A takarékosság egyik legkönnyebb módja, ha nem költöd el a pénzed olyanra, ami nélkül tudsz teljes életet élni.
Többen kipróbálták már, hogy milyen az, amikor 3-6-12 hónapig nem vesznek semmit a mindennapi szükséges dolgokon kívül: se egy új telefon, se egy új bútor, se semmi kacat Kínából, amiről csak addig gondoltad, hogy nem tudsz élni nélküle, amíg meg nem érkezett és két nap múlva félre is dobtad a sarokba és azóta is ott van.
Nagyon tanulságos egy ilyen időszak, az ember rájön, hogy a vásárlásainak nagy része tulajdonképpen teljesen felesleges. Erre akkor jössz rá leginkább, amikor egy évig nem veszel semmit. Először még nagyon nehéz, mint a fogyókúrában hozzászokni, hogy nem azt, annyit és akkor eszel, ahogy eddig. Mikor ezen a szakaszon túl vagy, már élvezed, hogy nem vagy rabja az étkezésnek, az édességnek, vagy a mi példánkban a vásárlásnak.
Aztán visszatekintve az évre, rájössz, hogy nem is hiányzott semmi az életedből. Ha véletlenül kellett valami, azt is megoldottad vásárlás nélkül, kölcsönkérted a szomszéd csőfogóját arra a három percre, vagy béreltél egy gépet a gépkölcsönzőből arra az egy napra.
Ahogy az édességevés is leginkább önjutalmazás, nincs ez másképp a vásárlással sem. S ahogy nehéz pótolni az önjutalmazást egy fogyókúra alatt, ugyanígy nehéz pótolni a vásárlást, amikor jutalmazásnak éled meg, hogy vehetsz egy új ruhát vagy telefont, "mert megérdemled", ahogy a reklám sulykolja.
Nagyon jót tesz az emberrel egy ilyen időszak, amikor szándékosan megvon magától valamit, aminek úgy gondolja, hogy túlságosan is a rabjává vált: étkezés, vásárlás, de akár a mobilnyomkodás is lehet ilyen, amitől érdemes elszakadni néhány hónapig.
(Onnan tudod, hogy valaminek a rabja vagy, hogy nem tudsz élni nélküle még néhány hétig sem. Mint az alkoholisták és a láncdohányosok, akik bármikor abba tudnák hagyni, ezért nem aggódnak miatta, csak azért nem hagyják abba, mert most éppen nem akarják.)
Amikor nem vehetsz újabb dolgokat, tudnod kell elégedettnek lenned a már meglévő dolgaiddal, a telefonoddal, a bútoraiddal, a ruhatáraddal. Ahogy arról már volt szó ebben a cikkben, sokan a boldogságot hajszolják, pedig a megelédesre lenne szükségük. Míg az előbbihez újabb és újabb impulzus kell, a megelégedettség egy nyugalmi állapot, amihez már nem kell újabb impulzus.
Nemcsak elégedett leszel azzal, amid van, de megtanulod azt is, hogy ne akarj mndig újabb dolgokat. (Újabb impulzusokat, amitől a boldogság pillanatnyi állapotát reméled.)
Rájössz arra is, hogy tulajdonképpen hülyére vagy véve, amikor azt sugallják neked, hogy az idei nyárra/télre/tavaszra új ruhát kell venned, mert idén már más a divatos, mint tavaly. Az illat, amit vettél tavaly, már ciki, s hát a mobilodból is kijött a jobb/újabb/modernebb verzió.
S nem veszed meg egyiket sem és mégsem néz ki senki, sőt fel sem tűnik senkinek, hogy a tavalyi divat szerint öltözködsz.
Rájössz, hogy a példa kedvéért cimkézőgép nélkül is lehet élni, egy maszkolószalag és egy filctoll ugyanazt tudja, mint egy cimkézőgép, amit a vásárlás után egy napig fogsz használni, szimplán mert utána évekig nem igazán lesz rá szükséged.
De ha végignézel a fiókodban, a szekrényedben, a garázsodban, a szerszámosban, rájössz, hogy a legtöbb dolog évek óta nem is volt a kezedben, vagy ha volt is, meg tudtad volna oldani a problémát máshogy is.
Ha megvettél valamit, akkor mást tettél gazdagabbá, azokat, aki azt a valamit legyártotta, aki szállította és aki eladta neked. Ha nem vettél meg olyat, amire nincs tényleg szükséged, akkor magadat tetted gazdagabbá, mert a megspórolt pénz hozzásegít ahhoz, hogy az anyagi háttered stabilabb és kiegyensúlyozottabb legyen.
A "nem veszek semmit X hónapig/évig" lájtosabb verziója a nem veszek semmi újat X évig. Ennek a mozgalomnak egyre több követője/kipróbáloja van, s egyre többen nem anyagi okokból, hanem környezetvédelmi okokból nem vesznek új dolgokat.
Ha olyan dolgot veszel egy új helyett, amit valaki már nem akar használni, akkor egyrészt megmentesz egy dolgot attól, hogy a szeméttelepre kerüljön hulladékként, másrészt megmentesz egy másikat attól, hogy feleslegesen legyártsák. (Még mindig kérdés, hogy neked tényleg szükséged van-e rá, de mint mondtam, ez a lájtosabb verziója a nemvásárlásnak, így ezzel a kérdéssel nem kell ebben az esetben törödni.)
Sokkal egyszerűbb valamit újonnan megvenni, főleg megrendelni az internetről, de abban is van valami szépség, hogy használt telefont keresel vagy ultra fast fashion ruhák helyett inkább tartósabb, márkásabb használt ruhát keresel magadnak.
Nem kell a dologból vallást csinálni, cipőt például ne vegyél használtan és olvasószemüveget sem biztos, hogy a neten kell túrnod, hogy találj egy használtat. Ha a gyereked most kezdett el járni és minden fiókot kiborít, nyugodtan vegyél babazárat újonnan, ha nem találsz használtan.
Bármilyen hasonló elhatározás nem egy verseny másokkal, csak a saját magad megismerése és a szokásaid kiismerése és megértése a cél.
A fogyókúrát sem szabad abbahagyni, csak azért mert egyszer elgyengültél és befaltál egy egész zacskó chipset. Ha itt is hibázol, elgyengültél és olyat vettél, amit nem kellett volna, menj tovább.
A fogyókúrának is akkor van csak értelme, ha utána életmódváltást is eredményez, mert egyébként ugyanúgy visszajönnek a kilók, mint a fogyókúra előtt, s akkor majdnem hiába szenvedtél hónapokon át.
Egy ilyen nemvásárlok elhatározásnak is csak akkor van értelme, ha a "kúra" után másképp fogsz gondolkodni a vásárlásról, a tárgyak felhalmozásáról és a boldogság forrásáról.
Ha van kedved, próbáld ki valamelyik verzióját a nemvásárlásnak, akár csak néhány hónapig is.
Ha ez túl nagy falat, akkor próbáld ki azt, hogy nem nyomkodod a telefonod egy hétig és az internetre is csak napi két órát mész fel, legyen szó facebookról, hírekről vagy filmnézésről. (Már ha úgy érzed, hogy túl sok időt töltesz a képernyők varázslása alatt.)
További cikkek a témában:
200 nap új termék vásárlása nélkül
Bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent
