Élsportolók teljes anyagi csődben
Nemrég fejeződött be az Amerikai Futball Liga új játékosainak kiválasztása. Nem kevesebb, mint 200 szerencsés diák kapott belépőt az “Egycsapásra milliomosok” klubjába. A Ligában az átlagfizetés 1,9 millió dollár évente, azaz mintegy 420 millió forint. Ennyit fog keresni a szezonkezdéstől ez a 200 szerencsés kiválasztott.
Ezzel a keresettel azonban a focisták a legrosszabbul fizetett sportolók az USÁ-ban, mert a hokisok átlagfizetése 2,4 millió dollár, az MLB baseball játékosai 3,31 milliót keresnek átlagban, míg az NBA kosarasai nem kevesebb, mint 5,15 milliót vehetnek fel évente (reklám és egyéb bevételek nélkül).
Ez utóbbi bizony évi 1,1 milliárd forintos átlag, ami adózás után is szép fizetés lesz.
(Ha nem akarunk ilyen messze menni, az angol Premier League heti(!) 7,8 millió forintos átlagfizetését is sokan elfogadnánk.)
Ezek a tizen-huszonéves gyerekek pár év sportolás után egy életre megcsinálják a szerencséjüket és soha nem lesz gondjuk a pénzre többé. Összeszednek pár millió dollárt és élnek belőle életük végéig vidáman.
Gondoljuk mi.
A Sport Illustrated magazin utánajárt a dolgoknak és megdöbbentő statisztikát közölt.
A Futball Liga játékosainak 60%-a két évvel(!!!!) a visszavonulásuk után bankcsődöt jelent, vagy komoly anyagi válságba kerül.
Az NBA kosarasainak 78%-a öt évvel a visszavonulásuk után anyagilag teljesen ellehetetlenül.
De számtalan egyéb élsportoló, mint bokszoló, vagy atléta, akik milliárdokat kerestek, lettek földönfutók pár évvel a karrierjük vége után. Egy idehaza is ismert kiragadott példa Mike Tyson, aki karrierje során 400 millió dollárt keresett, mégis bankcsődöt jelentett már 2003-ban. Elment a pénz a kastélyokra, a kedvtelésből tartott tigrisekre és a költséges válásokra.
De vannak sokan közöttük, akik már a karrierjük kellős közepén csődbe jutnak, mint például a Boston Red Sox játékosa, Jack Clarke, aki miközben évi 8,7 millió dollárt (azaz évi kétmilliárd forintot) keresett, csődöt jelentett, mert nem tudta fizetni a 11,4 milliós tartozását. Mindössze 4,8 milliós vagyont tudtak lefoglalni nála, mint például a 18 autóját.
Hogyan lehetséges az, hogy ezek az ünnepelt sztárok, akik az átlagember számára felfoghatatlan pénzt keresnek hónapról-hónapra, pár év alatt teljesen csődbe jutnak?
Ennek egyik oka, hogy fiatalon és teljesen éretlenül, tizenévesen, vagy a húszas éveik legelején belekerülnek egy elképzelhetetlen gazdagságba. Annyi pénzt keresnek, amiről azt gondolják, hogy soha nem lesznek képesek elkölteni.
Mindeközben pont annyit értenek a pénzhez, mint a többi tizenéves: semmit. Sőt, nem egy közülük kifejezetten szegény családból származik, ahol még annyi pénzügyi kultúrát sem tudtak elsajátítani, mint egy átlagos középosztálybeli családban tehették volna.
Nem mindnyájan keresnek 32 millió dollárt, mint a legjobban fizetett sztárok, de mindegyikük ugyanolyan autóval akar járni és ugyanott akar étkezni, mint a legmagasabb fizetéssel rendelkezők. Ahogy az egyik vezetőedző fogalmazott: a játékosaink nagyobb showt szoktak előadni a stadion parkolójában a meccsek végén, mint a meccsek alatt a küzdőtéren.
Ezen túl megtalálják őket a kölcsönkérő rokonságtól kezdve a pénzükre utazó csalókon át a szintén a vagyonukra hajtó nők serege is. Érdekes adat, hogy a futball liga volt játékosainak 60%-a elválik a visszavonulásuk utáni három éven belül. “Szeretni valakit valamiért….”
Rengeteg olyan csodás befektetési lehetőséggel is megtalálják őket, aminek 90%-a bukás lesz.
Amire sokuk nem gondol: a profi karrier roppant rövid. A focistáknál ez átlag hat év, a kosarasoknál még az öt évet sem éri el.
Öt év alatt kellene annyi pénzt félretenniük, ami elég lenne a hátralévő 50 évre.
Mindezt egy éretlen huszonéves fejjel. Egy olyan sportolói fejjel, akit az edzők gyakran burokban nevelnek, a való világtól elválasztva, hogy csak a sportteljesítménnyel kelljen törődniük.
A legtöbb játékos a visszavonulás után is ugyanazt a fényűző, pazarló életet éli, mint aktív korában, csak éppen a fizetési csekkek nem jönnek hónapról-hónapra, mint addig. Ennek vége nagyon gyorsan a végrehajtás és a maradék vagyon elárverezése lesz, így mennek ezek a fiatalok teljesen csődbe harminc éves korukra. Akkor pedig ott állnak nemegyszer diploma és munkatapasztalat nélkül és el kellene menniük dolgozni évi átlag 46 ezer dollárért.
Semmivel nem rosszabbak ők a pénzügyeikben, mint egy menő ügyvéd, aki mutatni akarja a gazdagságát mindenkinek. Az az ő nagy szerencsétlenségük, hogy a menő ügyvéd 40-50 éves korára jut el erre az anyagi szintre, folyamatosan gyarapodva, míg ők huszonéves fejjel élik mindezt át úgy, hogy utána már esélyük sincs korrigálni a hibájukat.
Az amerikai lapok hosszan sorolják a csődbe jutott sportolók neveit és az elúszott dollár-tizmilliókat, az az igazi szenzáció, amikor egy ünnepelt sportoló sikeres tud lenni a sportkarrierje után is.
Úgyhogy ne irigyeld annyira azt a pénzt, amit keresnek ezek a sportolók, nagyon kevés maradandó lesz az így keresett vagyonból.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? Gyere el az Akadémiára, még van hely a júniusi turnusra. Részletek itt.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Hasonló cikkeket lehet olvasni a lottónyertesekről is.
Hol az a munka évi átlag 46000 $-ért?
De gondolhatjuk azt hogy ha mi keresnénk ennyit akkor okosabban tudnánk vele bánni. Szóval lehet irigykedni is hogy ők ennyit keresnek és bosszankodni hogy milyen bután elherdálják. 😉
Úgyhogy ne irigyeld annyira azt a pénzt, amit keresnek ezek a sportolók, nagyon kevés maradandó lesz az így keresett vagyonból.
Na pont ezért kell őket irigyelni! 😉
Mit? Hogy 30 évesen szétkokainozta magát, a sport meg tönkretette az ízületeit és ezután elmehet még 40 évig egy McDonald’s-ba kiszolgálni?
en ezert nem lottozok:)
Majd ha lesz felreteve legalabb 100 milliom, akkor nekikezdek:)
Ebben csak az az erdekes, hogy azok az edzok, akik latjak, hogy 100bol 60an tonkremennek ( gondolom azert neha beszelnek a volt sportoloikkal ) azok miert nem segitenek nekik? Mondjuk a karrierjuk vege elott. Azert nem kene nagyon sokat okitani ezert ( eleg lenne megmutatni a statisztikakat a multbol )
Vagy tenyleg sokan latjak, hogy mi var rajuk, de azert nyugodtan menetelnek a nincstelensegbe?
“Úgyhogy ne irigyeld annyira azt a pénzt, amit keresnek ezek a sportolók, …”
Én a sportolókat nem irigylem, azt pénzt amit keresnek viszont igen! 😀
Mert az edzőt a klub fizeti, nem a játékos.
(Úgy is mondhatnám, hogy a játékos a tenyész-/igavonó állat, az edző a pásztor vagy gondozó, a klub meg a farm tulajdonosa.)
“megtalálják őket a kölcsönkérő rokonságtól kezdve a pénzükre utazó csalókon át a szintén a vagyonukra hajtó nők serege is.”
A csalókat röhögve elhajtanám, nőből próbálnék még időben, a meggazdagodás előtt találni egyet, amikor még önmagamért szeret; de a hozzám képest koldusszegény rokonoknak én is nehezen tudnék ellenállni, az tuti.
“csalókat röhögve elhajtanám”
Ha nem értesz hozzá, hogyan tudod eldönteni, hogy ki a csaló és ki nem az? A szélhámosok eléggé meggyőzőek tudnak lenni.
Bár a magyar focisták nem keresnek ilyen sokat, de a magyar átlaghoz képest eléggé kiemelkedő jövedelmük van. Azokon a híres-nevezetes fociakadémiákon vajon szóba kerül valamiféle “életmódtanácsadás”, hogy a sportkocsin meg a modellcsajokon kívül félre is kell tenni, hogy akkor is maradjon valami, ha 35-40 évesen “nyugdíjba vonulnak”?
Már megemlítettem korábban a lottónyerteseket. A fő téma a sportolók, de a művészeket is elő lehet hozni. Róluk is jó párszor hallani a bulvárműsorokban, hogy amikor kimentek a divatból, már nem hívják őket szerepelni vagy koncertre, kénytelenek kenyéren és vízen tengődni. Ilyenkor persze eszébe jut az egyszeri embernek, hogy nem kellett volna félretenni akkor, amikor még futott a szekér?
mondjuk a frissen draftolt játékosok fizetése 1 nagyságrenddel kevesebb a leírtaknál, de még az is elég sok pénz 🙂
Az már “letétbe van helyezve”. 🙂
persze Pityu^W jurta.
Szerinted lehet velük beszélni? Válasz az lesz, hogy évi x milliót keresek tehát valamit kurva jól csinálok. És ha te olyan okos vagy miért nincs pénzed?
Az edzonek, vagy valakinek biztos, hogy kene tudnia hatni rajuk… Azert az eleg sovany, hogy kb 20%ra lehet.
Ha mas nem, akkor a korabbi peldakepeknek kellene a szemuk elott lebegniuk ( bar lehet, hogy az a nehany hiresseg pont jolel 20 evvel kesobb is )
Sokallod vagy kevesled?
Itt azt írják, hogy a bruttó 54.450 USD, a nettó pedig 42.050. USD
en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_average_wage
Szvsz aki jól kereső élsportoló, az eleve olyan körökben mozog, ahol a többiek is szórják a pénzüket, tehát ha ő nem teszi, akkor perifériára kerül, csapatsportágban, ahol másoktól is függ a játékos, ez egyenlő a bukással.
Azért ha nem három Maseratit vásárol, csak egyet, még nem közösítik ki…
Igen, ezeknek a felkapott élsportolóknak a helyzete kicsit hasonlít a lottónyertesekhez, bár nem annyira hirtelen tör rájuk a jólét. És hányszor sírnak egykor felkapott művészek, hogy néhány 10.000 Ft a nyugdíjuk.
Egyszer Domingo-t megkérdezték, hogy a világ egyik legfelkapottabb tenorisájaként miért kezdett el vezényelni (karmesterként rendre igencsak kiosztották a kritikusok). És azt mondta, hogy ha elmegy a hangja, legyen miből megéljen.
Tegnap olvastam Csala Zsuzsáról, hogy 37 ezer forint a nyugdíja és már élni sem akar.
Gondolom, nem minimálbérért dolgozott és csak 20 éven át, mert akkor szokott ennyi lenni a nyugdíj.
Sokuk játssza a milliomost, aztán nem hívják őket pár hónapig szerepelni és már keseregnek is.
Vagy például Paudits Béla élő adásban szintén a kevés nyugdíját fájlalja: youtube.com/watch?v=Cg0nXlu0jz4
Visszatérve az eredeti témához, huszonpár évesen senki nem képes eldönteni hogy a befektetési tanácsadója vagy privátbankárja vagy hívjuk bárminek, jó szakember-e vagy csak lelkes vagy közönséges csaló. Lehet, hogy negyven évesen az okosabbja már el tudná dönteni, csak addigra felélte a pénzt. Ehhez jön, hogy ők elsősorban sportolók, akik csinálják amit az edző mond, tehetségesek, kitartóak, így sikeresek lesznek. A sport sikertől pedig elhiszik magukról, hogy általában is azok, hisz mindenki ünnepli őket. Miközben semmihez nem értenek a sporton kívül. Még akkor sem, ha a sport karrier után elmennek pl. jogot tanulni. Ekkor csak egy diplomájuk van, éretni még mindig nem ért semmihez.
Ahogyan az e-mailek közül is azonnal ki tudom szűrni a spameket hozzáértés nélkül (nincs szükségem rá, mert megteszi a levelezőprogram, de próbálgattam már). Van a szövegükben, fellépésükben valami jellegzetes mintázat. Elismerem, két év Kiszámoló-olvasás után még jobban megy. 🙂
És azt hiszem, az ő esetükben a kulcs a nagyon fiatal kor, de ha valaki megfelelő nevelést kapott, már ennyi idősen is esélyes, hogy legalább megkérdez valakit.
?
Ez teljesen érthető szerintem. Meg kell nézni például a focistákat, 99%-uk gyakorlatilag egy nagy gyerek, egy huszonéves testében. Se végzettségük, se műveltésgük, se semmilyük. Értelmileg egy egysejtű szintjén vannak, és az amerikai profi sportolók zöme is ezen a színvonalon van. A karrierjük meg max 5 évig tart. Nem csoda hogy szinte mind elveszti a keresményét, hiszen a nagy pénz megőrzéséhez ész kell.
Bontsuk ketté a dolgot.
Van egy gyermek, bárhol is a világon, akinek teszem azt a sport gyakorlatilag az egyetlen egy kitörési pontja az életben. Ő valóban sodródik az árral, nagy a rá eső nyomás, ő nem fog tudni élni a lehetőséggel.
Van egy gyermek, többek között a sportban is tehetséges, ő él a lehetőséggel, és ezt a tőkét kihasználva az élete egy részét erre alapozza, de tudatában van vele, hogy mikor van vége a sportpályafutásnak, és készül a civil életre.
Konkrétan: az 1976-os olimpiát nyert magyar vízilabda válogatott 11 játékosából hét neve előtt ’dr’ volt. Ők nem csak a medencében voltak császárok… (Aki nem hiszi, nézz meg Margitszigeten az uszodai márványtáblákat! )
Pont múlt héten olvastam, hogy Angliában kb. 700 ex-focista ül börtönben, jórészt a fenti okok miatt. Magyarországon egyébként mi helyzet e téren?
Gondoljatok bele: ezek a gyerekek mind – vagy jórészt – szegény családból származnak. Már itt kezdődik szerintem, hogy ugyan ki tanítaná meg őket bánni a pénzzel, amikor a szülők is csórók valami miatt? Vagy azért, mert tanulatlanok, vagy azért, mert bár lehet valami szakmájuk,foglalkozásuk, de a pénzzel bánni nem tudnak. Szerintem a származás valahol predesztinálja a gyerek további sorsát, főleg, ha azt látják, hogy tegnap még zsíros kenyér, ma meg már Maserati és habzsi-dőzsi.
Több hozzászólásban elhangzott, hogy az élsportolók zöme szegény családból származik. Nem tudom, Amerikában hogy van, de nálunk azért eleinte masszivan fizetős edzésekre kell a gyereket járatni, hogy egyáltalán kiderüljön, hogy tehetséges. Aztán jódarabig a versenyek nevezési díjait is zsebből kell fizetni, míg egyszercsak már eltartja önmagát a dolog. Nem mondom, hogy csak a felső 10.000 engedheti meg magának, de egy anyagi gondokkal kűzdő család nemigen járatja olyan edzőhöz a gyereket, ahonnan esélye van élsportolóvá válni.
Persze egy amerikai élsportolói jövedelem feltehetőleg az ottani középosztályhoz képest is óriási ugrás, szóval a cikk lényegét nem vonom kétségbe.
Amerikában az iskolák komoly sport versenyeket rendeznek, ennek óriási a hagyománya kinn. Ha valaki jó sportoló akkor az iskla keretein belül kezdi a profi karrierjét. Nem feltétlenül magánórákra fizeti be a szülő, bár van sok magániskola is. Ráadásul az ösztöndíjak meghatározásánál nem csak a tanulmányi eredmény számít, hanem a sporteredmények (és pl a társadalmi munka) is. Így egy szegény családból jövő tehetséges sportoló is lehet profi, szemben a hazai gyakorlattal.
Vagy igen, ha a nála valamivel kevesebbet kereső csapattársának meg három van.
Én anno kosaraztam, de már a gyerekek között is kezdődik, csak nem luxuscikkekkel, hanem hogy mennyibe került az a cipő.
Nagyon off, de most hallottam, és rögtön meg is néztem. Ilyen is van Mo-n:
ejam.hu/category/navigator/iskolaknak.html
Easy come, easy go…
“Ennivalóra is éppen hogy csak telik nyugdíjából Boros Lajosnak, így az elmúlt 10 évben felhalmozott tartalékait kénytelen felélni. Csala Zsuzsa eközben életjáradékot kap egy házaspártól és az így kapott pénzből egészíti ki a nyugdíját. A pár valójában a rezsit fizeti ki, így a művésznőnek már erre nincs gondja.”
penzcentrum.hu/ongondoskodas/oriasi_bajban_vannak_a_celebjeink_vegleg_elszegenyednek.1036931.html
Furi, hogy az összes jól kereső színész és hasonló még minimálbér után sem kap nyugdíjat.
Temesi Ferenc: Nagy úr a kisnyugdíjas – ‘mese’ a szabadúszók soráról