A kötvénybefektetés évszázadokon át egy szolid hasznot hozó, de jó befektetés volt. Akár állampapírt vettél, akár cégeknek adtál kölcsön, általában (néhány viharos átmeneti évet leszámítva) infláció felett kaptál néhány százalék hozamot.

(Azok kedvéért, akik még nem tudják, mert még a Kiszámoló Akadémiát sem nézték meg a YouTube-on: kötvény az, amikor hitelt adsz egy cégnek/államnak kamatra. Részvény az, amikor nem hitelt adsz egy cégnek, hanem részesedést, azaz tulajdonjogot vásárolsz a cégből és így a haszonból/veszteségből is részesedsz.)

Nagyon gyakran a részvénypiac turbulanciái miatt a kötvénypiac még hosszútávon is túlszárnyalta a részvénypiacokat. 2011-ben magasabb volt az amerikai hosszútávú kötvények hozama 30 év távlatában, mint ugyanilyen időtávban az amerikai részvények hozama. Ehhez persze kellett a magas infláció a nyolcvanas években, a dotkom lufi és a 2007-es pénzügyi válság is, de az az állítás, hogy hosszabb távon a részvény biztos többet hoz, egyszerűen nem igaz. Általában többet hoz, magasabb kockázat mellett, ez így igaz. De gond nélkül lehet olyan húsz, sőt, amint az előbb írtam, akár harminc év is, amikor a kötvény jobb befektetés volt.

Ha te 2000 tavaszán vásároltál be amerikai részvényekből, 2013 tavaszán még mindig ugyanott voltál, mint előtte 13 évvel. De csak dollárban, mert minden másban még bőven veszteséges voltál a dollár gyengülése miatt. (Ha viszont 2009 tavaszán vásároltál be ugyanitt, ugyanígy 13 év alatt négyszer annyi pénzed lett a tőzsdén, bár ennek is volt oka, erről (is) akarok írni most. Tehát mindkét dolog megtörténhet veled a tőzsdén, s nem arról fog szólni a cikk, hogy ne vegyél részvényt. Csak ne hidd el a mantrákat és ne az elmúlt 15 évet vetítsd ki a következő 15 évre.)

Tehát évszázadokon át jól működött a kötvénypiac, aztán jött a 2007-es válság és először az amerikai jegybank, a FED, majd később a többi nagy jegybank válasza a kialakult helyzetre.

A 2007-es válság szokás szerint a túlhitelezés miatt tört ki (mint általában a pénzügyi válságok szinte mindig), de a FED gondolt egyet és nem próbálta szabályozottan leengedni a lufit, hanem kitalálta, hogy a pénzügyi erejénél fogva eltorzítja a piacokat, ész nélkül elkezd pénzt önteni a piacokra, gyakorlatilag negatív reálkamattal, azaz súlyos veszteséggel felvásárolva szinte minden kötvényt, amit talál. Ő ezt könnyen tette, saját maga által teremtett pénzből vásárolt, így nem érdekelte az elszenvedett veszteség. (A japán mintát vette alapul, ahol már ezt csinálták akkor 27 éve. Más kérdés, hogy ott is több kárt csináltak vele, mint hasznot. A FED úgy gondolta, azért még megpróbálja.)

A FED mérlege 2007 után a tízszeresére(!!!!!) nőtt, bő  nyolcezer  milliárd  dollárt  öntött  a piacra 2022-ig. Ez egy felfoghatatlan szám, Magyarország teljes egy éves költségvetése durván 138 milliárd dollár. (A grafikon látható, hogy 2019-ben igyekeztek csökkenteni a pénz mennyiséget, aztán jött a covid és mit csináltak? Még nagyobb fokozatra kapcsoltak, újra megduplázták azt a pénzmennyiséget, ami már addig is súlyos torzulást okozott a piacokon.)

Az eredmény?

A tízes években gyakorlatilag kifosztották a kötvényeseket, kötvényt tartani azt jelentette, hogy súlyos reálveszteséget szenvedtél, jóval az infláció alatt hoztak a kötvénybefektetések. Minden normális közgazdász mondta, hogy ebből baj lesz, elég csak belegondolni például a nyugdíjpénztárak hozamaiba, amik komoly veszteséget szenvedtek el a kötvénypiacokon. Pedig abból a pénzből kellene majd nyugdíjat adni az embereknek hamarosan.

Mi lett a piac válasza? Aki csak tehette, otthagyta a kötvénypiacokat (sok bank, biztosító, stb nem tehette, mert előírás volt, hogy miben kell tartani a pénzt és milyen arányban) és helyette részvényeket, ingatlanokat vettek az emberek.

Ez ágyazott meg a lakhatási válságnak az egész világon. (Sok szerencsét nem egy pályakezdőnek, de akár 35-40 évesnek is saját lakást venni akár még az USA-ban is, miközben a kilencvenes években még a gyári munkások is meg tudták venni azokat az ingatlanokat, amit most a legjobban kereső alkalmazottak se.)

A másik eredmény a részvénypiac felrobbanása. Ha nincs alternatíva, mert a kötvénypiac garantált veszteség (a szórövidítések kedvelőinek TINA: "There Is No Alternative"), akkor minden pénz, ami eddig kötvényekben volt, a részvénypiacokra vándorolt, kisebb része az ingatlanokba.

A harmadik eredmény a még durvább eladósodás. (Ugye emlékszünk még, hogy az egész a 2007-es túlhitelezési válságból indult, a drogos világot még olcsóbb droggal akarták meggyógyítani a függőségből a jegybankok.) Államok, cégek ész nélkül vették fel a hiteleket. Miért spóroljon egy állam (főleg, ha populista, agyatlan vezetők vezetik), ha gyakorlatilag nulla százalék kamaton kap kölcsön akármennyi pénzt? A cégek is mindenbe belevágtak, mert ha 2%-on van a hitel, bármibe érdemes fektetni, ha valami csak 3%-os hozamot termel, már megéri hitelből finanszírozni.

S így értünk el nagyjából 2022-ig. Akkor a fogyasztói infláció is felrobbant, s hirtelen az egész világon elindultak felfelé a kamatok, a kötvényesek már nem voltak hajlandóak lenyelni további veszteségeket.

Csak közben a felelőtlen költekezés miatt letolt nadrággal érte az államokat és a cégeket a megugró kamatok. Az amerikai államadósság 2007 óta az ötszörösére(!!!!) nőtt, inflációval korrigálva is több, mint háromszoros a növekedés. Ha a GDP növekedéssel is szépítjük az adatokat, akkor is több, mint a duplája az amerikai államadósság mértéke, mint 2007-ben.

De ugyanez a helyzet szinte mindenhol a világon. Az EU-ban is a GDP 59%-áról a GDP 82%-ára nőtt az adósság mértéke.

A befektetők egyre inkább (joggal) aggódnak, hogy vajon ki lehet-e termelni ezeket a költségeket. Az USA már most is többet költ az adóssága finanszírozására, mint az oktatásra vagy a hadseregére, s a kamatterhek napról-napra nőnek, ahogy a régebbi, alacsonyabb kamatozású kötvények lejárnak és helyettük sokkal drágábban kell kibocsátani az új kötvényeket. Már most napi 3 milliárd dollárnál többe kerül a már meglévő szövetségi hitelek finanszírozása, s a felelötlen kormányzás miatt a tőketartozás is napról-napra tovább nő. Egy év alatt várhatóan sikerült újabb kétezer milliárd dollárnyi költségvetési hiányt (a GDP 6,6%-át) összeszednie az amerikai kormányzatnak és nem látszik, hogy mikor szeretnék abbahagyni az ész nélküli pénzégetést.

A másik aggodalomra okot adó helyzet a japánoké. Az eladósodás mértéke 260%-a a GDP-nek, ezt is csak azért tudták fenntartani, mert már időtlen idők óta a japán jegybank a legfőbb vásárló, náluk van az adósság fele és a jegybank 0%-on vagy annak a környékén tartotta a kamatokat. Úgy tűnt, hogy lehet csalni az idők végéig, de szembe jött a valóság. Emelkedtek az amerikai és európai kamatok, hirtelen senkinek nem kellett a jen ilyen kamatláb mellett, ezért hatalmasat zuhant az árfolyama. Viszont mivel rengeteg mindent importálni kell Japánba, a gyenge jen miatt meglódult az infláció. A tőke külföldre menekült, a nyugdíjpénztárak, biztosítók egyre nagyobb veszteséget szenvedtek el az eltérített kötvényárazások miatt. A bankok nem tudtak kamatmarzson nyereséget elérni, ami őket is megviselte. Ha ezek tönkremennek, akkor az államnak kellene kimentenie őket, csak a kérdés, hogy miből, amikor ő van a legjobban eladósodva.

A japán jen egy másik problémája az úgynevezett carry trade. Rengetegen eladósodnak japán jenben, nulla százalék körüli kamaton, azt befektetik euróba, dollárba 3-4-5%-ra és zsebre teszik a hasznot. Ha a jen gyengül az alacsony kamat miatt, külön bónusz, még az árfolyamon is nyernek. Nem csoda, hogy egyes becslések szerint akár a négyezer milliárd dollárt is eléri a japán jenre épülő carry trade mértéke a világon.

A gond ott kezdődik, ha végre kamatot emel a japán jegybank, erre drágább lesz a japán jen hitele és még erősödik is a japán jen. Ekkor hirtelen az összes carry trader azonnal egyszerre akar majd kirohanni a vészkijáraton, valószínűleg az egész világgazdaságot bedöntve egy ekkora mértékű pánikeladással.

Egyszerűen nincs jó megoldás se a FED, se a BOJ (japán jegybank) kezében, ez utóbbi végképp nem tud jót lépni. Ha semmi nem változik, abból lesz a probléma, de a legkisebb kamatemelés is a japán költségvetést fogja romba dönteni. (Már most is magasabban van a 30 éves japán állampapír kamata, mint bármikor az elmúlt 30 évben.)

(Persze volna megoldás. Az USA-ban a teljes adóterhelés 6 százalékponttal (nem százalékkal!) alacsonyabb GDP arányosan, mint az OECD átlag, ha felemelnék az adókat csak az átlagon mértékre, máris eltűnne a költségvetési hiány, nem nőne tovább az adóssághegy. Ha még az átlag fölé emelnék és a kiadásokat is csökkentenék, folyamatosan csökkenhetne az adósság mértéke. Japán is az OECD átlag alatt adóztatja az országot, bár nem sokkal. De itt is megoldás lenne például a maximum 10%-os áfa 20%-ra emelése, amivel még mindig nem érnék el az uniós átlagot sem. Megoldás lenne, bár fájdalmas, akarat nincs hozzá. Talán a piac majd kikényszeríti, na az fog csak igazán fájni.)

Azok a cégek, amelyek mindenbe belefogtak az ingyenhitel miatt a tízes években, most azzal szembesülnek, hogy ami megérte 2%-os finanszírozási költség mellett, a kényszerű hitelmegújítás (lejáró kötvények) jóval magasabb kamatai mellett már veszteségesek lehetnek.

S már nagyon hosszú lett a cikk így is, de fontos megemlékezni az AI-ról is. Idén várhatóan 400 milliárd dolláros tőkeigénye lesz az AI-nak, 2027 és 2030 között további 2-2.500 milliárd dollár. Ez annyi pénz, hogy még a legnagyobbak sem tudják finanszírozni, az elmúlt 20 évben először még a Google anyacégének is negatív lett a cash flow-ja. Itt egy újabb bődületes finanszírozási igény, amit a véges mértékű kötvénypiacról szeretnének finanszírozni a cégek. Mindezt úgy, hogy szép ígéretek és pozitív jövőképek vannak, de egyelőre minden AI cég kegyetlenül veszteséges.

Mindezek miatt várhatóan nőni fognak a kamatok a kötvénypiacokon, mert egyrészt elegük van a kötvényeseknek a kirablásukból, másrészt nem is fenntartható tovább a negatív reálhozam, harmadrészt joggal aggódnak a kötvényesek, hogy tudnak-e majd törleszteni az államok és a magáncégek.

Minden együtt áll egy tökéletes viharhoz, bárhol kiborulhat a bili, akár Japánban, akár az USA-ban, az AI-val kapcsolatban, tényleg bárhol.

De ha nem is borul ki sehol semmi, akkor is talán újra értelme lesz kötvényeket tartani és nem csak részvényeket. (Ez viszont garantálja azt is, hogy sok pénz el fogja hagyni a tőzsdét és a kötvényekbe áramló pénz hiánya miatt esnie kell a részvényáraknak.) Ha tovább nőnek a kamatok, várhatóan újra vonzóak lesznek a kötvénybefektetések is.