Az ember élete a boldogság megragadásának vágyáról, a boldogság utáni hajszáról szól. Az Amazon kínálatában csak az önképző kategóriában negyedévente közel kétezer könyv jelenik meg a boldogságról, ebből is látszik, mennyire foglalkoztatja ez a kérdés az embereket.
A boldogságkép nem csak koronként, de jóformán évtizedenként is változik. Az ókorban egy időszakban a boldogság forrása a nagy tettek végrehajtása, a hősiesség, a nagy név megszerzése volt.
A sötétnek hívott középkorban a boldogság tagadása volt a boldogság forrása, az uralkodó vallás tanítása szerint a boldogság a földi lét után lehetett csak elérni, így céltévesztés volt az arra való törekvés. Akkor kellett boldognak érezned magad, ha boldogtalan voltál a földi léted során.
Kicsit közelebb kerülve a mai naphoz, az ötvenes években a boldogságkép az otthon lévő anya, akinek nem kellett dolgozni, csak a három gyerekre kellett vigyáznia és hazavárnia a férjét a munkából. Megvolt az otthon, sőt az Otthon és a minél több gyerek és teljesült az amerikai álom: egy ház, autó és a család.
A hatvanas években a szabadság érzése, a minden normától, kötöttségtől, elvárástól való elszakadás, a mindennel szembeni lázadás volt kikiáltva, mint a boldogság forrása. Ha az ember lerázza magáról a társadalom elvárásait, akkor lesz igazán boldog és beteljesedett.
A hetvenes években a belső ember megtalálása és felfedezése lett az új lehetőség a boldogság elérésére, a nyugati világot elözönlötték az önjelölt guruk és egyéb "spirituális vezetők".
Az elmúlt néhány évtizedben pedig a hedonizmus lett a boldogság forrása, a fogyasztás, az élvezet, az önkényeztetés minél optimálisabb kimaximálása, legyen az élmény, étel, esetleg luxustárgy. Mindenből vegyünk nagyobbat, újabbat, jobbat, drágábbat, s ha sokáig így teszünk, előbb-utóbb megelégedettek és boldogok leszünk.
2016-ban már közel kétszer akkora házban laktak az amerikaiak, mint 45 évvel azelőtt. (1.000 négyzetláb 92,9 négyzetméter.)
Az autók egyre gyorsabbak, erősebbek, kényelmesebbek és hát igen, egyre drágábbak is lettek, mindezt a mi boldogságunkért.
Mivel az ingatlanok mérete a duplájára nőtt, de egy négyzetméter bekerülési ára az inflációval korrigáltan érdemben nem változott, így kétszer annyi pénzt kell kifizetni a mai újépítésű ingatlanokért, mint ötven éve. Az autóink is közel a duplájába kerülnek, mint 50 éve, ráadásul egy-egy háztartásban közel kétszerannyi autó van, mint fél évszázada, így háromszor-négyszer annyiba kerül az autókat megvenni és természetesen fenntartani is, mint egy-két generációval ezelőtt.
Csak az elmúlt 19 évben a turistautakra elköltött pénz is világszinten 1.900 milliárd dollárról 4.715 milliárd dollárra nőtt. 1980-ban még csak 277 millió nemzetközi turista volt világszinten, tíz éve 956 millió, tavaly már 1.460 millió.
2008 és 2019 között még az amerikai társadalom alsó negyede is 22%-kal növelte például az étteremre költött inflációval korrigált kiadásait. (A felső 25% pedig "csak" 8%-kal.)
Soha nem látott termékkínálat vesz körül bennünket, bármit megveszünk egy kattintással a világ másik végéről. Minden otthonban annyi felhalmozott tárgy van, mint még soha a világtörténelemben. Az üzletekben is olyan árubőség van, amit már nehéz fokozni, alig van valami, amit nem lehet megvenni.
Egyre több mindennel rendelkezünk, amik egyre modernebbek, gyorsabbak, kényelmesebbek. Olyan helyekre jutunk el nyaralni, ahová 20-30 éve csak a leggazdagabbak mehettek. Olyan gépek és készülékek könnyítik meg az életünket, olyan mennyiségű szórakozás érhető el otthonról amikről a szüleink még csak nem is álmodtak.
Ennek ellenére a boldogságot felmérő tanulmányok szerint a boldogság-boldogtalanság aránya még csökkent is az elmúlt 50 évben, a magukat nagyon boldognak mondók aránya 28-35% körül alakult, a nem túl boldogok aránya 9,2-16% között szóródott, s a hetvenes években volt magasabb a boldogok aránya.
Tehát a boldogság érzése nem nőtt a vagyon és a jövedelem növekedésével. (Nem úgy az adósságállomány, az az elmúlt ötven évben meredeken emelkedett, hiszen valamiből finanszírozni kellett a sokkal több pénzköltést, mert a fizetések érdemben nem emelkedtek, de a kiadások igen. A lakosság eladósodottsága négyszerese a hatvanas években mért értékeknek még a GDP arányában is.)
Miközben minden reklámban azt ígérik, hogy a következő autó vagy mobiltelefon megvásárlásával, de még a következő korty üdítő megivásával is (ha a megfelelő, reklámozott terméket választjuk) maradéktalanul elérjük, hogy boldogok és megelégedettek legyünk.
Pedig nem az életminőségünk nőtt az elmúlt ötven évben csak az életvitelünk költségszintje. Nem lettünk boldogabbak, csak sokkal jobban eladósodott az egész társadalom, de még maguk az államok is (az Egyesült Államokban 30%-kal nőtt inflációval korrigálva a szociális és oktatási kiadások az elmúlt két évtizedben).
Nagyon úgy tűnik, megint rossz dolgok után futunk. Ahogy a lázadás a konvenciók ellen vagy a keleti kultuszok tanításának az átvétele nem hozta el a beígért boldogságot, úgy a fogyasztói társadalom szokásai sem elégítenek meg bennünket.
Ezért ha legközelebb olyan reklámmal találkozol, amelyik megelégedést vagy boldogságot kínál, ha veszel egy új autót vagy egy kéthetes nyaralást egy egzotikus helyre, amit mindenki irigyelni fog tőled, hogy milyen szerencsés vagy, akkor mondd ki nyugodtan hangosan, hogy nem, nem fog boldogabbá tenni. Néhány héttel a vásárlás után már bánni fogod, hogy megvetted, ahogy ez a legtöbbször történik, ha azért veszel valamit, hogy jobban érezd magad.
Az összevásárolt dolgoknak nem csak előnyei vannak, de költségei is. Az életidőd, amit a pénz megszerzésére fordítottál, a mókuskerékben eltöltött rohanás, ami miatt az igazán fontos dolgokra nem maradt se időd, se energiád. Túl rövid az élet ahhoz, hogy arra pazaroljuk, hogy olyan dolgokért dolgozzunk, ami igazából egyáltalán nem számítanak. Még nem hallottam olyan emberről, aki visszatekintve az életére, a halála előtt azt mondta volna, hogy de kár, hogy nem dolgoztam még többet vagy nem vettem még két szobával nagyobb házat.
Használd a pénzt arra, amire való: adja meg azt a szabadságot, hogy az igazán fontos dolgokkal tudj törődni. De ha mindig elköltöd a pénzed minden felesleges dologra, akkor te fogod szolgálni a pénzt egész életedben és nem az téged.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.
Én örömemet tudom lelni műszaki cikkek vásárlásában, de a legjobb hogy ugyanúgy örömet okoz, ha olyan közeli barát/ismerős/családtag veszi akinek én segítek a neki legjobb cucc megkeresésében. Win-win, én megkapom a vásárlással járó örömadagot ingyen, ő meg megúszta az utánajárást, neten kotorászást a műszaki paraméterek után (amit én viszont szeretek csinálni).:)
Ezzel szemben a Biblia olvasgatása minden bizonnyal hasznos. Ja nem.
Magyar, a Biblia olvasgatása nem lesz hasznos. Ha megérted, hogy miről szól, na az lesz a hasznodra, ha már így szóba került.
Az USA-ban már sokkal "előrébb" járnak ezzel a felhalmozással, sokkal nagyobb hodály házakat vesznek és már annyi tárgyat halmoztak fel, hogy raktárakat bérelnek, ahol tarthatják ezeket a haszontalan lomokat. Aztán akik csődbe mennek, azoknak az ilyen raktárban tartott cuccait elárverezik. Van egy TV műsor, nem jut eszembe a neve, amiben mutatják az ilyen árveréseket. Kinyitják a raktárat, ránézésre hirtelen mondani kell egy árat, és aki nagyobbat licitál, az visz mindent. Aztán lutri hogy mennyi érték van a raktárban. RAKTÁRHÁZAK ebből élnek, hogy az emberek veszik a szemetet. Itt is ebbe az irányba mennek az emberek.
"Az összevásárolt dolgoknak nem csak előnyei vannak, de költségei is. Az életidőd, amit a pénz megszerzésére fordítottál, a mókuskerékben eltöltött rohanás, ami miatt az igazán fontos dolgokra nem maradt se időd, se energiád."
Ezt sokan nem veszik észre, hogy robotolnak a munkahelyen, hogy meg tudják venni a különböző dolgokat, és közben életük nagy részét a mókuskerékben élik le.
Az általában eszükbe sem jut, hogy lehetne kevesebbet is dolgozni, ha visszavennének az igényeikből. Én pl. csak napi 3-4 órát dolgozom általában, és nincs is 20 milliós autóm, de cserébe nem is kell naponta 8 órát lehúznom egy irodában egész életemben.
"A sötétnek hívott középkorban a boldogság tagadása volt a boldogság forrása, az uralkodó vallás tanítása szerint a boldogság a földi lét után lehetett csak elérni, így céltévesztés volt az arra való törekvés. Akkor kellett boldognak érezned magad, ha boldogtalan voltál a földi léted során."
Tegyük hozzá, hogy ez azért volt, mert akkor olyan nyomorúságos volt az egyszerű ember élete, hogy ezt tanították neki, hogy ez csak a földi siralomvölgy, és halála után majd boldog lesz. Az uralkodó osztály ezzel a trükkel érte el, hogy kevesebbet lázongjon a nép a sora miatt.
Már csak egy kérdés maradt:
Akkor mi tesz végsö soron boldoggà?
A végén írtad le a lényeget:
"Használd a pénzt arra, amire való: adja meg azt a szabadságot"
Ha van pénzed szabad vagy.
Imádom az érzést, hogy ugyan mindent nem vehetek meg, de bármit megvehetek.... És nagyon jó érzés.
Az út maga a boldogság....
@nyugat : Lehet, hogy erre a válasz az, hogy ezt csak te tudod?
Egyetértek, a pénzhajhászás, a túlfogyasztás csak problémát okoz, a 80-as és 90 években sokkal nehezebb anyagi helyzetben lévő társadalom ezerszer emberibb volt a mainál, ami teljesen lerohadt, lezülött, elidegenedett és aszociális
Utazásra meg nem azért költ az ember, mert trendi, hanem azért, hogy gyerekkori álmait megvalósítsa, minél többet lásson, értsen, érezzen a világból. Én például mai napig emlékszem, hogy mikor és miért álmodoztam egyik vagy másik helyről, amikor eljut oda az ember, tesz egy időutazást a saját múltjába is.
Az arányok megtalálása mindig nehéz. Moldovának van egy novellája, amiben a parasztember mindig azt mondja a kocsma előtt, hogy : "It kellett volna felakasztani!". Moldova kérdezte, miért? A válasz az volt, hogy amkor ment hazafelé, bármennyire szeretett volna, nem ment be, mert inkább földet vett, amit elvették téeszesítéskor. Se föld, se szórakozás.
Szerintem a 2 hetes egzotikus utazás pont nem jó példa. Szerintem az élmények teszik boldoggá az életünket. Vagy arra gondolsz, hogy menjünk inkább szálloda helyett sátorba, lakókocsiba?
Szerintem a tárgyak birtoklása korszakot kezdi felváltani az "élményhajszolós boldogságkeresés" korszak.
Sose volt még ennyire menő a "élményeket gyűjts, ne tárgyakat!" szólam. De persze átlag boldogságkereső embernél ezzel is ugyanaz a helyzet, mint a tárgyakkal: egy program, utazás, valójában annyira mégsem okoz olyan igazi élményt, mint amennyire hiszi és 5 nappal utána már a következőt tervezi, mert ha nincs betáblázva a következő fél év mindenféle - lehetőleg instagram kompatibilis - "élményekkel", akkor teljes a letargia. És jön egyik a másik után, tartósabb boldogságot egyikkel sem elérve.
Lásd mostani karantén-időszak, most jól látszik, ki az, aki amúgy utálja a hétköznapi életét és amikor csak lehet, menekülne belőle.
Persze tudom, hogy erről is írsz és ez is a hedonizmus része, csak kiemeltem, hogy szerintem már inkább efelé megyünk.
Ez a cikk egyfajta ember egyfajta nézőpontja a boldogságról. Nagyon sokan vannak, akiket pont az tesz boldoggá, hogy autót, házat, vagy éppen ruhát vehetnek a pénzükért.
Mások a megszerzett élmények által érzik teljesebbnek, boldogabbnak magukat.
Kik vagyunk mi, hogy egymás boldogságát megítéljük? Nem lehet ezt így kijelenteni, hogy ne költekezz, mert attól nem leszel boldogabb. Van, aki nem, és van, aki de bizony.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
A boldogság a saját útját járó ember nyugalma.
Mi sem vagyunk sokkal lemaradva az USA mögött a felhalmozásban. Már itthon is vannak bérelhető raktárak és az ismerősöm, aki ott dolgozik mesélte, hogy hihetetlen jól megy az üzlet; folyamatosan bővül a kapacitásuk és van is rá kereslet. Úgy látszik már mi sem férünk el otthon a kacatjainktól.
@nyugat pont erre gondoltam hogy OK hogy mi nem, vagy mi nem kéne hogy boldoggá tegyen, de akkor mi az ami de...
pl. már az is boldoggá tehet, hogy nem olvasol mindenféle statisztikát arról, hogy az emberek hány százaléka boldogtalan 🙂
Nem inkább arról van szó, hogy tök mindegy hogy miben, inkább lásd meg benne a pozitívumot, leld örömöd, éld meg az örömöd benne ABBAN amit csinálsz, vagy veszel, vagy ahogy élsz?
Új autót veszel? Leld örömöd benne, éld át, ne azért vegyél mert a szomszédnak is van.
Utazol? Éld át, leld örömöd benne, ne azért utazz hogy aztán a faszbúkon hencegj vele és gyűjtsd a lájkokat.
Ezek csak példák, a látásmód a lényeg, a hozzáállás. Illetve kérdés: nem ez a látásmód, hozzáállás lenne a lényeg, vagy legalábbis fontosabb? Nem inkább a "hogyan?" lenne a fontos semmint a "mi/mit/minek?" ?
Na persze ez is csak egy vélemény, ami ugye olyan mint a segglyuk...
@edi
Ebben igazad van, és nagyon jó is, hogy mindenki különböző és más teszi boldoggá.
A probléma azzal van, ha valaki nem ismeri fel, hogy őt mi teszi, mi tenné boldoggá, csak hajszol valamit, rengeteg pénzt és időt rászánva, amelytől várja a boldogságot, ami mégsem jön el, természetesen, hisz rossz helyen keresi.
De könnyebb és gyorsabb utánozni a szomszédot, barátot, instagram-celebet, ahhoz nem kell az értékes, tárgyak vagy élmények hajszolására is fordítható időt gondolkodásra és önismeretre pazarolni.
Szerintem ez a legnagyobb gond és elég gyakori.
"... vagy egy kéthetes nyaralást egy egzotikus helyre, amit mindenki irigyelni fog tőled, hogy milyen szerencsés vagy, akkor mondd ki nyugodtan hangosan, hogy nem, nem fog boldogabbá tenni."
Dehogynem, boldoggá tesz. A többség szerintem nem villantani megy nyaralni, hanem kikapcsolódni, ami örömöt vált ki az emberben és élményt ad. Nekem például az egészségemre is jó hatással volt, hogy elkezdtem többet utazni, több élményt gyűjteni. Szerintem a titok az, hogy meg kell húzni egy határt, hogy mi fér bele. Nem kell Thaiföldre menni feltétlenül, hogy legyen egy érdekes nyaralásod.
@nyugat
Ha Te is buddhává válsz. 🙂
@pj
Ésszel kell élni, az igaz. Viszont, ha visszafogsz és nem tartalékolsz, egy betegség, aztán vége mindennek. Láttam egy jó pár ilyen esetet környezetemben. Érdemes úgy élni, hogy a tartalék reálértéken növekedjen, de élvezze az ember az életet.
@Kiszamolo
A Biblia jobbára egy összeollózott katyvasz, amit az éppen aktuális vallási elit - zsidó vagy keresztény- úgy alakított, ahogy az érdeke kívánta. Igaz ez az Ó- és Újszövetségre is. Kultúrtörténetileg, történelmileg érdekes, de spirituális értelemben nem 0, hanem negatív. Én egyenesen lélekmérgezésnek tartom. Bár ez magánvélemény. Olyan, mintha egy társaság fantasy játékot játszana, csak a sztorit formáló játékmesterek néha legyilkolnák egymást a hatalomért, pénzért.
Az emberek haláltól félelmének a kapzsi vámszedői.
Százegy, először olvasd el, aztán majd lesz miről vitázni...
Az elmult 6 evben negyszer koltoztunk, ket orszagban laktunk, kevesse kotodunk igy butorhoz, targyakhoz. Nem veszunk meg minden csecsebecset, probalunk kevesebb de minosegibb dolgot birtokolni, sok dolgot veszunk hasznaltan is akar.
Meg mindig van kicsomagolaltlan doboz, igy konnyu volt rajonni, mi az ami igazan kell, dobozbol nem kerult elo akkor nem is kell. Ezeket vagy eladjuk vagy elajandekozzuk.Konyvet peldaul evek ota digitalisan veszunk csak.
De csaladban is latom, van akinel 3 rossz porszivo van a garazsban, egyszer jo leszmajd de a kocsi nem fer be.
CIO vagyok, sok IT cuccunk van, orulet majd mindenhez kulonfajta kabel kell, frissiteni mindet is melo. Igen egy ideig boldogit az iPad Pro, a legujabb iPhone, de utana rajon az ember eleg a regebbi is, vagy nem is kell, mert eleg az az egy TV peldaul.
Most az boldogit, hogy jatszhatok a gyerekkel, setalunk hintazunk egyutt a csalad
Ez az egész ("mondd ki nyugodtan hangosan, hogy nem, nem fog boldogabbá tenni") csak akkor segít, ha sikerül teljesen újradefiniálni az egész viszonyodat a tárgyakhoz és pénzen vásárolható szolgáltatásokhoz - egy pazarló társadalomban. Ebben kedveltjeink, Mr. Money Mustache és Jacob L. Fisker (Early Retirement Extreme) gondolatai jelentőset tudnak segíteni.
Valamint meghatározni és próbára tenni, mi érték számodra az életben.
Anélkül csak lelkes erőlködés.
Mostanában Mark Mansont olvasom, pontosan ebben a témában nagyon tudom őt ajánlani. A szegedi Maxim kiadónál A lesz*rom rafinált művészete már két éve megjelent magyarul, a Reménysugár egy elb*szott világban pedig idén. De lehet az angol blogját is túrni ingyen és azonnal, markmanson.net
Nem csak azért sőt nem elsősorban azért dolgozunk, hogy fizetést kapjunk, hanem, hogy versenyképesek tudjunk maradni a munkaerőpiacon.
A jól végzett munka jutalma a még több munka. És esetleg némi pénz is.
@AA
Persze, ha nem ismeri fel valaki, hogy mire vágyik igazán, az nagyon nagy baj.
Csak magára a cikkre reagáltam, ami szerint a pénzköltés nem tesz boldoggá. Pedig nagyon sokszor mégis. Csak azt kell megvenni, arra kell költeni, amitől te valóban boldog leszel. Azt pedig nem lehet megszabni senkinek, hogy ez mi legyen. Nekem az jött le ebből az írásból, hogy az aszkéta élet mennyivel jobb, mint az, ha költöd a pénzt. Erre írtam, hogy ezt így senkinek nincs joga kijelenteni.
Van, akinek a duzzadó bankszámlára áll fel, másnak a tárgyakra, megint másnak az élményekre. Ha ő úgy boldog, akkor vásároljon! 😉
Erdekes cikk volt, koszi Miklos.
"Az üzletekben is olyan árubőség van, amit már nehéz fokozni, alig van valami, amit nem lehet megvenni."
Barcsak igy lenne mar, akkor nem kellett volna felturnom az egesz varost normalis tojaslikoros szaloncukor utan kajtatva. 😀
Az egyik tejcsokiba tolti, a masik nem tojaslikort tesz bele, a harmadik ipari hulladekkal dusitja, hogy olcsobb legyen.
Sajnos mas teruleten is kompromisszumokat kell kotnunk, lasd mobiltelefon meret. En is kicsit szeretnek, de nincs ertelmes minosegben.
Meg szerencse, hogy a boldogsagom nem ezektol a marhasagoktol teszem fuggove. 🙂
Szomoru, ha valaki igen.
Engem azért ha nem is tesznek tárgyak boldoggá azért nagyon kevés dolog van aminek a vásárlását megbantam. Sajnos nekem is műszaki cikkek a gyengeim, szinte csak használtakat veszek, mert sokkal jobb ár-ertek aranyuk van. Pl. 270-ert vettem 13 éves csucsprojektort, és 1,5 éve szeretem az itthoni vetítések minden percét. Fényképezőgép már inkább hobort, de most már nem veszek újabbat amíg a nem használtakat nem adom el. Az eladás macerás, szerintem sokan ezért is halmoznak fel.
De ezeknek a hobortoknak van anyagi határa, és vannak fontosabb dolgok az életben, ettől függetlenül szeretem az új "jatekaimat".
Mi a boldogság mértékegysége? Nincs neki, mert a boldogság nem abszolút és nem objektív, hanem relatív és szubjektív. Mindenki csak magáról tudja eldönteni, hogy épp boldog-e, és ezt csak a saját korábbi boldogságérzéséhez tudja hasonlítani. Én úgy látom, hogy az ember boldogságszintje a saját alapértéke körül ingadozik, tehát rövid távon sokminden boldoggá tehet, hosszú távon meg semmi, vissza fog állni az alapérték. Ha nem érzés oldalról, hanem az igények kielégítése felől nézzük, akkor a maslow piramis a válasz. Ott egy szintig nagyon is számítanak az anyagiak, egy szint felett már nem. Hacsak valakinek nem az anyagi javak felhalmozása jelenti az önmegvalósítást. Ilyen is van...
@nyugat
Engem az, hogy a családommal lehetek.
Imádom, ha a gyermekem elfekszik rajtam, és úgy nézzük meg a kedvenc sorozatunk következő részét. Ok, egyre nehezebb és nagyobb a kölök, de még elfér rajtam, és imádom minden percét.
Más módon, de az is boldoggá tesz, ha elérek egy általam kitűzött célt. Nagyon jó érzés.
Boldoggá tesz az olcsó internet az asztalomon, hogy nem kell sietnem mint sok embernek az utakon, nincs hitelem mint sokaknak, a munkám kb fele olyasféle játék amire gyerekkoromban vágytam felnőtt munkának, és elég heti 40 órát dolgoznom, az életem egy 100 évvel ezelőtt élt emberéhez képest luxus. Nincsenek "menő" cuccaim, arckönyvet nem használok, reklámot nem nézek (pontosítás: ha vhol vendégségben vagyok akkor előfordulhat, meg tavasszal 2db cecília áttörte a blokkolót de ez a kettő volt az összes tecsős reklám amit itthon életemben láttam). A mókuskerék nem jó. Néhai atyám mondta hogy mielőtt vmit megvesz az ember, érdemes belegondolni hogy az áráért mennyit is kell dolgoznia, megéri-e azt a fáradtságot az a dolog?
Amig valaki a boldogsagot 'keresi', kutatja, kuzd erte, azon agyal mit kene meg csinalnia, az nem fogja elerni, mert elmulasztja a jelen pillanatait. Inkabb a tudatos jelenlet, a jelen elfogadasa az, amiben az ember megnyugvast talalhat, es igy boldogsagot.
Oromot ettol meg persze okozhat a vasarlas, utazas stb, ezzel nincs is gond. De az nem boldogsag.
A kisfiammal elmenni bringázni, ha megtetszik egy fa, megállni felmászni... Ezek tesznek boldoggá. A boldogságot a gyerekektől kell megtanulni. És fontos, hogy közben a mobilt ki kell kapcsolni / félredobni!
Megragadom a lényeget: a Chevrolet Corvette egyre olcsóbb 1985 óta. Biztosan lehet még tűt találni a szénakazalban. 😀
@bb Miki írt cikket a lakókocsizásról, tldr: kevés embernek éri meg. Egzotikus út helyett menj inkább kirándulni az Őrségbe, Ukrajnába, vagy keress fel egy Alföldi falucskát termálfürdővel, vagy akár látogasd meg külföldre vándorolt rokonaidat/barátaidat. Nem leszel boldogabb attól, hogy másokat lepipálsz egzotikus helyeken készült fotóiddal. Persze ha már unalomig jártad egész Európát (bár ehhez talán 100 év is kevés), és újra vágysz, az megint más.
@Névtelen, kitől van ez, vagy saját? Tetszik:
"A boldogság a saját útját járó ember nyugalma."
My unforgettable days with the heroes of Budapest???
@nyugat
"Már csak egy kérdés maradt:
Akkor mi tesz végsö soron boldoggà?"
A boldogság egy érzés. Az érzések ősi dolgok, régebbiek mint a gondolkodás. Azért fejlődtek ki, hogy a bennünk levő gének jutalmazzák, ha továbbvisszük őket és büntessenek, ha nem.
Olyan dolgok tesznek minket boldoggá, amik rövid vagy hosszútávon a továbbélésünket és az utódaink továbbélését biztosítják.
- egy jó étel
- ha jót alszunk
- ha biztonságban vagyunk
- ha van egy életre szóló szövetségesünk, azaz szeretünk valakit és ő is szeret
- és persze a gyerekek
Ezeket kell megvalósítanunk a mai társadalmi környezetben.
Vagy csalhatunk is és becsaphatjuk a génjeinket. A gondolkodó ember által létrehozott mesterséges boldogságokkal a valódi -a génjeink által célként kijelölt- boldogság nehezen tud versenyezni.
@Pistabá
Na meg is találtad az egyik lényeges pontot. Van, aki csak azért vásárol, utazik, hogy a fb.-on hencegjen vele. Én személy szerint az ilyen embereket nulláknak tartom.
Ilyen alapon azok, azok akik valóban dúskalnak a pénzben, miért nem teszik fel pl a fb.-ra, vagy az instara, hogy na, vettem egy új autót, házat, vázát, ..... bármit. Mert ők tudják a lényeget. (Szerintem)
"Névtelen: A boldogság a saját útját járó ember nyugalma."
Ott a pont. A legjobb megközelítés eddig.
Én bevallom engem boldoggá tesz a vásárlás és az utazás is. Igaz, a műszaki cikkek nem érdekelnek, inkább szeretem magam szép tárgyakkal körül venni és minél olcsóbban jutok hozzá, annál jobban esik. Viszont én a minimál lakberendezés híve vagyok.
Az utazásról: egy utazási irodás medence-szálloda-tengerpart háromszögben eltöltött all inclusive láblógatás engem sem tesz boldoggá. Mi hónapokkal az indulás előtt elkezdjük szervezni, ami már önmagában örömforrás, jó közös program. Szeretünk helyi emberekkel beszélgetni, a kultúrájukat megismerni, stb. Biztos nem ilyen emberek lennénk ma ezen élmények nélkül, és még évekkel az utazás után is napi szinten vannak poénok, emlékek amik előjönnek. Igaz, nekünk nincs instagramunk, magunknak utazunk. Pár hete vettem egy régóta vágyott képkeretet potom £8-ért, egy utazás alkalmával készült képünk van benne. Tényleg boldoggá tesz akárhányszor ránézek
@tamas Mindenhol ez van, az indiai vagy kínai is egyre több tárgyat birtokol, nem azért mert szüksége van rá, hanem azért mert elérhető számára.
A spórolás (akár életmódszerűen) is tud örömöt okozni, persze lehet, hogy ez is önámítás, de legalább kíméli a társadalmat, a bolygót, a pénztárcát, kevésbé stresszes, több a szabadidő. A vidéki élet jó alapot ad erre, bár sok lemondással is jár, pedig szerintem az egész társadalom jól járna ha támogatnák a vidéket és nem akarnának mindenkit a városokba terelni.
@bb Az egzotikus utazás legtöbb embernek arról szól, hogy a strand/bár/étterem hármast felváltva látogatja.
Szeretem, ahogy az ilyen posztoknal beindul az aszketa szekcio. Latszik hogy a közepkor nem mulott el nyomtalanul. Nehez elkepzelni, hogy van olyan, akinek a munkaja örömet okoz, ee emiatt jol meg is fizetik? Amyug ha jol tudom, a Flow erzes elegge elfogadottan a boldogsag forräsa. Az az erzes, amikor teljesen ätadod magad a munkänak, es a koncenträcioban elfeledkezel minden mäsrol.
Az ilyen nagykepü dumäk, hogy micsoda birka emberek vannak, "könnyebb és gyorsabb utánozni a szomszédot, barátot, instagram-celebet" nagyon is jellemzöek az olyan emberekre, akiknek ertelmes munka helyett napi több oräjuk van "gondolkodásra és önismeretre". Innen jönnek a nagy elmeletek, meg mindenfele teveszmek.
Egy jo, biztonsägos auto, vagy egy kertes häz, de meg egy dragabb müszaki cikk is nem azert jo, mert a reklämban azt mondjäk, hanem mert oriäsit dob az eletminösegen.
Yuval Harari - Homo Sapiens c. könyve boncolgatja többek között ezt a témát is, eléggé egybevág azzal, amit mondasz. Rám nagy hatással volt, másképp látom azóta a dolgokat 🙂
AAA
Ne is mondd, az árértékarányban tökéletes monitor kiválasztására napokat, heteket töltöttem fórumokat, teszteket olvasgatva, és olyan fogalmakba belemenve, ami mint átlag felhasználó egyáltalán nem kéne, hogy befolyásoljon, de valamiért imádom.
Mivel nincs időm, leegyszerűsítem.
A boldogság érzése különböző hormonok hatására következik be az emberi agyban.
Boldog akarsz lenni? Ne dolgozz, drogozz.
Állambácsinak pont ellentétes az érdeke, ezért tiltja.
Kivéve az alkohol, mert azt minden hülye képes magának otthon legyártani.
Nem olyan bonyolult a világ, mint a TV-ben mutatják.
Szerintem a vásárlás során megszerzett tárgyak próbája az idő. Ha a tárgy nem a megvételkor vagy közvetlen utána adja a legnagyobb örömet, hanem az életciklusa során, akkor jó vétel volt, hiszen nem a vásárlásért magáért vettük. Ebből érdemes tanulni a következő vásárláskor.
Amúgy szerintem a fintorgás a fogyasztói társadalmon is túl van tolva. Az általános boldogságot nyilván nem növeli, mivel a boldogság érzet mindig az adott életszínvonalhoz képest jelentkezik. Ha a mai embert középkori körülményekbe helyeznénk, visszakívánna azt, amin most fintorog. A természeti erőforrások szűkössége miatt látok valódi problémákat
a fogyasztói társadalommal, meg az anyagi biztonság felélése gond(lásd áruhitelek). Előbbit idővel megoldja az, hogy majd a nagyobb része a fogyasztásunknak online szolgáltatás lesz, utóbbival nem tudom mit lehet kezdeni, elengedni az emberek kezét vagy nem a dilemma..
@javadev
"Az ilyen nagykepü dumäk, hogy micsoda birka emberek vannak, “könnyebb és gyorsabb utánozni a szomszédot, barátot, instagram-celebet” nagyon is jellemzöek az olyan emberekre, akiknek ertelmes munka helyett napi több oräjuk van “gondolkodásra és önismeretre”."
Azért szerintem túl gyorsan ne vonj le következtetéseket mások munkájára 🙂 Hidd el, van értelmes munkám, de ebbe ne menjünk bele.
Abszolút nem a munka szeretetéről írtam, hol látsz ilyet? Szerintem, tök jó, ha valaki szereti a munkáját és jól keres, a cikkben nem ilyenről van szó.
Arról van szó, ha a megkeresett pénzt, szabadidőt olyan dolgokra költi, amik nem teszik boldoggá. És ez látszik valakin, ha ismered, hogy hiába hajszolja ezeket a dolgokat, nem érzi jól magát tőle. Ez nem nagyképűség, attól, hogy ezt valaki felismeri, még nem is jelenti azt, hogy a saját életében mindent jól csinál.
Nyugat, a boldogság benned lakozik, a tudatod segítségével vagy képes megélni, előhívni.
A címre a válasz: igen, a vásárlás boldogság érzetét adja, átmenetileg. Tartós boldogságot az ember csak önmagának, belülről, az elméje által tud okozni. Külső ingerek válthatnak ki olyan reakciót, hogy a boldogságérzet megnő, de ez nem tartós, elmúlik. A saját boldogságod, lelki békéd csak saját magad érheted el. Ha a "boldogságod" külső (tárgyi) dolog függvénye, akkor ez valójában nem a te boldogságod, csak a válaszreakciód egy-egy ingerre.
@Kiszamolo
Miből gondolod, hogy @Százegy nem olvasta a Bibliát? Azért, mert másképp látja, mint te?
Én többször is elolvastam, és nagyjából ugyanaz a véleményem, mint neki. Mesekönyv.
Azt senkinek nem hiszem el, hogy boldog lesz attol, ha birtokol egy targyat vagy atel egy szamara kedves elmenyt, legyen az barmi es akarmi.
Legfeljebb oromot, elegedettseget erez, akar par pillanatra, akar par orara, napra, hetre.
Az egy dolog, hogy te vagysz valamire, mind tesszuk tobbe-kevesbe, de amire vagysz, az nem a boldogsag. Zizek ugy fogalmaz, hogy valojaban nem azt akarod, amirol azt hiszed, hogy akarod.
Ket hires pelda:
A kutatok akkor erzik magukat a legboldogabbnak, amikor csak kutatnak. Nem akkor, amikor elerik a celjukat, amikor felfedezik, megertik es kiallnak. Hanem amikor szenvednek es kuzdenek azert, hogy megertsek, mi utan kutatnak. Amikor a celt keresik.
A szeretot tarto ferfiak arrol abrandoznak, hogy barcsak a szeretojukkel lehetnenek es akkor boldogok lesznek. Aztan amikor elvalnak vegre, gyakran eldobjak a szeretot is.
@javadev
"Egy jo, biztonsägos auto, vagy egy kertes häz, de meg egy dragabb müszaki cikk is nem azert jo, mert a reklämban azt mondjäk, hanem mert oriäsit dob az eletminösegen."
Ebben teljesen egyetértek, látod, mégsem tér el annyira a gondolkodásunk.
A kertes ház a lakáshoz képest szerintem is egyértelműen nagyobb boldogság és jobb életminőség, de mondjuk egy átlagos 150 nm-es, szép igényes kertesházhoz képest a 300 nm-es medencés fitnesztermes 5 szoba+2 vendégszoba családi ház már nem biztos, hogy tartós boldogságérzet növekedéssel és tényleges életminőség javulással jár. És persze ez is egyéni dolog, mert a kertes ház sem tesz mindenkit boldoggá.
A műszaki cikknél is az a lényeg, hogy akinek szüksége van drágább eszközre, vegye meg, de ismerje fel, hogy neki konkrétan mire kell. Pl. átlag felhasználásra egy olcsóbb okostelefon is okoz olyan életminőséget, mint egy csúcskategóriás
Engem a szex tesz boldoggá.