteni tudni egy vagyont.”

    Na ez az, amiért sosem szorítanám meg úgy igazán a nadrágszíjat pusztán a jövő kedvéért. Unokatesómnak a szülei gyerekkorunktól kezdve gyűjtöttek valami ifjúsági takarékpénztár vagy hasonló elnevezésű konstrukcióban pénzt. Nem is keveset, az akkori fizetésüknek azért érezhető részét rátették. Aztán mire unokatesóm nagykorú lett, és kivehette, jött a rendszerváltás, az infláció, és az élethez gyűjtött “indulótőkéje” pont egy kihúzható kanapéra lett elég. Ez most is benne van a pakliban.

  • Györgyi
    Pedig azt pont a zsebpénzén tanulja meg a gyerek, hogy ha például lemond a naponkénti mekizésről, akár a régóta vágyott játékkonzolra is összegyűjtheti a pénzt.
  • Futrinka
    En a valtozatossagot szeretem ezen a blogon, h van tozsde meg befektetes meg hetkoznapi takarekoskodas. Nem csak egy szuk retegnek szol. Es ugye en egyetertek ezzel a penzugyi szemlelettel, ezert olvasom. Az en olvasatomban nem arrol szol, h ne kolts semmire, hanem h arra kolts amit megengedhetsz magadnak. Es imadom a kommenteket:)

    Irjal cikket a gazdagok penzugyi szokasairol is lecci. Ismerosom anno Nemetorszagban volt bebiszitter bankareknal, azt mondja ott tanult meg a sporolni, pedig o nagyon szegeny csaladbol szarmazik, de otthon rogton elszallt a penz.

  • Kiszamolo
    Sajnos nem a nyugodtabb élet, hanem az éhezés a kérdés.

    Próbáld meg így is megvizsgálni. Elmenjek-e most külföldre nyaralni, ha majd nem lesz pénzem kiváltani a gyógyszereket sem nyugdíjasként?

  • Kiszamolo
    Az a szerencse, hogy most is annyi pénzem van, hogy készpénzért vehetnék egy tizenhúszmilliós autót, hogy aztán villogjak vele a szomszédok előtt.

    Csak szerencsére eszem is van hozzá, nem úgy mint azoknak, akik ezt meg is teszik.

    Szerintem olvassad még, hátha egyszer meg is érted, miről szólnak a bejegyzések.

  • Somez
    Valaki még a kommentek elején írta, hogy nem akar korlátok között élni egész életében. Ez azért probléma, mert az egész világunk korlátokból áll, része az életnek, akkor is ha elfogadod és ha nem. Csak utóbbi esetben magadat csapod be.
    A lottónyertesek is azért mennek csődbe, mert azt hiszik nincs korlát, pedig van bőven. Mindig van drágább, jobb, szebb, stb. Ezzel meg kell békélni.
  • Homeropata
    Ilyen sorrendben jöhet. Már várom. 🙂
    És csak így tovább! Jók az írásaid.
  • emberes
    Ilyesmire gondolsz? 🙂

    //kiszamolo.hu/honnan-lehet-felismerni-egy-milliomost/

  • AndyM
    Miklós,

    Esetleg lehetne még szó a nem túl távoli jövőben a jelzáloglevelekről és a CFD-kről is?

    Előre is köszönöm.

  • nnk
    Igy van. Kiszámolta, hogy 70%-ot kell eltenni, ahhoz, hogy majd egy bizonyos életszinvonalat biztosits magadnak. Ha ez nem megy most, akkor az a bizonyos életszinvonal is alacsonyabb lesz. Nem baj, csak akkor ne legyen emiatt sirás.

    Ha tudatosan belövöd magadnak az akkori alacsonyabb szinvonalat, azért, hogy most magasabb legyen, no problem.

    Kb látom előre, hogy pár év múlva azon megy majd a sirás (általánosságban beszélek, nem személyeskedek), hogy a rohadt egyetemi tandij. Pedig már most látható előre, hogy valsz full tandijas lesz a felsőoktatás, mégis, nem tudom, hányan készülnek tudatosan erre. És akkor majd ugyanúgy megy a sirás, mint most a hitelekkel, akármikkel.

  • nnk
    Nem tudm, hogy létezik-e még, de elég sokakat érdekelt a (talán BB) Egyenlitő hitele. Erről is igértél…
  • hargi
    Lehet rossz egy olyan pénzügyi minta is, ami korábban jó volt. Az előző rendszerben szociálódottak módszerei a rendszerváltás miatt sok esetben csődöt mondtak, annak ellenére, hogy korábban, más körülmények között működtek. Nyilván vannak “örök érvényű” alapelvek (pl. kevesebbet költs, mint amennyi van, hogy legyen tartalékod), de ésszerűen alkalmazkodni kell az aktuális körülményekhez. A 25-30%-os infláció idején nem biztos, hogy célszerű bankba tenni a pénzt, ha a kamat ennél sokkal alacsonyabb. Nagyapám pl. 56-ban előrehozta az amúgy szükséges bevásárlásokat (megvette a télikabátokat,stb) mondván, hogy háború lesz, vagyis elértéktelenedik a pénz, most kell belőle venni vaalmit, amíg van értéke.
  • asd123
    Azért ne felejtsétek el hogy a megtakarított tőkét meg kell tanulni kezelni, hogy kisebb eséllyel veszítsd el. Nagyszüleim a háború után a kis tőkéjükből népboltot nyitottak, ezt mondjuk elvették tőlük.

    De ezután sem adták fel, nem szórták el a pénzüket, hanem kifőzdét nyitottak. Na ez bejött. Ezután szobákat adtak ki. Ez is bejött. Ezután szüleim a rendszerváltás után lakást vettek, ez is bejött. Számomra egyértelművé vált hogy ennek nincs jövője ezért mérnöknek tanultam, eddig jól vagyok. Most látom, hogy az ázsiai munkerő felesleg miatt ez évtizedes távon nem lesz kifizetődő, ezért a jövőben értékpapírok hozamaival szeretném kiegészíteni a bevételeimet.

    Mindig kell gondolkodni is egy kicsit, hogy a tőkéd mibe felteted, különben elszedik tőled, ha te pedig nem látod át a helyzetet, csak azt érzed, hogy a befektetéseidet mindig elveszted.

  • asd123
    Egyébként sem azért kell kuporgatni hogy 20-30-40 év múlva jobb legyen. Ez hülyeség.

    Sőt, tovább megyek, nem is kell kuporgatni, csak meggondolni, hogy mire költesz, és így is rövid távon milliók maradnak a zsebedben. Egy példa amin mostanában gondolkozok:
    Szeretnék egyszer egy családi házat (ha megengedhetem magamnak) hogy a gyerek(ek) az udvaron játszhassanak nekem pedig legyen egy kis műhelyem.

    De nem járnék-e jobban ha olyan lakást vennénk ami sokkal olcsóbb mint egy családi ház és egy játszótér közelében van? Így a gyerek játszhatna, szocializálódhatna mi pedig milliókkal beljebb lennénk. Vagy nem éri-e meg jobban lakásban lakni és bérelni egy garázst, amit berendezhetnék műhelynek?

    Erről szól a blog és az élet: gondold meg, vázolj fel 4-5 variációt és számold ki mikor jársz a legjobban.

  • asd123
    Mondok más példát is: a kedvenc nadrágomon elromlott a zipzár ezért nem tudtam hordani. Sajnáltam, hogy kéne vennem egy ugyanolyat 15 ezerért de nem vettem, viszont szerettem volna. Szerencsémre kis idő elteltével találtam véletlenül egy kis suszterműhelyt a közelben és 500 forintért 2 perc alatt kicserélték a zipzár mozgó részét. 500 forintért!

    Huhh asszem egy kicsit eltértem a tárgytól, bár talán sikerült rámutatni hogy a rossz beidegződések milyen sokba kerülnek az élet minden szintjén 🙂

  • kannavarro
    Igen, igen, Nehéz dolgok
    1. a magyar nyelv,
    2. az olvasás és
    3. az összetett mondatok.
    Ha mindezen már túl vagy, megpróbálkozhatsz következtetések levonásával is, de ott még javaslom felnőtt felügyeletét.
    Jó tanulást!
  • A pénz, a céljaim, az eszközök amiket használok és az elért eredmények együtt mutatják, hogy “jól” bánok-e a pénzzel – az elérendő céljaim függvényében.

    Gerald Durrell, milliós példányszámban eladott sikerkönyvei és az általa alapított, világhírű jersey-i állatkert vagy a vele forgatott, szintén világszerte ismert termtud filmek ellenére nem volt egy gazdag ember olyan értelemben, hogy az állatkertje folyamatosan fizetési gondokkal küzdött évekig, nem maradt utána kövér bankszámla vagy hasonló.
    Gerald Durrell ezzel együtt maximálisan sikeres ember volt szerintem, aki elérte amit kitűzött célként, és a pénzügyi magatartása ebben cseppet sem jelentett akadályt.
    Ez is arra példa, hogy se a céltalan költekezés, se az öncélú kuporgatás nem jelent sikert, ahogy a hiányzó milliók se jelentenek mindig kudarcot.

  • asd123
    Érdekes hogy a rossz beidegződések/szokások mennyire lerontják a tanult elméleti gazdasági ismereteket.
    Megtanultuk például hogy létezik helyettesítő termék de a beidegződéseink meggátolnak abban hogy életünk során a nagy kiadások esetében megkeressük a helyettesítő termékeket és a számunkra leginkább megfelelőt válasszuk.

    Emlékszem Fábry mondta hogy megvesszük a gránátalmát 500 ft/db áron mert sok benne a C vitamin, de nem vesszük meg a vecsési káposztát 50 ft/kg áron.

    A Seychelle szigetekre kell menni nyaralni egymillióért mert ott kék a tenger és fehér a homok. Mintha Görögországban kétszázezerért nem lenne ugyanolyan.

  • Györgyi
    Oké, és arra mi a garancia, hogy most lemondok mindenről, és az így összegyűlt pénzből nem fogok mégis éhezni? Hosszú távon sajnos semmi sem biztos sem a politikában, sem a gazdaságban. És akkor nem éltem sem most, sem akkor.
  • KZoltán
    “Mert a pénz őrszem, aki a piac bejáratánál áll azzal a paranccsal, hogy senkit ne engedjen keresztül, amíg a vámot meg nem fizette. Úgy gondoljátok, hogy a pénz a piac kulcsa [a piacon az áruk cseréjét értsük]? – ez nem igaz: a pénz retesz.” – Proudhon
  • Kiszamolo
    Tehát? Akkor legyünk tücskök, mert a hangyák lehet, hogy elveszítik, amit gyűjtöttek?

    Senki nem mondta, hogy mondj le mindenről. Csak amikor költeni akarsz valamire, ne felejtsd el, hogy leszel 40-50-60-70 éves is egyszer.

  • Györgyi
    Mellesleg a jövőnk biztosításához a pénzfelhalmozásnál sokkal biztosabbnak érzem az olyan tudás, ismeretek felhalmozását, amivel akár az életemet tudom olcsóbbá tenni, akár munkáltató nélkül, önállóan is tudok pénzt keresni. Ha azt nézzük, hogy a nyugdíjba vonulás után még mindig élünk vagy harminc évet, eleve esélytelen annyi pénzt összegyűjteni, hogy munka nélkül is tutira végig megéljünk. Akkor már jobb, ha tudunk pénzt keresni anélkül, hogy hatvan-hetven évesen munkáltatóknál kellene kuncsorognunk, akiknek nyilván úgyis a fiatalabb korosztály kell.
  • Kiszamolo
    Ebben tökéletesen igazad van, de ez semmiben nem mond ellene annak, amiről itt szó van.
  • Györgyi
    Nyilván vannak mindig korlátok, csak nem mindegy, mekkora ketrecet vesznek körül.
  • Fuff a kismamut
    A Budapest Bank egyenlítő hitelét kihagytad :-)(Ha még létezik)
    Meg az önkéntes nyugdíjpénztárakat is 🙂 Mindkettőt több, mint egy éve ígérted 🙂
  • Agent
    Valahogy mindig olyan környezetbe kerültem gyermekként, hogy az adott város leggazdagabb családjainak gyerekei voltak a barátaim. Egész életemben azt láttam, hogy hogyan élnek emberek gondtalanul. Drága autók,villák, vitorlások stb…Ezzel szemben a szüleim nem voltak gazdag emberek. Sőt a mai napig spórolós életet élnek. Nem tudják mi az a luxus. Én olyan 18 éves lehettem mikor elolvastam jópár könyvet a témában, de a legnagyobb hatást ez tette rám: Bodo Schafer: Út az anyagi függetlenséghez. Mai szemmel (néha újraolvasom) már látom, hogy nem mindegy úgy működik a világban ahogy Bodo írja a könyvében, de nekem az ott gyökeres változást hozott az életembe. Kicsit több mint 10 évvel a könyv elolvasása után azt gondolom, hogy sikerült az alapvető tanácsokat megfogadni.
  • Agent
    Ha ezt nagyon le akarom sarkítani akkor az, hogy kevesebb költsél mint amennyit keresel és ezt a pénzt fektesd be és ne a holnaptól várd a csodát. Most már látom, hogy ezzel a stratégiával milyen messzire lehet eljutni…Viszont a mai napig fáj, hogy a pénzt nem elköltöm hanem befektetem. Sajnos nagyon kevés ember él szerintem úgy, hogy nem okoz neki örömet a pénzköltés, bárcsak én is közéjük tartoznék. De szerencsére (egyelőre) a józan ész mindig felülkerekedik. Csak érzem, hogy minnél nagyobb dolgokat tudnék megvásárolni annál nagyobb a kísértés, hogy levágjam azt a bizonyos aranytojást tojó tyúkot 🙂
  • tip
    Másik példa: rádiót akarsz venni. Tudod, hogy a rádió kb. 25 dollárba kerül. Bemész a boltba, ott egy szép rádió 25 dolcsiért, már tennéd is a kosaradba, de szembetalálkozol egy barátoddal, aki elmondja, hogy ugyanezt a rádiót egy másik boltban két utcával arrébb 20 dollárért látta. Sétálsz két utcát 5 dollárért? Naná!

    Következő hónapban tévét szeretnél venni, ami kb. 500 dollárba kerül. Találsz is egyet 500-ért, de jön a barátod, hogy két tucával arrébb ő ugyanazt a tévét 495 dolcsiért látta. Sétálsz két utcát 5 dollárért? Az emberek többsége nem, mert az áru értékéhez arányítja a nyereséget, nem a fáradsághoz.

  • Janos
    szerintem sehol se irta a szerzo, hogy tilos kolteni… csak annyit irt, hogy lehetosegeken belul kell. Ha valaki havi 1 milliot keres, akkor az nyugodtan kolthet havi 500k-t. aki viszont csak 100k-t keres, az ne akarjon havi 120at kolteni…
  • kannavarro
    Hát ez az.
    Tetszik, használod, nem tetszik és/vagy nem érted, nem használod.
    Faékebbül már nem lehet…
  • PSz
    Kedves Cantus: nagyon tetszik amit írtál! Ne haragudj, megkérdezhetem hány éves vagy? Nagyszerű szüleid lehetnek. Hogyan érték el, hogy egy banki termék érdekesebb legyen számodra, mint pl. a mobil? Gondolom példamutatásukkal kicsi korodtól a tudatos (pénzügyi) életre neveltek. Nekem is vannak gyerekeim, de nekik sajnos még fontosabb a pénz átváltása “örömforrássá”, mint a gyűjtögetés. Ez biztosan az én hibám, és még van pár évem a pályamódosításukra, ezért érdekelne, hogy Te (gondolom) felnőttként hogyan élsz (persze csak nagyvonalakban), hogyan ért be szüleid nevelése az életedben (+ testvérednél, ha van)? Kiszámoló, írásod csúcsszuper ismét, és úgy gondolom értékét még emeli a sok személyes példa a hozzászólásokban!
  • GabenHUN
    “…úgy jön a világra, hogy nem hoz magával semmit, és úgy is távozik el, hogy nem visz magával semmit.”
    Azaz?
  • GabenHUN
    Igen, Kiszamolo neha ugy jar mint a kozmondasban:
    “Mondd meg az igazat es betorik a fejed!”
  • jurta
    “bár még sokszor csak az aggodalmaskodást érzem”

    Hát igen, ezzel a hozzászólónévvel… Első lépésként megváltoztathatnád Contenta-ra. 😉

  • V
    Én az író írásainak nagy részére bólogatok, de nem mindenre. Amit írtak néhányan az is igaz, kuporgatni/spórolni egy életen át nem lehet életcélja valakinek.
    Gondolj bele, összespórolsz magadnak egy saját házra valót meg ott csücsülnek a millióid egy bankban. Aztán rá 5 évre jön a 3. világ háború, első körben lebombázzák a házad, ahogy az ország nagy részét, másodkörben a bankban lévő pénznek lőttek meg az egész bankod megszűnik létezni, az értékpapírjaid értéktelenek lesznek és ott leszel egymagadban (meg a családod esetleg) az lesz a tiéd ami rajtad van. Aztán elmondhatod, hogy de te félretetted mindig a fizetésed nagy részét és spóroltál most mégis szegény vagy mint a templom egere és talán jó lenne ha legalább visszaemlékezhetnél egy nyaralásra vagy a vasárnapi finom vacsorákra, de nem tudsz, mert te zsíroskenyéren éltél, hogy majd nyugdíjas korodban utazgass pl.
  • V
    Ez volt az elrenttentő példa, de megeshet akárkivel, nem akarok vészmadárkodni, de csak idő kérdése. Az emberiség mindig magának gerjeszti a bajt.
    Emelett értem a mukahelyi büfés hasonlatok lényegét. Ha valaki pl. netto 80-90-et visz haza (vagy kevesebbet) akkor neki igenis számít a munkahelyi KV ára vagy a büfés szenyóé.
    Aki keveset keres az ne vegyen hitelből drága autót vagy 6 szobás házat, mert nem fogja bírni a törlesztőt. A szomszédban mindig zöldebb a fű. A legtöbb ember többnek akar látszani, mint ami. Álmodni szabad kell is, de a saját határainkon belül.
    Erre írná a kiszámoló, hogy keressen jobb munkát képezze magát. Csak ebben az országban nem dobálják munkával az embert és akinek pl. 90-100-as az IQ szintje, az nem fog lediplomázni és nem lesz belőle gépészmérnök, vegyészmérnök, akkor se ha napi 18órát magol. Aki otthonról nem kap egy jó nagy lendítést anyagilag, annak folyt.
  • V
    az is több év mire lesz egy autója (van akinek kell a munkához, mert busz többóránként jár) ha elköltözik (közelebb a céghez) fizetheti az albérletet, ami szintén sok pénz, ha otthon marad legalább “csak” a rezsit fizeti. Tehát nem mindegy milyen lappal indul az egyén. Elég sok magyar nem hogy nem kap otthonról indítást az életbe anyagilag, de még a szüleit is támogatnia kell, és nem csak idősebb korukban, hanem amint túlesik a középiskolán.
    Sok ismerősömtől hallom, hogy amit megélt/átélt azt legalább nem veheti el tőle senki. Nem, nem mind hiteles, kis részük, de én látom és érzem a mondat lényegét és van benne valami, ezért nem is ítélem el itt a kommentelők azon részét, aki nem a spórolásra tette fel az életét.
    Édesapám fizette hosszú évekig a magánnyugdíjpénztárba a pénzt, majd jött Viktorka és kormánya és annak lőttek… ha ezt látja előre, nem fizet oda be ahogy mások se.
  • V
    az is több év mire lesz egy autója (van akinek kell a munkához, mert busz többóránként jár) ha elköltözik (közelebb a céghez) fizetheti az albérletet, ami szintén sok pénz, ha otthon marad legalább “csak” a rezsit fizeti. Tehát nem mindegy milyen lappal indul az egyén. Elég sok magyar nem hogy nem kap otthonról indítást az életbe anyagilag, de még a szüleit is támogatnia kell, és nem csak idősebb korukban, hanem amint túlesik a középiskolán.
    Sok ismerősömtől hallom, hogy amit megélt/átélt azt legalább nem veheti el tőle senki. Nem, nem mind hiteles, kis részük, de én látom és érzem a mondat lényegét és van benne valami, ezért nem is ítélem el itt a kommentelők azon részét, aki nem a spórolásra tette fel az életét.
    Édesapám fizette hosszú évekig a magánnyugdíjpénztárba a pénzt, majd annak lőttek, ezt se látta senki előre… azt a pénzt költhette volna másra ha tudja, h. sohase kapja meg.
  • jurta
    Rendelj hozzá másik aláírót is. 🙂 Olyat, akire nem tudsz nyomást gyakorolni.
  • Kiszamolo
    A magánnyugdíj pénztárba nem önként fizetett be édesapád, hanem levonták tőle. Az nem megtakarítás volt.
  • V
    Igen levonták és hova lett (apám néhány éve ment nyugdíjba, tehát nem 2Ft-ot fizetett be)? Na ezaz! Ezért nem szabad arra apellálni, hogy a PÉNZ az örök, és megmarad, mert nem! Nem értetted amit írtam szerintem.
  • Galagonya
    Annyira érdekes, hogy egyesek olyan dolgokat látnak bele az írásaidba, amik nincsenek is ott. Vagy éppen a totális ellenkezőjét annak, amikre rávilágítasz. És tényként kezelik. És még ekéznek is érte. Mik vannak… De többet nem is ér ez az egész, a lényeg h csak így tovább, nagyon sokan nagy örömmel olvassuk az írásaidat! Ja, és egy ötöst is tolnék a 33 éves énednek, h fel tudott állni!