Péter vetett fel egy érdekes problémát.
Köt egy kockázati életbiztosítást, ha idő előtt meghalna, ez egyértelmű.
De ezzel csak az egyik problémát oldotta meg, mert mi történik akkor, ha a házastársa nem ért a pénzhez vagy nem tudja beosztani azt?
Hogyan lehet úgymond a síron túlról gondoskodni arról, hogy ne szegényedjen el az itt maradt házastárs a pénz ellenére?
Az első eset, ha nem ért a pénzhez, viszonylag egyszerű. A lelkére kötöd, hogy keressen meg valakit, aki igen és évente menjen el hozzá, hogy közösen találják ki, hová fektessék a pénzt, mennyit éljen fel belőle és mit csináljon a maradékkal, hogy kitartson az összeg, amíg ki kell tartania.
Így lesz valaki, aki segít neki a pénzügyekben. Ez lehet egy megbízható barát, ismerős vagy akár egy tanácsadó is, aki nem jutalékért dolgozik.
A második eset sokkal nehezebb. Amikor az a gond, hogy nem tud bánni a pénzzel, minden pénz kifolyik a keze közül. Az ölébe hullik 30-40 millió forint a biztosításból plusz még az egyéb örökség, ami hirtelen sok pénznek tűnik, de sajnos néhány éven belül el lehet költeni és utána jön az anyagi probléma.
Hogy ilyenkor mit lehet tenni az egy nagyon jó kérdés és igazából nem is tudom rá a választ. Ha neked van valami működőképes elgondolásod, ne tartsd magadban.
Alapítványba tenni a pénzt, amit valaki kezel és meghatározott ütemben fizeti csak ki az özvegynek az ott található pénzt? Életjáradékot venni az örökségből, ami hasonló módon működik? (Ez utóbbival az a baj, hogy borzasztó rossz kamatot fizet és nagyon drága.) Esetleg jó lehet erre a bizalmi vagyonkezelés, amit igazából a fekete pénzek eltüntetésére találtak ki, de lehet, hogy erre is használható? De itt is ki legyen a vagyonkezelő és milyen költségeket számol fel ezért? Vajon lehet valahogy a végrendeletben erre a problémára valami kitételt tenni, ami működik is?
Szóval ha van tipped, esetleg találkoztál már ilyen konkrét esettel, vagy jogászként tudsz hozzászólni, várjuk az ötleteket.
Aki elment, az már ne gondoskodjon senkiről. Az ok, hogy rendben hagyjuk itt a dolgokat magunk után, amennyire lehet, de
még életünk során tanítsuk meg a szeretteinket, hogy boldoguljanak nélkülünk is.
Ennyire senki nem lehet irányítás mániás, hogy még halála után is kontrollálni próbáljon valakit.
Ez szerintem most túlzás. Aki nem képes gondoskodni magáról, az sajnos így járt, vagy kell valaki, aki gondoskodik róla.
De ez a valaki, egy élő személy kell legyen véleményem szerint.
Vélemény, kicsit gondolj bele, van 3 gyereked, a feleséged/férjed kezéből kifolyik a pénz. Vagy szenvedélybeteg. Vagy bármi más. Amíg élsz, kordában tudod tartani a dolgokat.
A logikád szerint életbiztosítást is felesleg kötnie. Ha ő már nincs, a maradék majd megoldja, ahogy tudja.
Az egyik ugyanolyan előre gondoskodás, mint a másik.
@Kiszamolo Pedig nekem is hasonló jut eszembe. Olyannal ne vállaljak ÉS neveljek közösen 3 gyereket, aki nagyon nem tud a pénzzel bánni. Mert velem bármikor bármi baj lehet.
Épp ezért gondolom, hogy pl. egy jó életbiztosítás SEM segít azon, ha a másik fél nem tud/akar dolgozni, én vadászok nagyon jól, de sebaj, van jó életbiztosításom. Ez utóbbi nagyon fontos, mert átsegít az átmeneten, ki lehet fizetni pl. a lakáshitelt; de a másik nem lesz tőle érettebb és nem lesz kevésbé szegény 20 év múlva, amikor minimálnyugdíjat kap, ha.
Gyerek/ek/ saját alapítvány nevére hagyni a vagyont azzal a kikötéssel, hogy pl. vesznek egy ingatlant melynek a házastárs a haszonélvezője. Kiadják, a befolyt összeg a házastársé, a vagyon pedig az utódoké lesz.
@Kiszamolo
Alapvetően én is azt gondolom, hogy aki meghalt, az meghalt. Az élők kell hogy megoldják a problémáikat, a saját erejükből... és amíg egy biztosítás kötés előrelátó viselkedés, a síron túlon megszabni, hogy mire mennyit és hogyan költhetnek az örökösök az nem kicsit mániás viselkedés.
Ha meg 3 gyerekért aggódsz - akkor nem aggódtál, amikor 3 gyereket vállaltál egy pénzügyileg infantilis személlyel? - nem egyszerűbb rájuk hagyni a vagyont, hogy nagykorúságuk esetén gondoskodhassanak magukról? Vagy bennük se bízunk, mert a túlélő házastárs majd biztos félreneveli őket?
Szerintem meg kell tanulni elengedni a dolgokat, mert az ilyen mértékű igény a kontrollra szerintem nagyon veszélyes pszichésen. És bár morbid a dolog, de a halálnál nyomósabb érv már tényleg ne kelljen senkinek, hogy megengedje a családjának, hogy menjen a feje után.
A) Családi vagyonkezelő részvénytársaság (ha nagy a vagyon és belefér), a gyerek nevére iratni a megfelelő tulajdonrészt (ha a házastárs várhatóan nem tud gondoskodni a pénzről).
B) Olyan végrendelet, amiben jelentős részt a gyerekekre kell hagyni, esetleg valami járadéktípusú életbiztosítással kiegészítve.
Apám nyáron halt meg. Az életbiztosítás kedvezményezettjei én meg a testvérem. Anyánk már régen meghalt, a családi ház felét akkor megörököltük. Most -úgy néz ki- a másik felét is meg fogjuk, csak a mostoha anyánk haszonélvezetet kap rá.
Osztalékfizető cégekből és REIT-ekből álló ETF/ETF-ek. Egy USD és egy EUR alap.
Gondoskodást nem igényel, hozzáértést se sokat. Havonta/negyedévente érkezik a passzív bevétel.
Teendő nincs vele. Ha egy nem hozzáértő hozzányúl csak rosszabb lesz. Szóval valami ilyen és békén hagyni.
Miklós, csodálom, hogy ilyen türelmesen tudsz válaszolni a kommentekre. 🙂
Szerintem aki a pénzt nem tudja beosztani, annak az élet más területén is vannak problémái.
Ha ezt az egyet meg is oldanánk, maradna még elég gondja.
Emberi támogató kellene neki, nem(csak) pénzügyi.
Szerintem is fölösleges életbiztosítást kötni. 🙂 Inkább legyen befektetett tartalék, több helyen, ingatlanban, bef. alapban, állampapírban, kinek mi felel meg a kockázati szintjének. És ne legyen hitel. Éljünk olyan szerényen, hogy ezt meg tudjuk csinálni.
Az általam képviselt biztosítónál van egy díjátvállalás halál esetére kiegészítő. A biztosított halála esetén a tőkerész fizetését a szerződésre a biztosító vállalja, a meghatározott időpontig. Eszközalap váltáshoz meghatalmazhatjuk egyik hozzátartozónkat, egy felkészültebbet.
A biztosítási összeg pedig járadékban felvehető, így havonta x összeget bocsátunk csak a kedvezményezett részére.
Mivel a biztosított határozza meg a szolgáltatás futamidejét, akár a halála után 10 évvel is szolgáltathat.
Előnye, hogy azonnali segítséget nyújt a kockázati életbiztosítás és későbbi szolgáltatást a díjátvállalás halál esetére kiegészítő. Hátránya, hogy mivel nem tudjuk mikor halunk meg, nehéz beállítani 🙂
Ezért én ezt inkább gyerekek életkezdéséhez szoktam felajánlani. Én is így gyűjtök a kislányomnak, 19 éves koráig.
Ki megy hozzá valakihez, akit “kordában kell tartani”? Szerintem sincs ennek a gondolat menetnek túl sok értelme.
Amúgy meg le lehet ülni megbeszélni, gondolom az életbiztosítást sem titokban kötik. Szóval akkor ott a kérdés “kedves párom, ha meghalok és kapsz 40 milliót, hova tovább? Mit tennél?”
Btw, nem lehet az életbiztit a gyerekekre kötni? Ők kapják ha 18 évesek lesznek.
És még, nem lehet pl a bank a kedvezményezett. Életbiztiből fizessék ki a lakáshitelt pl? Vagy nem kedvezményezett, de végrendeletbe lehet foglalni hogy az életbiztosítás fedezze a láakáshitelt?
Ez megfelelő végrendelettel és az életbiztosítás kedvezményezettjének helyes megválasztásával (esetleg ügyvédi letéttel kombinálva) kezelhető probléma.
Amit megtehet, ha van rá fedezet, hogy a pénz egy részéből vásárol egy osztalék részvénycsomagot, mondjuk max. 5 részvényből és pl. a gyerekek 25. éves születésnapjáig csak az osztalékot kapják meg az örökösök. Utána évente a részvénycsomag 10%-át megkapják az örökösök, majd 10 év után, akkor már 35 évesen saját lábon állnak.
Ehhez kell egy ügyvéd és egy helyettes ügyvéd is, mert hosszabb távon az ügyvéd is távozhat.
Reálisan kb. 3% osztalékra lehet így számítani minusz adók. Ha van mondjuk 100M keret, akkor az havi 250k átlag jövedelem minusz adók. Nem óriási összeg, de meg lehet belőle élni.
Ügyvéd költség - nem tudom. Ha van ügyvéd, mondhatna erre valamit.
A legtöbb családnak ez a módszer nem járható, mert ez a top 1% problémája. A legtöbb családban havi bevétel van és kicsi megtakarítás. Nincsen felesleges 100M, amit így örökbe lehetne hagyni.
Szerintem egy megoldás lehet, hogy végrendeleti úton kikötni, hogy önkéntes nyugdijpénztári számlán kaphatja meg a pénzt vagy kötelezni, hogy ha szeretne valamit örökölni, akkor csak ilyen számlára fizetve teheti meg. Kérdés, hogy végrendeleti úton lehetséges-e ilyen kitételt szabni.
Lényegében egyetértek @egy-velemeny-nyel.
Azt gondolom, hogy ilyen esetben nem a megfelelő párt választotta az illető (persze lehet kivétel).
@Kiszamolo szerintem már Te is adtál erre választ korábban: https://kiszamolo.hu/engedd-elmenni-a-falig
Én is azt gondolom, a folyamatos tanítás, oktatás itt a kulcs. Ha meg végképp minden ismeretterjesztés ellenére el akarja költeni az örökös, akkor már szinte mindegy. Akkor valami életjáradékra tenném, még akkor is ha extra drága. Annál minden jobb mintha egyben elverné. Ez az örökösnek a költsége azért mert "életképtelen". 40M ft havi 200e-re bontva 16 év.. addigra nagy valószínűséggel kb felnőnek a gyerekek. Én nem bíznám pénzhez "értő" barátokra. 40 millióhoz mindenki ért.. de 10-20 évig ilyennel terhelni bárkit nem jó ötlet. Mindenképpen életjáradék rendszerben gondolkodnék.
Nem tudom, de a Bitcoinban van ilyen funkcio is. Letre tudok hozni pl. 30 tranzakciot amivel bitcoint kuldok a kedvezmenyezett Bitcoin cimere. A trukk hogy mindegyik tranzakcioban meghatarozhato egy konkret idopont. A meghatarozott idopont elott nem veglegesitheto a tranzakcio, nem kerulhet be blokkba. Igy ha pl. 30 evre felosztva adom meg akkor evente egyet tud veglegesiteni (bevaltani).
Termeszetesen ha nem patkol el az illeto aki kuldene a bitcoint akkor az idopont elott felul tudja irni es maga is el tudja kolteni.
Mindezt kozponti szereploben megbizas nelkul.
Van egy távolabbi (és már nyugdíj előtt álló) ismerősöm, aki túlzott módon igyekszik gondoskodni az évek óta nem dolgozó feleségéről, és a nem sok hasznosat tevékenykedő fiáról. (A lányát is sokat támogatja, de ő legalább képes is lenne megállni a lábán, ha rá lenne kényszerülve.) Az én meglátásom szerint pont azért lett a fia ennyire önállótlan (lassan közel a negyvenhez), mert soha nem engedte el a kezét.
Értem, hogy a cikk nem erről szól. Viszont én megpróbálok nem beleesni ebbe a hibába.
Személyes véleményem: A síron túli vagyonfelhasználás korlátozása ugyan látszólag jószándékú gondoskodás, de valójában egy cselekvőképes felnőtt gyámság alá helyezésének felel meg. Az örökhagyónak joga van meghatározni, hogy kire hagyja a vagyonát, de azt nem, hogy az azt mikor és mire fordítja. ha életében nem tudta átadni a pénz kezelésének szemléletbeli és tudásbeli alapelveit, akkor halála után erre szerintem sem lehetősége sem joga nincs.
Tény ugyanakkor, hogy a bizalmi vagyonkezelést (részben) pont erre találták ki, ez ugyanakkor jellemzően dollár milliós örökségek esetén alkalmazható.
Váltsa át az örökséget ether-re (ez az ethereum blockchain kriptovalutája), utalják el egy smart contractnak, amibe előre be van programozva, hogy mennyi időnként mennyi ether-t enged kivenni egy meghatározott címnek. Ezt aztán vissza lehet váltani fiatra (aka. hagyományos, normál deviza). Ekkor ugyan futja a devizakockázatot és nagyon kell vigyázni arra, hogy ne veszítse el és ne kerüljön más kezébe a kijelölt account privát kulcsa, de az tuti, hogy a pénzt így se elherdálni, se ellopni nem lehet.
Zs, csak éppen nem pénz és azt sem tudjuk, létezni fog-e két év múlva...
Kiszamolo fordítsuk meg a gondolatmenetet! Ha valaki nem tud bánni a pénzzel vagy szenvedélybeteg, akkor a havi járandóságot fogja elverni, nem egy összegben az örökséget. Az mennyivel jobb? Persze megvan az esély rá, hogy észhez térjen de ilyesmi sajnos ritkán történik. Esetleg gyerekekre hagyni a vagyont, amihez csak felnőtt korukban juthatnak hozzá, de esélyes, hogy ők is csak elverik.
Nálunk a családban pont az a helyzet, hogy nálam összpontosul minden. Én szeretek az ilyen dolgokkal foglalkozni, talán ezért is vagyok lelkes kiszamolo olvasó 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy milyen ötletek jönnek! Akkor lennék én is nyugodt, ha minden rendben lenne a szeretteimmel, ha én már nem vagyok.
Egyszer belefutottam ebbe:choosefi.com/emergency-binder/
Áttételesen, de kapcsolódik a fennt felvetett témához.
@Kiszamolo
A halálod után SEMMI nem fog érdekelni abból, amit hátrahagysz itt, ebben a fizikai téridő-valóságban. Ez ugyanúgy igaz mind materialista, mind spirituális szemszögből.
Ha van gyerek: koruktól és számuktól függően csak bizonyos összeget engdeni a házastársnak.
Ha csak házastárs van, és ő az egyetlen örökös (most a szülői stb. kötelesrésztől tekintsünk el): érdemesebb engedni a kérdést, ez már nem az elhunyt dolga, felnőtt emberrel kötött házasságot.
Mikor először olvastam, nulla komment volt, gondoltam várok a reakciókra.
Osztom az előttem hozzászólók azon véleményét, hogy halálunk után már ne nagyon akarjunk beleavatkozni, illetve a párválasztás értékrendi metszéspontjainál is fontos a hasonló pénzügyi gondolkozás.
Sok csaj próbált már anyagilag is „fejni”, 1-2-nek sikerült is átmenetileg, de mikor láttam, hogy mire megy ki a játék, inkább pattintottam őket és léptem tovább
Mire lenne szükségem ha pl én ilyen szolgáltatást szeretnék nyújtani? Mondjuk ha életjáradékot adnék el olcsóbban mint a jelenlegi szereplők?
Mennyi ember aki el se tudja kepzelni hogy hosszutavon megvaltozhat a hon szeretet ferj/feleseg. Nem lesz szenvedelybeteg, szerencsejatekos vagy csak megborul egy depiben es elkezd kolteni..
Szerncsere nalam sem gond ez, de lattam mar par ilyet. Szerintem jogos a felvetes.. Foleg hogy pont most tortent a kozvetlen ismerettsegben 2 durva helyzet is. Egyikben apuka kapott egy stroke-ot. Meg mindig intenziven van, semmit nem lehet tudni hogy felepul e.
Ez a durvabb helyzet szerintem, ha egy betegsegtol cselekvokeptelen lesz a fo kereso a csaladban. Emellett pedig ellatasra es apolara is szorul. Ezt a helyzetet nehezebb lefedni. Errol is rendelkezni kell. Hogy kosson az ember erre biztositast es hogy kezelje ezt a csalad. Mennyit es hogy koltson apolasra. etc..
Végrendeletben nem lehet megszabni, hogy kinek mit kell csinálni az örökségével. Hamegkapja, akkor az az övé, azt csinál vele, amit akar.
Végrendeletben nem lehet feltételeket szabni, hogy HA .. AKKOR.
Az örökös vagy örökösödési sorrend megváltoztatásával lehet variálni, de a köteles rész miatt ez is kérdéseket vet fel.
Meglévő befektetést gyerekre hagyni, osztalék az házastársnak, hát ez elvileg működhet, de gyakorlatban kizárt. (1) a brókercég szerintem ilyennel nem foglalkozik, (2) a házastárs meg fogja támadni a végrendeletet (és nyer).
Nekem van egy ingatlanom, ami úgy szeretnék X-re hagyni, hogy fennáll a veszélye, hogy esetleg elkótyavetyéli vagy megjelennek a régen látott családtagok és kidumálják belőle a lakást. Erre azt javasolta a közjegyző, hogy tulajdonjog X-é, de legyen haszonélvezeti jog Y-é (akiben 100%, feltétel nélkül megbízok és egyébként is ő az általános örökösöm)
Őszintén? Ha nem ismerem ennyire a feleségem, nem tudom mi lenne ha, vagy nem beszéljük át a dolgot amíg élek, akkor bennem van a hiba.
Ha tudom mi lehet majd gond, akkor egyszerűbb. Olyanra kell bízni a pénzt, aki tiszteli. Pl. gyerekek, anyós, unokatestvér.
Győzzön amúgy az evolúció. Ahol nem képes kijönni valaki egy nagyobb örökségből, ott biza hulljon a férgese... ez így durván hangzik, de egyszerű és igazságos.
Nem örököltünk, de kaptunk egy kisebb összeget nagymamámtól nagyobb házból kissebbe költözés miatt.
Ahhoz kevés hogy nagyobb álmokba vágjunk bele, ahhoz meg mégis sok, hogy elherdáljuk.
Tesóm úgy érzem elherdálta.
A 16 éves autót tudnánk lecserélni, de majdnem egy millióért vettük, első autóinkat meg olcsóbban. Nincs szívem három milliónál többet adni egy másikért.
Hitelüket kiváltottuk egy jobbal.
Nyaralót lehetne még nézni, mint értelmes, életszínvonal növelő befektetést. Már ha a pénzügyi életük rendben van.
Ekkor legalább gondolnának az elhunytra, ha nem viszik túlzásba, még jól is elsülhet a dolog, éreznék hogy annyira nem szorták el a pénzt, de mégis költöttek magukra egy kicsit.
Aztán mindenki máshogy látja.
Kérdezd meg Magyar Csabát, biztos vannak jó 5letei!
Egy jó cég pl. Seychelles-en 😉 Asszem Vajnáné, Timike is most ezzel küzd ;D
Érdekes, hogy mennyi kommentelő próbálja megmagyarázni, hogy rosszul sikerült a párválasztás. Gondolom Ők checklist-el jártak és a legjobban teljesítő jelölttel állapodtak meg.
Ha kicsit túllépünk a racionalitáson és a hormonfröccstől vezérelt érzelem alapú döntést hoztuk meg, akkor nem annyira furcsa ez, hogy a síron túl is gondoskodni akarunk arról akit szeretünk. Lehet pont az fogott meg benne, hogy ameddig mi földhözragadtan kuporgattunk, addig Őt ez az egész teljességgel hidegen hagyta. Lehet neki meg pont az tetszett meg, hogy amíg Őt ez nem érdekli a másik fél gondoskodik ezekről a dolgokról. Egy normális kapcsolatban mindkét fél ad valamit. Azt gondolnám nem csak az működik, ha a másik nembe oltott klónunkat kapjuk magunk mellé.
Szerintem ez a fajta gondoskodás simán a szeretet jele is lehet, attól még a másikat tekinthetjük felnőttnek. Különbözőek vagyunk, el kéne fogadni.
Nahát, mennyien felháborodtak itt, hogy halál után beleszólni az gyámság stb.
Szerintem nem az. Akinek kisgyermeke van, és a párja pénzügyi analfabéta az joggal aggódik, mert minden bokor mögül elő fog kerülni egy "joakaro". Magukat tudatosnak valló emberek sírnak a chf hitel és a unit link miatt, egy hétköznapi embert pedig simán fel lehet ültetni.
Én nélkülözve nőttem fel, és nem fogom engedni, hogy az utódaim ugyanúgy járjanak csak mert előkerült egy MLM huszár vagy ügynök.
Tehát az egyszerűség győzött: Olyan ETF Ami osztalékot fizet, annyit költsön. Nyilván annyi tudás / bizalom van hogy ezt kivitelezze.
Ha anno 30 éve apósom vmi ilyet csinált volna szegény férjem jobb sorban nőtt volna fel. Anyósom kb életképtelen. Azt sem tudhatta szegény apósom, hogy majd elissza amit csak lehet. Sztem ha van gyerek nem hülyeség.
-Drágám, ha meghalnék, te idővel újranősülnél?
-Hát végülis, lehetséges.
-És akkor az új párod ideköltözne?
-Hát, valószínűleg igen.
-És ebben az ágyban aludnátok?
-Hát, igen.
-És az én ruháimat hordaná?
-Nem, azok túl nagyok neki.
nagyjából @tamas74 leírta a helyzetet: az örökös azt csinál, amit akar. Ha ETF-et hagysz rá, akkor kiváltja/eladja vagy mi, ha akarja.
A vagyonkezelői izékhez abszolút nem értek, de azok meg többszáz milliós vagyon alatt nemjátszanak.
A kiskorú vagyonát a gyámja kezeli, ez lehet némi biztosíték, de kéne valaki hozzáértő, aki megerősít. Illetve nemtudom, hogy ez mennyire biztosíték.
Fura, hogy kizárólag csak a házastársnál jött számításba a pénz elherdálásának lehetősége.
Tegyük fel, hogy van két felnőtt gyerekük. Az egyik relatív elfogadható színvonalon él, emellett van megtakarított pénze is. A másik rosszabbul keres, és a rövidtávú megtakarításait nyaralásokra költi. Egyszer csak örökölnek néhány milliót, egyenlő arányban.
Amelyikük eddig is beosztotta a pénzt, annak a megtakarítását gyarapítja az örökség. Amelyik meg a mának él, az meg néhány év alatt feléli az örökséget.
Ilyeneken nem aggódik az, aki kizárólag a házastárs rossz döntésétől tart?
Ja, egyébként a fenti példa egy megtörtént eset, és én vagyok az egyik "gyerek". 🙂
Osztom a legelső hozzászóló véleményét:
"Aki elment, az már ne gondoskodjon senkiről. "
Aki felkészült az életre, az örökség nélkül is boldogulni fog. Aki meg nem, azon már az örökség sem segít...
Kiszámoló egy olyan házastársról beszél, akiről gondoskodni *akarunk* (nem arról van szó, hogy jól költ-e a gyerekre), de az illető nem tudja magát fegyelmezni pénzügyben. Ugyanakkor ez nekem is nagyon furcsa. Hasonlóan ahhoz, amit @larifari írt: lényegében életedben gyámkodsz afelett az ember felett, aki a társad kéne legyen, majd eszedbe jut, hogy hoppá, halálod után nem fog (egyből) felnőni, valaki másnak folytatni a gyámkodást. Inkább ezt a helyzetet kéne felszámolni az ilyen "előre gondoskodás" helyett.
Gyerekek féltése a házastárstól: miért is? Törvény szerint mindent a gyerekek örökölnek, a házastárs haszonélvezetet kaphat egyik-másik vagyonelemen. Ha kiskorúak, akkor az állam zárolja a felnövésükig. (Nyilván a hűtőben maradt tejet megihatja ahelyett, hogy elosztaná a gyerekek reggelijéhez egy hétig.)
érdekes téma, megint.
fura, hogy néhányan abból indulnak ki, ha meghalnak (akár váratlanul is) a megözvegyült párjuk ugyanolyan racionálisan, magától értetődően, az eddig megismert módon „működik” tovább és váltja valóra kettejük korábbi elképzeléseit, vágyait...
Ha egy összeg le van kötve, az halálesetkor feloldódik? Mert ha nem, akkor lehet kisebb összegenként különböző időtartamra lekötni, hogy utána folyamatosan legyen hozzáférhető, nem egyszerre. Bár igazából azt sem tudom, létezik-e olyan lekötési forma, amit semmiképp nem lehet idő előtt feltörni.
Elmondom, mi a baj ezekkel az "evolucio megoldja" meg a "tamogasa az egeszsegugy az aktivakat mert aktiv vagyok" (masik cikk) tipusu kommentekkel. Az, hogy ha olyan helyzetbe kerulsz, ugysem ezek alapjan cselekeszel. Ha beteg lesz a gyereked, es az orvos kozli, hogy 300 millioba kerul a nem tamogatott gyogyszer, nem fogsz leulni az agya melle, hogy "kisfiam, az orszagnak aktiv munkasok kellenek, oket kell tamogatni, te meg olyan kis beteges vagy, sosem leszel elmunkas, jobb, ha exitalsz". Gyanitom, te leszel az elso, aki megy a tevebe koldulni. Ugyanigy ha megbetegedsz es mar nincs sok hatra, es a hazastarsad bekattan, nem fogsz odaallni a gyerekeid ele, hogy "Hat, tudjatok, engem sose erdekelt, mi lesz a halalom utan, ti is csak lettetek, szorakoztunk es volt hely a szobaban. Most igy jartatok." Ha meg annyira nem gondoljatok komolyan, minek leirni? Nem jelent az eg vilagon semmit igy.
Én sem értem azt, aki nem érti... 🙂
Arról van szó, hogy van, aki nyugodtabb, ha tudja, hogy a gyerekei gond nélkül be tudnák fejezni a tanulmányaikat, vagy akár ugyanúgy kapnának egy kezdőlökést az élethez.
Korlátozni meg túlkombinálni meg előre kitalálni viszont nem kell... Én összeírtam a "tudnivalókat", és beleírtam/elmondtam, hogy első dolga legyen elmenni Kiszámolóhoz és rendszeresen visszajárni hozzá, és legyen egy ügyvédje is - ennyi.
Nem kell életbiztosítás? Hát nem tudom - nekem pl. van, pedig meglennének anélkül a negyvenmillió nélkül is, azt a havi párezret szerintem megéri, sose kelljen 🙂
Végrendelet mellé írni kell egy levelet, amiben tájékoztatjuk a házastársat, hogy a pénzt szerintünk hogy tudja a legjobban felhasználni. Ilyen betét, olyan járadék, amolyan állampapír. A pénz egy részét a gyerekek start számlájára utaltatni a végrendeletben, ha ezt lehet. Nem lehet megbízni senkit és semmilyen céget, mert az ember meghalhat, a cég megszűnhet, vagy valami változás miatt ügyet kellene intézni, de már pont meghaltunk. Jó nagy galibát lehet így okozni. Nekem például a közelmúltban az életbiztosításom változott meg, ami miatt 1-2 órát kellett ügyintézni. Semmi sem örök, mi sem.
@kakukk, @zee
Örökség=Tulajdon=rendelkezési jog. hogyan (milyen módszerrel) és milyen alapon (jogi szempontból) korlátozná ebben egy halott az élőt? Még életedben sincs jogod, hogy a házastársadat, felnőtt gyerekedet saját pénzügyeiben a törvény erejével korlátozd, akkor holtod után hogy tehetnéd meg?
gyerek+analfabeta házastárs esetén két dologról ne feledkezzünk meg. 1, a kiskoru gyerek örökrésze felett a házastárs csak a gyámhatoság engedélyével rendelkzhet. (ergó nem herdálhatja el), 2, a házasságban élők vagyonának fele a házastársé. Még ha Te többet is tettél bele a közösbe, milyen jogon korlátoznád a másikat a tulajdona feletti rendelkezésben. Ha nem tetszik a pénzügyi fegyelme, még életedben elválhatsz, de a vagyon fele akkor is a házastársat illeti, melynek felhasználásába nincs beleszólásod. Örökség esetén a te részedből csak egy gyerekrésznyi a házastársé, a többi a gyereké
sokan láthatóan naivak/nincs tapasztalatuk/nem láttak es nem is tudnak elkepzelni valtozast.
pedig barmikor barmi törtenhet !
bonyolult szerkezet az ember, barmikor elromolhat hirtelen es fokozatosan is; lehet egeszsegügyi oka stb.
naivitas - akár sertönek is erthetik valakik - azt irni/gondolni: olyan tarsat nem valaszt stb. a valasztaskor nem is olyan, söt, akar evekig sem.
egyetértek "csizkek" erre vonatkozo soraival
mindannyian valtozunk !!! (ki olyan ma, mint 5-10-20-30-... éve volt ?? na ugye; a minket érö hatások formálnak minket, van aki lottot vesz, van aki scientologias lesz, van aki iszik, van aki balesetet szenved, van akit elkap a midlife crisis, van aki megtalalja elete parjat/ertelmet ...)
senki nem tudja biztosan, hogy milyen lesz Ö maga, a parja, a gyereke stb. 15-25-35 ev mulva.
folyt:
hivatalos megoldas erdekes lehet, de nem "amatör tippek" hanem konkret jarhato ut
nem azert, hogy a halal utan visszanyulni az eletbe, vagy akkor az erdekelne. Nem !
hanem most erdekel szerintem minden "normalis" embert, hogy kicsit jot hagyjan hátra, es adott esetben a hatrahagyott jo anyagi resze (!) ne esetleg 1 megkattant/erösen "maskepp gondolkodo" (pl. stroke, baleset, alkohol, "uj szerelem", drog, ...) miatt huss, elvesszen es a masik örökös(ök) hoppon maradjanak (gyerek, aki leszarja a masik szülöt, mert sciento, szülö, aki leszarja a gyereket, mert uj szerelem vagy barmelyik alkohol/drogba folytodik stb.)
Nem szeretem az ilyen cikkeket, mint ez, és az előző nyugdíj témájút. Megkérdőjelezi bennem, hogy tényleg érdemes-e annyira tudatosan élni, mint amit az oldal hirdet. Mert ezekből inkább úgy tűnik, hiába osztom be a pénzem, teszek félre, NEM lesz KEVESEBB gondom az életben, CSAK azok MÁSMILYEN természetűvé válnak.
Persze fontos a mérték. Legyen inkább kevesebb (félretett) pénz, a lényeg, hogy ne legyen tőle paranoiás az ember. Az rombolja az elmét. Hosszútávon viszont az ember leginkább vigyázzon magára, mint olyan javakat hajszoljon, amik öröm helyett problémákat okoznak. Az ép test és ép elme sokkal fontosabb a sok pénznél. Ha már nincs test, és nincs elme, akkor már felesleges kezelni a pénzt.
@kakukk-nak adok igazat. Aki látott már alkoholistát vagy egyéb szenvedélybeteget, az tudja hogy ez nem vicc, ezen gondolkodni meg nem ráerőszakolt gyámkodás. Ráadásul alkesz _azután_ is lehet egy gyenge ember hogy meghal az örökhagyó.
Szóval ha nem akarod hogy a gyereked anyagi és/vagy érzelmi katasztrófa közepette nőjjön fel és egyes családtagok veszélybe sodorhatják, akkor nem hülyesség gondoskodni róluk...
OFF – kéne egy kis segítség
Idén eladtuk a kocsit, mert jelenleg nincs szükségünk rá (így garázsra sem). De, egy-két éven belül kelleni fog majd, amikor már elköltöztünk vidékre. Általában 1,5 (max. 2) milliós használtautóban gondolkodunk, új autóra nem szórnánk el a pénzt.
Viszont, elvileg 2020-tól nagy drágulás várható az autópiacon, a 95 grammos szabály miatt. Nekem hihetőnek tűnik, hogy ha az új autók jelentősen megdrágulnak, akkor a használtak is fognak.
Nem tudom, hogy lehetne azt kiszámolni, hogy járnánk anyagilag jobban.
Vegyünk most egy autót a jelenlegi -vélhetően alacsony- áron, amit aztán hónapokig majd be sem indítunk és az utcán „ázik-fázik”, vagy majd akkor vegyünk, ha tényleg szükség is lesz rá?
Vajon tényleg nagyon nagy (vajon hány % lehet ? ) drágulás lesz, vagy csak a kereskedők fújják ezt, hogy minél több autót el tudjanak adni?
Ti mit csinálnátok?
Naperőművet építeni, majd a bevételét egy adott számlára utalni.