Írtam pénteken Gáborról, aki 100 ezret tesz el havonta a 350 ezres fizetéséből. Sokan szidták a hozzászólásokban, hogy milyen pazarló, meg hogy ennyi pénzből könnyű okosnak lenni, meg úgy egyáltalán hogy mer valaki ennyit keresni, amikor mások négyen kevesebből élnek.
Meg inkább azt mondjam meg, hogy minimálbérből hogyan lehet félretenni, meg nálunk itt Szabolcsban/Zalában/Borsodban nincs munka.
Mielőtt belekezdek abba, amiről ma írni szeretnék, engedjétek meg, hogy ezekre a kijelentésekre reagáljak.
(Úgy mellesleg, ez egy pénzügyi blog és egy adott esetet mondtam el nektek abban a reményben, hogy ti is tanulhattok belőle. A bejegyzés arról szólt, hogy nem biztos, hogy elég az, amit te annak tartasz. Nem én tehetek róla, hogy Gábor ennyit keres és nagy sajnálattal tölt el, hogy mennyi embernek vörös posztó, hogy valaki mer ennyit keresni. Ja és az anyjának két lakása van, egyik, amelyikben ő él és az, amelyikben Gábor. Ezt is örökölte és csak egy garzon. Gábor nem aranykanállal a szájában született.)
Először is Gábor egyáltalán nem buta és nem is pazarló, hiszen havonta eddig is tett félre a pénzből, nem is kicsi részét, szemben a magyarok 95%-val, keresettől függetlenül. A pénzügyi butaság nem bevétel-függő. Ismerek olyat, aki havi egymilliót keres, mégis fülig el van adósodva, mert úgy él, mintha másfélszer ennyit keresne.
Olyan pénzügyileg rossz döntéseket hozó személyekkel is van dolgom, akik keveset keresnek.
"Kérem segítsen, már enni sincs pénzünk..... A rezsink: UPC számla 7.000 Ft....."
" Nem tudom, mi lesz velünk, nem győzzük már a hiteleket fizetni...... Levél elküldve az Iphone-omról."
Na ezek a pénzügyi analfabétizmus igazi jelei. Amikor valaki egymilliós fizetés mellett képtelen eladósodás nélkül élni, meg amikor valaki éhezik, de hétezres UPC-t fizet, vagy 200 ezres Iphone-t vesz. Nos, éppen Gábor az, aki nem tartozik ezek az emberek közé.
(Ugyanígy sikerült némelyeknek félreérteni az új autó-használt autó vételéről szóló cikket is. De arról majd külön akarok írni.)
A mai téma az "Azt mondd meg, hogy tegyek félre a minimálbérből" és a hasonló cipőben járóknak szeretnék segítséget nyújtani.
Hogy azt ne mondhassátok, hogy csak elméleti okoskodásokat szórok a távoli Budapest gazdag környékéről, a saját életemet szeretném elmesélni nektek.
Azt, hogy hogyan lettem pénzügyi tanácsadó, azt már leírtam.
Most azt szeretném megosztani veletek, hogy odáig hogyan jutottam el.
Érettségi és technikum után pár év külföldi munkavégzéssel a hátam mögött Szegeden szerettem volna élni, de éveken át nem találtam normális munkát. Volt egy technikusi papírom, jól beszéltem angolul, bármilyen munkát elvállaltam volna, mégsem tudtam elhelyezkedni.
Volt olyan időszak az életemben, amikor mindössze egy kiló rizs volt az összes ételem 3 napra és csak a főbérlő kegyei miatt nem kerültem ki az utcára.
Ekkoriban érthetően elég depressziós voltam és valószínűleg nagyon irigyeltelek téged, akinek legalább volt mit enned és nem gyalog közlekedtél egy ekkora városban már két éve, mint én, mert nem volt pénzem bérletre sem.
A depresszióm azért mindig alábbhagyott, amikor láttam még nálam is nagyobb nyomorultságban lévő embereket. Emlékszem, egyszer találkoztam egy féllábú hajléktalan fiúval, velem egykorú lehetett. Akkor kicsit elszégyelltem magam, hogy biztos van-e okom az önsajnálatra, hiszen legalább van hol laknom és van mire felhúznom az egyetlen pár cipőmet.
Első tanulság: Mielőtt még nagyon belelovalod magad az önsajnálatba, nézz körül magad körül. Szerintem nagyon sok ember szívesen cserélne veled a közvetlen környezetedben is. Például azok, akiknek veled ellentétben nem hogy számítógépük és internetük sincs, de még az áramot is kikapcsolták náluk.
Komolyan mondom, minden magyart elküldenék valahová külföldre egy kicsit. A magyarokból állandóan ömlik a panasz, hogy milyen szegényen élnek, miközben a Föld lakosságának legalább 80%-a szívesen cserélne velük azonnal. Emberek milliárdjai próbálnak megélni napi két dollárból. És a legnagyobb tragédia az egészben, hogy közben nem panaszkodnak, hanem örülnek az életnek.
Kalandos életem során eljutottam Vietnamba, dolgoztam latinokkal az USÁ-ban, beszélgettem a helyiekkel Egyiptomban, csupa igazán szegény emberrel és soha senkit nem hallottam panaszkodni.
Pedig például Egyiptomban 100, azaz egyszáz dollárt kerestek havonta az ismerőseim, ebből tartották el az egész családjukat. Az életcéljuk nem egy lakás, nem is egy autó, hanem egy multimédiás mobil megszerzése volt. Természetesen kínai koppincs telefoné. Mégis boldogok és elégedettek voltak. Nálunk ha valakinek nem telik nagyképernyős tévére, vagy digitális fényképezőre, már készíti is elő a kötelet, mert ezek nélkül nem tudja elképzelni az életet.
Első gyakorlat: keress a közvetlen környezetedben 20 embert, aki még nálad is nagyobb nyomorúságban van, akár anyagilag, akár egészségileg, akár családi helyzetben. Meg fogsz lepődni, de percek alatt meglesz a listád.
Nos, mától bármikor panaszkodni van kedved, gondolj ezekre az emberekre és jusson eszedbe, hogy most rögtön szívesen elcsérélnék a te problémáidra a sajátjukat. Úgyhogy a legegyszerűbb, ha mától leszoksz a panaszkodásról és a problémák ismételgetése helyett inkább a megoldás keresésére fordítod a figyelmed.
Egyébként a magyarnak a zsigereiben van a panaszkodás és saját gondjaik miatt mások okolása. Ha nem hiszel nekem, egyszer hallgasd meg a Himnuszunkat. Az se szól másról, mint milyen nyomorúságos dolog magyarnak lenni és mindenki hibás ez miatt, csak mi nem, mert a balsors tép minket.
De folytatva a történetem: miután megelégeltem, hogy éveken át nincs munkám, pedig már a leggagyibb segédmunkát is elvállaltam volna, jobb híján felköltöztem Budapestre.
Második tanulság: ha éveken át nem akar a munka odaköltözni a te lakóhelyedre, akkor bizony neked kell felkerekedned és odaköltöznöd, ahol a munka lakik. Ha a hegy nem megy Mohamedhez klasszikus esete. Én is szívesebben laktam volna bárhol máshol, mint a zajos, szmogos és zsúfolt Budapesten, de ha csak itt találtam munkát, sajnos meg kellett hoznom ezt az áldozatot.
Bár Budapesten már lett munkát, de azért fényes karrierről azért itt sem számolhatok be. Mivel csak egy érettségim (na jó, egy semmire nem való technikusim) volt, bizony nem nagyon találtam nettó 120-130 ezernél jobban fizető munkákat. Vándoroltam egyik-helyről a másikra, de a fizetésem mindig ez körül szórodott.
Harmadik tanulság: a munkaerődnek, ugyanúgy, mint bármi másnak, van egy piaci ára. Ahogy te sem fizetsz egy 20 éves autóért 3 milliót, bármennyire is szeretné a gazdája, a te munkaerőd sem ér többet, mint a többi hasonló a piacon. Ha többet akarsz kapni érte, mindent meg kell tenned, hogy nagyobb legyen az értéke.
Amikor 33 éves lettem, kezembe került néhány könyv, ami arról beszélt, hogy az életem eredményessége egyedül rajtam múlik, illetve hogy ha nincs tervszerűség az életemben, akkor nem is fogok soha sehová eljutni.
Megkérdezlek téged is, kedves olvasóm: van bármilyen halvány tervszerűség is az életedben? Tudod, mit akarsz elérni ebben az életben? Tudod, mi a célod és hogyan valósítsd azt meg? Tudod, mit kell elérned két év múlva, vagy öt év múlva? Vagy csak éled az életed napról-napra és szidsz mindenkit, hogy nem jutsz egyről a kettőre?
Az, hogy szeretnél gazdag lenni, vagy híres, vagy szeretnél egy szép családot, az nem terv, hanem vágy. A terv az, amikor tudod lépésről-lépésre, hogy mit kell tenned, hogy a gazdagságot elérd és megteszel mindent, hogy ez megvalósuljon.
Napoleon Hill szerint az emberek 98%-a mindenféle terv nélkül éli le az életét. És mindössze az emberek 2%-a mondható sikeresnek ebben az életben. Az a két százalék, aki tudja, mit akar elérni.
A maradék 98% hibáztatja a kormányt, a körülményeket, a sorsát, a szomszédot és a munkaadóját. Seneca mondta, hogy akinek fogalma sincs, merre akar hajózni, annak egyetlen szél sem lesz megfelelő. Te tudod, hová akarsz eljutni?
Mivel nekem sem volt semmi tervem, elkezdtem gondolkodni, mit is akarok tulajdonképpen csinálni ebben az életben, mert így életem végéig fogok csapódni munkahelyről-munkahelyre, úgy, hogy egész életemben nem lesz belőlem senki.
Az jött mindig a szívemre, hogy pénzügyekkel szeretnék foglalkozni. Akkoriban annyit értettem a pénzügyekhez, mint ló a hátúszáshoz. Azt sem tudtam, mi az a hozam, kötvény, meg részvény. Egy dolgot tudtam csak: ezt akarom csinálni.
A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy hol lássak hozzá a dologhoz, ezért elmentem egy életbiztosítóhoz ügynöknek. Ott gyorsan rájöttem, hogy ezt a szakmát sem lehet tudás nélkül űzni, hiába tevékenykedik így az ügynökök 99%-a.
Tehát tanulnom kell, amiről már a Biblia is megmondta, hogy fáradságos dolog. Arról már nem beszélt, de méregdrága is egyben. Úgyhogy el kellett döntenem, hogy kifogásokat keresek, hogy miért nem tudom kifizetni ezeket az iskolákat, miért nincs rá időm munka mellett, vagy a megoldásra koncentrálok, a "miért nem" helyett a hogyan tudom kifizetni kérdést teszem fel és válaszolom meg.
És bizony, munka, család és egy baba mellett voltam kénytelen tanulni. Minden hétvégémet az iskolákban töltöttem hosszú éveken át, a legtöbb szabadságom a vizsgákra ment el és a legtöbb szabadidőm a tanulásra.
Úgyhogy ne mondd, hogy nem lehet megcsinálni, mert ha nekem is sikerült, neked is fog. Ha nem akarsz életed végéig egy bármikor pótolható, filléres csavar lenni egy gépezetben, akkor értékesebb alkatrésszé kell átalakítanod magadat, akit hálóval vadásznak a munkaadók. Ehhez néha elég egy új kurrens szakma, vagy egy-két nyelv magabiztos ismerete.
Nehéz? Igen. Lemondást igényel? Igen. Hajlandó vagy kifizetni ezt az árat, vagy maradsz a panaszkodásnál? Nos, ez már a te döntésed lesz.
Munka mellett két diplomát szereztem és három pénzügyi szakvizsgát pár év alatt. Ezért nem tudom elfogadni azt, amikor valaki ezt lehetetlennek mondja.
Nem tartod magad értelmiségi embernek? Akkor is érdemes a szakmádban tovább képezni magad, legyél bár autószerelő, vagy asztalos. A szakértelem mindig utat nyit a sikerhez.
Ahogyan a hozzáállás is. Van egy ápoló ismerősöm, gyakorlatilag képzettség nélkül, nettó 90 ezres fizetéssel. És tudod mit, ő úgy gondolja, hogy eleve ápolónak született és szívvel-lélekkel csinálja, kedves és segítőkész a betegekhez, szívességeket csinál nekik, kimegy a boltba bevásárolni szabadidejében és a többi. Semmi pénzzel nem tudnád elcsábítani a munkájától. A kedves és segítőkész hozzáállást a betegek is észreveszik. Tudod, mennyi jattot kap egy hónapban? Azt mondta, ritkán keres havonta 250 ezernél kevesebbet! Egy "tanulatlan" ápoló! Mindössze a hozzáállás kérdése az egész.
Bár folytatnám még, de elég hosszú bejegyzés lett már így is, ezért itt most félbehagyom.
Utoljára néhány kérdés, kedves Olvasóm: mit csináltál az elmúlt két évben, hogy a sanyarú sorsod megváltozzon? Milyen tervet alkottál a változásra? Mit vittél véghez ezekből eddig? Mit tettél azért, hogy ne egy rossz értelemben vett átlagember legyél csak? Hány szakkönyvet olvastál idén? Hány új angol szót tanultál meg? Utazás közben csak bambulsz a buszon, tuc-tuc zenét hallgatsz, vagy tanulsz valami értelmeset? Az estéid mivel telnek? Öt óra tévézéssel, vagy képzed magad, hogy jól fizetett, megbecsült ember legyél?
Legközelebb itt folytatjuk.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon. vagy RSS
Na ilyesmit akartam beírni a nagy vihart kavart Gábor-os posztba..én is vidéken vettem lakást, felújítottam egy év alatt gyönyörűre, majd megszűnt a munkám, és két hónap után feladtam azt a hozzáállást, hogy "tudunk adni minimálbérért munkát, ha nem jó semmi gond, mert jön a következő aki elvállalja". Így lakást eladtam, Pestre (de rühellem) feljöttem, új lakást vettem, felújítottam..és most külföldre gyúrok....(bár ott nem lesz lakásvétel .-) ). Ellenben ami bennem félelmet kelt, hogy mondjuk 20 év múlva kinek fogok kelleni, mennyire kell képeznem magam, nagyon naprakésznek kell lennem, mert jön a következő generáció, és egy előnyöm lesz velük szemben, más nem. A rutin és az évek, illetve az élettapasztalat. Ja és annyit a hitetlenkedőknek, hogy 5 év alatt, megdupláztam a bruttó bérem. Két diplomám van, köze nincs a munkámhoz annak amit "tanultam". A hobbim lett a megélhetésem, de persze vizsgázgatok, és most tanulom azt amit anno kellett volna, szóval meg lehet csinálni. Átlagember vagyok, de talán picit mégsem...
Persze, csak az én tapasztalatom az, hogy most nálunk a mi (kb 30-35.) és az 50 évesek közt elég gyakran nagy a szakadék, nem tudásban, hanem maga a kommunikációban, sok dolog számukra idegen, míg számunkra természetesen, de ugyanezt látom pl., hogy nekem már a mai 20 éveseknél van olyan dolog, amivel én magam nem tudok mit kezdeni .-).
Igen, ez tényleg remek írás, sok ösztönző gondolattal. Reméljük azért a siránkozók ugyanolyan buzgalommal fogják olvasni a sorokat, mint Gábor sztoriját...
Megjegyzem, ha nem volna annyi, magát értéktelennek gondoló, minimálbérért, vagy az alatt a saját idejét feláldozó ember, talán az átlagfizetések is magasabbak lehetnének... Ez az ára, hogy mindenki minden szektorban "olcsón" akarja megúszni és a lefelé alkudott, nyomott szolgáltatási és kereskedelmi árak kihatnak az emberek bevételére is.
A probléma másik megközelítése az, hogy valaki több diplomával elvállal egy olyan munkát, ahol nem kap csak 130e forintot. Persze, hogy elvállalja, mert ha nem őt, akkor mást találnak helyette, sőt talán kevesebbért is.
Idilli tudom, de egészen más lenne a tendencia, ha nem adnák az emberek olcsón magukat és ebben a tekintetben összefogás lenne...
Képzeljetek el egy olyan állásinterjút, ahol azért áll fel minden (!) jelentkező, mert kevés a fizetés és hónapokig nem tudnák betölteni a pozíciót, pedig a munkaerőre szükség lenne... Na, ez lenne szép világ... 🙂
Helló kolléga, én nem vidékről, "csak" a Józsefváros legsötétebb bugyrából indultam (ami nem volt gyerekkoromban még annyira sötét bugyor, inkább 1988 után lett azzá), de csatlakozom abban, hogy minden hobbimból fizetős meló lett. Elég jól fizetős melók. Más kérdés, hogy némi üzleti érzék nem árt a jól kitanult tudomány mellé - ismerek kiváló ötvöst, fizikust, tanárt, stb. aki egyszerűen nem képes normális pénzt kérni a munkájáért. Odaadja gombokért az értékes termékét, szolgáltatását. Ezen hogy lehet segíteni?
Nagyon jó írásnak tűnik elsőre. Addig, amíg kevesen csinálják így, valóban nyerő taktika. Az igencsak véges számú munkahelyért folytatott versenyben előnyt szerez az, aki úgy tesz, ahogy írod.
A bökkenő akkor volna, amikor sokan kezdik el, és kiderül, hogy több lehetőség nem termett ettől. Ugyanannyian fognak kiszorulni. És ugyanúgy lesznek komplett térségek, ahol nincs munka. És hiába mondod mondjuk a dél-baranyai falusi munkanélkülinek, hogy tanuljon, költözzön, stb. Nincs pénze, még arra sem, hogy havonta egyetlen alkalommal bemenjen Pécsre körülnézni, milyen munkák vannak. Na nem mintha ott volna... épp ma olvastam, hogy 12 % a munkanélküliség a városban, azért is hozom példának azt a térséget.
Néhány szokásos kifogást emelnék ki: "ahol lakom, ott nincs munka" - költözz el.
"nem találok munkát a szakmámban / túl keveset fizetnek a szakmámban" - változtass szakmát. A lakhely és a szakma sincs egy életre kőbe vésve. Ha már itt tartunk, még egy: "kell az autó a munkámhoz" - megintcsak, a munkahely sincs kőbe vésve. Még akár egy kevesebbet fizető munkával is jobban járhatsz, ha cserébe az autón többet megspórolsz.
Van még egy általános észrevételem, Kiszámoló. Az, hogy amikor tételesen összeszámolod, hogy mire mennyit tegyen félre valaki (autó, lakás, nyugdíj, gyerekek), akkor nem veszed figyelembe, hogy ezeknek egy részére csak bizonyos ideig kell félretenni. Ha például az ember mondjuk 55 éves korára vett a gyerekeinek lakást, akkor az addigi rendszeresen erre félretett pénz 'felszabadul' a havi költségvetésből, onnantól ennyivel többet tud félretenni pl. nyugdíjra (vagy akár felélni, vagy valami). Ezt talán érdemes lenne figyelembe venni a számolásokban.
A másik dolog, ami árnyalja a képet, hogy nem feltétlen végig a mostani fizetéséből kell félretegyen mindenre annyit, amennyit szeretne. Ha később többet keres, akkor nem baj, ha most kevesebbet tesz félre. Ez persze ingoványos talaj, hiszen ahhoz, hogy ez működjön, tényleg biztosnak kell lenni abban, hogy később többet keres (azaz ismét csak jó, ha valaki hosszú távon is tervezi az életét). És ez persze fordítva is igaz; ha most sokat keres, akkor érdemes többet is félretenni, mint amennyi kijönne az igények alapján, hátha később kevesebbet keres majd.
Ez csak reszben igaz.
Kulfoldon egy neves cegnel siman felveszik a 45 eves embert, ha tapasztaltabb, mint a 26 eves.
50 evesen pedig nem leszunk olyanok, mint a mostani 50 evesek. Mi mar az informacios tarsadalomban nottunk fel, rugalmasabbak vagyunk, nyitottabbak, megszoktuk, hogy omlenek a fejunk fele a terrabyte-ok, es be kell fogadni oket, vagy epp nekunk kell felkutatni a megfelelo forrast hozza.
Nyilvan lesz olyan huzasa az uj generacioknak, ami komoly fejtorest okoz majd 50 evesen, de azert vonalastelefon <> okostelefon, feketefeherTV <> internet merteku ugras nem hiszem, hogy lesz. Eleve ugy novunk fel, hogy felkeszulunk az ujdonsagokra, es tajekozodunk azokrol, mikozben varjuk oket. Teljesen mas a szemlelet.
Vagy nem...ki tudja mi és hogy lesz. Nem tudom, hány éves vagy, de tudod mi az a planking, owling? És miért jó ez? Nincs köze munkához, de pl. lehet én nem látom benne az értelmet...szerintem igen is kapaszkodni kell, és nem csak a tárgyi tudás számít, hanem hogy értsd hogy gondolkodnak a fiatalok, szerintem ez sokkal nehezebb...más értékrend, nézetek, ezzel lesz nehéz azonosulni..
Köszönöm, hogy megírtad a posztot, nagyon tanulságosnak találtam, bár tartok tőle, hogy ezért is kapni fogsz a fejedre. Aki ma rossz szót szól a magyar mentalitásra, annak betörik a fejét - lényegtelen, hogy igazat mond vagy sem.
Óóóó igen. A gáboros sztori alá is be akartam írni:
Ha látok valakit a koripályán, aki sokkal jobban korcsolyázik nálam, elismeréssel adózom, és elgondolkozom, esetleg meg is kérdezem, hogyan tudnék én is úgy megtanulni, vagy megpróbálom ellesni tőle. Ha valaki a kórusunkban sokkal szebben énekel nálam, megdicsérem, és azon gondolkozom, hogyan képezhetném én is ilyen élvezhetőre a hangomat. És ha valaki sokkal többet keres nálam, azt mondom, ejha, ez igen, büszke lehet magára, és azon agyalok, hogy ha neki sikerült, nekem sem lehet lehetetlen. *Talán* e miatt a hozzáállás miatt nem vagyok olyan reménytelen, mint a honfitársaim 90%-a, és ezért szeretem az életemet.
De már nagyon várom, hogy még IDE IS beírják az emberek, hogy de én N forintot keresek, és abból x1 összeg ez, x2 összeg az, és N pontosan = x1 x2 ... (külön érdekes, ha valamelyik x hiteltörlesztés), és mit csináljak. Ha pedig bárki válaszolni mer, kikérik maguknak. Ezt én mindig úgy olvasom: "Nem vagyok hajlandó változtatni, inkább hibáztatok másokat." Szerintem akkor tényleg ne csinálj semmit, elhiszem, hogy meg tudod magyarázni.
Amellett szerintem ki kellett volna emelni, hogy a szülőföld elhagyása nagyon fájdalmas dolog.
28 vagyok, es tudom, mit jelent, mert (egyelore) kovetem az adott esetben ertelmetlennek tuno 'netes szubkultura' memjeit... de egyszeruen szorakoztat. ugylatszik egyelore meg latom benne, hogy a mai tinik mit latnak benne 🙂 pont ez az: mostmar megvan a lehetosegunk kovetni a tinis-fiatalos trendeket kulonosebb energiaraforditas nelkul. ulsz a net elott es megnezed a nepszerubb, trendi oldalakat, es kesz. nem tudod mi az a zombie walk? megnezed mikor van, szerzel jelmezt, es elmesz marhulni egyet. nem sokkal ertelmetlenebb bizonyos szemszogbol, mint anno az uttoroskodes volt pl... 🙂
de azert te sem gondolod komolyan, hogy az owling meg a planking (es tessek, bonuszkent erre epulo poen 30-asoktol: topping http://www.mkeriksson.se/wp-content/uploads/2011/05/penny-arcade-topping.jpg) szintu dolgok fogjak ezt meghatarozni? 🙂 ez azert nem ugyanaz, mint amikor a 90-es evek elejen a furcsa unokateso egesznap a szamitokompjuter vagy mi a fene elott ul, es azt se tudod mit csinal, csak hogy tiz ev mulva szakmava notte ki magat a hobbi, es jol keres vele az illeto, te meg nezel.
az iranyvonalak, a szemlelet, a technologiai alapok mar eleg adottak, kialakultak. adott dolgokra, alapokra epitkezunk, es lepest kell tartani.
Alapvetően igazad van, én viszont a Budapestre költözést szeretném egész életemben "megsprórolni", és vidéken akarok boldogulni, ami nem egyszerű, de ha összejön, szerintem sokkal jobban járok. Egyrészt nézd meg, hogy pénteken mekkora tömeg menekül el onnan, nem véletlenül, másrészt úgy látom ez az egész öngerjesztő folyamat, azért nem települ vidéki városokba komoly cég, mert nem talál szakképzett munkaerőt, a szakképzett munkaerő meg azért megy Pestre, mert nem talál munkát, ezért nincs szakképzett munkaerő vidéken, ezért nem jönnek a cégek... Persze egyén szintjén nagyon nem egyszerű szembe úszni ezzel az árral. Viszont ahová most tartunk, az a falval 90%-ának teljes elnéptelenedése, valamint néhány nagyobb város kivételével az összes többi lakosságának a feleződése lesz.
"A probléma másik megközelítése az, hogy valaki több diplomával elvállal egy olyan munkát, ahol nem kap csak 130e forintot. Persze, hogy elvállalja, mert ha nem őt, akkor mást találnak helyette, sőt talán kevesebbért is. "
Ha nettót értesz ez alatt, akkor jóval olcsóbban is elvállalják. Viszont aki elvállalja, az tud szakmai tapasztalatot szerezni(már ha szakmai a munka), és így olyat felmutatni, amit a többiek nem. A kezdet a nehéz...
Most hogy leírtad, rákerestem mi is az a planking.
Annyira nem lepett meg, ez kicsit olyan, mint mikor volt az a társaság, amelyik "beköltözött" a búrotbolt kiállított szobáiba, tehát leültek a fotelre, odaálltak a konyhaszekrényhez, mint ha főznének, stb., és fényképet csináltak róla. Vagy mint az, ami az Eurosporton volt, a csávó hétköznapi helyeken űzött sportokat meg egyéb tevékenységeket, pl. lesátrazott egy forgalmas hely pár négyzetméteres füves részére, vagy akadályt futott egy útfelújítás kellékeit használva, meg hasonlók. Kicsit a gerilla grillt is ide sorolom.
Szerintem ezeknek a dolgoknak megvolt az előzménye, pl. a dadaista művészet.
Én úgy gondolom, a technikai fejlődés meg olyan dolog, hogy van aki képes vele haladni, valaki meg nem. Ismerek 70 fölötti embert, aki rendszeresen laptopot használ, meg 40-est is, aki számítógép analfabéta.
Az a vicces, hogy már arra is van szó, amikor nehezen elérhető helyekre másznak be városban, vagy elhagyott bunkereket járnak be. Holott ezt speciel rengetegen csinálták már az internet előtt is, csak nem adtak neki nevet.
Tenyleg kar volt, mert erre csak rakaphatnak a vadmagyarok.
Amugy Verszemu: a Himnusz imadsag vagy nem, beleillik az onsajnalo magyar profilba. Gondolod, a magyarok nagyresze altalanos iskola utan emlekszik az elso es utolso versszakon kivul a tobbire? Fenet, a szekely himnuszt elobb fogja enekelni valami naggyulesen, az most hungaristabb. Ugyanugy tavol all toluk az ertelmezes/belemagyarazas, mint Kiszamolo urtol, fuggetlenul attol, hogy melyik iranybol nezik.
Á, igen, végigolvasva a hsz-okat, még egy gondolat.
Sokan írták, főleg az előző Gáboros posztnál, hogy persze, ne légy átlagos, törj ki, változtass munkát/lakóhelyet, stb. És hogy ez nem működik nagyban.
De nem is mondta senki, hogy ez a dolog a szegénység megszüntetéséről szól, mindenkit meg fogunk menteni, és hatására megszüntetődik az alsó népréteg. Szép is lenne.
Ezt a blogot az egész társadalom elenyészően kis százaláka olvassa (persze egyre többen, remélem:), azok, akiket érdekel, és hajlandóak is utánnanézni, ennek is csak egy része az, aki az olvasottak hatására nekiáll és azt mondja: Gyerünk!
Csak azt akarom mondani, itt mindenkinek magáról van szó, ne tessék azzal takarózni, hogy "ha mindenki ezt csinálná, hova jutnánk", ez teljesen irreleváns.
Mindenki csak és kizárólag a saját életéért felel. Ez az, amit nagyon komolyan kell venni.
Tisztelt Kiszámoló!
Engedd meg, hogy idézzek néhány sorodat:
"Nem tartod magad értelmiségi embernek? Akkor is érdemes a szakmádban tovább képezni magad, legyél bár autószerelő, vagy asztalos. A szakértelem mindig utat nyit a sikerhez."
Ezek szerint ugye jól értem, azt akarod ezzel mondani, hogy a sikerhez
( esetünkben konkrétan a megfelelő bérszínvonalhoz ) tovább kell képezni magunkat, hiszen csak így kaphatunk az átlagtól magasabb bérezést.
Jól értelmezem a lényeget?
Kedves Szerző!
Köszi, hogy leírtad, hogyan lettél az, aki. Én is nnak vagyok a híve, hogy bárhová születtél, tanulással, szorgalommal és kitartással nagyot tudsz változtatni.
Múzeumban dolgozok, közalkalmazott vagyok, mindig is kulturával-oktatással akartam foglalkozni. Rohadtul nem keresek sokat, de szeretem a munkámat. Ha élni akarok, sőt polgári módon élni, akkor bizony még kell emellett dolgoznom, ezt is tudtam mindig. Úgyhogy megcsináltam a másoddiplomám (német nyelvtanár, hogy a töri mellett legyen egy "hasznos" is), és azóta (6 éve) vállalatoknál tanítok munka előtt, munka után. Fárasztó volt, de most már hiányozna a felnőttek tanítása.
Nem volt túl sok pénzem utazgatni, de mindig is szerettem volna, így pályáztam (tanári, felnőttoktatói pályázatok uniós pénzből), s így a nyelveket is gyakoroltam. Most már én dolgozok külsősként oktatási szakértőként a pályázatokat bonyolító cégnél.
Sírni könnyű, tudom, hogy vannak reménytelen helyzetek, de nem hiszem, hogy mindenkinek van joga sírni. Itt, a fő munkahelyemen persze elég rendesen kinéz a kollektíva, mert van pénzem és van karrierem, csak elfelejtik, hogy mennyi mindent teszek érte. Én meg azért nézek rájuk furcsán, mert nem értem, hogy hogy ülhetnek a nem létező babérjaikon, mért nem keresnek-találnak plusz minkalehetőséget (mert VAN), és mért panaszkodnak, hogy milyen szar közalkalmazottnak lenni.
Sziasztok
30 évesen (2 éve)elgondolkodtam, mik a terveim ,mit szeretnék elérni ,s ehhez mit kell megtennem.Jó pár év kihagyás után elkezdtem(újra) az angolt , kis lépésként idén télen alapfokúra merészkedtem el, májusban a középfokú a célom . A baba már útban van, de előtte ezt mindenképp meg akarom csinálni. Baba után tudom nehezebb lesz az elhelyezkedés, de talán a 15 éves gyakorlat meg a nyelvtudásom majd kompenzálja,ebben bízom.A baba mellett a német lesz az új cél,hogy elsajátítsam. Mert nem fogadom el,mint amit sok anyuka mond,hogy baba mellett "megszűnök" önálló lényként létezni,és nem lesz rá úgysem idő. Mindenki legyint a baba melletti tanulásra.Ja igen, esténként tanulással telik most az idő,a munkahely maszek munka mellett,de valahogy még élvezem is. És mindig a cél lebeg a szemem előtt, hoyg minden befektetett perc visszatérül,ebben biztos vagyok. Van hosszútávú tervünk is, egyelőre álomnak tűnik ,de hiszek benne ,hoyg megvalósul. Ja igen,és a befektetett energia mellett a hit sem utolsó!
Jó poszt, az ilyen élettörténetek igazán inspirálóak. Ugyanakkor az említett 98% az ilyen történetek után is azt mondja: pff... szerencséd volt. :)))
Ezzel nehéz szembenézni, hogy ha a fejedre állsz is, az a 2% csak 2% marad. Viszont őket a jóisten sem menti meg attól, hogy a vágyaik valóra váljanak.
Verszemu: akinek nem inge... en nem rad gondoltam 🙂 En sem veszem magamra a libsit, miutan nem vagyok az. 🙂 Szotarbol meg inkabb nem ajanlok semmit 🙂
widia: az emlitett 98%-al azt kene megertetni, hogy a szerencsere konkretan ESELYE SEM LETT VOLNA, ha elotte nem tesz erte az illeto erofesziteseket... dehat mindig egyszerubb degradalni a masik ertekeit es eredmenyeit, mint realisan ertekelni a sajatjainkat.
Zabalint 12:00
Ebben teljesen igazad van. Sajnos azt mutatja a közgazdaságtan, hogy annál többet tudunk termelni és fogyasztani, minél többen működünk együtt, minél inkább mindenki csak azt csinálja, amihez a legjobban ért. Ennek következménye az egyre nagyobb csoportokba költözés, a tanyákból a települések, majd a (nagy)városok kialakulása. Azt gondolom, ha a vasút és a szilárd útburkolat még nagyobb tömegeket vonzott a városokba, akkor az internet sem fog másként tenni (hiába várnánk tőle inkább azt, hogy a falvakban majd elterjed a távmunka). Pedig minden hatalmas, egy helyre koncentrált dolog kevésbé védett a veszélyektől. Jó lenne, ha Magyarországon is legalább _néhány_ nagyváros talpon maradna. Jó az, ha vannak olyanok, mint te, akik akkor sem vonzódnak be a centrumba, amikor egyénileg _még_ nem éri meg maradni.
Kiszámoló, engem csak kíváncsiságból érdekelne, melyek voltak ezek a könyvek, és hogyan kerültek a kezedbe. (Nem azért, mert azt képzelem, hogy ők önmagukban segítettek rajtad, és majd rajtam is :-), hanem nekem is volt pár jókor jött sorsfordító könyv az életemben, és mindig érdekel, másoknak mik ezek.)
Kiszamolo, koszi a posztert. En is olvastam a Gaboros cikket, a "magyaros" hozzaszolasokkal egyutt es nagyon elkeseritettek ezek az emberek, akik azon vannak felhaborodva, hogy mas esetleg tobbet keres, mint ok.
En kutatokent dolgoztam egy magyar egyetemen, megcsinaltam a PhD-met, ami utan elvileg az embernek lassan onallosodnia kellene. Hiaba irtam sorra a palyazatokat magyar alapokhoz, nem jott ossze 4 evig nem tudtam nyerni. Utana gondoltam egyet, es beadtam egymas utan 2 EU-s palyazatot, kulfoldi kutatohelyre - csodak-csodaja, mindkettot megnyertem. Ez azert onbizalmat is adott, hogy nem vagyok teljesen hulye, megiscsak tudok esetleg valamit elerni onmagam otleteivel is. Itt is az a tanulsag, ha valami sorozatosan nem mukodik ugy, ahogy te szeretned, akkor valtoztatni kell, mert nem biztos, hogy benned van a hiba. Mindenkinek kivanom az erot ehhez, mert nem egyszeru, a sajat peldamon tudom - nem fenekig tejfel tavol a hazamtol dolgozni. De ezt azert hasonlitani tudom ahhoz, aki pl. videkrol koltozik fel Bp-re - az sem biztos, hogy idealis kornyezet mindenkinek.
Nem simán a centralizáció az, ami probléma, hanem az, hogy Magyarországon egyetlen egy gazdasági központ létezik, minden oda épül. Ennek nem feltétlenül kellene így lennie(tudom, Trianon is szerepet játszik benne, de akkor is lehetne több gazdasági központ). Ok, ott van Győr, csak mondjuk tekinthetjük úgy is a dolgot, hogy igazából Bécs-Pozsony-Győr-Budapest egy gazdasági régió, és ha a fejlettséget tekintjük, az országhatárt meg nem, akkor nem állunk messze az igazságtól.
A poszt remek..... lenne, ha nem létezne az az átkozott genetika. Azt pedig bizony lehetetlen kiküszöbölni. Gyakorta a szerencse és az akarat édeskevés, egyszerűen nem lehet X embertől elvárni azt, amire Y játszva képes. Ha minderről lehámozod a gyerekkori traumákat, neveltetést, körülményeket, akkor is ott marad vastagon a képesség hiánya, és akkor aztán adhatod a jó tanácsokat, a realizálás egyszerűen lehetetlen. Ugyebár segíteni is csak annak tudsz, aki a segítséget értelmesen tudja befogadni és használni.
Jó ez a poszt, kb hasonlóan gondolkodok én is. Saját történetem is hasonlít erre. Határontúli magyarként anno ('90-es évek eleje) 12.500 Ft fizetéssel kezdtem Mo-n. Ma a nettóm 3.1 mio/hó. Plusz bónusz. Amikor elkezdtem dolgozni, figyeltem a körülöttem levő világot, meg akartam érteni, hogyan lehet érvényesülni. Pl nagyon gyorsan rájöttem, hogy az állami szektorban csak csalással lehet igazán érvényesülni, ezt köszöntem szépen, de nem kértem. A magyar vállalkozóktól főleg a kiskapuk megkerülését, illetve adócsalást lehetett tanulni. Ebből sem kértem. Maradtadk a multik. Ezt természetesen mai fejjel is a legjobb döntésemnek tartom. 6 hónap alatt megtanultam angolul (zéró tudásszintről), elvégeztem a közgázt, majd később egy MBA-t. Ha az ember akar, akkor meglesz az eredménye. Lehet az amerikakiakat utálni, de a pozitív hozzáállás és az érvényesülni akarás meghozza az eredményét. Illetve lehet menni tüntetni, hogy az állam adjon 47e Ft helyett 60 v. 80 v. 100-e Ft-ot a "tisztes megéllhetéshez", és közben semmit sem tenni (illetve valamit mégis: azokat akik ki akarták/akarják juttatni az országot ebből a mocsárból visszahúzni). A mai magyar helyzetben pedig azt tudom mondani, hogy aki valamit el akar érni, az nézzen körül a világban. A mai világ nagyon kicsi, max egy fél nap alatt bárhova el lehet jutni, és a világ tele van lehetőségekkel. Az "elmultnyolcév" után az "elmultkétév" már ugyanakkora kárt okozott a gazdaságnak. Egy egészséges gazdasági környezet nélkül pedig soha nem lesz előrejutás. Illetve alternativaképpen lehet várni a sültgalambot az államtól... csak ne csodálkozzon senki, ha a galamb helyett egy lefogyott békát dobnak felénk.... És talán még annyit, hogy arra érdemes koncentrálni, hogy melyik az az egy út amely mentén egy kitűzött célt el lehet érni - ahelyett, hogy esetleg keresnénk egy csomó indokot, hogy mit miért nem lehet megcsinálni.
A post minden szavaval egyetertek!
Viszont ez a hozzaallas Mo.-on tomegesen nem nagyon mukodik! Egyszeruen konnyebb rafogni minden az elmult husz-tiz-nyoc evre, a zsidolibsimittomen mikre vagy csak szimplan a nyulra! Egyszerubb mindent allamtol varni, szajkozni nepnemzeti "ertekeket" es frocsogni belfoldre-kulfoldre, hogy ez nekunk JAR! Ures lozungok nemzeti kontosben, teljesen nulla hozzaadott ertekkel. Addig mig ebbe a boldog tudatlansagba kepesek a politukosok tartani tomegeket, akik keptelenek 1 1-et osszeadni, addig nehez lesz valtoztatni. Azon kivul, hogy a fejekben rendnek kene lenni, ezen kivul felelosseggel kene szavazni is es akkor nem kellene sirni az "atlag"-nak. Ez a szep kis tarsadalmi korkep meg szepen lejott a Gabor-os postbol.
Ha valaki tobbet, jol es jobban keres mint en, akkor nem az jut eszembe, hogy hulye mert tobb penzt kolt el, mint en, hanem megnezem, hogy csinalja! A hozzaszolok kozzul senki nem irta le, hogy ja tobb nettohoz, valoszinuleg tobb jarulekfizetes is tartozik. Esetleg ha Gabor tobbet kolt, azzal "tamogatja" a gazdasagi korforgast. Esetleg az o nagyobb koltese miatt lehet eladni a parizeren kivul mast is.. Etc. EGyenesen rohejes volt, hogy valaki meg azt probalta fejtegetni, hogy az "atlag" tartja majd el a "Gabor" tipusu jol keresoket. POntosan az ilyen hozzaallas miatt lehetett a manyupokat lerabolni. A tarsadalom nagy resze csak tapsolt hozza, mert a "gazdagoktol" vettek el a penzt.
Ha ez a mentalitas nem valtozik, akkor Mo. a "pucers.ggu koldusok" orszaga lesz 20 even belul.
A kiszamolo blog egy nagyon dicseretes kezdemenyezes egy kis oktatasra!!
Nagyon jó a poszt. A blog is nagyon tetszik.
Érdekes, hogy Gábor története mennyire beletrafál az emberek lelki világába. A nettó 350 ezer Ft egyébként nem extrém magas összeg, bár, ha vidéki kisvárosban egy alkalmazottra gondolunk, akár az is lehet.
Az is érdekes, hogy mennyire kivágja a biztosítékot, ha valaki mondjuk 4x annyit keres, mint mi magunk. Én speciel ismerek olyat, aki 4x annyit keres, mint én, de nem irigykedek rá. Mert több nyelvet beszél nálam, és sokkal többet túlórázik, mint én. Az is lehet, hogy okosabb nálam, vagy bátrabb. Vagy csak szerencsésebb, vagy ügyesebb.
Szerintem Gábor sokat költ, relatíve túl sokat. Mi három tagú család vagyunk, és kb. ennyiből jövünk ki, pedig mindenünk megvan (na ez is relatív, mert nekünk nincs méregdrága Androidunk :-), meg csak az alap tévécsatornákra fizetünk elő), igaz, mi többet költünk nyaralásra. De ehhez a költségszinthez a mi bevételünk jóval nagyobb.
Viszont elgondolkozunk azon, hogy szeretnénk-e 30 plusz csatornát a tévén, vagy inkább félretesszük az árát, hogy a gyermekünk tandíját vagy nyelvtanfolyamát ki tudjuk majd fizetni. Vagy, elég-e az alap mobil 2 ezerért, és inkább otthon nézzük meg a netet.
Jurta!
Megmondom én neked látatlanban is, hogy melyek voltak azok a könyvek, amelyeket Kiszámoló emlegetett.
Ezek kivétel nélkül a "Hogyan legyünk gazdagok..., Hogyan építsünk pénzgyárat..." címmel kezdődő típusú könyvek voltak, amelyeket sok esetben az MLM-es hálózatépítők tekintenek bibliájuknak.
Szinte 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmiket olvasott, ha nem másból, hát abból ahogy felvázolta az "élettörténetét" övező tanulságmesét.
Tökéletesen beleillik egy Amway vagy bármilyen más ügynökbeszervezős MLM piramisjátékkal kapcsolatos szimpóziumon előadott színjátékba, a cikket olvasva a kérdésed nélkül is rögtön ez jutott eszembe.
A véleményem pedig az egészről az, hogy maszlag.
Kis híján elsírtam magam, mikor azt kezdte ecsetelni, hogy volt olyan időszak az életében, amikor két évig gyalog járt Pesten, mert a "semmire sem jó" érettségijével csak 120-130 ezret keresett akkoriban.
(Csak mellékesen: esetleg megadhatná annak a cégnek a címét ahol bruttó 200 körül fizetnek egy érettségivel rendelkező 100. senkinek, mert ilyen állást azt hiszem nagyon sokan szeretnének maguknak. )
Arról meg már nem is beszélek, hogy az írása gyakorlatilag hemzseg az ellentmondásoktól ( pl. tanulatlansága ellenére is sokat kereső ápoló ), a Himnusszal kapcsolatos megnyilvánulására pedig csak annyit tudok mondani, hogy szégyenteljes. Milyen ember az, aki saját nemzeti himnuszát gyalázza!?
Itt most teljesen mindegy, hogy magyar, francia, német, vagy a világ bármely más állampolgáráról beszélünk.
Kérdem én, hogyan, milyen lélekkel hallgatja/énekli egy így megnyilvánuló ember a saját nemzeti himnuszát?
Ez az írás azért is felháborító, mert a szegénységet használja fel hatásvadász módon, mikor valójában semmi másról nem szól ez az egész, mint a pénzről.
Természetesen a mai világban sajnos létfeltétel egy bizonyos mennyiségű pénz megléte, de ezek a könyvek és szerzőik amikkel Kiszámoló is példálózik (pl. Napoleon Hill) kivétel nélkül az emberi boldogság alapfeltételeként állítják be a minél több pénz összegyűjtését.
Hát röviden ez a véleményem.
Ha rendszeresen olvasnád a blogot, nem mondanád ezt. Kiszámoló blogja nagyon jól körüljár pénzügyi témákat, és ez a cikk eleve kényszerként jött létre, a Gáboros cikk ugyanis egyáltalán nem arról szólt, hogy Gábor milyen sokat keres, hanem csak egy példa volt arra, hogy konkrétan az ő esetében hogyan érdemes a pénzügyeit intézni. Ha nincs a sok hőbörgő, akkor ez a cikk meg sem jelenik.
"semmi másról nem szól ez az egész, mint a pénzről"
Néha én is meglepődök, hogy egy pénzügyi blogon pénzről olvasok, de aztán leülök egy sarokba és megvárom amíg elmúlik a roham. Javalom neked is!
"Ha nincs a sok hőbörgő, akkor ez a cikk meg sem jelenik."
Na ez sem igaz, olvasd végig a cikket mégegyszer! Erről szeretett volna írni!
A hosszú kommenetemben erre gondoltam:
csizkek
2012-03-12 16:49
Bocsi a 2×-kommentért, nem így akartam!
Elfelejtettem a cikkben lévő kérdésekre válaszolni, legalábbis egy-kettőre. Először is magamról, építőiparban alakalmazottként dolgozom középvezetői szinten, szeretem a munkám mint az említett ápóló, csak nálunk nincs ekkora "borravaló" az az idő már elmúlt, és összeségében az "átlag"-hoz képest nem panaszkodom a nettómra, de az "átlag"-nézeteivel értek egyet.
Pár kiegészítő talán szakmának mondható továbbképzést végeztem, hogy legyen papír bizonyos munkavégzéshez. Az ehhez kapcsolódó könyveket olvastam, ill. az új termékek prosijai, leírásai, stb... Körbenézetm a környéken igaz nem Bp-en a szakmámban hol lehetne jobban érvényesülni (nem találtam). Utazás közben szeretek nézelődni csendben, és biztos hogy soha sem olvasással tölteném. Az estéimet család, net, tv, egyéb. A további tervem az, hogy remélem nem szűnik meg a munkahelyem, mert az állítólagos sokatkereső-sokatköltő egyének nem építkeznek, az "átlagtól" még felújítást sem várhatunk. De hogy írjam a főnökömet is, aki többdiplomás, okleveles, sok szakirányban iskolázott, még éjjel is felveszi a telefont, szeret olvasni, stb... , na ő sem dúskál anyagilag, mert NINCS annyi MUNKA! Ja hogy neki is át kéne képezni magát pénzügyisnek, és Bp-re költözni. Na ne...........!
"...mikor a Gáborosban írtam, hogy milyent nem szeretnék olvasni, mert értelmetlen..."
Remélem senki nem kényszerített hogy elolvasd! :O
Nem áll szándékomban Kiszámolót védeni de egyesek kommentjei egyenesen nevetségesek. Ha számodra értelmetlen az ilyen témájú írás akkor szerintem jobb ha máskor végig sem olvasod.
Tegnap éppen gondolkodtam hogy leírom az én történetem hogyan jutottam el a nettó 220 forintos órabértől nagy küzdelmek árán kb 4.5 év alatt az 500e feletti nettó fizetéshez. Hja, kell hozzá két nyelvtudás, és piacképes szakmai ismeret. Azóta ott tartok hogy külföldről keresnek jobbnál jobb állásajánlatokkal.
Tudod mit? Elegem van abból hogy "én" (értsd: az az egy százalék aki hajlandó dolgozni és nem minimálbéren van) fizetem ebben az országban mindenkinek a segélyét meg a nyugdíját meg az utaztatását stb.... Legalább tízszer annyit adózok mint egy minimálbéres, holott a fizun közel sem akkora a szorzó. (A cégemnek közel 1.5 millióba kerül az én 500e nettóm) Azt hiszem ha így halad a tettrekész emberek elvándorlása itt csak minimálbéres meg munkanélküli siránkozók maradnak. Méghogy a Gáborokat kell eltartani. Röhej.
Egyetértek veled.
Pontosan az átlagember az - ráadásul nálunk eléggé egyedülálló módon minimálbérért - aki elvégzi a produktív munkát.
Talán sehol az unióban nem ilyen magas a minimálbér, vagy annak közelében keresők aránya.
Tőlünk nyugatabbra pedig teljesen ismeretlen az, hogy valaki egy jó szakmával és szaktudással is csak éppen hogy minimálbér felett keressen.
Ott minimálbért a konyhai mosogató, a kifutófiú, vagy az egyéb szakképzettséget nem igénylő segédmunka szintű melókért fizetnek.
Itt pedig egy a szakmáját magas szinten művelő szaki 20 éves gyakorlattal is annyit kap.
Eléggé visszás és álságos dolognak tartom a cikk írója és néhány hozzászóló részéről, hogy ő persze elvárja és természetesnek tartja, hogy az átlagosnál több tanulása "belefektetett energiája/szorgalma" után az átlagosnál jóval - akár többször - magasabb fizetést kap, miközben egy szintén képzett (bár lehet, hogy csak középfokon) "átlagembertől" pedig elvárja, hogy megelégedjen a minimálbér közeli összeggel, mondván, hogy "csak annyit ér a munkája".
Rendben, én nem sokallom az előző cikkben szereplő Gábor fizetését, elismerve, hogy tanult, gürizett, amennyiben egy átlagos szakképzett szakinak is megadjuk a jelenlegi átlagbért.
Mennyi is az?
Bruttó 220 körül lehet jelenleg?
Ja, hogy ilyen bér ma itthon egy szakinak álomfizetés?
Az úgy látszik tisztelt "tanult" olvtársainkat nem érdekli!
Kiszámoló!
Szerinted itt vajon miről beszél Napoleon Hill?
"Meg fog győzni arról, hogy a gazdagság nem elérhetetlen számodra, hogy még lehetsz az, aki lenni akarsz, hogy a pénz, a hír, az elismerés és a boldogság mindenki számára elérhető, aki felkészült rá és eléggé elszánt, hogy megszerzi őket.
Honnan tudom mindezt? Ismerni fogod a választ, mielőtt a könyv végére érsz."
(idézet Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj! című könyvéből)
Köszönöm, nincs több kérdésem!
"Méghogy a Gáborokat kell eltartani. Röhej."
Az a megoldás ugye még nem jutott eszedbe, hogy ha Neked vagy Gábornak magas a bére és ezért sok járulékot és adót fizettek be az államnak, aki ebből segélyezi az alantas pórnépet, akkor talán a pórnép fizetésének megemelésével is növekedne a járulék és adóbevétel?
Csak ha már a pénzügynél és a matematikánál tartunk...
Főleg így, hogy ugye az adókulcs ugyanaz.
De persze a Józsi csak minimálbért érdemel, mert ő csak a szakmájához ért.
Nem mellesleg meg Józsitól újabban megkövetelik az idegennyelvtudást is, csak éppen a bére marad még mindig minimálbér.
De persze ez így természetes.
Te tanultál így neked több jár, (15-szörös minimálbér), ő is tanult de neki meg nem jár meg.
Kicsit érdekes hozzáállás...
Nem, egy szóval sem mondtam hogy Józsinak nem jár több. Nem tudom hol olvastad. Meg idegennyelvtudás sem kell neki, maradjon a szakmunkánál, az legalább ennyire jól fizet ha rendesen dolgozik. Saját bőrömön tapasztaltam, tavaly nyáron volt lakásfelújítás. A pórnép megnevezést meg inkább átfogalmaznám munkakerülővé. Így pontosabb. Az alap BSc diplomámnak pedig semmi köze a szakmámhoz, az elmúlt 5 évben szakmai dolgokat tanultam. Addig, míg mások tévéztek/aludtak/szórakoztak/egyéb. Volt olyan hónap hogy túlórával 28 napot dolgoztam a 31-ből, így nem csoda hogy 5 év alatt annyi tapasztalatot szereztem mint mások 8 alatt sem.
Most próbálnék néhány ismerősömön segíteni, akiknek nem jött ennyire össze. Vannak köztük jó szakemberek munka nélkül, van aki depressziós, van aki csügged. Mindnek próbálok erőt adni, itt-ott kiutat találni, munkát keresek helyettük is, de nem egyszerű. Általában az a probléma hogy hamar feladják. De van pl olyan is aki a példámat követve nulla tudással 200 nettó alatt el sem hajlandó helyezkedni, inkább 3 éve otthon fekszik az ágyon. Na az ilyenekkel tényleg nem tudok mit kezdeni. Takarékon él, havi 30 körül a kiadása, és ha majd elfogy a maradék pénze újra dolgozni megy 1-2 évre. Aztán megint indul előlről.
Csak annyit szerettem volna a fentiekkel írni hogy aki tényleg nem adja fel, annak sikerülhet. Eleinte nem szabad nagy igényeket támasztani, illetve a szerencsét is magunk javára fordíthatjuk ha igyekszünk valami hiányszakma felé tájolódni.
"Lenginkább ehhez a kommenthez szólnék hozzá, és ez teljes mértékben tükrözi a lenéző munkás-SZAKMUNKÁS(!!!) embereket."
Latom sikerult a sajat frusztraciodat belevetiteni az irasomba. Egyreszt irtam a "hozongok" jelensegerol, lozungok nemzeti kontosben es arrol, hogy az atlagembernek felelosen kellene szavaznia.(Mert lassan 1 1 et nem kepesek osszeadni) Ennyi. Hol olvastal barmilyen szakmai munka lenezeserol??
Amit a kiszamolo is sokszor ir a tovabbkepzes! Az NEM azt jelenti, hogy csinalj 30 diplomat, ketkezi szakmakban is lehet es KELL a tovabbkepzes. Hol van itt a lenezese a szakmunkasoknak?? Egy altalanos tarsadalomkritikat fogalmaztam meg.
"Az a megoldás ugye még nem jutott eszedbe, hogy ha Neked vagy Gábornak magas a bére és ezért sok járulékot és adót fizettek be az államnak, aki ebből segélyezi az alantas pórnépet, akkor talán a pórnép fizetésének megemelésével is növekedne a járulék és adóbevétel?"
Latom nem nagyon erted, hogy mukodik a piacgazdasag, kapitalizmus. Erre szavaztunk 1989-ben! E-Korea is alternativa, ahol mindenki egyenlo. Te valasztasod hol elsz..
Meg annyit, hogy alapvetoen en senkit nem tartok pornepnek es az allam szocialis erzekenysegevel sincs bajom. Szamomra az ideal a Skandinav allam modell.
Azzal a hozzaallassal amit irtam korabban, azzal viszont van bajom,
Aha. Tényleg nem a pénzről szól Napoleon Hill könyve:
"A sarkantyú, ami a gazdagság felé ösztökél
- Hat mód, ahogyan a vágyat arannyá változtathatjuk
Hogyan született vagyon egy gondolatból?
-A gazdagság gondolattal kezdődik
A tudatlan ember, aki egy óriási vagyont gyűjtött
Mit csinálnék, ha lenne egymillió dollárom?
- Hogyan változtassuk át a gondolatot pénzzé?
Hol és hogyan van lehetőség gazdagság létrehozására?
A tőke - életünk sarkköve - Lehetőségeid a gazdagodásra"
Ez csak úgy címszavakban.
Persze nem lehet egy mondatban az összes szó a "pénz", ezért kénytelen volt némi körítéssel tálalni.
"talán a pórnép fizetésének megemelésével is növekedne a járulék és adóbevétel"
Az állam bevétele ugyan növekedne, de a munkáltató nem tudná kitermelni. Sajnos vannak olyan szakmák amelyeknek alacsony a jövedelmezősége. Ha egy tejfeldolgozóban mindenki nettó 300at kapna, akkor mondjuk a trappista sajt kilója 2000 helyett 3800ba kerülne és nem venné meg senki. Az is szempont hogy ha könnyen pótolható valaki munkája, az lefelé nyomja a béreket. Bizonyos területek lemaradnak, bizonyos szakmák leértékelődnek. Ezzel sajnos nincs mit tenni, nem a bányász tehet róla hogy már nem éri meg bauxitot bányászni. Ennek ellenére nem tehet mást mint hogy alkalmazkodik és ha van mód új szakmát tanul. a hőzöngésből nem lehet megélni. Szerintem ez a poszt is valami hasonlóról szól nem másról.
Ja, most már értem.
Ha a Te fizetésedről van szó, akkor tudásalapú társadalom, a tudást meg kell fizetni.
Ha meg a Józsiéról aki a szaktudását szintén hozzáadta azokhoz a javakhoz amiket te is használsz/élvezel -és mindezt minimálbérért - akkor ő így járt, piacgazdaság van, meg kapitalizmus.
Én messze nem azt mondtam, hogy kommunizmus és mindenki egyenlő, hanem azt, hogy ha Te mondjuk 10 egységnyi magas szintű tudással jogot formálsz 10 egységnyi bérre, akkor a Józsinak is megjár 5 egységnyi tudás után 5 egységnyi bér.
Ha lusta volt tanulni és nincs csak 8 általánosa ezért szakképzettsége sem de dolgozik vmiféle betanított munkát, akkor, DE CSAKIS AKKOR kapjon minimálbért.
Másrészt meg ha jól emlékszem a kezdő cikkre, tulajdonképpen az egész arról szól, hogy azért kell tanulni, hogy többre vigye az ember az életben.
Csak az a bökkenő, hogy én egyre inkább úgy érzem, hogy itt egyesek különbnek és feljebbvalónak gondolják magukat másoknál.
" Ha egy tejfeldolgozóban mindenki nettó 300at kapna, akkor mondjuk a trappista sajt kilója 2000 helyett 3800ba kerülne és nem venné meg senki..."
Azért ez így nem teljesen igaz, ugyanis 300 kilométerrel nyugatabbra bármelyik tejfeldolgozóban mindenki nettó 300-at kap (átszámítva), aztán mégis annyiba kerül a bécsi Tuskóban is a tej (sőt inkább olcsóbb), mint a pestiben.
Most akkor ez hogy a francba is van?
Merthogy az osztrák gazda sem adja ingyért a tejet a tejfeldolgozónak!
Ebben igazad van de azt azért nem árt hozzá tenni hogy ott ezért halálra dolgoztatják az embert. Egyik ismerősöm csinálja, állítása szerint napi 12 óra, heti 6 nap. És az élelmiszer pl. valóban nagyjából annyi mint itthon, de a szolgáltatások sokszorta drágábbak, albérlet ugyanezen ismerősöm állítása szerint legalább 180e. Ezért eleve csak úgy éri meg kimenni ha van munkásszálló. Szóval ottani viszonylatban ők sincsenek ám nagyon megfizetve.
Az én frusztrációm?
"Viszont ez a hozzaallas Mo.-on tomegesen nem nagyon mukodik! Egyszeruen konnyebb rafogni minden az elmult husz-tiz-nyoc evre, a zsidolibsimittomen mikre vagy csak szimplan a nyulra! Egyszerubb mindent allamtol varni, szajkozni nepnemzeti “ertekeket” es frocsogni belfoldre-kulfoldre, hogy ez nekunk JAR! Ures lozungok nemzeti kontosben, teljesen nulla hozzaadott ertekkel."
Ez mi akkor ha nem lenézése, főlleg a "nulla hozzáadott értékkel" részel!
Ti láttatok már valakit kétkezi munkával dolgozni? Ti láttatok monjuk egy vidéki CBA boltban mit güriznek a létminimumért, fele annyi létszámmal mint kéne, nők, akik huzkodják a féltonnás-tonnás raklapokat? Van ott boltvezető, igaz az sem diploma, mégis szakmán(bár ma már ez sem szakma) bellül továbbképzett, aki ugyanugy húzza raklapot, és fel is mos ha kell, és még tűri a megalázatatás fentről ippen többér mint a létminimum, miközben több millióért felelős. Pl. ő is csak ok nélkül hőzöng? Vagy emlékszel pár éve egy multi bejövetel után asszem karszallaggal kellett jelölni a nőket, mikor nehéz napjaik voltak, és számolták, utánna levonták a bérből mikor kiment a mellékhelyiségbe? Na az ilyen helyeken dolgozók a hőzöngők? Persze tanulni kellenne, és innen kitörni, igaz? Pár emberre igaz is lehetne, de már állatlánosítás megy, úgyhogy álltalánosítsunk. Mi lesz kb 10év múlva? 2diplomával tennék ugyanezt? Te megtennéd? Persze hogy nem! Te nem ezért tanultál, de ahogy alakul ez marad az autókornak! És pont ez miatt a gondolkodásmiatt, hogy aki nem tanult (egészen diplomáig), az nem ér semmit, és az oktatás is így van kialakítva Mo-n! Itt mindenki lassan papírmunkás lesz, és gyakorlatilag nem lesz semmi egyik oldalról átrakva a másik oldalra amiből tényleges pénz is áll a házhoz, majd mindenki értékpapírt ad ki, hogy bevétele legyen, meg munkát adjon a papírmunkásoknak, akik osztanak-szoroznak!