Az infláció a pénzed legnagyobb ellensége. Láthatatlanul, de biztosan felfalja a vagyonodat, miközben látszólag a pénzed nem lett kevesebb. Ugyanannyi pénzed van, csak kevesebbet ér.
Ugyanez igaz az életszínvonalad inflációjára is. Az életszínvonal, ami tegnap még vonzó volt, mára értéktelenné válik a szemedben, ezért kénytelen vagy még nagyobb áldozatokat hozni, hogy elérd a következő vonzó lépcsőfokot. Ami szintén értéktelenné válik pár hónapon, vagy éven belül.
Bár tíz éve még saját lakásról sem mertél álmodni, öt éve pedig álmaid netovábbja lett volna egy szolid háromszobás lakás, ha lehet, akkor ne panel, most úgy gondolod, miért érnéd be kevesebbel, mint egy családi házzal egy jó környéken. Még ha hitelt is kell felvenni, majd fizeted a havi törlesztőket.
Tíz éve még azon sóhajtoztál, milyen jó lenne néha kölcsönkapni egy autót a havi nagybevásárlásokhoz, most evidensnek veszed, hogy egy olyan sikeres középvezető, mint te, nem járhat tízmilliósnál olcsóbb autóval.
A nemrég még luxusdolgok, mint például az étterembe járás mára létszükségletté váltak a számodra. El sem tudod képzelni, hogy ne járj legalább háromszor étterembe egy héten, vagy havonta háromszor fodrászhoz.
Az éves bónuszodat sem tudod másra fordítani, mint előrébb lépj a fogyasztásban, még drágább, még jobb, még exkluzívabb terméket vagy szolgáltatást vásárolj meg saját magad számára. Hiszen a pénz nem arra van, hogy kupacokba hordjuk és őrizgessük, hiszen csak egyszer élünk és fiatal sem leszel örökké.
Egyébként is, megérdemled a kényeztetést, hiszen egyre keményebben kell dolgoznod, hogy ki tudd fizetni a számlákat és a havi törlesztőket. Igen, egyre több idődet kell eladnod, hogy legyen pénzed a növekvő igényeidhez. Azt a kevés szabadidőt, ami megmaradt, hadd töltsd már el az elérhető legnagyobb luxusban, ilyen kemény munka mellett az jár neked.
S mivel ilyen magasra törtél, azt a szerény két hetes szabadságodat is szeretnéd valami exkluzív helyen eltölteni, egy ázsiai szigeten és nem a részeg orosz turisták között Törökországban. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Amennyi stressz és nehézség ér az év közben, legalább a nyaralás legyen felhőtlen.
Nos, ismerősnek tűnik, amit eddig leírtam? Ez az, amit úgy hívnak, hogy az életszínvonal inflációja.
Hiába keresel egyre többet és többet, hiába veszel magadnak egyre drágább dolgokat és hiába nő hónapról-hónapra az életszínvonalad, igazából egyre szegényebb vagy.
Nagyobb örömforrás a számodra a munka, mint volt tíz éve? Könnyebb? Kevesebbet kell dolgoznod a megélhetésért?
Több időt töltesz a családoddal, mint amennyit tíz éve tudtál eltölteni? A barátokra és a hobbidra több időt tudsz áldozni?
Nyugodtabb, stresszmentesebb és rendezettebb az életed, mint volt tíz éve?
Lényegesen nagyobb a megtakarításod, mint volt tíz éve? Sikerült megszabadulnod a hitelektől? Közelebb kerültél ahhoz, hogy a megtakarításaid növekedése miatt abbahagyhasd a pénzért való munkavégzést?
Mert ha a válaszok nem, akkor te nem előrébb, hanem határozottan hátrébb kerültél az elmúlt évtizedben.
Ha kevesebb pénzed, több hiteled, stresszesebb életed és jobban széthullott családod van, akkor te sokkal szegényebb vagy, mint tíz éve, hiába keresel négyszer annyit, mint kerestél akkor.
Itt az idő, hogy leülj és elgondolkodj azon, hol is rontottad el.
Megérte-e az Iphone, a Gucci táska, az új Audi és a böszme nagy ház azt az árat, amit fizettél érte? A 15 évet a fiatalságodból és a rengeteg hitel miatti stresszet? Hogy a pénz után loholtál, ahelyett hogy a fiaddal fociztál volna, hogy aztán olyan ostobaságokra verd el a szerzett pénzt, amik soha nem tettek se boldoggá, se elégedetté?
Vajon a fiadnak mire lett volna nagyobb szüksége? Hogy legyen apja, aki elviszi horgászni, vagy arra a sok drága vacakra, amit kompenzálásként vettél neki, mert soha nincs időd vele lenned? S pont azért nincs időd vele lenned, mert meg kell keresned a pénzt, amit aztán a sok drága vacakra költhetsz, amivel kompenzálod őt.
Mikor jössz rá, hogy nem az vagy, amid van? Hogy nem kell felvenni a versenyt a szomszédokkal a "ki dobott ki több pénzt az ablakon egy új autóra" játékban?
Mikor fogod azt mondani, hogy elég? Ennyit akartam elérni az életben, megvan mindenem? Segítek: soha. Ennek az őrült futásnak ez a lényege: soha nincs vége. A boldogság után loholsz, amiről azt gondolod, hogy az úszómedencés házban van és a csillivilli kütyükben. Megvetted őket, nem tettek boldoggá. Akkor ha megvehetem a nagyobbat, az újabbat, az erősebbet, majd az kielégít. Az sem fog, mikor jössz rá végre?
Mikor érted meg, hogy nem kellene magad luxus dolgokkal kényeztetned a kemény munka miatt, mert éppen a luxus dolgok miatt kényszerülsz az erődön felüli kemény munkára?
Tanulmányok születtek arról, hogy akár évi 200 millió is csak akkor teszi elégedettebbé az embert, ha az ő társadalmi szintjén mindenki más kevesebbet keres. Ha mások ennek a dupláját keresik évente, az ember már elégedetlenné válik a helyzetével, noha az összeg és annak vásárlóértéke sem változott. Mikor jössz rá, hogy te is pont így működsz jelenleg?
Ideje leülni és átgondolni, mi is az igazán fontos az életben és mi az igazi gazdagság. Szánj rá egy pár napot, mielőtt még túl késő lesz.
Hogyan tudod elkerülni ezt a csapdát? Egyszerű. Nem kell azonnal előfizetni a drágább kábelcsomagra, ha fizetésemelést kapsz, vagy nem kell azon gondolkodni, hogy lecseréled az autódat. Nem a legdrágább helyre kell elmenned nyaralni, amit éppen ki tudsz még fizetni a havi fizetésedből.
Az életszínvonalad növekedése ugyanis alattomosan lopakodik. Nem tudod megmondani, miért nem jössz ki a háromszor nagyobb fizetésedből, csak a tényt látod, hogy még ez sem elég. S hiába jössz rá, hogy igazából utálod a munkádat, már nem teheted meg, hogy ott hagyd, mert olyan magasak a havi költségeid, hogy nem engedheted meg azt a luxust, hogy máshová menj dolgozni, alacsonyabb fizetésért. Inkább marad a stressz és a gyűlölt munkahely. Sikerült magad egy életreszóló rabigába hajtani.
A növekvő bevételeid 20-30%-át fordítsd az életszínvonalad növelésére, a maradékból a megtakarításaidat hizlald, vagy fizesd vissza a hiteleidet. Amikor nagyobb autóban, ingatlanban vagy bármi egyébben gondolkodsz, jusson eszedbe, hogy a nagyobb autót vagy házat nem csak megvenni, de havonta fenntartani is drágább.
Legyenek pénzügyi céljaid, amiket el akarsz érni és ezekhez ragaszkodj. A Ralph Loren ruhatárnál sokkal jobb cél az, hogy 55 évesen nyugdíjba akarsz vonulni és a megtakarításaidból élni. Ha bónuszt kapsz, ne a hawaii útról ábrándozz, hanem arról, hogy akkor már 54 évesen is visszavonulhatsz.
Ne akarj megfelelni a szomszédoknak, akik ugyanabban a mókuskerékben futnak egész életükben, amiből éppen ki akarsz törni. Vegyék csak meg az új Audi A6-t, ha ők még azt gondolják, ez a siker és a boldogság fokmérője.
Írd össze a család összes költését, hogy meglásd, hány helyen szivárog kifelé a pénz a családi kasszából. Csináljatok egy minimálhónapot, amikor csak és kizárólag a legeslegszükségesebbekre költötök. Ezt vesd össze az átlagos havi költésetekkel és már látod is, mennyi megy el a nem szükséges dolgokra.
Gyűjts össze legalább egy fél évre, egy évre elegendő pénzt, így ki tudsz szállni a gyűlölt munkahelyedről, ha akarsz. Egy év alatt találsz másik állást, addig pedig kitart a tartalék.
Jól mondtad, tényleg csak egyszer élsz. Éppen ezért ne a tárgyak rabságában teljen el az az egy életed. Légy szabad a pénzügyi láncoktól és inkább élvezd az életet.
(Ha most azt mondod, ez nem rólad szól, mert te nem jársz 10 milliós autóval, akkor gondold át még egyszer. Aki havi 150 ezret keres, de autóval jár dolgozni, az pont ugyanazt csinálja, csak a maga szintjén.)
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Ez egy jó írás, sokaknak remélhetőleg segít kinyitni a szemét. Az emberek nagy része nem tudja mi a lényeges az életben, nem az hogy 10 milliót keress havonta önön magad rabszolgájaként, hanem, hogy szabad lehess, mondjuk 300 ezres fizuval. Hozzáteszem, hogy SZERINTEM, mielőtt valaki kötekedni kezdene 🙂
Erről ez jut eszembe: napivicc.hu/vicc.php?PDg7PyMhJiAjIg==&tipus=&PHPSESSID=jldjbkjc
Hejnye ez az iras betalalt!:) Pont ezek a gondolatok foglalkoztatnak:)
Mondjuk iden nem penzert dolgozom. Ismeretlen ez az erzes es vmi hihetetlen felemelo:) Jo lenne ezt megtartani a kov. evekben.
Ezt hiába magyarázod olyan országban, ahol az embereknek "még beninzre sincs pénze".
Ismerem mind a két végletet és ez az írás, csak az érem egyik oldala.
A másik oldala az éremnek az olyan emberek tartoznak, akik végtelenül fösvények és egész életükben csak a pénz gyűjtése a cél. Kb. 15 éve ismerek egy magyar milliárdost, aki mindig ugyanabban a szakad mackónadrágban jár és úgy néz ki mint egy hajléktalan. Ennek az embernek az egész napja azzal telik, hogy hogy tudja a legjobban befektetni a pénzét és hol tud enni a legolcsóbban a városban. Autója nincs, a BKV-n viszont rendszeresen bérlet és jegy nélkül utazik. Kiszámolta, hogy így jobban megéri neki...
Az igazság mindig a mértékletességben van!
A tárgyaknál van egy nagyon egyszerű technika, annak felmérésére, hogy kell-e az adott tárgy! Mindig azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy az adott tárgy szolgál-e ki bennünket vagy mi szolgáljuk ki a tárgyat!
topfly, az nem takarékos, hanem fösvény. Az ugyanolyan tévút, mint ahogy az átlagember él a tárgyak bűvöletében. A fösvény a pénz szerelmében él, ami ugyanaz, csak pepitában.
Van egy barátom, nagy biztosítónál vezérhelyettes volt a 90-es években. Akkori szemmel elképzelhetetlen összegű milliós nettó fizu (amikor az átlag még bőven 100 alatt volt), fényűző élet.
A fent leírtak miatt nem sok maradt abból a pénzből. Nem halt éhen, de amióta kb. 10 éve kikerült abból a kasztból, lényegesen visszaesett minden.
Előbb utóbb szinte mindenki kikerül, erre készülni kell, felhalmozni.
Nem elszórni...
Ez a cikk nem az átlagmagyarról szól.
De. Maximum a szintek mások. Aki havi 150 ezret keres, de attól még autóval jár dolgozni, az ugyanezt csinálja, csak alacsonyabb szinten.
"Vajon a fiadnak mire lett volna nagyobb szüksége? Hogy legyen apja, aki elviszi horgászni, vagy arra a sok drága vacakra, amit kompenzálásként vettél neki, mert soha nincs időd vele lenned?"
Hát, erre sajnos azt kell mondanom, hogy sokszor a sok drága vacakra IS szükség van, mert különben kinézik a közösségből. Ugyan lehet beszélni esélyegyenlőségről, előítéletmentességről meg sok egyébről évszázadokig, a valóságban továbbra is mindenhol élesen megvannak és elhatárolódnak a társadalmi osztályok.
Az a te felelősséged, hogy megtanítsd a gyereknek, hogy nem a Ralph Lauren ing léte vagy nem léte adja meg egy embernek az értékét és hogy bolond az, aki ettől gondolja magát értékesnek.
Már többször írtam arról, hogyan neveld a gyereket pénzügyileg és mákod van, éppen most akarok írni róla megint. 🙂
Remek írás és remélem olyanok is elolvassák akik ebben a csapdában pörögnek. Persze a valóság sokkal árnyaltabb. Ahhoz, hogy az ember így tudjon élni (pl: minimálhónap, fizetés felének félrerakása, "lemondás" egy autócseréről és főleg valami idióta semmirenemvaló kütyüről) kell egyfajta világnézet. Nekem olyan a környezetem, hogy tele van ilyen világnézetű emberekkel, szóval azt is mondhatnám, hogy sokan gondolkodnak már így. De mind mondtam a valóság árnyalt és végtelenül sokszínű.
Ez a cikk akkora csillagos ötös, mint egy ház.
Nagyon jó írás. Közben akaratlanul is beugrott a harcosok klubja és az amerikai szépség is 🙂
Csak így tovább Mr Kiszámoló!
Nagyon jó cikk. Külön elmélkedést megérne a hobbi kiválasztásának témaköre. Gyakran ez is eszement fogyasztásba torkollik (drága tárgyak gyűjtése, ultraprofi és ezért méregdrága felszerelések felhalmozása) vagy rémesen sok időt vesz el a családtól (kedvenc példám a triatlonozó családapa).
Márton, ez alapján tudod eldönteni, hogy hobbiról vagy hóbortról van-e szó. Ha már túl sok pénzt vagy időt költ rá valaki, az már hóbort és nem hobbi.
Whoa, óriási írás.:) Talán felnyitja egy-két érintett szemét.
Nehéz megmondani, hogy mennyire függ a neveléstől, a saját karaktertől, lelkiállapottól, de sajnos ebbe a csapdába könnyű belesétálni. Lehet én szerencsés voltam azzal, amit "otthonról" hoztam a szüleim által, vagy csak az segített, hogy relatíve fiatalon végigutaztatott az egyik munkahelyem a világban, és megízleltem az 5*-os szállodák, csúcs bérautók, éttermek világát, és rájöttem, hogy ezek semmit sem érnek... Azt látom magamon, hogy nehéz ilyesmivel lenyűgözni vagy megfogni, megrántom a vállam, és kész - miközben sajnos elég sok ismerősömnek ezek a múló dolgok a vágyak netovábbjai.
Nyilván ez nem jelenti azt, hogy szakadt 20 éves kocsival járok vagy hostelbe megyek nyaralni, épp ellenkezőleg: láttam mindkét végletet, és igyekszem jól egyensúlyozni a kettő között. Az átlagember is tud, csak akarnia kell.
Én azt szoktam mondani, hogy egy picivel jobb életmód mindig exponenciálisan többe kerül.
(Mert fenntartani drágább, az lesz az alap, utána röghözkötöttség, stb.)
Akkor biztos bennem van a hiba. A válság előtt (2007) is "osztottam az észt" valami fórumon. Aztán tessék...Talán ezzel a takarékos hozzáállással sikerült a 0-ról egy komoly vagyont összegyűjtenem 10 év alatt, pedig a cikkben említett jövedelem töredékét se kerestem. Pár év múlva elérem a "privátbankári" szintet.
"Ebben" az országban mindenki boldogtalan mert nincs elég pénze.
Persze ez minden esetben a munkahely és a kormány miatt van így. Mi nem tehetünk róla.
Ha valaki nem értette a cikket fusson neki még egyszer!
"Ugyan lehet beszélni esélyegyenlőségről, előítéletmentességről meg sok egyébről évszázadokig, a valóságban továbbra is mindenhol élesen megvannak és elhatárolódnak a társadalmi osztályok."
Szerintem pont a mai világra nem igaz az, hogy élesen elhatárolódnak a társadalmi osztályok. A PÉNZÜGYILEG gazdagabb és szegényebb emberek persze elhatárolódnak valamennyire (azt szokták mondani nő a társadalmi olló vagy mifene), de itt is van vegyülés. Van ismerősöm aki milliókat keres havonta és tökéletesen el tudok vele beszélgetni, mert van szellemi intelligenciája. És elfogadom, hogy ő megtehet olyan dolgokat amiket én nem. Mondhatnám, hogy ismerek keveset kereső, hitelre telefont vásárló kollégát is, de valahogy velük nem találom meg a közös nyelvet.
A gazdagság, boldogság fejben dől el. Semmi köze a pénzhez.
Hát igen, soha nem voltak még ennyire átjárhatóak a társadalmi osztályok, mint most. Száz éve a paraszt fia maradt a falujában és onnan is házasodott, egy hasonló parasztlányt vett el. A közép és felső osztály dettó. Nem jártak egy iskolába, nem is nagyon érintkeztek egymással,olyan nem volt, hogy egy győri orvos fia elvegyen egy szolnoki adminisztrátor lányát.
Hát, én mindig azt mondom a kölkeimnek, lehet, hogy neked nincs tableted meg okostelód, viszont öt-hatkor hazajön az apád, és nyáron elvittünk viaferrátázni Ausztriába. És a kemping sokkal nagyobb kaland, mint a szálloda :).
A másik, amit mondok, hogy engem egyáltalán nem érdekel, másnak mije van, és mit engednek meg neki.
A harmadik, hogy pont azért tudnánk bármikor megvenni azt a hülyeséget, ami épp megtetszett, mert nem veszünk meg bármit bármikor. Úgyhogy most sem 🙂
Hosszú távon nagyon megéri nem megvenni a csokit a pénztárnál, mert nemsokára olyan cuccokat fognak akarni, amire tényleg nem lesz pénzem. Jobb egyből megtanulni várni :). Vagy vegye meg a zsebpénzéből, legfeljebb sose jön össze a vágyott legó/távirányítós autó/satöbbi.
Szegények...
Remek cikk, de sajnos erre a cégek jelentősen rájátszanak. Mindenki tudja, hogy egy alap kocsi/telefon/zokni/akármi is teljesen jó lenne, de nem, megcsinálják az extra verziót 100x-os áron, hogy a gazdagoknak legyen mivel menőzniük. Egyszerűen nem kéne pl. luxus márkákat/dolgokat fenntartani, és megoldódna a probléma egy része.
Pont azon gondolkoztam egyik nap, hogy a tavalyi ev elejehez kepes mennyivel tartok elorebb most. Miklos akademiaja es a blog napi rendszeressegu olvasasa utan a kovetkezokon valtoztattam az elmult egy evben:
1. elkezdtem egy masodik nyelvet tanulni az angol mellett
2. Kemenyebben kezdtem dolgozni a munkahelyemen, hogy elorebb jussak es emiatt emelkedjen a fizum
3. A rengeteg felesleges dolgot eladtam, ami otthon osszegyult az evek soran, ebbol kb. 200 ezer forint "talalt" penzem lett.
4. lefaragtam a csaladi koltsegvetest ugy,hogy megfigyeltem hova szivarog el havi szinen a penz, ezt egy kulon szamlan gyujtom, felelmetesen hagzik, de havonta kb. 20-30-40 ezer forint ment el arra, aivel nem tudtam elszamolni honap vegen, tehat egyszeruen kifolyt a kezembol, ezeket egy ev alatt osszeraktam es igy kb. felmillo Ft megtakaritasom keletkezett a "semmibol".
... folytatatas
5. Ezekbol a megtakaritasokbol es "csaladi osszefogasbol" 😀 visszafizettem a lakashitelemet.
6. "Buta ur es Okos ur autot vesz" cikk alapjan nem egy uj autot vettem, pedig a kp. megvolt ra, hanem a meglevot egy fiatalabbra csereltem mindenfele hitel nelkul.
A cikk olvasasa meg jobban megerositett abban, hogy nekem mar eleg az, amim van, nem vagyok tobbre, csak arra, hogy ez az eletszinvonal fent maradjon. Talan en vagyok az egyetlen, aki ezt mondja. Persze lehet kotozkodni emiatt, de 42 evesen szerencsesnek erzem magam, hogy azt elmondhatom, nekem ennyi mar eleg.
Johetnek a savazos kommentek ! 🙂
Egyik ismerősöm Amerikában él és azért kell 3 évente lecserélni a tökéletes állapotú autóját, mert különben nem kap megrendeléseket. Tudom, hogy az USA egy kicsit más világ, de itt is ugyanez megy, csak kicsiben. Szerintem igenis fontosak a külsőségek és az emberek még ha nem is vallják be másoknak és magunknak sem, akkor is előítéletesek.
Próbáljatok meg maximális felkészültséggel és egy szakadt farmerben elmenni egy állásinterjúra. Garantáltan egy alacsonyabb kvalitású, de jól öltözött embert fognak felvenni.
De ha olyan szemszögből közelítjük meg a dolgokat, hogy pl. egy a kertvárosban és a lakótelepen nagyobb-e az esély, hogy megkéselnek, akkor már nem is kerül olyan sokkal többe az új építésű lakás...
Amúgy a cikk sok részével egyetértek, csak ahogy mások is írták, ez az érem egyik oldala... Szerintem vannak dolgok, amik megérik, ha picit (sokkal?) többet költünk rá a szükségesnél.
Karacs, nem arról van szó, hogy keresel 800 ezret és csövesebben élsz, mint egy minimálbéres.
Arról szól a cikk, hogy ne akarj úgy élni, mintha másfél milliót keresnél.
És a bevételeid növekedését (sőt annál is többet) ne eméssze fel az életszínvonalad emelkedése.
Egy átlagos amerikai milliomos látszatra alacsonyabb színvonalon él, mint egy átlagos ügyvéd. Éppen azért milliomos. //kiszamolo.hu/honnan-lehet-felismerni-egy-milliomost/
Egyébként meglepő módon az autók átlagkora 12 év az Egyesült Államokban. Ez ugyanannyi, mint idehaza, miközben olcsóbbak az autók, az egy főre jutó GDP pedig háromszorosa a magyar értéknek.
Sosem értettem meg, hogy valakinek miért fontosabb, hogy a kocsija jobb legyen a szomszédénál, főleg, ha ezért még hitelt is felvesz...
Tudom, hogy emberi tulajdonság stb., de hogy egy életet le lehet élni ilyen gondolkodásmóddal az szomorú.
Egyetértek a cikkel, sok ember elgondolkodhatna rajta.
Én inkább élményekre költök, mint tárgyakra. Életünk vége felé, úgyis arra fogunk emlékezni, hogy mit csináltunk, nem arra, hogy milyen márkájú ruha volt rajtunk vagy épp milyen telefon volt akkor a tulajdonunkban.
@lasszo
"megcsinálják az extra verziót 100x-os áron, hogy a gazdagoknak legyen mivel menőzniük. Egyszerűen nem kéne pl. luxus márkákat/dolgokat fenntartani, és megoldódna a probléma egy része."
Már ne is haragudj, de ez butaság, súlyos gondok lehetnek a fejedben.
Miből gondolod, hogy "menőznek", és hogy a "gazdagok" teszik? Ezek szubjektív besorolások. Aki világ életében gyalog meg busszal járt, az lehet azt mondja a biciklimre, hogy "menőzök" vele, pedig hát, hm.:) Vagy akinek csak használt szakadt ruhára futja, annak a szemében lehet "menőzés", ha veszek az outletben tized áron (és ezáltal kb. tescós műanyag ruha árszínvonalon) egy márkás ruhát, pedig hát ez is messze van a menőzéstől.
Kicsit olyan ez, mint egyes politikai szereplőkre ráhúzzák, hogy "provokál". Amikor rákérdezel, hogy mivel, akkor kb. annyi jön le a válaszból, hogy "mert van pofája életben lenni".
Aha, persze.
Es meg egy dolog, amit itt tanultam:
Ha valamire nagyon vagyom es mindenkeppen meg akarom venni, akkor varok vele 1 vagy 2 hetet, ha utana is kell, akkor valoszinuleg szuksegem van ra, ha ezek utan kimegy a fejembol vagy nem foglalkozom vele, akkor igazabol nem is volt szuksegem ra.
@siljan Dehogynem különülnek el élesen a társadalmi osztályok! Az nem azt jelenti, hogy nem tudsz egy náladnál gazdagabbal jól elbeszélgetni alkalmanként, hanem azt, hogy a vezérig. fia nem fogja elvenni a takarítónő lányát, mert nem járnak egy helyre szórakozni, nyaralni, nem forognak azonos társaságban, munkahelyen, mások a preferenciáik, nem keresztezik egymás útját nagy valószínűséggel.
@Kiszamolo hasonló gondolatok foglalkoztatnak most, mint az itt leírtak. Azt gondolom (van szereped ebben), hogy tudok ésszel kezelni pénzt és életet, haladok előre, felfelé. Sokaknak az a nehéz, hogy az alapvető ingóságok megszerzésében látnak valami fetisizált célt, ami a boldogság forrása lenne-aztán persze kiderül, hogy nem. Én nem veszek Armanit, de magas minőséget igen, mert egy szint alá nem megyek,de ezt a szintet nem növelem a bevételem növekedésével. De nem is csökkentem le.Már nem menne.
Nem kell úgy élned, mint egy minimálbéresnek, ha havi 500 ezret keresel. Éppen azért keresel jól, hogy jól élj.
Csak a nagyon nagy kérdés, hogy mit is jelent pontosan "jól élni" és mi annak az ára, ha szerinted ez a tárgyak mind nagyobb számú birtoklása.
Én sem veszek parízert és olcsó virslit, de nem is költünk el kajára havi kétszázezret. Pedig bőven futná rá.
Nyaralni is külföldre járunk, de nem Ázsiába és csak egyszer megyünk egy évben.
Ismerek egy családot. A fickó "jó" politikai kapcsolatokkal rendelkezik, amellett sok mindent csinál, rendkívül talpraesett, jég hátán is megélő ember. Számomra felfoghatatlanul sok a havi bevételük, de a költésük is ehhez hasonló a legújabb terepjárókra, külföldi utazásokra, drága és luxusszámba menő háztartási eszközökre, az elkényeztetett úri gyerekeikre stb. Nem kérdés, hogy ez a gazdagság a fickón múlik, és ő ott van az 50 felett, jöhet egy betegség (rák stb), és ez a értelmetlen pénzszórás a múlté lesz. Összeomlik mint egy kártyavár. Nem hinném, hogy erre fel lennének készülve.
Ráadásul az amerikai autós példa szerintem eléggé sántít, ha tényleg 3 évente kell cserélni, akkor egyszerűbb és olcsóbb valami lízingkonstrukciót kötni, aminek keretében a gyár mindig az aktuális modellt tolja a kedves "vevő" segge alá, fix havidíjért.
@topfly
De ha egyszer épp azt élvezi a csávó, hogy egyre több pénzt halmozhat fel? Az ő hobbija legalább fenntartható, szemben azokkal, akiknek nagyobbak a vágyaik az anyagi lehetőségeiknél.
@Kiszamolo
Ezt már a croissant-os cikkednél sem értették meg az emberek, sok sikert azért.:)
Látszik, hogy k. sokan be vannak tagozódva a saját szintjükre, és képtelenek egészében szemlélni a képet, vagy csak egyszerűen kívülállóként a világot és a saját helyzetüket.
Jó régen repültünk valahova az akkori barátnőmmel, és beszálláskor egyből beszólt, hogy "nézd mit menőznek a firstclassosok". Akkor jól helyretettem, hogy nem "menőznek", hanem ha van elég pénzük, akkor nyilván nem fognak a turistaülésekben nyomorogni. De az is lehet, hogy mezei turisták olcsó jeggyel, csak kaptak egy upgrade-et. Na mindegy, azóta má rnem vagyunk együtt, nyilván nem egyfelé járt az agyunk.
Majd figyelek a jövőben erre jobban, aki a "menőzik" szót használja, arra gyanakodni fogok.:))
Gratulálok Miklós!
Nagyon jó cikk. Azzal, hogy írtál a havi 150 e Ft keresetű verzióról is azt gondolom kellőképpen árnyaltan sikerült érzékeltetni az ügy lényegét. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel úgy érzem sikerül tartanom az egyensúlyt (bár ha az ember házas, az azért okozhat kilengéseket a jól felfogott, tudatos koncepciódban...:)De rengeteg ellenpéldát látok a környezetemben.
A titok egyébként az önfegyelmen kívül talán ott van, hogy a társaságodat igyekszel ennek a felfogásnak megfelelően megválogatni. Alapvetően nem egy nagy "feladat", mert ez természetesen jön az ember életében, hogy kivel barátkozik, csak nem mindig sikerül megtalálni a megfelelő embereket. Néha "kénytelen vagy" abból főzni ami van...
A konkrét és hasznos infókon kívül emiatt a hozzáállás miatt szeretem olvasni az írásaidat. Riszpekt!
@Kiszamolo
Pont ebben van a legnagyobb nehézség: eltalálni a szintet, ami ésszerű és egyben elég kényelmes is. Erre nincsenek az emberek trenírozva. Mintha csak az lenne a tiéd, amit megveszel, az utolsó filléred árán és azon is túl. Pedig ha tudnák, milyen megnyugtató tud lenni a tartalékképzés 🙂 De nem tudják. Azt sem, hogy a nem ott a boldogság, ha kinyögsz egy akármilyen életstílust, mert ha már ki kell nyögni, bele kell szakadni, akkor megette a fene az egészet.
Saját példa, gyakori kérdés: miért lakunk ilyen kis alapterületen? Egyrészt a ház éppen elég, másrészt lesz nagyobb, amikor eljutunk odáig. De nem utolsó fillérig eladósodás árán. Nem veszek tárgyakat, amik nem kellenek,olyan pénzből, ami nem az enyém, hogy lenyűgözzek olyan embereket, akik nem is számítanak igazán. 🙂
Az egyik legjobb cikk amit mostanában olvastam. Az a durva, hogy Németországban is ugyanolyan aktuális (lenne) mint otthon:))
Én nem azt mondtam, hogy csövesként kell tengődni, hanem hogy igenis vannak olyan dolgok amin nem szabad spórolni. Felhozta Kiszamolo a kaja témát. Na én speciel ahogy növekszik a bevételem, egyre jobb minőségű ételeket veszek, de ez egy idő után kifizetődik (egészség)... Vagy éppen egyre jobb számítógépet/laptopot veszek, mert ez is kifizetődik (idő)... Vagy felújítom a lakást, akár hitelből, mert ez is kifizetődik... A végtelenségig lehetne sorolni. De ahogy írtam, sok mindenben igazad van, de van az éremnek és a lónak is az a bizonyos másik oldala...
Ezt az eletszinvonal inflaciot enis megeltem.
Eleinte jo volt a parizsis zsomle is a kozertbol ha megeheztem... aztan mar kifozde vagy etterem kellett...
A szorakozas ugyanugy... eleinte a boltbol hoztuk a piat, aztan mar a kocsma, majd a dragabb kocsma, majd a dragabb kocsma dragabb piaja:)
Nyaralas ugyszinten hasonloan alakult...
@karacs :
Le kell, vagy csak ugy gondolja?
En ismerek itt egy euromilliomost ( 30 millio euros vagyona van ), es o7 eves autoval jar...
Az allasinterjus szakadt farmer kicsit eros talan, de hianyszakmakban nem sokat szamit az oltozek. Illetve ha oltonyos pozira jelentkezel, akkor oltony kell, de alagsori programozohoz a helyek 60-70%-n szerintem mindegy.
A kulsosegek fontosak bizonyos korokben, de azok a korok nem biztos, hogy annyira elokeloek mint hinni szeretnenk...
Amugy ugyanez van az USA-ban is, New Yorkban lenyegeben tok felesleges az auto, mig pl. San Fransiscoban eleg maceras anelkul mozdulni.
@karacs
Ahol a tudás fontos tényező, ott szakadt ruhában is fel fognak venni, ha te vagy a legjobb, legfeljebb megmondják, hogy azért ha lehet, ne így járj be dolgozni. Másrészt, én nem szívesen mennék olyan helyre dolgozni, ahol a ruhám alapján ítélnek meg, mert ott másmilyen emberek dolgoznak, mint én. Harmadrészt, ahol elvárás, hogy az állásinterjún öltönyben jelenjek meg, az nem azt jelenti, hogy 100 ezres öltönyben kellene.
"De ha olyan szemszögből közelítjük meg a dolgokat, hogy pl. egy a kertvárosban és a lakótelepen nagyobb-e az esély, hogy megkéselnek, akkor már nem is kerül olyan sokkal többe az új építésű lakás…"
Múltkor néztem, hogy hol követnek el több bűncselekményt, és nem a rossz hírű környékeken, hanem a legforgalmasabb helyeken, ahol mindenki megfordul. A "plebstől" elzárkózásnak meg egyébként is vannak hátulütői is.
Egyébként betörések meg pont a tehetősebb környékeken fordulnak elő főleg.
A másik dolog, hogy a társadalom éppen olyan, amilyenné formáljuk, és a közösség is. Ha a közösség tagjai úgy gondolkodnak, hogy bizony azért fontos, hogy milyen árkategóriájú ruhát vegyenek fel, milyen presztízsű autóval járjanak, stb., akkor ez is válik az elvárássá. Ha valakinek ez nem fekszik, mégis magára erőlteti ezeket a dolgokat, az sosem fogja jól érezni magát. Egyszerűbb olyan közegben mozogni, ahol nem ez a lényeg.
Nagyon szeretem ezt az írást. A legjobb kiszámolós cikké sikeredett.
Benne van minden, ami fontos az életben.
"Az egyik legjobb cikk amit mostanában olvastam. Az a durva, hogy Németországban is ugyanolyan aktuális (lenne) mint otthon:))"
Nemetorszag vastagon a pelda lehet Mo. elott.
A nemeteknel van karriertervezes es penzugyi tervezesnek kulturaja. Nem egy penzszoro nepseg.
@zedder
@lasszo -nak nincsen teljesen igaza, de ettől még tény, hogy vannak olyan luxuscikkek, amelyek csak azért lettek kitalálva, mert bizonyos anyagi szint fölött már nehéz olyan hasznos luxust találni, amivel mutatni lehet, hogy tehetősebb vagy az alattad lévő, még szintén tehetős rétegnél.
Egyébként szerintem alapvetően a törésvonal ott van, hogy valamit a látszat, imázs miatt veszel, vagy mert tényleg igényled. Egy átlagos középrétegbelinek mindkettő kategória lehet, igényeitől függően, ami megfizethetetlen vagy nehezen megfizethető.
@zedder
A másik, hogy a "menőzés" is relatív fogalom. Amikor valaki az anyagi helyzetéhez képest drágább cuccokban pózol, drágább autóval közlekedik, az általában a látszat miatt teszi, ugyanakkor kívülről erősen sufni hatást kelt az egész, és az is jól látszik, hogy élvezni sem tudja azokat a javakat, mert egyszerűen nem olyan szinteken mozog.
Semmi baj az autózással, csak keress annyit, hogy ki tudd fizetni.
Hát, nagyon nehéz megállni sajnos, és a gyerekek trénirozása sem egyszerű feladat. Hülyébbnél hülyébb ötletekről kell őket lebeszélni sajnos, de nagyon sokszor látszik is az eredménye. Pl a gyerek a Vasasba jár vívni, és ott párszor már megszólták, hogy ilyen szegények vagytok, hogy ilyen szar mobil telefonod van?
Persze szépen megválaszolta, hogy nem ettől függ, hogy gazdagok vagyunk-e vagy sem, de sok ilyen hatás éri őket.
Másik példa, a nagylányom gimibe jár, most elsős.
Mindenkinek IPhone-ja van, még azoknak is, akiknek csak adósságuk van és a napi betevőre is éppen csak hogy telik...
És mi is igen, mindent eladunk, ami nem kell már, még ha bukok is rajta, sőt olyan cuccokat is amit ismerősöktől kapunk, mert ők lusták eladni...
Vagy azt is amit a gyerekek vesznek, de már nem használnak.
Minden forint számít, hülyén hangzik, de 1000 forintot sem érdemes valamire kiadni,ami felesleges
@csizkek
Igen, Németország jó példa lehetne ezen a téren, egyébként én pont azért vagyok kiakadva, hogy az angolok a példa nagyon sok magyarnak, pedig tőlük ezen a téren nagyon nem érdemes tanulni...
„S pont azért nincs időd vele lenned, mert meg kell keresned a pénzt,”
Az a nagy gond, hogy a legtöbb munkahelyen nem igazán adják meg a választás lehetőségét, hogy több munka/több pénz vagy kevesebb munka/kevesebb pénz.
Sok ember megélne egy részmunkaidős, arányosan megfizetett állásból, (és így jutna több ideje a családjára/barátaira/hobbijára/jótékonykodásra), de csak teljes munkaidőben hajlandók foglalkoztatni. Vagy épp kivenne fizetés nélküli szabadságot, ha engednék.
Kedves Kiszámoló!
Én szinte minden évben Ázsiában nyaralok, de kevesebbet költök, mint azok, akik Európában nyaralnak! Egyszer ha lesz időm csinálok egy összehasonlító táblázatot úgy hogy a repülő jegy árát is beszámolom!
Mint mindenhol, Ázsiában is lehet drágán nyaralni, de akár fillérekért is lakhat az ember a földi paradicsomban 🙂
Ázsia abszolút nem egy elérhetetlen és drága desztináció egy átlag magyarnak!
@glezmen :
Szerintem az autonal inkabb az a kerdes, hogy az a havi 20-40 megsporolt ora hogyan viszonyul az auto fenntartasahoz. Aki 150e ftot keres, az ennyi ido alatt 15-30e ftot keres meg kb... ez viszont valoszinuleg nem termeli ki az auto koltsegeit ( uzemanyaggal, kopassal egyutt), igy neki "olcsobb" lenne, ha kevesebbet dolgozna, ugyanis napi 3 orat azert dolgozik, hogy be tudjon jarni a munkaba.
@Zedder pont az a gond, hogy ezt nem csak a gazdagok teszik. Az is meg akarja venni a luxus cikket, akinek nincs rá pénze, ezért hitelt vesz fel, stb. Kell neki az X márkás menő cucc csak azért, mert az menő, és most felnőtt emberekről beszélek, akik még mindig itt tartanak.
Az autóra volt egyszer itt egy jó megállapítás, talán a 3-6 havi keresetet említette Kiszámoló. Tudom ez sokaknak nem vigasz, de hosszú évek tapasztalata alapján ez bizony egy nagyon reális becslés. Akinek nem fér bele a fél éves fizetésébe, annak nem fér bele, pont.
(A "hogyan viszem a négyesiker-terhes feleségemet a 200km-re lévő kórházba" és hasonló eszmefuttatásoktól kérlek kíméljetek meg. Köszönöm.)